Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-01-26 / 4. szám
2 január 26 tott 67-es alapon tovább vezethessék az országot a romlás, a reakció, a szolgaság vidékei felé. Beálltunk jó bolondnak. Észre se vesszük, hogy Kossuth Ferenc és sok becsületes függetlenségi politikus jóhiszeműségének megtévesztésével befogták az egész pártot, néhány tisztán látó és tisztán gondolkozó, bátor képviselő kivételével a 67-es gálya vonszolásába. Kétségbe lehetne esnünk ezen az állapoton Hogy az a függetlenségi párt, amely négy évtizeden át őre, védője volt a nemzeti jogoknak, amely meg nem szűnő hévvel követelte a magyar hadsereget, a nemzetiségi törvény nemzeti revizióját, a külképviselet elválasztását, sürgette az önálló vámterületet és az önálló magyar bankot; amely a parlamenti harcokban a szólásszabadság korlátlanságában látta mindig az alkotmány erős biztosítékát, a választási jog kiterjesztésével a nemzeti akarat megerősödését hirdette, — az most összetörve elveinek nimbuszát, vakon rohan Wekerléék cinikus jelszavai után, hogy a magyar nemzet szivét, agyát odarakja a bécsi nyaktiló elé. Mert ez lesz vége a hatvanhetes barátságnak! Szegény jó bolondok ! Küzdelem a magyarságért. — A Széchényi-Társulat figyelmébe. — A múlt héten ünnepe volt a szatmár- megyei Széchenyi-Társulatnak. Fennállásának huszonötödik évét díszközgyűléssel és — more patrio — lakomával tette emlékezetessé. Azonkívül egy vaskos füzetben számolt be tevékenységéről. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk valamit. Annak a társulatnak „Emlékkönyvétől“, amely a magyar nyelv terjesztését tűzte ki feladatául, joggal várhatjuk el, hogy magyar legyen a nyelve. Nem a szavak, de a megírása, a mondatai, szókötései. A sok Kuruc énekek Irta: Qyökösay Endre I. Hazátlan labancnak Lágy a feje alja, Lelkét is testét is Idegen hizlaja, De majd lent a sírban Nem lesz pihenése, S a föltámadáskor Nem lesz ébredése. A vitéz karúénak Kő a nyoszolyája, A szomjúság s éhség Leskelődik rája. De a sirban áldott Lesz a pihenése, S a föltámadáskor Lesz majd ébredése. S Z A T M A R „lett megtámadva, lett megválasztva . . . felterjesztve . . . felhagyva“ hátborzongató sűrűséggel lepi el az egész könyvet. Ma már ezzel is számolnia kell egy — nyelvterjesztő kultúrintézménynek. Az „emlékkönyvből“ igyekeztünk a társulat működését és elért eredményeit megállapítani. Tevékenysége terepeit, irányát, eszközeit látjuk; eredményeit az évi jelentésekből keli elhiuuünk, mert azok igazolására pozitív adatokat nem §nyujt az emlékkönyv. A nemzetiségi pontokon évtizedek óta lentartott menhelyek és ovódák vezetői pedig szolgálhattak volna feljegyzésekkel arra nézve, hogy az illető helyeken mennyivel szaporodott a magyarul beszélők szarna. Ez, vagy ennek megállapítására alkalmas adatok azonban teljesen hiányzanak a 221 oldalas füzetből. Szatmárvármegyét nemrég egy fővárosi lap „legtnagyarabb“-nak titulálta. Ez kissé optimista bók. Sajnos, a magyarság csak 63 — 64°, o. A nemzetiségi többség oláh, igen kis rész sváb, orosz és tót. A megye 307 községéből csak 154-nek vau magyar jellege, 142-ben az oláh 10-ben a sváb, egyben az orosz elem a túlnyomó. Tiszta magyar községe csak 87 van a varmegyének, egészen oláh 16. Az egyes járásokat tekintve, leg- magyarabb a mátészalkai én a f.-gyarmati, amelyekben l°/»-ou alul van a nem magyar- nyelvüek száma, azután a cseugeri, 9 és a szatmári, 18'5°/u nemzetiségi nyelvűvel A | magyar faj még csak a n.-károlyi járásban ; van többségben, ahol a nemzetiségi arány 32°/o, inig a n.-bányaiban 63, az erdödiben. 