Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1905-04-29 / 18. szám

2

S Z A T M Á R

április 29.

biztosítását szokott erólyóvel eszközölni szíveskedjék.

A napszámosok gyülhelye a piaez általános bevett szokás és gyakorlat szerint nemcsak nálunk, hanem a világ minden nagyobb forgalmi pontján.

A törvény nem intézkedik, hogy ezek a szegény napszámos emberek formális igazol- ványnyal ellátva jelenjenek meg a piacon. Munkás voltukat igazolják a munkás szerszámok: ásó, kapa, kasza, villa, gereblye stb. Ezek épen elegendők arra, hogy munka keresésük igazoltnak, jogosnak tekintessék és igy kellő védelemben részesüljenek.

Az eddig tudomásunkra jutottak alapján nem vádként mondottuk el azokat, amiket itt elmondottunk, hanem csak azért, hogy a további esetleges visszaéléseknek útját vágjuk, s igy mind a város gazdálkodó közönségének érdekét, mind pedig a szegény napszámosok megélhetését biztosítsuk

Hisszük is, hogy felszólalásunknak meglesz az üdvös eredménye, mit minden körülmények közt elérni óhajtunk.

A „Heti Szemle“ lólába.

A „Heti Szemle“ legközelebbi számában, újabb bősz kirohanást intéz lapunk 15-ik számában megjelent vezércikkünk ellen. Most már érdemben is foglalkozik cikkünkkel, azonban a reverenda alul kilátszik az igazi lóláb. Ugyanis az a célja, hogy a városi közgyűlés elriasztassék az ev. ref. tanítónői képozde segélyezésétől, esetleg fölhasználhassa az alkalmat, hogy a rom. kath. egyház is hasonló igénynyel álhasson elő.

No de lássuk, hol az igazság.

Köztudomású, hogy a múlt hóban tartott városi közgyűlésben, az ev. ref. felsőbb leányiskola tanitónö- képezde segélyezése tárgyaltatott. A városi bizottsági tagok közziil többen szólották a tárgyhoz, abban az egyben, hogy a városban a teivbe vett tanítónői ké- pezde közszükséget van hivatva pótolni, és hogy a kért 12.000 korona segély összeg, közvetve bőven vissza térül : mindenki egyet értett.

A. segély megadásának egyedüli akadályát képezte, hogy a népiskolai törvény 25. §-ban az foglaltatik : „Azon más fennálló hitfelekezeti iskolákra nézve a melyek eddigelé a község vagyonából és jövedelmeiből tartatnak fen, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani, de ilyen esetben a segélyezés, a különböző hitfclekezeti iskolák közt igazságos arányban osztandó meg.“

A törvény ezen rendelkezése többeket agasztott, hogy most már a külömböző hitfelekezetek is hasonló kérelemmel állanak elő, a városi közpénztár kényszer

Vitézsége, tántorithatlan hűsége mellett még egy körülmény volt, a miért nagyon szerette Magyar a tőle jellemre anyira eltűnő Trombitást.

Valódi fiúi szeretettel volt Trombitás a Magyar neje iránt, s dédelgető apaként bánt mindig a Magyar két fiával, a kiket Trombitás nevelt. A mikor ideje volt mindig a két gyerekkel foglalkozott, meg engedett nekik mindent, ami azok jellemére, testi fejlődésére kártékony nem volt.

S mind ez pedig kezdődött azon időtől, a melyet elbeszélni akarok.

Ibrahim koppányi basa tudta, hogy neki legtöbbet árt a vakmerő és ravasz Magyar Bálint. Ö megtett mindent Magyar ellen, s nem egyszer kísérelte meg bevenni Fonyód várát, a honnan utat vélt nyerni Tihany- ra, csakhogy e próbálgatások mindig roszul ütöttek ki.

Egy alkalommal megtudta, hogy Magyar Cégétéivel. ennek birtokára Igalba ment és pedig nem nagy számú kísérettel. Begetei onnan Szigetvár felé indult, mig Magyar kalandos természetétől hajtva a Karád felé eső * rengetegeken át tért vissza, szokása szeint, ha lehet törököket, ha lehet, másokat óhajtva megsarcolni

Portyázásának hírét mindig megvitték Ibrahim bégnek, s ez körülbelől kiszámította, hogy Fonyódra hol akar kitérni Magyar.

