Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-03 / 44. szám
XXXII. évfolyam 44-ik sz. Szatmár, 1906. november 3. SZATMAR Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. no x HIRDETÉSEK: ' Készpénzfizetés mellett a legjutánynsabh árban.-e> Nyllttér sora 16 fillér. <$Halottak napján. Késő ősz van, a lehervadt sárga falevelek, kopaszon maradt fák, a letarolt határ, hirdetik az enyészetet. A teremtés nagy ereje a mint megteremt és életre hoz mindeneket, egyúttal a múlandóságnak adja át azokat. Lassú sorvasztó erejének hatalmába, mindeneket az emésztő idő és végül úgy látszik, hogy a megsemmisüléssel dialmaskodik felette. Múlandóság a természetnek hatalmas törvénye, mely alul kivétel nincs. Elporlik a legkeményebb érc, elhamvad, kihűl a legforróbb tűz. — Tengerek száradnak ki, hegyek omlanak össze, nincs végnélküli semmi a nap alatt. Ezen a szent napon, mely a halottaké, mélyen megilletődve keressük föl, elhalt kedveseink sirhalmait, hogy ott felgyújtsuk a megemlékezés szövétnekét. Minden jó keresztyén ember, ezen a napon j.öleleveniti szivében, lelkében, kedvese emlékét, es meghatóban mond imát a néma sirhant felett. Felekezeti külömbség nélkül ünnep lett e nap, sőt a nagy honfiak, nagy emberek emlékeinek megőrzésére is ez a legalkalmasabb. A halottak napja országos ünnep. Látjuk, hogy e napon a kegyeletes és hálás nemzedék, a csata mezején elesett nagy hősöknek, — az ország élén állott történelmi nagy alakjainknak, elhunyt nagy költőink, nagy művészeink sírjánál leróvjuk a kegyelet adóját, megkoszorúzzák a sirhalmokat, — felújítják az érdemeket. Ezt a kötelességet a haza iránti szeretetnek kell tulajdonítani, mert a ki hazáját szereti tiszteli nagyjainak emlékét is. Nem csak egy országnak, hanem egyes városoknak is vannak és voltak nagy férfiak önfeláldozók, minden szépért, minden jóért lelkesedők, a kik vagyonukat, munkaerejűket csak a köznek a városnak áldozták fel. Ilyen férfiúink nekünk is voltak, a kik ott nyugosznak a felekezeti temetőkben. Jól lehet rokoni kéz még fölkoszoruzza a hantokat, de mily méltó és kegyeletes dolog lenne, ha a hivatalos város tartaná meg évről-évre halottak napján, érdemes halottaink sírjánál a megemlékezés gyász ünnepét, melyen az érdemek felsoroltatnának. Nem az emberi hiúság, de az érdemek elismerése, közérdekből megköveteli, hogy a városi hírnévre törekvő azt ki is érdemelt polgáraink emléke megőriztessék és példaként az utókor elé állíttassák. A nemzet ünnepe. A magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakjának nem gyász-, de diadalünnepélye lobogtatta a lelkesedés tüzet az utóbbi napokban széles e hazában ; a szabadság ünnepét ülte a szabadságszerető magyar nemzet. A szabadság bujdosó fejedelme tartotta diadal útját végig a magyar földön 200 évvel azután, hogy arról a földről, melynek népéért mindent feláldozott nagy fia, kegykerc ők befolyása alatt törvényileg száműzte ői —- igaz, hogy nem a nemzet, hanem a minden jogot elnyomó hatalom. Diadal ünnep volt az a bevonulás, mely a bujdosó fejedelem visszahozott hamvait kisérte, s oly lelkesedés vett erőt a nemzeten, a mit a külföld ámuló tisztelettel honorált. De ez ünnepélyt lelkesedésnél, fénynél, pompánál ékesebben disziti az a törvény, mely a bujdosó számüzöttnek szolgáltat elégtételt. A törvény szószerinti szövege a következő : Ő felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékeit képezik, a nemzetnek ismételten kifejezett köz- ohajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását legkegyel- mesebben elrendelvén s az országgyűlés mindkét háza effelett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhatároztatik, hogy 1. §. II. Rákóci Ferenc és bujdosó társainak tetemei hazaszállittatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Tököly Imre tetemei pedig a késmárki ev: egyház templomában tétessék örök ^nyugalomra. 2. §. Az 1715. évi XLIV. törvénycikknek 2-ik és 3-ik §-ai eltöröltetnek. 