Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-01-12 / 2. szám
M XXXIV évfolyam Szatmár, 1908. január 12. — —— f\ í y<i'3l/6?r A SZATMÁRVÁRMEGYJáftflt"" .,' », -ÉGI LS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA fi\ % — ELÖFIZKTESI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. LAPVEZÉR : É LUBY GÉZA oroz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : Or. VÁJNÁ GÉZA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenneíiju d>;*ik a KincnhiV'«>aUwu f;z«t^DdökMsgjelenik minden vasárnap. A koaiició. Aki figyelemmel olvasta a politikai pártvezérek újévi nyilatkozatait, fogalmat alkothat magának a koalícióban egyesült pártok őszinte egyetértéséről. Andrássy Gyula gróf egyesegye- dül a 67-es alapon akarja idveziteni az országot. Széli Kálmán a Deák Ferenc törhetlen hívének vallja magát. Zichy Nándor gróf várja a hajnal hasadását, amely már közeleg, mikor elkiáltja magát: éljen a katholikus Magyarország! Kossuth Ferencnek csak könnyei vannak, mint beteg embernek, s utódául ajánlja pártvezérnek Appo- nyi grófot . . . aki mélyen hallgatott újévben, mint az az ország legnagyobb szónokához ülik. Wekerle beszélt vizi- utakról, gazdasági reform törekvésekről, sok minden egyébről, csak politikáról nem. Ha igy a koalíció belsőjét kifordítva látjuk, elszomorodunk a függetlenségi párt jövő sorsa fölött. Köny- nyezhetünk Kossuthtal együtt a párt romjain, mert a koalícióban minden párt érvényesül, csak mi nem. A többség kiszolgálja a kissebbséget. A kis- sebb pártok közül egyik sem hozta áldozatul elveit, csak mi, a többségben levő függetlenségi párt. És hozzuk az áldozatot folytonosan, mert mig koalíció lesz, addig nekünk mindig áldoznunk kell. Kossuth Ferenpz az önálló nemzeti bankot helyezi kilátásba s ezzel kívánja kárpótolni a nemzetet a feláldozott nagy elvekért. Hát nem kell hozzá semmi jóstehetség, bizonyos mint a kétszerkettő, hogy mig koalíció lesz, addig önálló magyar nemzeti bank nem lesz. Ugyan ki akarja ezt Kossuthon kívül a koalícióban ? Talán Andrássy, Wekerle, Széli, vagy Zichy? akik közvetlen hívei ma is a közösügyeknek. Csudálatos naivság kell hozzá, ha valaki hisz az önálló bank, és önnalló vámterületben, mig koaiició lesz Magyarországon. Nemzeti vívmányokról beszél a függetlenségi párt az uj kiegyezésben. Nem akarok keserű lenni, még kevésbé gúnyolódni ilyen komoly ügyben, de a vívmányok Csimborasszója, a kvóta-emelés egetvefő hangon hazudtol meg minden eféle dicsekedést. És a kvótát megszavaztatták a függetlenségi párttal. Széli, Andrássy, Zichy távol maradtak a szavazástól, hiszen ott volt a függetlenségi párt! Most jön aztán a többi. A házszabály revízió, a katonatiszti fizetések emelése, a tüzérség létszámemelés, melyet a delegátusok hajós kirándulása előkészít. Ezt mind megcsináltatja a koalíció a függetlenségi párttal. S ha még addig életben marad, megcsináltatja a létszám eníelést is. Ez sem lesz nehezebb, mm a kvc'i.emelés. A koalíció erőre juttatta a nemzetiségieket. Heteken keresztül horvátul beszéltek a magyar képviselőházban. Ezt nem mossa le a Duna soha arról a dunaparti palotáról. A koalíció lejáratta az igazi sza- badelvüséget, összeveszhette a vallásfelekezeteket, — ■ feudális és klerikális bélyeget nyomott a magyar közéletre. Kiáltványokban hangoztatják, hogy itt az ideje kiépíteni a katholikus magyar államot! . . A koalíció megcsináltatja a függetlenségi párttal a választási reformot, összes ódiumával együtt s ezzel aztán végképen elmetszi gyökerét a pártnak a nép talajában. Ide jutunk a koalíció 3 évi uralma alatt. S nem lesz egy jottánnyi vívmány, a melyre rámutathasson a függetlenségi párt a nemzet előtt, hogy ime, ezt én vívtam ki, ez az én érdemem ! De ez még mind semmi ahoz a nagy erkölcsi tönkhöz képest, a mi 3 év alatt beáll a nemzet lelkében, Legszentebb ideáljaiban, legnagyobb embereiben megcsalódva, hitében megrendülve elsírhatja márciusi könnyeit s elzokoghatja : finis Hungáriáé ! Sokáig tűnődtem, hogy megirjam-é e sorokat. Fáj lelkemnek hazám sorsa. Vigasztalannak látom a jövőt. Fáj, hogy nagynevű pártvezérünk nyomait nem követhetem tovább mert ha választanom kell a haza és a koaiició között — én a hazát választom. Egy szatmári függetlenségi és 48-as választó. Legyen világosság! A „Magyar Szó“ és az 1848. XX. t.-c. Akik a közélet folyását, eseményeit és alakjait állandó figyelemmel kisérik, igen jól tudják, hogy a való élet az Igaznak és a Gonosznak szakadatlan harca a győzelemért. Csakhogy amig az igazak erőmegfeszitése gyakran hajótörést szenved a gyöngék kishitűségén, gyámoltalanságán, iagatagságán, kendőzött ar.cn gonoszáésr a hazugságok, a szemfényvesztések ezer- sziriü himes-hámos mezébe burkolózva igen sokszor játszva ejti meg a gyönge lelkeket. A magyar újságírás történetének érdekes jelensége a „Magyar Szó“ cimü újság. Szomorúan hü bizonysága a fenti igazságnak. Ez az újság alapításakor a függetlenségi eszme és a szabad gondolat zászlóvivőjének hirdette magát. Pályafutását merész, bár sokszor kíméletlen, sőt durva szókimondással kezdte. De merészsége hirt és olvasóközönséget szerzett e lapnak. Szerkesztője egy zseniális ötlettel megtette a protestáns társadalom félhivatalos orgánumává. Nem lévén napilap, amely állandó rovatot tartott volna a protestáns egyháztársadalom kérdései számára, mohón kaptak a kínálkozó alkalmon protestáns papjaink, és hamarosan keblökre ölelték a Puriesz—Pályi ur kisdedét. A zseniális szerkesztő csakhamar anyagilag is lapjához hapcsolta a ref. papságot. Részvénytársaságot alapított a lap financirozására, s a részvényeket a ref. papokkal, tanítókkal vásároltatta meg. Minden igen simán ment a Tisza— Fehérváry- Kristófi ciklus elkövetkeztéig. Addig is, amig a nemzeti alkotmányválság, a függetlenségi eszme és a bécsi törekvések nyílt küzdelme elkezdődött, a derék „Magyar Szó“ csöudesen átevezett a Tiszafáié 67-es szahadelvüség békés vizeire, magával szállítva a ref. papság egy jókora csoportját, akik nagyon ráfüggesztették szemüket a Puriesz—Pályi-fele gálya árboclo-