Egy csomó lovast és gyalogost magához véve, személyesen akarta elfogni Magyart, vagy ha elfogni nem lehetne, fejével számolni be a budai basának, a ki nagyra vette volna a hires magyar four elköltzködését.

' At is izent a karádi Oglu béghez, hogy kellő időben néikülözhtö emberei készen legyen hozzácsatlakoz- ni, hogy a Szőlős-Györkön túl eső erdős-lápos helyen jó erővel várják Magyar Bálintot.

(Folyt, köy.)

! helyzetbe jut, —- mert feltételeztek olyan felekezetet | is, a ki ez alapon a várost esetleg perrel támadja ! meg. Az ez iránti aggodalmakat lapunk 15-ik számában közölt vezéreikben eloszlatni szándékoztunk, mert hiszen a törvényből világos, hogy a 25. §. nem egy fölállítandó egyszersmindenkori segélyezésről, hanem egy már létező a község által fenntartott felekezeti iskolának továbbra való állandó segélyezéséről szól, a jelen esetben uj tanintézetről van szó, igy hasonló jogcímen a törvény 25. §-a alapján sikerrel peres utón a várost egyetlen felekezet sem támadhatja meg.

Ezen cikkünk volt az. a melynek Íróját a „Heti Szemle“ a helybeli kath. egyház hivatalos orgánuma „Óvás“ cimű újdonságában mellőzve minden illedelmes hangot, durván támadott. A mellett nem mulasztott el nyomatékos kifejezést adni annak, hogy „mi is itt vagyunk“ egyszersmint megfenyegette a várost, hogy ha teljesíti az ev. ref. felsőbb leányiskola kérelmét, nem fognak késni róni. kath. részről, a már létező képezdéjök számára a reájuk eső rátát követelni. — A legközelebbi szántban pedig a Heti Szemle „Óva*“ kifejtése címmel terjedelmes cikket közöl saját álláspontját magyarázza és itt azt állítja, hogy az igazság és közérdek megvédése címén szólal föl. — E mellett pedig az iró minden gondolatából átszürődik, hogy főtörekvése a tervbe vett tanítónő kópezde további fejlesztésének megakadályozása, nehogy a róni. kath. zárda hasonló intézetének méltó concurrense lehessen.

Nem az igazságot és a közérdeket kiváltják megóvni, nem is a cikkben foglalt érvek ellen van kifogások, hanem követik azt a hagyományos egyházi politikájokat, a melyek a válaszfalat a társadalomba is átviszik, és a reverenda védelme alatt kicsit többet engednek meg magoknak, mint a mennyit a tárgyilagosság megkíván.

Nincs szándékunk a „Heti Szemléivel vitatkozni, hiszen már többi laptársaink is régen túl vannak azon, hogy komolyan vegyék, igy van ez társadalmunkban is, azonban egyet még sem mulaszthatunk el megjegyezni. A ref. egyház soha sem irigykedett a kath. egyházra, soha sem ált lmsonló módon elő, a midőn annak dotálásáról volt szó. Elég szép példa, hogy iskolai célra a várostól csak legközelebb egy 70—80000 korona értékű épületet kaptak, és azért soha sent jutott eszébe a ref. egyháznak, hogy azt neheztelje, vagy hasonló kérelemmel áljának elő. Pedig abban még mindig módja van az ev. ref. egyház tagjainak is, hogy egy felekezeti iskolát legalább fen- tartsanak.

Ha már most egyenlő segélyezési kényszerről volna szó, vájjon ezen ok miatt volna mégis joga a rém. kath. egyháznak népiskolai célokra szemben a kórt 12.000 korona segélylyel ujabbi adományt követelni ? Ugyebár, hogy bőven honorálva lett.

Az „Óvás“ kifejtése következetesen azt igyekszik kifejteni, hogy városunkban újabb tanitónöképzőre szükség nincs, a zárdában is kielégítést talál minden jogos igény és pedig felekezeti külömbség nélkül.

