Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-07-05 / 27. szám
2 S Z A T M A R julius 5 ő zajos éltetése közben rekesatetett be az értekezlet.' A szatmári értekezlet összehívói a Dicsőffit gyalázó cikkre & következő választ küldötték be közlés végett: Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Becses lapja legközelebbi számában „Mozgósítás ultramontáa parancsra a püspökválasztás kérdésében“ cim alatt a „Magyar- ország“ egy hirecskéje alapján Dicsőfíi Józsefről azt méltóztatik íj iií, hogy ő mellette az uralkodó államkormány akcióba lépett, hegy Appor.yi gróf kultuszminiszter a kormány közegeinek bevonásával erőlködik befolyásolni a tiszántúli egyházkerület püspökválasztási jegát és aktusát. Majd ismét egy másik cikkecskében azt méltóztatik írni, hogy „csak az hiányzott még ebben a szerencsétlen országban, hogy kath. házclnökök, miniszterek, főispánok intimünket igy megalázzanak s ref. püspökválasztási értekezleteket hívjanak össze s árnyék autonómiánkat nyíltan megcsufolják.“ Hogy mely forrásb 1 merítette nt. Szerkesztő ur a fenti értesülést, azt mi nem kutatjuk, hanem amennyiben reánk is vonatkoztatná ama meggyanusilását, mint akik a szatmári értekezletet összehívtuk, s a fenti cikkben uévszerint is rnegneveztetünk, kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy kormánytói, pártoktól és minden befolyástól függetlenül, tisztán és egyedül egyházunk iránti mély és igaz ragaszkodásból vettük magunknak azt a minden egyháztagot megillető jogot, hogy Dicsőíti József jelöltünk érdekében egyházmegyénk választó presby- tériumait, illetőleg annak egyes tagjait értekezletre összehívjuk. Intenciónk tisztaságát senkinek nincs jogában meggyanúsítani. Emelt fővel állunk egyházunk nagy közönsége elé azzal a kijelentéssel, hogy a püspök- választás aktusába a politikát bevinni nem engedjük, de nem engedünk semminemű nemtelen fegyvert sem használni a többi érdemes jelöltek ellenében. Valljuk és követjük, hogy nincs krisztusi lélek abban az emberben, aki a mások kisebbítése és le- gyalázása által akarja célját elérni. Szatmár. 1908. julius hó 1. Luby Géza Dr. Falussy Árpád gondnok. «. m. tanácsbiró. Siki Károly, esperes. A HÉT. í A miniszterek küldöttségeket fogadtak és kergettek el kegyes szinük elől, a honatyák a büntető novella tárgyalásáról ma- 1 radtak otthon, az újságok — félhivatalosak és húsos fazékhoz nem hivatalosak — meg- vczércikkezíék az összes idültebb nyári témákat a kárpáti tengerszemtől le egészen az adriai cápáig. Újra eltelt egy hét és újra nem lehet mondani, hogy heverészett a magyar. Nemcsak a föld népe vette kézbe a kaszáját, hanem hozzálátott a nyári aratáshoz példány .kukáért, a főrendiház is. Egy féldélelőltöu letarolták az összes találós meséket, amelyeket az elmés Wekerle és társai feladtak a kipihent agy velőknek. Szóval arattak a méltóságosak. És ne mondja most már senki, hogy nem boldog i a magyar. Jöhet most már az aratósztrájk. Majd aratni fognak akkor is ők, az eleddig arattatok. Wekerle pedig majd szolgál jó tanácscsal. Ez nem jó búza, ezt itt hagyjuk! Ez jó búza uraim, tessék hozzálátni! Lelkem rajta, ők hozzálátnak a „jó“ búzához. Mert szidja bárhogy is a lengyelek grófja a sajtót, mégis igaza lesz az elmés tanács- j adónak és aratni fognak a méitóságosok. Szinte kár hogy az aratósztrájk ezideig el- elmarad. A „Szatmár“ előfizetését az uj félévre kérjük megújítani. és iparművészeti tanfolyamuk támogatására felszerelési tárgyak beszerzésére 125 korona segélyt kérnek a várostól. Oly komoly a cél, oly fontos kulturális szükséglet kielégítése forog szóbau, s a látszólag csupán művészeti ügy annyi gazdasági kérdéssel van összefüggésben, hogy egy percig se leket okunk kételkedni a város közönségének támogatásában. Művészeink a legszerényebb