Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-11 / 15. szám
XXIX. évfolyam. 15-ik szám. Szatinár, 1903. árp. 11. SZATMAR. TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSzERKESZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mind nneaiii dijak a kiadnliiratalban fizeUadők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetőn mellett a legjatányesabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. Húsvéti öröm. Felkisórtük Nagypénteken lelkeinkkel a Golgothára az emberiség eszményképét, kiben az üldözött ártatlanságot, a bilincsekbe vert igazságot láttuk megfeszittetni a gyalázat fáján, a kereszten. Kiomlott a legnemesebb lénynek, az istenembernek ártatlan vére. Ott áll az érzéketlen, tudatlan tömeg a kereszt alatt, s mig._,jjggnap eloltliatatlan, niegtekezhetetl^fi^rkrtcä^;lelkesedéssel lio- zsánnázott; píA inär -JföszífeH meg“-et kiált. Szintén/ ott • látjuk a1 saómoru események titkos eléidézőit^ a .sötétség fejedelmeit, a farizeusokat,f'-áz írástudókat és főpapokat, kik mint a vakbftu, tömeg irányitói, lelki vezetői, boldogan szemlélik alattomos munkájuk sikerét,* remélve, hogy most már az igazság bajnokának a Jézusnak sirja felett a megtámadott és vérig sértett lelkivakság zsarnoksága, diadalmi tort ülhet. Ott tördelik magukat a kereszt alatt Jézus atyja fiai, a lelki rokonok egyetlen egyök, legfőbb reménységük, vigasztalójuk elvesztése felett. Nincs mit csodálkozni, ha ez alkalommal még a természet is néma gyászt ölt, ha a nap elborul, a sziklák repednek s a templom meghasad . . . De a sirnak zára, mely eltemető az igazság bajnokát, nem maradhatott örökre lehantolva, kitört belőle az isteni eszme, hogy a keresztre kiomló vércseppekben megtermékenyülve hozzon sokszoros termést, adjon bő aratást. Eljött a hasadó hajnal, felhangzott az Ur feltámadását hirdető szózat az eszmék bajnokának üres koporsójánál amaz első liusvét reggelén: ..Mit keresitek a holtak közölt az élőt?“ S eme szavak repültek szét szellő szárnyakon, bejárva a tartományokat mindenütt, hova csak emberi szó elhathat, álmólkodásba ejtve mindeneket, összehozva az eszme bajnokait, a megfélemlített tanítványokat. A „feszítsd meg“-et kiáltó tudatlan tömeg csak csodálkozik. Az előbb sirja felett örvendező sötét lelkületű gonosz hada a főpapságnak hatalmát megrendülve érzi. A siró, zokogó, vigasztalhatatlan kevés rokon lelkek pedig győzedelmi dalt énekelve futnak a városba az üres koporsótól, hirdetve mindennek az angy^ali szózatot: „Nincs itt az Ur, föltámadott /“ Csaknem kétezer éve már annak mióta ez a nagy világtörtéiíeti csodás esemény lejátszódott. Oh azóta hányszor hántolta már el a sötétség és lelki vakság a tudatlansággal egyesülve a Krisztusi igazságok szent eszméit s ült diadalmat amaz üdvözítő eszmék sirhalmán. A farizeusok lelketlen hada ma is megkísérti butaságban tartani a tudatlan tömeget, gonosz csalárdsággal félrevezetni a könnyen hivő népet, hogy az legyen gyilkosaivá önprófétáinak a szabadság, igazság és lelkivilágosság harczosainak. A lelkizsarnokság habár Jézus üres koporsójának láttára egy időre félénken húzódott is félre, újra meg-meg jelent a századok folyamán, rejtőkéből elöbujva kísérteties i uezóbeiC’' hogy., .hatalmába keritse az emberiséget. Csak tekintsünk szót ma is, nincsenek-e, kik a jézusi szeretet és igazság eszméit ma is Golgothára viszik, keresztre feszitik ? ! -— Nincsenek-e kik tiszta tudományát élettelen külsőségekkel, üres szertartásokkal fertőzte- tik meg ?! Nem vonszolja-é ma is. az ártatlanság és becsületesség verejtékezve saját keresztjét ? ! A könnyen megingatható tömeg nem fesziti-e meg ma is sokszor jótevőjét ? ! Nem csókolja-e meg ma is az eláltatott nép