Kijelentjük, hogy bár felekezeti vitát felkavarni szándékunkban nem áll, — de éppen azért, mert a zárdában is vannak vagy voltak a Heti Szemléhez hasonló gondolkozásu oktatók, a kik éppen a felekezeti viszály magvait hintették. Tehát nem csak városi, de felekezeti szempontból is üdvös dolog volt az ev. ref. tanítónői képezde létesítése. — és szükséges a tovább fejlesztése.

Istennek hála nincs ugyan különös okunk a rém. kath. egyház vezetői ellen panaszkodni, nem is azoknak a terhére róvjuk a felekezeti irigységet, hanem azok az apróbb, kisebb papocsk.k terhére, a kik a Heti Szemlében egyházok érdekeit túlhajtott- módon, a kötekedés hangján igyekeznek megvédeni akkor is, a midőn arra szükség nincsen.

Az „Óvás“ is olyan jognak a megóvására törekedik, a mely már bőven ki van merítve és nem létezik, a város felkozeti célra más egyháznak soha sem adott még csak aránylagosan sem annyit, mint a róni. kath. egyháznak.

A sértő kifejezéseket pedig épen a Heti Szemle cikkének Írójára hárítjuk vissza, mert cikkeinek elfogultságát ön maga igazolja. Hiszen elismeri hogy a zárda építése városi segélylyel történt, — de nem veszi tekintetbe hogy abban ma is elemi leány nép iskola van.

Az általa használt hitvány okoskodást pedig önmaga bizonyítja. Nevezetesen azt sem tudja felfogni, hogy a népiskolákról szóló törvény rendelkezése általában szól a felsorolt tanintézetekről; és ha valamely felekozet, mint a róni. kath. egyház, elemi iskolák czéljaira már kapott hozzájárulási összeget, más felekezet pedig tanító képezde javára kapja: azok cgy- má t kölcsönösen kiegyenlítik. —• Továbbá hitvány a gondolatmenete azért is, mert tendentiája az, hogy addig tiltakozzunk minden méltányos segélyezés ellen, amig mi nem kapunk ; holott bennünket pedig nem aggaszt, ha ők most, vagy későbben szükségükhöz mérten a város által anyagi segélyben részesittetnek. Az önzés és az irigység hitvány egyéni tulajdon, ezt pedig az Óvás írója nemcsak „Atya mesterétől“ tanulta, hanem vele született, minek fényes bizonyságát adta.

A sárospataki illemtanra történt hivatkozás az egyedüli találó és pedig annyiban, hogy „K. M.“ ur az „Óvás“ kifejtője, ha ott járt volna iskolába bizonyára több társadalmi tisztességet és vitatkozási modort tudna, mint a menynyit czikkeiuek Írásában az általa használt kifejezésekkel elárul.

Hirek.

— Kinevezések. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke Kun Elemér szatmár-uémetii kir. törvényszéki díjtalan joggyakornokot a zilahi kir, törvényszékhez segélydi- ja.s gyakornokká, továbbá Moys Gyula és Dr. Bakó Ferencz végzett joghallgatókat a debreceni ítélőtábla kerületébe díjtalan gyakornokká nevezte ki.

Kinevezés. Az igazságűgyiminiszter Koos György és Fésűs Endre aljegyzőket — a helybeli kir. törvényszékhez jegyzőkké nevézte ki.

— Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári ev. ref. egyházmegye e hó 26. 27. és 28-án tartotta tavaszi közgyűlését, az ev. ref. főgym. tanácstermében.

— Gyászhir. Biki Károly esperest súlyos csapás érte, édes anyja özv. Biki Forenczné Hegedűs Mária f. hó 24-én, életének 77-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Földi részét f. hó 26-án délután 3 órakor helyezták örök nyugalomra.

— Gyászhir. Szentgyörgyi Hugonnai Béla grófot Szatmárvarinegye ős Szatmárnémeti szab. kir. város nyugalmazott főispánját nagy csapás érte. Neje, született felső- és alsókorompai Simoncsits Izabella f. hó 22-én elhunyt rövid szenvedés után életének 50-ik évében.