71, a szinérváralyaiban 79 és a nagysom- kutiban 88°/o-a nemzetiségi arány. A vármegye 50—60 év előtti nyelvi tagozódásában történt eltolódás a következő: a magyarság veszített 7 községben és nyert 12-bou. Ezek közül Misztmogyorós a Lápos- völgy szélén egészen bent fekszik a nemzetiségi tengerben. Szomszédja, Misztótfaiu még megtartotta magyar túlsúlyát, de alig 2—3°/o a magyarság előnye. Adorján a túri síkságon éppen a szélén esik az északkeleten elhúzódó oláh szalagnak. Eunek elveszítése az oláhság előrenyomulását jelenti. Pete teljesen magyar környezetben fekszik, ellenben Görbéd, Szamosdob, Kismajtőny és Deugeleg mind a keleti, délkeleti illetve déli nemzetiségi nyúlványok szélein. V szont a magyarság erődösét látjuk Batiz, Sár, N.Zajta, Pátyod, Berend, Csanálos, Vállaj, N.- Majtény, Gilvács. Nyírcsászári, Derzs községekben, amelyek a magyar vagy régebben megmagyarosodott környék hatása alatt vették föl magyar jellegüket. Az „Emlékkönyv“ erdekes világot vet a Társulat kezdő, tapogatózó lépéseinek irányára. Az első gyermekmenhelyeket 1886. állította föl Szaniszló, Krassó, Apa, 1887- ben Aranyosmedgyes, Csanálos, Avasfelső- falu községekben. Szaniszló' és Csanálos a sváb, a többi község az oláh nyelvszigetek | szélein fekszik 50—60% nemzetiséggel. A kezdést tehát helyesnek kell ítélnünk. Hogy az akció az 1883-tól 1896-ig terjedő időben mely községekre terjedt ki, az Emlékkönyvből nem tűnik ki. 1897-ben a legtöbb inen- helyet a mátészalkai (19), a n.-károlyi (16), fehérgyarmati, csengeti (10—10) járásban, legkevesebbet a sziuérváralyai (1), n.-bányai (2), és nagysomkuti (3) járásban tartott fenn a Társulat. Ott buzgólkodott tehát, ahol a magyarság számaránya legnagyobb (80—90 °/o) volt. Ebből az Játszik, hogy eredeti irányától elhajolt, a nehezebben meghódítható nemzetiségi falanksz előtt meghátrált és ma- gyarityelv terjesztő munkáját már egy évtized múlva túlnyomóan humanitárius térre, a gyermekvédelem körére terelte át. Pedig kísérletei legelső kiindulási pontjaitól, Apától, Krassótól, Ar,-M edgy estöl, Avasfclsöfalutói ; az ezek mögött elterülő tömött nemzetiségi ; vidék belseje felé haladva, szívós, energikus tevékenysége, habár sok <*és nehéz akadályokba ütközött volna is, bizonyára értékes eredményeket termett volna a magyarság részére. A legutóbbi, 1906. évi kimutatásból megállapítható, hogy a gyerinekmeaedékhe- lyekuek épen fele tiszta magyar helyeken működik; a másik felerész a nemzetiségiek és magyarok által vegyesen lakott községekben. Ezek eloszlása is érdekes. line : 90—97°/o-ot tevő nemz. lakta községben 7 80—90 „ 99 99 5 70—80 „ •9 99 »> „ 4 60—70 „ 91 99 99 ,. 6 50—60 „ 99 19 99 4 40—50 „ 99 99 9» „ 7 30—40 „ 99 99 99 » 3 20—30 „ 99 19 99 „ 3 10-20 „ 99 99 9' 1 1-10 „ »* 99 99 „ .12 gyerraekmenhelyet tart fönn a Társulat. Látható ebből, hogy a nemzetiséglakta községek megmagyarositására már csak fele jut a II Küzd a kuruc sziláján, vitézül, Minden percben a halálra készül. Csillagos éjszaka Mintha égben járna, Amiért vére hull: Szabadság az álma. Küzd a kuruc sziláján vitézül, Minden percben a halálra készül. S utolsó óráján, Csak Rákócit lássa: Megáldja a hazát Haló sóhajtása. Rákóci búcsúja Hamatszor botlott meg a harmatos fűben Jó lovam, pej lovam aranypatkós lába . . . Hej, a labanc ellen harcoltunk hiába ! Nincs itt maradásom. Édes szülőhazám, Szép magyarországon most már isten hozzád ! Még a síromban is hü maradok hozzád ! Rákóci buja Messzi tengerparton Pihenésre hajtom Szomorúan a fejem. Elkerül az álom, Én itt nem találom Nyugodalmam soha sem! Víssza-visszavágyom Szép Magyarországom Vértől ázott ölébe. Igaz szeretettel Ölel-e még egyszer Engem majd a szivére ? ügy érzem, örökre Ide vagyok kötve, Itt ásták meg síromat . . . Összeszedik-e majd, Hazaviszik-e majd Árva, haló poromat ?j
