Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-03 / 44. szám
2 8 Z A T M Á R. november 3. o király és nemzet közötti bizodalom újabb zálogául II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát elrendelni méltóztatott. Ennek a nemes lelkűiéiből eredő fejedelmi elhatározásnak a folyománya, hogy a nemzeti hősök emlékének kegyeletes ünneplése alkalmából azok a megbélyegző törvényrendelkezések is eltöröltessenek, a melyek törvénykönyvünk s jelesül az 1715. évi XLIX. törvénycikk 2-ik és 3-ik §-ai tartalmaznak. Ezt kívánja elérni a kormány a jelen törvényjavaslat előterjesztésével, mely a nemzet közóhajának felelvén meg, bővebb indokolást nem igényel. Budapest, 1906. évi október hó 19-én. Wekerle Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök. Mi volt Kassán.*) Irta : Dr. Qlatz József. Az önzetlen és lángoló hazaszeretet s minden férfi erény példányképe ; szabadságharcunk egyik legnagyobb dicsőséges bajnoka II. Rákóci Fejedelem és bujdosó társai hamvait helyezte el örök nyugalomra hétfőn, 1906. okt. 29-én a nemzeti kegyelet Kassán. Az ut, melyet ezen di ága hamvak a mesz- sze számkivetésből tettek, diadalut volt s nem gyászmenet. Budapest, Kassa és Kézsmárk, mint első sorban érdekeltek, de velük együtt s csaknem egyenlően hazánk többi törvényhatósága, városa, községe, s minden egyes lakója is ünnepelt e napon, hisz e nap a magyar szabadság feltámadás ünnepnapja volt. Nagyjaink porladozó hamvait most már az édes hazai földön örök nyugalom övezi, de hősi lelkűk, dicső szellemük közöttünk lebeg, él időtlen időkig s buzdít a honszeretetre! Adja a jóságos Mindenható, hogy szent emléketek, s a felséges dicső példa, amit tevétek, s rólatok a történet tanít, növelje nagygyá és hatalmassá e nemzetet, s ennek szabadságát ! Fogadjuk meg tehát mindnyájan, s ünnepélyesen, hogy Rákóczi szelleméhez hűek maradunk, s dicső szent emlékét nem feledve soha, csak egy s az lesz jelszavunk: „A haza min denek előtt.“ Úgy legyen! * És most, mert biztosra veszem, hogy ked*) E cikknek azért adunk helyet, hogy az abban érintett egyéneknek módot és alkalmat nyithassunk, hogya magatartásokat igazolhassák. Megjegyezzükk, hogy a panaszolt dolgokról közvetlen tudomásunk nincs, Így a felelőséget a cikkíró viseli. Szerk. re Kivágja az magát. — Elhiszem, de hátha ezen a nyomon üldözők is utánna jöttek. — Ne féltsd te őt. Egy kicsit még időzik a menyecskénél, aztán ide jön s átmegyünk a Bakonyban Ki tudja mikor jöhetünk ismét erre ? 1 — De balga . . . Jön már. Távolról éles fütty halatszott. Megszokott jele az érkezőknek. A fütty áthasitetta a levegőt, minden oldalra távolról megkellett azt hallani. Minden oldalról a felzavart vizimadarak tömege kóválygott a levegőben. Az üldözők kitartóan nyomultak a bizonytalanság elé. — Azoknak talán vezetőik vannak — szólt aggódva a nagybajuszu. Legyünk készen. András alig volt 100 lépésnyire a búvóhelytől, a midőn a fütty elhangzott. Háta mögül jött az éles hang. — Csak jöjj — dörmögte András — majd elbánok veled. Nemsokára a sások mozgásából látta, hogy az alak egyenesen feléje csörtetet. — Majd egyszer egy fordulónál előre nyomult s a sásból kilépett egy fegyveres alak. Mind a kettő megdöbbent, amidőn egymást megves olvasóink arra is kiváncsiak, hogy mi és hogyan történt Kassán s különösen, hogy városi küldöttségünk hogyan teljesítette