kezeit a képmutató, a lelkek felett uralkodó fariseusoknak, Írástudóknak ég főpapoknak ?! De el e szomorú képtől 1 Hiszen ma örömnek, győzedelemnek napja van. Egykor a Krisztusi magasztos eszmék kikeltek a husvót ünnepén vele együtt a sírból s eget kértek. Zengjünk hát vig éneket a feltámadás ünnepén, mert e mai nap örvendetes és megnyugtató jelképe annak, hogy az igazság győzni fog és ól örökké. T Á | C Z A. ^ Hús vét reggelén. A halhatatlanság ünnepét üli a keresztyén- világ. Örömóneket zeng, a hit győzedelmének j millió, meg millió ajak. Távol a hétköznapi élet zűrzavarától, egy- J szerű, nádfedeles házikó csendes ölén, gondoktól i megtörődött éltesebb asszony reménységgel telt szívvel gyüjh most maga köré serdülő leánykáját és két picziny unokagyermekét. Kezében az öreg biblia. Olvas, magyaráz belőle olyas történetet, melynek hallattára szent áhitat önti el a három apróság üde arcocskáját. Elmondja nekik, mennyit tűrt, szenvedett az Ur Jézus Űrisztus, a ki az emberek nagy bűneiért a legirtóztatóbb halállal múlt ki; elmondja, hogy a názáreti csillag ragyogását, a virágvasárnap hozsánnáját miként követte a Golgota átkos keresztfája. A nagypénteki gyászos emlékekre a gyermekek visszafolytott zokogásra fakadnak, s mélységes megitletődéssel lesik a könnyező anyának akadozó szavait. De csakhamar felvidulnak a csüggedt ábrázatok. Fogékony lelkűk mézként szívja magába a hófehér köntösben megjelent angyal ajkairól az első husvét reggelén elhangzott eme kijelentést: „Nincsen itt az Ur. feltámadott !“ Megkönnyebbülten lélekzenek föl. Gyenge kacsóikat hálaimára kulcsolják s megnyugvást jelző derűtől sugárzó szemekkel kérdezik ; ugy-e mink sem balunk meg örökre ? És a szerető anya sorba csókolgatván őket, a ház közibök telepedett fejével együtt rázendítik a lélekemelő, gyönyörű dicséretet: „Nincs már szivem félelmére, Nézni sírom fenekére : Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok, félelmeim, \ Reménységgé s örömökké, Mert nem alszom el örökké 1“ Megkondul a húsvéti harangszó. Szépen felkészülődnek s bókességes szívvel indulnak az istenházába. * Mig e gondolatok átfutnak agyamon, visszaképzelem magamat a messze múltba. Sokat láttam, hallottam s tanuk « zóta. A józan, elfogulatlan vallásossá;, is arculütő egyének gúnyolódása azonban sohasem bírta és nem fogja megrendíteni szivemben azt az erős hitet, melyet gyermekkoromban plántáltak bele. S érzem, hogy e sivár földi lét igazi boldogságát csak is tiszta vallásos érzülettel érheti meg a halandó ember. S meg vagyok győződve, hogy ha az örökélet édes bitét olyan gondosan ojtanák a gyermeki szivekbe, mint ez a sok bánatot, szomorúságot átélt istentfélő asszony ; akkor egy önmagával megbasenlott teremtése sem volna a nagy Istennek. * Énekelem tehát én is a messzeségben azt vigasztaló szép zsolozsmát, kicsiny testvéreim, hiszen valamikor, régen, szintén úgy tanitgatott engem az a végetlen szeretetü édesanya, mint most titeket. Áldjon meg az a jóságos Teremtő mindakót kezével, mert te vagy az a szelíd lelkű asszony, —édes jó anyám! TÓTH LAJOS Milota. Tőít&aeti eibeisaólis — A „Sttttmái* számira iit«: Sípos József — (Folytatás.) Hazaérkezése után első dolga volt a boldog férjnek megmutogatni nejének a vár kincseit, a töméntelen innen-onnan összeharácsolt arany-ezüst marhákat, hadi zsákmányokat, győzelmi jeleket, ’hősi csaták emlékeit; a gazdag, de komor termeket, a paripákat, fogjokat, szolgákat, rabnőket. Mindezeket kifogyhatatlan kérkedések közt ma- gyarázgatta. Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett kószitek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel C8APÖ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcza 30. ez.