3. §. A II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai emlékének megörökitésére felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, mely az állami költségvetésben a miniszterelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő. 4. §. Jelen törvény rendelkezései semminemű magánjogi következményekkel nem bírnak. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a miniszterelnök, a pénzügyminiszter s a vallás- és közoktatásügyi miniszter bízatnak meg. Budapest, 1906.jévi okt. hó 19. Dr. Wekerle Sándor s. k. m. k. miniszterelnök Indokolás a II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslathoz. A nemzet többszörösen megnyilvánult közóhajának tett eleget fölséges Urunk, midőn a TÁRCA. A szép boszorkány. — Irta : Pataky István. — — Az lehet. — Hát kend miért áll kiút P — Halottam a lármát. — Hás még sem jött ki. Talán kend is várt valakit ? — Ha vártam is, a feleségemet vártam. Ekkor megjelent háta megett Anna sápadtan, remegve. — Ahá! — szólt a vezető — nem ez a kend felesége ? — András meglepetten nézett nejére, aki a kert felől jött. — Hát te hol voltál ? . . . Igen ez a feleségem. — Úgy, akkor kend mást várt. Menjünk csak be. András nyugodtan ment elől s világot gyújtott. Bent a pandúr vezető valami szemé yleirásokat vett elő s hol azokat, hol Andrást nézegette. E közben mind nagyobb szemeket meresztett s emberei közé bújva, azoknak kezdett magyarázgatni, a kik helyeselték s közrefogták Audrást. — Kend maga Villám Dani, — tört ki a pandúr vezetőből a sejtelem — kend ármáuyos ember, adja 1 meg magát. András előbb tréfára vette á dolgot, de aztán megharagudott. — De ez már istentelenség 1 — A’ bizon, a mit te csináltál. — Talpra fiuk — s engedte, hogy nélküle gyűrjék le az ellenkező tárogatóst. — Majd én Bercsényivel fogok beszélni, — kia- bált András. — Jól van, jól. De hát az csak nem lehet, hogy két ember legyen a világon, akinek mindene egyforma legyen. Fekete haj, bajusz, kék szeme, sas orr, apró fogak s a bal hálántékon babnagyságu anyajegy. — Még csak az kellene, hogy a felesége is egy legyen. Hátul az asszony csendesen kacagott erre a megjegyzésre. Elhurcolták Andrást. Harmadnapra azonban ugyanazon pandúrokkal együtt kergette a hires Villám Danit. Kisült, hogy Villám Dani egy az Andráshoz feltűnően hasonló, de más ember. — Ha az öcsém nem volna Bercsényi uramnál tárogatós, azt hinném, hogy ő az a Villám. De a mi családunkban nem volt még lókötő András Szemes körül szoiongatta a lovas betyárt a pandúrokkal, őrült düh vett rajta erőt megfogni azt az embert, a ki ő hozzá és az öcscséhez mer hason- litaui és ki igy csúffá tette őt. A hol most a vasúti sínek vannak, mocsaras hely terült el, melyben jó búvóhelye volt minden vadnak, még ha ember is volt. A Balatonban végződő óriás mocsár ideiglenes tartózkodási helye volt a somogyi betyárembereknek, a kik a társadalmi renddel ellenkezésbe jönnek. András jó! ismerte az egész óriás mocsarat, tudta hol és merre lehet benne a Balatont megközelíteni, s kitudta kerülni azokat a helyeket, a honnan nincs visszatérés. De ismerte a környéken az embereket is a kik előtt éppen olyan ismeretes volt a mocsár. Erővel munkára hivatta tehát ezek egyrészét, a kik aztán két-két fegyveres pandúr kíséretében nyomultak a mocsár rengetegébe. András maga ment egy olyan utón, a melyet a többi nem ismert. Irányuk volt a mocsár közepéből felszálló füst, a hol a betyárok teljes biztonságban érezték magukat. Azon a helyen néhány fa kínlódott s körülötte elég terjedelmes térség volt, a hol a fáradalmakat lehetett kipihenni s az ételt a szűrökből feltálalni. Azon a helyen lobogó tűz mellett ez alkalommal négy pandúr üldözött betyár volt. Iszogattak, eszegettek, de látszott, hogy még várnak valakit. — Ez a Villám még bajba hoz bennünket dör- mögott egy nagybaj uszu. 1 iidobeíeységek, fuirtiíek, szamár- köhögés, skrofolozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hott'mann-Ija Hoch« A C». ISanel (Svájc), 92 ÍRoehe Kaphat6 orroii rendeleti« t iyéertfatllnfc. ben. — Árt Bvegenktot 4.— karoo*. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.
