Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-06-07 / 23. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATAL,OS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes S2ám ára IO fillér. LAPVEZER: LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VÁJNÁ GÉZA Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindem, uüi dijak a fc>atí«»hivitaiban n/«renüőJi Megjelenik minden vasárnap. XXXIV évfolyam 23, szám. Szatmár, 1908. j Irta: VÁJNÁ GÉZA A Golgota szivetdermesztő rémületét elenyésztette a Feltámadás csodálatos eseménye. Az üres sirban a megfeszített Igazság helyét a megváltás diadalmas szelleme foglalta el. Nem hogy örök néma lakója legyen a sziklaüregnek, hanem, hogy örök forrása, táplálója, erőssége legyen minden időkben a hitnek, az élet reménységeinek, gyámolitója gyöngéknek és megvi- gasztalója a szenvedőknek, az üldözötteknek, a Sanyargatottaknak. De az ajkak némák maradjanak. A rémület helyét megnyugvás és az üdv biztos reménye váltotta föl. de a jelen fölé a tájékozatlanság, a lealázás, a bátortalanság fojtó köde nehezült. És ekkor eljött a nap, amelyen a felhős égből a ködös levegőn át cikázó tüznyelvek szállanak alá, és miként a lesújtó villám, megemésztették a levegő rothadó páráit, kitisztították a láthatárt és az öntudat és bátorság hatalmas, emberfölötti erejével csaptak rá a meglapult Tanítványok szivére. Akik is csodálatos igézettől átszellemülve, soha nem hallott ékesszólással szólaltának meg, és hirdették bátran, félelem és habozás nélkül az Igazságot. Csodás, megható képe a legendáknak ! Csodás, legendás és igaz képe az Igazság történelmének. Annak az igazságnak, amelyet keresztre huzni és kősirba pecsételni lehetett, de megölni, kiirtani nem. Mert gyökere, életszálai az emberi szivek nemesebb talajába nőttek, s oda el nem ér a hóhérok véres keze. A. mi igazságunk is átment a vér- keresztségen. Sok, sok sírba zárták a mi megváltóinkat. És sok, sok láncot, lakatot raktak a mi messiásainkra, hogy tehetetlenek és némák legyenek. És azóta még mindig némaság, megalázkodás, félelem uralkodik Izraelben. Bénák a karok, és bénák a nyelVek. Ha állnak is elő hamis próféták, csak dadogás a beszédjük, i gyarló fecsegés a szólásuk. Nem az isteni Igazság küldöttei, i És nem a mi megváltásunkra küldet- ! tek, csak a maguk nyomora béreiért óbégatnak a fórumon. Pedig levegő egyre. TojtóbB, a szürke köd, amely a keblekre ránehezül, egyre fullasztóbb. És a száraz forróságtól megrepedezett mezők szorn.- ju vágyakozással várják a pillanatot, amely elhozza a cikázó tüznyelveket, amelyektől megégnek a föld büzhödt mélységeiből előtörő mérges gázok, elhamvadnak a kaján farizeusok denevérbástyái, és felszabadul az érzés, a gondolat, az akarat, a cselekvés ereje, és egy öntudatra és tettre ébredett nemzet indul harcba, hogy lerázza váliáiról az igát. és kivívja függetlenségét, vagy elmúljon örökre, de dicsőségesen ! A kínos bizonytalanság fojtogató gyötrelmeivel, az erőszakolt némaságtól vértajtékos ajkakkal, a tétlenségre kényszeritett, de rég ökölbe szorult karok vonagló rángatózása között várunk . . . várjuk a napot, amely jőni fog, mert jönnie kell, — a napot, amely gyilkosa lesz a hazugságoknak, birája a csalóknak, ámitóknak, leálcá- ! zója a kétlelküeknek. Az Igazságnak napját, amely szétrombolja a hazugságok gátait ... a Bátorságnak napját, amely kiűzi a gyáva alázatosságot, a szolgai meghunyászkodást a lelkekből, és vért, forró, piros, habosán lüktető vért ömleszt a pettyhüdt szivekbe. Az a nap jönni fog. Mert meg- igértetett. Mert elhivattunk rá. Mert a Golgotbákat megjártuk érte, piros vérrel, égő könnyel tengerszámra hintegettük útját. Mert a légkör fullasztó telítettsége, tikkasztó fülledtsége legbiztosabb előjele a közelgő viharnak és a lobbanásra készülő villámoknak. Sürü homályban botorkálunk, azt se tudjuk, előre, vagy hátrafelé haladunk-e, megváltásunkhoz vezet-e az utunk, vagy a megsemmisülés sírjához. Nem látunk semmi vezérlő fénysugarat, nem érezzük a biztosam kormányzó kéz erejét. Elszállt közülünk valaki, valami, amiben hittünk, ami vezérlőnk, biztatónk volt, — és mi csak nézünk utána mohó, vágyakozó, esdő szemekkel, és hangtalan ajakkal kiáltjuk az égre : Jövel Szentié’ek ! Kiss Áron emléke. Eltemettük a tiszántúli ref. egyházkerület püspökét, a 93 éves aggastyánt. A mit a református egyház megadhat nagyjainak utolsó tisztességül, mindazt megadta a díszes temetési pompában a boldogultnak. Maga Debreczen népe impozáns tömegben állott tömött sorfalat a nagy templomtól a Kossuth, utczai temető sirhalmáig. A nyolczlovas gyászkocsi, a koszorús kocsik, a város összesfogatai, magán- és bérkocsik egész hosszú vonalai, 200 egynéhány lelkész papi diszben élükön Antal Gábor és Kenessey Béla ref.. Zelenka ág. ev. püpökökkel, a más egyház- kerületek küldöttei, fő-és középiskolák tanárai, a tanuló ifuság, és sok ezernyi sokaság kisérte utolsó utján az elhunyt püspököt a temetőbe. Szatmárvármegyéből 'számosán jelentek meg a temetésen. Falussy Árpád dr. főispán körül az egyes községek küldöttei, Szatmárnémetiből 12 tagú küldötság, a szatmári egyházmegyéből 20 Mkész volt jelen. Duma- hidy Elemér, Luby Gáza. Helmeczy József, Farkas Antal dr., Bőd Sándor stb. Koszorút helyezett a ravatalra a szatmári egyházmegye, a szatmári egyház, a felső leányiskola. Jövel Szentlélek! * . . /
