Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-04-29 / 18. szám
XXXI. évfolyam. 18-ik sz. Szatmár, 1905. ápril. 29 Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Szerkesztőség es kiadóhivatal: H I R I) E T E S E K: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ara 20 fillér. Deák-tér 3. szám. Mind enn Hm u dijak a kiadó hivatal ban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. Készpénzfizetés mellett a U*gjutányosablá|-<$> Nyiltter sora 16 nller.io - ^8^ Napszámosok és csendőrség. A város gazdálkodó közönségének érdeke követeli meg, hogy a feltett czim «alatt elmondjunk egyet s mást, a mi erre az ügyre vonatkozik. Mikor a törvényhatóság elhatározta, hogy a személy és vagyonbiztonság érdekéből a gyengének bizonyult rendőrség helyett csendőrséget szervez, sokkal kevesebb aggályunk volt ez intézkedés iránt, mint sem hogy erősen tiltakoztunk volna ellene ; mert — őszintén kell beváltanunk — rendőrségünk sokkal gyarlóbb volt, mintsem hogy a városnak őzt a két kiváló nagy érdekét továbbra is rábízhattuk volna, — s igy inkább csak örvendtünk ennek a íontos intézkedésnek, habár ez is tetemes anyagi terhet rótt a városra. De ettől eltekintettünk, — mert hiszen azzal tisztában voltunk, hogy anyagi áldozat nélkül üdvös intézményt létesíteni nem lehet. Most sem azért tesszük, szóvá ez ügyet mintha talán azt akarnék mondani, hogy nem lett volna erre szükségünk hanem csak azért, hogy elejét vegyük annak a nagy bajnak, a mi a csendőrsógnek a napszámosokkal szemben túlhajtott intézkedése folytán a város gazdálkodó közönségét fenyegeti és hogy erre a hatóság figyelmét felhívjuk. Mert mint fülheggyel értesültünk, a vidékről az eddigi gyakorlat szerint munka és igy némi pénzkereset végett bejövő napszámosokat ö'ssze- fogdossa, és illetőségi helyére visszatoloncoltatja. Nem állítjuk, hogy ezt nem a személy és vagyon és pedig különösen az utóbbi biztosítása szempontjából cselekszi, hanem csak azért, mert a tétlenül lózengőket nem tűrheti. Jó akaratához nem fér kétség. De ezzel szemben a gazdálkodó közönség érdekét figyelembe kell venni. Közismeretei dolog az, hogy városunk legnagyobb része gazdálkodással foglalkozik, — s mint ilyennek nagyon sok kézre van szüksége, hogy mezei munkáját eredménnyel végezhesse. Ezt a sok kezet a napszámosok adják. Az is tény, hogy a városon ilyen mezei munkára való napszámos nincs, vagy ha van is, az olyan elenyésző csekélység, hogy figyelembe sem jöhet, — és pedig annyival inkább nem, —- mert azok inkább feles, vagy harmados munkát végeznek — igy a gazda közönség ezekre épen nem számíthat. Honnan és hogyan pótolhatja tehát ez iránybani szükségletét ? ! Felelet: csakis a nagy vidékekről bejövő napszámosok utján. Ugyde ha ezeket még meg sem hagyják állani, ha azonnal munkába nem állhatnak ebből roppant károsod < : következik a munkaadókra, mert ha munkásokat nem kapnak — gazdálkodásokban teljesen fennakadnak. Ez olyan életbevágó kérdése a gazdaközönségnek, a mit figyelmen kivül hagyni nem lehet, — de nem is szabad. Annyival is inkább nem, mert ezt nemcsak a gazda közönség siny- lenó meg: de keservesen megérezné az iparos a kereskedő, a hivatalnok sereg, a tudományos pályán működő egyének tömege, kik élelmi szereiket a földrnivelö közönségtől szerzik be. Égető szükség van arra, hogy minden talpalatnyi föld kiaknáztassék.. hogy a nagy teherviselésre képesítve legyen a gazdaközönség; másfelől pedig, hogy azok, a kik onnan szerzik be szükségleteiket az elzsibbasztó drágaságtól meg legyenek kiméivé. — Nehéz az élet, súlyosak a végzendő feladatok. Tehát ne nehezítsük bizonyos érdekből túlhajtott cselekményekkel még inkább: hanem inkább arra törekedjünk, hogy annak nehózményeit a különböző érdekek eszó- lyes összeegyeztetésével könnyitsük, mert ellenkező esetben nem helyesen, — de nagyon is helytelenül cselekszünk. Az emberek működésükben mindig egymásra voltak utalva ; ez nem lehet máskéut ma sem ; de ennek igy kell lenni a jövőben is. A kicsinyek, a szegények különösen rá vannak utalva a nagyokra, a pénzes emberekre ; de a nagyok, a pénzes emberek sem lehetnek el a kicsinyek nélkül. De különösen a gazdálkodó közönség nem lehet el munkások — vagyis más szóval napszámosok nélkül. Városunknak a napszámosokra épen olyan égető szüksége van, mint a mindennapi kenyérre, mert nagy kiterjedésű termőföldjét csak ezek segítségével munkálhatja meg kellően, vagyis, hogy az a kívánt termést megadhassa nemcsak a gazdálkodók hasznára, de a többieknek jobb voltára is. Tehát a város vitális érdeke nem engedheti meg, hogy a napszámosok piacunkról elidegenittessenek — sőt elriasztassanak, csupán a csendőrség kényelméért. A csendőrség kötelessége őrködni a rend, a személy és vagyonbiztonság felett; de ez érdekből nem szabad, hogy a város életbevágó kérdését, másfelől pedig azoknak a földhöz tapadt szegény embereknek megélhetését koczkáz- tassa. Városunknak — különösen a keleti és északkeleti részén nagyon nagy kiterjedésen tömérdek azon szegény emberek száma, kik a tél elmúlta után nagyon — de nagyon keservesen várják, hogy a tavasz beálltával munkához juthassanak, igy legalább némi csekély keresetre tehessenek szert. Tehát mondhatjuk, hogy ezek üldözésével nemcsak a város érdeke. de azoknak a szegény embereknek megélhetése is veszélyeztetve lenne. Ugyanazért felhívjuk a hatóság figyelmét, hogy e két oldalról is nagyon életbevágó kérdésnek TÁRCA. Igáitól—Fonyódig. — Török história. — Irta. Pataky István. Magyar Bálint, Fouyódvár urának nem nagy elismerése volt az úgynevezett válogatós emberek iránt. Bár neki is jobban esett, ha a törököket sarcolhatta meg, s be is kell ismerni, hogy első sorban erre törekedett ; de azért azt tartotta, hogy ahonnan valamit el lehet vinni, akkor el kell vinni, mert ha el lehet vinni, akkor a török előbb-utóbb elviszi, s igy hazafias dolog a törököt megelőzni. S abban az időben, midőn Magyarország nagy része felett a török uralkodott, a midőn mindennap harc, háborúnak van kitéve az ember, nem nagyon lehetett válogatni, s a tulajdonjog vitás kérdéseit elemezni. A ki tudja, erősítse magát pénzzel, élelemmel, emberrel. Akkor aztán várhatja a félhold letűnését. Nem tett ugyan úgy, mint Móré László, a kikiáltott zsivány, nem támadta meg a békés magyarokat, öldöste honfiait, hanem a csekély erő által őrzött marháikat bizony elhajtatta, a kereskedőket bizony kifosztotta. Dsafur se várta meg a második vágást hanem emberei mögé vonult. Vas Laczi úgy feküdt a földön, mintha halott volna, nagyon megkinozták a törökök. Magyar elfeledte az óvatosságot, lováról leugorva, Vas Laczit kezdte éleszgetni. Szerencséjére ekkorra odaérkeztek emberei, a kik most nemcsak Vas Lacit, hanem vezérüket is veszedelemben látván, őrült dühvei vetették magukat a törökökre, úgy, hogy azok a bőszült támadástól megrettenve, vad futással menekültek. Megkapták a marháikat is és teljes diadalt arattak. Vas Laczi a Dsafur fülét kardjára tűzve vitte haza. Nem is volt Magyarnak egy embere se, aki kész ne lett volna érte halálig harcolni, mert hát a vezérük is kockáztatta értük életét. Ilyen emberekkel aztán akármit koczkáztatott Magyar. Hanem azért mégis volt egy v.álogatós embere akit azonban nemcsak szeretett Magyar, hanem félt is tőle. Ez pedig volt kapitánya, Trombitás Balázs. Ezt nem merte volna hívni kétes kalandokra, azért leginkább csak otthon hagyta Fonyód várát védeni. így is kellett Trombitásnak eleget harcolni, mert alig múlt el 2—3 hónap, hogy a török meg ne próbálta volna Fonyód vára elfoglalását. Na azoknak mindig alaposan megfelelt Trombitás. legk ivábdd) vosoktúl mint tanárok és or- hathatós szer: 1 tüdőbetegsege kitel, légzőszervek hurutos bajain a úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozőknál in- ziriiziz^zrzzzzzi fluenza után aj ml tank. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkiut 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoifuiann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel tíváj $ I SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Nem is veit neki válogatós embere, mind ment ! az oda, a hova vezére vezette, ha kellett harcolt, ha kellett rabolt a vezérének. Hanem ; zerette mind, a vitézségéért. Egy alkalommal Dsafur Timur túlerővel támadta meg a hazatérő Magyart, heves küzdelem után fölös számmal vágtak le a kontyosokból de azért még mindig jó erővel maradtak arra, hogy a Magyar által összefogott marhákat elvegyék. — Oda se neki — kiáltott Magyar — majd megbánja még ezt Dsafur vagy a gazdája. Menjünk ! Alig két embere mardt s csetepaté helyén. Sarkantyúba kapta lovát s vágtatva indult Fonyód felé. — Uraim! kiáltott egy embere — Vas Lacit fogják ám ! Rögtön megadott Magyar. Visszanézve látta, hogy egyik kedves embere, Vas Laczi, a törököktől körülfogva küzd, majd lenyomják s kötözik. — Hurrá! ezt nem engedjük — ordított Magyar s vissza se nézve, hogy követik-e emberei, vad düh- vcl vetette magát a törökökre, buzogánynyal, karddal osztva jobbra-balra csapásokat. Pillanat alatt tisztultak mellőle a törökök és csak Dsafur állt ellent s levágni igyekezett a dühöngő Magyart. — Neked is adok — bömbölt magyar s megsuhant kezében a kard s a Dsafur egyik füle a főidre esett.