— Gyászhir. A Kölcsey családot súlyos csapás érte, Kölcsey Sándor debreczeni kir. Ítélőtáblái birú neje szül. Böszörményi Ilona, néhai Böszörményi Károly szatmárnémeti-i polgármester leánya e hó 21-én Budapesten elhunyt.

Köszönetnyilvánítás. Alautirottak hálás küszönetün két fejezzük ki mindazon rokonoknak, jó barátoknak és ismerőseinknek, kik egyletien szeretett kis fiunk temetésén megjelentek és megjelnésükkel mély bánatunkat enyhíteni kegyesek voltak, Illés József és neje.

— Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium veztésével megbízott miniszterelnök, Szatmárvármegyé- ben, a csengeti anyakönyvi kerületbe Mikola Károly s. jegyzőt anyakönyvezető-helyettessé nevezte ki.

— Eljegyzés. Berky István városi rendőrtiszt eljegyezte özv. Tóth Gáborné kedves leányát, Rózsikát.

— Eljegyzés. Szent-Ivány Kálmán helybeli lakatos iparos f. hó 23-án tartotta eljegyzését N.-Bányán, Kertész Elemér nyug. áll, vasúti vonatvezetö kedves leányával Irmával.

— Eljegyzés. Horváth Ágoston ny. városgazda eljegyezte özv. Koós Györgyné szül. Ducsóczky Ottilia úrnőt,

— Házasság. E hó 30-án, holnap vezeti oltárhoz dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő, ügyvéd és a „Független Magyarország“ főszerkesztője Lengyel Olga kisasszonyt, Lengyel Imre bájos leányát. — Dr. Ráth Endre orsz. képviselő a mai napon vezette oltárhoz MLkolezon soltész Nagy Elzát, soltész Nagy Kálmán kir. tanácsos leányát.

— Esküvő. Nagyváthy Lajos m. kir. honvéd főhadnagy, a jövő május hó 2-án esküszik örök hűséget özv. Németh Józsefné szül. Keresztes Ilona úrnő kedves leányának, Ilonkának.

— Esküvő. Póchy Tibor kataszteri mérnök ma esküszik örök hűséget Újhelyi Emma kisasszonynak, Újhelyi András debreczeni kir. Ítélőtáblái biró kedves leányának.

— Hymen. Dr. Nagy Sándor erdődi ügyvéd f. hó 24-én husvét másodnapján vezette oltárhoz Nagybányán Lehrnerne Köreiké Ludmilla bájos és kedves leányát Alcxandrint.-— Közgyűlés. A Széehenyi-Társulat május hó 3-án délután 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését, a kir. tanfelügyelöség hivatalos helyiségében, amelyre a tagok meghivatnak.

— Tíz éves találkozó- Kocsis János magyar ál- lamvasuti hivatalnok kéri volt iskolatársait, a kikkel 1895-ik évben a helybeli ref. főgimnáziumban tett érettségi vizsgálatot, hogy a tiz éves találkozás dolgában tudassák vele lakásuk címét.

— A népkonyha jótevői. Bartha Kálmán gazdasági tanácsos ur utjá i Bodnár Béla és Máthé Béla urak 10—10 koronát voltak szívesek a népkonyha céljaira adományozni. Az adományt hálásan köszöni a Népkonyha vezetősége.-— Zászló avatás. A debreceni ref. kollégium ifjúsága jövő május hó 7-én avatja fel uj zászlóját. Zászlóanyául báró Bánffy Dezsőné úrasszonyt kérték fel, a ki a tisztséget el is vállalta. A zászló egyik oldalán ez a felirat van : „A debreceni főiskola ifjúsága 1905. május 7.“ A másik oldalán cserkoszuruba foglalt biblia, ráhelyezett karddal foglal helyet, felette ez a felírás : „Istenért, Hazáért, szabadságért!“

{[J ZONGORÁK!!!

Megbízható czógektől jutányos árban kaphatók

ti r-------- SZATMÁRON,

Hu

nyadi-utcza 27-ik szám alatt,

a ki, mint szakértő, venni szándékozók kényelmére

»j zongora kai,

nem kell Bécs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítását és hangolását ngy helyben mint r_~.~—........vidéken elfogadom. ------------