Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-01-26 / 4. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6

Egyes szám ára 10 fillér.

üor.

LAPVEZER:

LUBY GÉZA orsz. képviselő.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VÁJNÁ GÉZA.----------- ......... T------------------------------------ —

Sz

erkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám.

Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

Miuderni-mii dijak a kiadóhiTatalban fizetendők.

Megjelenik minden vasárnap.

Mindig az volt a magyar ember szerencsétlensége, hogy könnyen hitt.. A halálos ellenségünknek, a fojtogató gyilkosnak is mindjárt elhittük, hogy jóakaró barátunk lett, ha egy kicsit ránk mosolygott. Egy-két jó szóért mézes-mázos bókért, szépasszony könnyéért még a világból is kimentünk volna akárhányszor. Kivált ha még királyi korona is ragyogott a könnyek közt mosolygó asszonyi lóri. Biztunk, hittünk százszor, megcsaltak, elárultak, eladtak ezerszer, de azért csak hittünk, biztunk újra, felejtve megbántást, árulást, szószegést. iMegvéreztek, megrug- tak, ránk tapostak. Aztán meg veregették a vállunkat, csókra nyújtották a korbácsoló kezet, — és mi újra farkat csóváló, alázatos oroszlán-pincsik voltunk.

Jó bolondok voltunk !

Azok vagyunk már vagy négy-ötszáz év óta.

Néha úgy tettünk, mintha a szabad sivatagot lakó oroszlánok ivadéka volnánk. Tomboló haragunk dörgő orditá- sát meghallotta egész Európa. Megreszketett tőle a bécsi trónus, remegtek tőle a német kocsonyaszivek, és elfulladt a lélekzet a Burg lakájai és fenséges ingyenélői kebelében.

Kár volt a nagy rémület. Nem vagyunk mi olyan félelmesek, csak nagy, heves a haragunk, — de nem tartós. A bosszuállásra meg nincs berendezve szivünk. Ki lehet engesztelni bennünket. Egy-két jó szó, szép Ígéret, egy kis biztatás megbékíti a magyart. Aztán . . . nem is mind olyan veszettül elégedetlen, haragvó párduc. Lám, a „szine,“ a „java,“ az eleje, a sok agu koronás nobilisek boldogok, ha az Udvar kegyelmes fényében sütkéreznek. Egy kis jutalomért, néhány faluért

írta : VÁJNÁ GÉZA

pusztáért, grófi koronáért a vérszomjas í oroszlánokat is megbékítik otthon. Atya- fiság, sógorság mind ut a szivekhez, fogantyú a közbenjárók kezében . . .

Annyi fátyolt teriigettünk az ellenünk elkövetett bécsi gyalázatosságokra, hogy egész raktára lehet már belőle a bécsi Burgnak. Nem mi tépegetjük ie a múlt szomorú emlékeiről. Nem ismer ! és ellenségnek se őszinte, aki minket hibáztat, ha felujulnak a régi sebek.

| Ha felfakadnak a régi, eltemetett ke- I serüsógek, és életre kelnek rég nem hallott vádak.

Hatvanhét óta egy remény éltetett bennünket. Az a remény, hogy a kiegyezés gyönge, de mégis legalább alkotmányos módon lerakott alapjain felépíthetjük a független, erős magyar államot A nagy vórvesztós, elnyomatás után fokozatosan megerősödve, megvalósíthatjuk Kossuth Lajos eszményét, az erős, szabad, önálló Magyarországot.

Hittünk, biztunk Kossuth Lajos nevének varázserejében. Eszméinek örököseiben. Hittel, reménnyel követtük a zászlót, amelyen a 48 hirdette a szabadság Ígéretét. Ez a zászló fűzött össze bennünket. Tömöritett egy táborba, amely nehéz harcok után végre megérte diadalát.

Nagy lehetett Bécsben a megdöbbenés akkor. Micsoda rémület rázhatta meg a penészes agy velőket. Vagy tán nem is ijjedtek meg olyan nagyon Bécs lakájai. Lehet, hogy ők jobban ismernek bennünket, mint mi magunk, és tudják, hogy csak ránk kell bizni magunkat, nyakunkba akasztjuk a hurkot, fölvágjuk a hasunkat, különben, mint akármelyik bécsújhelyi k. k. pecér.

Ha igy számítottak, jól Számítottak. Elvégezzük Bécs dolgát mi magunk. Kitekerjük a saját nyakunkat. Magyar

a magyarnak, kölcsönösen és egyenlően.

Mert hát olyan nagy vala a mi örömünk, hogy el se akartuk hinni a sikerünket. Mámorossá tett a diadal. S úgy tettünk, mint aki lutrin nagy pénzt nyert: dobálóztunk a vagyonúnkkal. Elfelejtettük, hogy nálunk az erő, hogy mi vagyunk a helyzet urai. Hogy félelmetesek is lehetnénk, — ha akarnánk.

A függetlenségi párt, amelynek jeljelszavával győztek az összes koalíciós jelöltek a választásokon — óh, igen jól emlékszünk a nem függetlenségi jelölt urak kijelentéseire, Ígéreteire ! — nagy udvariasan sokkal több helyet engedett a kormányzásban a hatvanhe- teseknok, mint amennyi pártarány szerint megillette volna.

S azóta mit látunk ? A koalíció, amelyben nemcsak a szótöbbség negyvennyolcas, de amelyet a 48-as elvek segítettek győzelemre, úgy elnyelte a függetlenségi pártot, mintha sohase lett volna A hatalmas párt mindenben átengedi a teret a 67-es politikának. Ha Andrássy nem is él túlságosan vissza a 48 as lojalitással, bár ő se enged semmit 67-es elveiből, Wekerle annál következetesebben igyekszik minden lépésével a 67-es .politikát tolni előtérbe s lehetetlenné tenni a függetlenségi törekvéseket. Makacs szívóssággal kényszeríti minden vonalon a függetlenségi politikát a visszavonulásra. Zseniális taktikával, kerülő utakon, s ha kell eréllyel is.

És a függetlenségi párt, élén vezéreivel, bekötött szemmel engedi magát vezettetni a 67-es kolomposok által. Mintha hipnotizálták volna, úgy követi mindenben Wekerleók akaratát. Ami nem más, mint a 48-as politika lejáratása, hogy az egyedül üdvözítőnek tar