kötelezettségét, a lap terjedelméhez képest erre is kitérek. A kérdés első részére, hogy t. i. a nemzeti kegyelet minő áldozatot hozott, s hogyan rótta le háláját szabadságunk nagy hősének s bujdosó társainak ravatalánál, kevésbé foglalkozom, hiszen a legjelesebb újságírót, szónokot, avagy festőművészt is képtelennek tartom s vallom arra, hogy csak megközelítőleg is reprodukálhatná azt a lelkesedést, fényű, pompát, stb. stb., a mely az ünnepélyen található volt. Igen tisztelt polgártársaim a fővárosi napilapokból már korábban s elég részletességgel értesülhettek és bizonnyal értesültek is az ünnepély mikénti lefolyásáról, s úgy az én e részbeni munkám hiányos copia lenne, tehát mellőzöm; annyit azonban mondhatok, hogy csupán mint látványosság is, minden áldozattal felért, s aki nem látta, a leghüebb leírás, vagy ecset vonás után sem tudja elképzelni, s az ember álmában sem álmodhat hasonlót. Egyébként ami igen természetes, mozgó fénykép felvételek is történtek, s hiszem, hogy ezek a felvevők egymást kisegítve, elég sikerültén fogják visszaadhatni az ünnepély látványosságát. A kérdés második részére térve, hogy t. i. városi küldöttségünk megbízatását minő eredménynyel oldotta meg, nem kevésbé nehéz és sok részben kedvezőtlen a felelet. Vasárnap d. u. 4--5 óra között érkeztünk Kassára; én is és többen a polgári küldöttség társaságában utaztunk oda. A vasútnál már várt egy rendező kíséretében Tankóczi főkapitány ur, akik szállásunkra vezettek. Szállásunk — a polgári küldöttség szállása — a Ferencz József laktanyában volt. Itt volt elhelyezve a többek között 2 ev. ref., 1 gör. kath., 1 róm. kath. lelkész, Soltész városgazda, Lévay, Bölönyi, Erdy, Darabán, Mikó stb. kül- döttségi urak, Makay rendőrtiszt ur és ott voltam én is. A szállásra érve elhelyezkedés után a főkapitány ur, akin már akkor meglátszott, hogy eddig is igen fáradságos munkát végzett, kiadta a rendelkezéseket a hétfői napra és a további teendők után látva távozott, azzal, hogy reggel 6 órára a küldöttség együtt és rendben legyen, úgy, hogy az ekkor érkező egyik rendező vezetése alatt felvonulhasson. A kitűzött időre a polgári küldöttség Makay, Bölönyi és Kálik küldöttségi tag urak kivételével már együtt is állott, de mert nem pillantotta. A betyár nyomban lekapta fegyverét és Andrásra tartotta. — Dani! — kiáltott András — hát te vagy ? A mitől félt, a mitől remegett, csakugyan bekövetkezett. Felismerte a rablóban saját testvérét. — Te sánta, te is üldözöl ? András becsületes lelke undorral fordult el a betyártól, de másrészt megtörte benne az elszántságot, hogy testvér ellen indította a hajszát. — Eredj vissza körül vagytok véve, szólt András. Ez nemigaz, kiáltá a betyár.Halj meg te magad I S elsütő a fegyvert. Annak azonban több esze volt, nem akarta a betyárt testvérgyilkossá tenni és csütörtököt mondott. — Dani mit akarsz tenni ? Hallod ? Igaz, a mit mondtam. Ekkor a tanya felől lövések hangzottak, majd vad orditás. A betyár cserben hagyta társait, a lövések megijesztették s vad futással iramodott vissza. A Villám Dani bandáját lefülelték. De hát oly könnyen, oly hamar támadt nemcsak abban de a későbbi időben is egy másik Villám . . . (Folyt, köv.) fc=fc===í r-akadt aki őket helyükre vezesse, s ez okból a díszsátor előtt meg se jelenhettek a menetben. Az időközben küldöncz által felkeresett s megkérdezett