Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-05-27 / 22. szám
XXXI. évfolyam. 22-ik sz. Szatmár, 1905. május 27, •ELŐFIZETÉSI AK : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Euyes szám ára 20 fillér. jSz KK KÉSZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Miudenu-iiiü dijak a kiadóhivatalban ftüoii'ndöli Szerkesztőségi telefon 27. szám. H I II I) E TESEK: Kész pénz fizetÓM melleit a legjutanyosabb álban. Nyilttér sora 16 fillér. <3— A csendőrségi, rendőri és tűzoltói őrtanya építése. A város fejlődésének egyik kiegészítő része lészen ez az építkezés. Hogy nagy anyagi áldozatába is kerül, arról ugyan senki sem tehet. Mert aminek — mint minden tekintetben közszükséget képező kelléknek — meg kell lenni: annak, meg kell lenni, ha törik ha szakad is. Tehát ez elől kitérni nem lehet, mert elhalaszt- katlan köz-szükséget képez. Feltétlenül szükségessé tette ezt a csendőrség behozatala ; ezt pedig a régi elavult rendőri intézmény követelte meg, a személy és vagyonbiztonság szempontjából. Ez meg, hozta maga után a többit úgy önkéntelenül, t. i. a rendőrségnek a városházából való kitelepítése kérdését és szükségességét ; mert hiszen azt józan ésszel megengedni nem lehetne, hogy ez a szoros szervi kapcsolatban álló két testület egymástól távol eső helyen intézze teendőit; hogy pedig az zavargás és fennakadás nélkül történhetnék meg, elképzelni is alig lehet. Mert olyan volna ez, mintha azt akarnók, hogy a szív test nélkül működjék; már pedig ez merő abszurdum. De ha még ezt is figyelmen kívül hagy- nók, van egy nagyon lényeges körülmény, a mi a rendőri egész hivatali osztálynak a városházából való kitelepítését okvetlenül megköveteli. Az t. i. hogy a városháza jelenlegi terjedelmében és beosztása mellett teljesen elégtelen a nagymérvben felszaporodott hivatalok befogadására, csupa nyomorúság túlzsúfoltsága miatt, mert a legnagyobb részben csaknem egymás hátán nyüzsögnek a hivatalnokok, mit a legnagyobb kényelmetlenség mellett kénytelenek tűrni. Alig van a városházánál, kényelmes hivatalos helyisége 3—4 osztálynak; a többi csak nyomorúság. így nyomorog a számvevői, rendőri, községi, bírósági, és levéltári hivatal. Szóval ez az állapot szinte tűrhetetlen. Nagyon eljött az ideje, hogy ezen a nyomorúságos állapoton segítve legyen — ha másként nem — hát egy nagy hivatali apparátus kiköltöztetésével, — a mikor aztán a bennmaradtak részére célszerűbb, kényelmesebb berendezést lehet eszközölni, a mit nemcsak a hivatalnokok egészsége, de a város tekintélye is megkövetel. Ez esetben a városháza nagypiac felőli részének kiépítése legalább egy időre el lesz odázható ; — de különben semmi esetre sem. A tervbevett csendőrségi stb. laktanya építésénél, pedig úgy célszerűségi, mint szépészeti és utcarendezési szempontból, nem térhetünk kiinnyen napirendre a Littecki telke miatt. Mert ez olyan kerékkötő, a mi az előbbi szempontokat teljesen tönkreteszi. Célszerűségi szempont ból, mert alig hihető, hogy a három féle nagy apparátus t. i. Csendőrség, rendőrség és tűzoltóság részére teljesen éfegendő lenne a jelenlegi tüzőrségi telek vagy ha megfér is, annyira túlzsúfolt lesz, hogy nem marad rajta szabad mozgásitér; szépészeti és utcarendezési szempontból pedig épen nem lehet megengedni, hogy az a telek a mai állapotában megmaradjon, mert igy teljesen tönkre tenné. még nagyon hosszú időre azon a térén az utca kellő rendezését ; a szépészet ellen pedig valóban gúny tárgyául fogna ott éktelenkedni, mint egy undorító holt tetem a szép homlokon. — Tehát nem marad más hátra, mint hogy azt a házat onnan el kell távolítani; vagyis más szóval — a városnak azt a telket meg kell vennie, ha a tulajdonossal még némi értékenfelüli vételárban is meg tud egyezni. Vagy ha ez nem sikerülne, azon esetre kisajátítási eljárás folytán, birtokába jutni. De azt ott meghagyni perabszolute nem szabad, —- mert különben olyan rettenetes baklövést követne el a város, a mit évtizedeken át sem tudna jóvátenni, és sújtó kritikát gyakorolna a város élhetetlensége ellen. Fő elv legyen, hogy ha csinál valamit a város: vagy csinálja egészen jól, vagy hagyjon fel a kísérletezéssel, a kontárkodással. Sok kárát vallotta már a város annak, hogy belement több olyan vállalkozásba, a miről már a vállalkozás derekán nagyon sajnosán győződött meg, hogy biz ez el van hibázva; de már akkor késő volt; mert a