Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-07-05 / 27. szám
XXXIV évfolyam 27. szám. Szatmár, 1908. juiius 5. Sok szó esik, sok iga;; szó, mostanában arról, hogy a közélet mezeje egyre sárosabb, iszaposabb, szemete- sebb lesz. Mind többen-többen ütik fel fejőket azok, akiket a társadalom hulladékának lehetne legmefolűbben nevezni. Idáig voltak részei, körei, elkerített területei a közéletnek, amelyeket nem, vagy alig fertőztetett meg a rossz i n d ül at u k é pmuü itá s, intritika, rágalmazás, piszokkal, sárral dobálózás. Ilyen volt eddig az egyházi élet. Különösen a protestáns egyházétet puritánsága, vezére:tíbereinek, tisztviselőinek szeplőtelen jelleme és önfeláldozó, komoly munkássága, hazafi- sága volt az elkerített hely, amelyen a tisztesség uraimat nem szennyezte be az undok rágalmak és személyes piszkol ódá sok miaz ináj a. így volt eddig. Úgy látsxik azonban, hogy a magyar közélet iértődött sége nem korlátozható, és a kór, a ragály terjed mindenfelé, minden térre és minden rétegbe, s ma már ott kell látnunk a veszedelmet, a fekélyt, ahová sohse hittük, hogy befészkelje inagát: egyházi ételünk legbelső szentélyeiben. És szomorú tragikuma a végzetnek, hogy a ragály behurcoiója, a métely széthintője éppen egyházi társadalmunk egyik hivatalosnak tekintett orgánuma. Sírva kei! kérdeznünk : mi lesz ? Mi lesz ezzel a szerencsétlen református egyházzal, amelyet évszázadok zivatarai téptek, a hatalom vérszomjas birtokosai és bitorlói szaggattak, fojtogattak négyszázesztendőn át, és amely erőben, vagyonban megfogyatkozva, kifosztva, de küzdelmében soha nem csüggedve védőbástyája és utolsó menedéke volt sok nehéz időben a magyar nemzet szorongatott alkotmányának, államiságának. Mi lesz ezzel a társadalommal,- amelynek az egyház voltl mindenkori legerősebb támasza, alapja, amelynek .tisztasága, tisztessége sugározna ki a társadalom életének éltető iemgojét: a tisztaságot, a tisztességen Hová nézzünk? Hová forduljunk ezután, ha onnan, ahol egyházunk nemes nimbuszának érintetlen glóriája fényjelt, a rágalmak; a szenny, a személyes gyűlölet büzhódt lavinája árad ? Fojtogató gázok, hpmteien in- | dulatolc mérges viperái, ve lyek^aiat- tomdsan' kúszva szélednek ér a társadalom szántóföldjein, szőlőhegyeiben és gyümölcsöseiben, hogy mérges nyálukkal megfertőztessenek mindent, aminek szentségében, magasztosságában eddig hittünk ? A legnagyobb református egyház- kerület nemrég vesztette el fejéi, ezüstös fürtű patriarch áját. Még élt, .még hónapjai voltak hátra, talán még évei, amikor palástjára éhes utód-jelöltek már készitgették. maguknak az utat, amely a tiszántúli egyházkerület püspöki székéhez vezet. A tisztesség és a kegyelet követelményeinek féireiö- kése már akkor is elszomorította és aggódással töltötte el keblét sok jo egyháztagnak. Az a. mód azonban, ahogy a debreceni -sir behantolása í után az agg püspök székére vágyók j rávetették magukat a korteskedésre, megbotránkozással és félelemmel kell j hogy eltöltsön minden tisztességes 1 lelket. Értjük, és tudjuk, hogy sokan vágyódnak a püspöki székbe. De abba idáig a tisztességes élet és a tiszta érdemek lépcsője vezetett föl. Az a mód azonban, ahogy egyes jelöltek, s érdekekben jóakaróik maguknak létrát építgetnek, undorító, visszataszító, és kihívja maga ellen nemcsak a református, de az egész magyar társadalom megvetését és tiltakozását. A „Debreczeni Protestáns Lap“-é a kétes dicsőség; amely példátlan emléke leend ez idők erkölcsi elvadulá- sának. Mert csak elvadult indulatok adhatnak palástot hordó emberek kezébe olyan eszközöket, amelyekkel a tisztesség lobogója alatt harcolni nem szokás. Jelöllek érdemeit vagy fogyatkozásait bírálni lehet, sőt kell. De jobb tudás és meggyőződés ellenére, pusztán kortesépdekékből, kísérelemü és. gyönge reménységéi jelöltek előtérbe tolásáért a röszhíszemü rágalmak sarával dobálni meg tudásban, műveltségben, tehetségben, az egyházi élet municálásában messze kimagasló égj é- neket — ez nem keresztyéni, nem emberi, és nem tisztességes. Dicsőffi József, egyházunk büszkesége, a püspöki szék méltó jelöltje az, akitől leginkább tart valamelyik ellenjelölt, és akinek tiszta élete, nagy tehetsége nem elég arra, hogy nemtelen ellenfeleket a legaljasabb fegyve- verektől, a rágalmazástól visszarettentsen. A rágalmak méltó viszhangját már megkapta a „D. P. L.“ spadassinója a szatmári püspökjelölő értekezlettől. És megkapják erkölcsi jutalmukat mindazok a farizeusok, akik gonosz indulattal akarják megfertőztetni egyházi életünk tisztaságát. Művészi nevelés. Már megemlékezi ünk arról a mozgalomról, amelyet, a szatmári középiskolák rajztanárai a művészi é- müipari iziűs fejlesztése, a közönség, müiziésének • nevelése érdekében megfmii ónak. A négy lelkes fiüíai tanár: P p Au , Óesvár Rezső, Hatvány Béla, KLz-jy Árpiid céljukat részletes tervezetet iür'.n-.iazó vöpiritban ismertették a vá'O. ••-•iségével. la héten pedig emlékű..i' .uto’.uú be. a városi tanácshoz, anv.-i.vbm • rvczeudö művészeti ■'A^TMÁBVARMEÖYEI FÜGGETLENSÉGI És 48-AS párt hivatalos lapja. Szerkesztőség : Hám jános-utca 12. sz. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. •V. . :»•*; d'i -k a L'.nrí Ui wtulbán L/<r»*n-L‘k i’/egje! enik minden vasárnap. S l ÓT i ■/:, t: T Helyben : Bgesz évre 4 !a>r. ‘ p. ■ ■ 0 ■. ; y Egyes 4iánp ára 10 'V LAPVEZÉR: L'J 9 V ;£a É Z A orsz. képviselő. jé J^'fEI.ELOS SZERKESZT*! : Or. V £. d ti A GÉZA. A farizeusok
