Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-08-16 / 33. szám
XXXIV évfolyam Szaímár, Í908. aug. 16. TH.wSarc&eesiisvK - -HT.r\y-'xrvtv'_ -'. js*i*t$3Ärv*a(sw;Vi^ ; .-,' ; ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ; Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfí-utcá 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindennnnü dijak a kiadóhivatalba« fizetendők. FÜGGB3*»»jSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. Egyes szám ára lO fillér- Megjelenik minden vasárnap. Csönd van. A vizet nem zavarja senki. — A három egy pártból álló többségnek ez jó. Beszámolót nem tartanak. Minek is ? Az ország eddig úgyis csupa koalícióst választott. De nincs is kedvök hozzá. A régi frázisokat kikacagja mindenki. Más nótát pedig nem tanultak. Félelmetes, korszakalkotó „munkásságuk“ dicséretét úgyis magától is beleharsogja a világba a sajtójuk. Ez a túlságos csönd azonban a múlt miatt mégse indokolt. lm ittam ott, egyiknek-másiknak mégis volna szüksége megszólalni. De nem teszik. Nem szabad tenni. Miért ? A nagy dolgok miatt, amelyek az őszszel jönni fognak. Ezek: a választási reform, amelyet mindenki tud, az adóreform, amelytől mindenki fél, és a ■létszámemelés vagy mondjuk a véderő törvény reformja, amely már hat év óta a levegőben lóg s amelynek most el kell jönnie. Ez utóbbi okozza a csendet. Ezért mesterséges az. Hogy váratlanul, előkészületlenül, meglepe- tésszerüleg megrohanhassák vele a közvéleményt. Talán sikerült volna is, ha a jó sors segítségükre nem hozza Ausztriát. Odaát a kérdés nem olyan nehéz. Az osztrák Landwehr miniszter, Ge- orgi tehát nyíltan beszélhetett róla. Elárulta azt pár hét előtt, hogy a véderő törvény reformja őszszel tárgyalás alá kerül. Elmondotta hogy a létszámemelés föltétlenül szükséges. És ez nekünk épen elegendő. A többit elmondom itt. Hadd lássunk tisztán! Wekerle 1906. áprilisi programm- jában azt mondotta, hogy létszám- emelésre kötelezettséget nem vállaltak. Tapsolt hozzá az ország. A létszámemelés szükségességét azonban ő is, sok más is sokszor elismerte azóta. A koalíció vezéremberei azonban hangsúlyozták, kogy a katonai kérdés az átmeneti időre ki van kapcsolva. Ez az általános választói jog alapján összeülő parlamentnek van fönntartva. Később azonban e merev álláspontot többször átlyuggatták. Már nem esett szó a magyar vezényszóról, megelégedtek a „nemzeti engedményekkel s vívmányokkal“ is, amelyeknek ellenében a katonai kérdés megoldására készek voltak. Sőt Nagy Emil a delegációban. másokkal egyetemoen ezt föl is vetette. Igen, csakhogy a „nemzeti engedményekkel“ csehül állunk. Azok nincsenek. Sokszor megerősítették ezt odaát. Es ha volnánnk is, azok csak azon a területen mozoghatnak, amelyen a szabadelvű párt kilences bizottságának programija fölépült. Ezt pedig akkor és azóta kivétel nélkül minden koalíciós „elégteleneknek" nyilvánította. Nem is beszélve sem a kikapcsolásról, sem a függetlenségi pártnak maiglan is programmjáról — az önálló magyar hadseregről. A nagy harcok után, a nagy országos fölfordulás után mos tervezett „vívmányok“ azonban ezt a mértéket sem érik el. A kétéves szolgálat, a honvédségnek tüzérséggel való ellátása pedig nem „vívmány“. Ezek már mind benne voltak Tisza István prog- rammjában. Ausztriában részben már életbe is léptek. Ezzel az országot tehát többé félre vezetni — azt hiszem — nem lehet. Mi az tehát, ami a kérdést fölszinre hozza? Mi készteti az urakat arra, hogy előálljanak vele? És miért most őszszel? Régebben azt hittük, hogy a választói reform ellenértékéül Becsben a házszabáivreviziót fogják kívánni. Ez azonban elesett. Megcsinálták már jóelőre. Azt mondván : épen a választási reform keresztülvitele érdekében. Tény azonban, hogy annakelőtte, a régi jó világban, az ellenzék egyetlen tagja se lett volna még erre se kapható. Ezen azonban túl vagyunk. Ezt a kártyát is kijátszottál! — ingyen. Most tehát a kérdés odafönn a választási reformmal kapcsolatban igy áll: A bécsi fegyverlerakáskor a koalíció kötelezte magát, hogy az uj javaslat szerint a választók száma legalább is annyi lesz, mint a Kristóffy- féle tervezetben volt. Ha jól emlékszem körülbelül három millió kétszázezer. Ez elől kitérni nem tudnak. Ezt elvállalták. Ez azonban nincs Ínyére a koalíciónak. Segítenek tehát rajta. Még több választót csinálnak. Az Írni és olvasni tudáshoz kötött alapvető szavazati jogon félül behozzák a második és a harmadik szavazati jogot is. így akarják a „nemzeti érdekeket“ megvédeni. Ez a kérdés gerince. Hogy járuljon azonban ehhez hozzá O Felsége ? Csak egy áron: az uj véderő törvény és a létszámemelés elfogadása árán. így mondják Bécsben : Ha ti kívánjátok jogotokat, mi kívánunk tőletek katonát. Ha ti azt akarjátok, hogy mi tegyük meg azt, ami nektek kell, ti is adjátok meg, ami nekünk kell. Ha olyan parlamentet akartok, amely a ti „nemzeti igényeiteket“ kielégíti: ezt megkaphatjátok. De akkor nekünk meg olyan hadsereg kell, amely a mi kívánságainknak megfelel. És tovább menőleg igy állítják föl a kérdést: Ha ti megszavazzátok a létszámemelést, az „egységes“ hadsereghez mért védtörvényt, amely teljesen azonos szöveggel lesz előterjesztve mindkét országgyűlés elé, ami már maga is kizárja a „vívmányokat“, akkor a szájatok ize szerint való parlat f * 1 - * i (i ti lesz • osszei-