hibát tákolással sem tudta teljesen jóvátenni. Nagyobb szabású alkotásoknál, építkezéseknél nem szabad csak a mára, meg a holnapra : hanem évtizedekre, sőt évszázadokra kell gondolni. Ezt kell tenni a városnak ennél az építkezésnél, hogy aztán meg ne bánja mulasztását. A Littecki telek megvételére még a Pannónia telek is döntő befolyást gyakorol, mert ha ez a birtokába jut, azon esetben belőle azt is gyönyörűségesen kikerekitheti, sőt még onT A R C A. Parti rablók. Irta Pataky István. I. Ahol csak férfiak vannak. Sötét viharos éjszaka volt. Abban az időbon játszik történetünk, a mikor a vasúti összeköttetések hiányában a máramarosi sót a Tiszán szállították le. A Tisza habjai vad mormogással rohantak a szél nyomása alatt, a parti fák hajlongtak s recsegtek, a távoli falu ebeinek vonítása szakgatottan hallatszott, S a villányi tiszaparti füzes alatt a villámfénynél üt várakozó férfit venni észre. A fák alatt elbújt öt férfi közül egy-egy néha kilépett az eső alá. a parthoz ment s nézett fel a Tiszára. — Még semmi — volt valamennyinek kérdő és felelet adó szava. — Nem sokára jönni kell — szólt közbe egy csengő hang. A villányi örvényt szeretik elhagyni s különben is a sót Bajkuton adják ‘át, s oda még ma akarnak eljutni. Ismét hallgatás ős várakozás. Egyszerre az egyik felkiáltott. Távol a Tiszán apró fénysugarak játszottak; mintha ide-oda himbálódzó lámpák fényei lennének. — Jönnek ! Akkor az előbbi hang kiáltott: Bandi! — Itt vagyunk — hangzott a tu Ipar írói. — Készen ! Ekkor az öt férfi közül 3 a parihoz ment, lánc- csörgés hallatszott bele vegyülve a folyó zajgásába. Egy kötelet feszitettek keresztül a üzen, mely arra való volt, hogy a sót szállító tutajokat a villányi örvényhez juttatva, azokat a parthoz vágassák. Ezen foglalkozás pedig azon nem eléggé tisztességes szándékot árulta el, hogy a szállítandó sót saját maguk részére szerezzék meg. Nem .egy panasz ment már az igazgatósághoz, hogy a villányi örvény körül megállítják a tutajokat, s a sót eltulajdonítják ; azt aztán szekereken könnyű volt Szabolcsba szállítva eladni. A vizen táncoló fény mindinkább közeledett, a vizmorajban hallani lehetett a tntajosok káromlását, a mint az irányt megtartani igyekeztek s nemsokára a villám fényénél látni is lehetett a megrakott tutajt s a kormánynál álló férfiakat. E közben a vihar csendesedni, a felhő szakadozni kezdett: s a megnyílt nyilasokon ki-kitekintett a hold, mintha kiváncsi lenne, hogy mi fog történni itt. Az öt férfi gubába volt burkolózva, négyen csak közönséges póröltözet volt, mig az ötödik egy magas férfi, polgári ruhában, mélyen lehúzott kalappal. Ennek arca bekormozva, mig a többié maga eredeti színében. A tutaj már egész közel volt, s a hangok is érthetők lettek. — Itt vigyáz — kiáltott egy férfi oláhul. — Vigyázunk — hallatszott a válasz. Ebben a pillanatban nagyot lökődött a tutaj, a part mindkét oldaláról lánccsörgés hallatszott s a kife- szitett kötél sziszegett a tutaj nyomása alatt. — Mi az ? — riadtak fel a tutajon. — Kötél a vizen, s itt a villányi örvény — kiáltott a kormányos. — Vágd el a kötelet ! De már késő volt. Az útjában megállított tutaj oldalt fordulva az örvény sodrába ért s gyorsan fordult a part felé. Egy ropogás, kiáltás s a tutaj a parthoz csapódott. Abban a pillanatban a három férfi a parthoz erősítette azt s a tutajra ugráltak. — Szállítsátok a sót! — kiáltott a magas, kormozott férfi. Három oláh s egy 10—12 éves gyermek volt a tutajon, kik az üt marcona férfi láttára futásnak eredtek. Kettő a vízbe ugrott, mig egy a gyermeket fogva ölébe a partra kilépett s a füzes felé futott. A kormozott arcú férfiú szintén visszaugrott a partra s a füzes felé szaladót űzőbe vette. — Ez még nyakunkra hozhat valakit, a falu felé szalad — kiáltott pajtásainak vissza, s futott. Az oláh kettős teherrel ment; a már nehéz gyermek nehezité futását s üldözője mind közelebb ért. Szerencsétlenségére a hold kibújt, s a magas alakja látszott a füzesben, a mint nehéz léptei alatt az ingó talajon levő fűz ágai meg-megmozdultak. A bekent arcú férfi csörtetett utánna. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós s tüdőbetegscgeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut, és különösen labbadozóknál influenza után ajánl tátik. nál I ^ 1 Ba^nnniaii SZATMAR. TÁRSADALMI É« SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton.