igényekkel járulnak a közönség elé, de tudásuk, tehetségük ismerete, az utóbbi évek iskolai kiállítás', in elénk tárt eredmények biztos garanciákat nyújtanak arra nézve, hogy vállalkozásuk támogatás és pártolás mellett, eredményes leend. És éppen ezért a legnagyobb jóindulatra s a leglelkesebb pártfogásra hiviuk fel úgy a törvényhatósági tagok, mint az iskola iránt érdeklődők figyelmét. Ha van város, amelyben müizlés nevelésére szükség van, úgy Szatmár az elsők közé tartozik. A református püspökválasztás. Rágalmazó protestáns lap. A szatmári értekezlet, amelyet a püspökválasztás tárgyában f. hó 1-én tartottak, élénk és zajos jelenetekben bővölködött. Nagy izgalmat és fölháborodist okozott a Debreceni Protestáns Lap cikke, amely megtámadta első sorban az értekezlet összehívóit, mint akik a kormány befolyása, sőt egyenes beavatkozása folytán működnek a Dicsőfíi érdekében. E -rágalmat úgy a főispán, mint társai kereken visszautasították, mire az értekezlet egyhangúlag a legmélyebb megvetését fejezte ki a Lap ellen. A Dicsőfíi ellen intézett támadásra azzal felelt, hogy a nagy többség állást foglalt mellette s az Bolyongás a mindensógben. — A Szatmár eredeti tárcája. — Irta : Vidovich Ernő. I. A világűr sejtelmes homályában találkozott két lélek. Pillanatra félbeszakították Útjukat és megszólalt az egyik: — Honnan ?| — A földről. — Miért jöttél el onnan ? Ugy-e ke- ] serves volt a távozás, elhagyni az álmok, az ifjúi vágyak birodalmát ? Valóságos rablás a halál. — Önként jöttem el. Erős percemben fejemnek szegeztem a halálthozó fegyvert 8 azután éreztem, hogy nem az Életet dobtam el magamtól, hanem a halált, hogy nem megsemmisültem, de újra éledtem. Mert a földön nem terem más, mint keserűség, a liliomos mezőkön ezrével burjánzik a tövis és a bogáncs, amelyek minduntalan megvér- zik a szegény liliomot. — Ne az örök eszményt keresd te a földön — szólt vontatottan a másik. Miért nem éltél csupán a pillanatnak, amely feledteti a múltat, átláthatatlan ködbe vonja a j övöt. — Ezért jöttem el a földről. És te I hová tar? asz ? — Megyek a földre. — Nem volt már elég a Golgothából ? — Elég ideig kóvályogtan céltalanul a végtelenben, megyek célt keresni. — 8 azt hiszed, megtalálod ? —sóhajtott a fodlről megtért lélek. Az Élet célja nem egyéb, mint álmodás és felébredés. Álmodban vágyói a felébredés ntán, ébren keresed az álmot. — És én mégis megyek. II. Emberöltő múltán újra találkozott a két lélek. Az egyik a föld felé tartott, a másik jött onnan. Ujjongott a szabadult. — Csakhogy vége van. Lezártam a földi porhüvelyt és újra enyém a gond nélkül való Élet. — Hiszen telve ideállal tértél a földre. — Ideál, mi az ? — tűnődött a lélek. Hiszel te benne ? — Hiszek és megyek újra a földre. — Menj hát, dőre lélek és kergesd balga ábrándjaid. — Jöjj vissza velem — könyörgött a másik — hátha együtt feltaláljuk az Élet boldogságát. A lélek rövid ideig gondolkozott, azután visszafordult és útnak indultak együtt. Körülöttünk megmozdult millió parány s újra csend borult a tájra. ni. Lágy tavaszi estén találkozott egy férfi és egy leány. Egymásra néztek, tekintetük tétován függött egymáson, mintha találkoztak volna már valaha. — Te vagy ! — kiáltott szenvedélyesen a férfi. A leány csodálkozva nézett reá: — Mit akar ? — Becsásson meg — folytatta a férfi. Azt hittem régi-régi álmom vált valóra, hogy találkoztam azzal, akit szüntelen kerestem. — Pillanatra azt hittem én is. Valami határozatlan érzelem sngta, hogy mi találkoztunk már valahol, de nem tudom mikor. — Én szeretem magát — szólt gondolkozás nélkül a férfi. Az ég bennünket egymásnak teremtett, azért ez a titkos sejtelem. — Hagyjuk, ezt, édes uram — mondta kedvetlenül a leány. Én menyasszony vagyok. A férfi lehajtotta fejét. Egyszerre tu-