Tankóczi főkapitány ur rendeletére csak a második diadal kapu előtt Dr. Veréczy Ernő küldöttségi tag vezetése alatt csatlakoztak. A fentebb névszerint említett három küldöttségi tag ur még ekkor is hiányzott. Később a főúton már Kálik csatlakozott, a bámészkodók seregében látható volt Makay rendőrtiszt ur is, aki — mellesleg megjegyezve a közköltségen beszerzett diszmagyarban igen jól festett, — de aki a helyett, hogy sorba állott volna, a vezető szavát figyelembe sem véve, hátat fordított, s tovább ment és bámult, s parádézott. A menet véget ért, most már úgy a disz, valamint a polgári küldöttség minden egyes tagjával lehetett találkozni az utczán. Ekkor jutott egyes polgári (népies) küldöttségi tagok tudomására Makay rendőrtiszt azon kijelentése, hogy t. i. azért maradt el, mert nem állhat Darabán, Mikó, Erdy és tudja Isten még melyik polgár küldöttségi taggal egy párba, egy sorba. Ezen lenézés, vagy lekicsinylés hatása rettenetes volt, s őszintén mondom, szerencséje volt a rendőrtiszt urnák, hogy a megérkezés éjjelen szállásunkról is más helyre távozott, mert a fejlemények komolyabbak is lehettek volna. A népies küldöttség egyes tagjai ezekután csak azzal foglalkoztak, hogy Makayval Kézs- márkra nem mennek át, s csak midőn Tankócy főkapitány ur a szálláson megjelent és ismételten hangoztatta, hogy a kik a város költségén nyertek kiküldetést tartoznak Kézsmárkon is megjelenni és megígérte, hogy az elmaradt tagokat s mindanek előtt Makay rendőrtiszt urat itthon számadásra vonja, — csillapult le valamennyire a hangulat. Tűrés-tagadás egyesek most már borban kerestek vigaszt és sértett önérzetükre balzsamot. Ez ősi magyar szokás ! Itt e helyen önkénytelenül eszembe jut a lovasrendőrtiszti állás betöltése alkalmából a „Szatmár“ hasábjain 1901-ben kifejlődött hírlapi polémia, s úgy látom, hogy a kérdéses cikk írójának sok részben igaza volt. A kik elvállalták a megbízatást arra, hogy a küldöttségben részt vegyenek onnat, a főkapitány ur ígérete szerint — (reméljük azt be is váltja a főkapitány ur) — a közvagyon vissza térítése árán sem vonhatják ki magukat, s ha a polgárokkal szemben a rendőrfőkapitány urnák volt parancs szava, hogy tartoznakdovábbra is részt venni, hisszük, hogy a közgyűlésnek is lesz még ez ügyhöz annyi hozzászólása, hogy mindazok által, kik a megbízatást egyáltalán nem, vagy csak részben teljesítették, a közvagyonból megszavazott representationális költséget egészben, vagy részben visszatéritteti. Ez iránybani közreműködését a főkapitány ur meg is ígérte, mi elváljuk az Ígéret teljesítését. Hírek. — Oki. 31. A Wesselényi-utcai állami elemi iskolában okt. 31-ón szép reformáció emlékünnepély tartatott a következő műsorral: 1. XXIII. zsoltár eléneklése. 2. Varga Ilonka IV. osztálya tanuló alkalmi költeményt. 3. Incétly Márton hitoktató beszédet mondott. 4. Morvay Zoltán „Erős vár a mi Istenünk“ c. költeményt szavalta el.— Az ünnepély a 179. dicséret 10. versének eló- neklésével ért véget. — Rákóczy ünnepély. Szatmár-Udvariban okt. 28-án d. u. 3 órakor tartatott a Rákóczy ünnepély. Szép számú ünnjplő közönség gyűlt egybe az állami iskola tantermébe hol először is a l)„Himnust énekelték, majd 2) Bodnár János áll. isk. igazgató lelkes szavakkal Legjobb ü! varrógépek kedvező részletfizetésre kapható: SZATMÁRON, Kazinczy-utca 17. W" a Zárdával szemben.
