Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-11 / 15. szám

2, S Z A T M Á R. ápr. 11. A tavasz. Elmúlt a tél. A meleg napnak éltető sugara felolvasztotta a jégbilincseket, melyek a földet oly sokáig fogva tartották. Újra szabad lett a természet, mart legyőzte a zsarnok telet, mely eddig oly keményen uralkodott. A téli sivité szél helyett enyhe Zephirus fujdogál, s csendesen súgja fülünkbe a tavasz diadalát, mintha még olyan nagy titok volna, pedig már rég tud róla a természet, már régen csicsergi a dalos madár. Már rég nem érzi a föld a fehér hótakarót, már bimbajában van a fakadó virág. Uj élet szállt a földre, vidámabban süt a napsugár; valami titkos nótát hoz a szellő, melyre minden lény a szabadba kiváukozik, hogy hall­gassa ezt a dallamot, mely gyorsan kél, s a *zél szárnyain hamar elrepül. Mindenkihallani igyek­szik ezt a nótát, hallani ezt a varázs igét, mely örömmel tölti be a sziveket. S ez az ige a sza­badság eszméje, melyet a tavasz ad nekünk. A megérkezett madársereg is hallgatja ezt a dalt, mind elmerülnek rajta ... A kis virág kinyitja parányi kelyhét, hogy ő is adjon valamit a természetnek, hogy ő is rá­helyezhesse áldozatát a tavasz oltárára. Az ő áldozata csak egy kis parányi illat, melyet el-el kap a lenge szél. A fák rügye sem bir már meglenni parányi kelyhében, s egy melegebb napsugár ezt is kifa­kasztja, Vidámabb minden, mert a kiholt természet újra feltámadott, újra életre kelt. A zöldelő bokorban újra megszólal a fü- lemile édes hangja, mellyel hálát ad a teremtő­nek, hogy újra elhozta az édes tavaszt. A pacsirta is felemelkedik a magasba, s ott zengi az ő hymnusát, ott dicséri az Istent. Örömünnep ez, egy igazi örömünnep, melyet a természet ünnepel, mert a tavasz legyőzte a zsarnok telet. Ünnepeljünk mi is a természettel és dicsérjük a tavasz elhozóját: az Istent! Harangszó hallik a messzeségből, mely a méla gyászt töri meg, harangszó, mely az embe­reket hívja, hívogatja. Megy, megy az emberek nagy sokasága a templomba, hogy a husvét szent ünnepén ők is dicsérjék a mindenhatót... Együtt van minden hivő lélek, felzeng a Zsoltár mindnyájunknak ajkán, buzgó imádság száll az ég felé, amelylyel mindannyian a Krisz­tust dicsőítik, amelylyel őt magasztalják, mert a szép tavasszal ő is életre kelt: Feltámadott! V. Balás Pál Hírek. — Boldog és üdvösséges húsvéti üa* nepeket kívánunk lapunk munkatársainak és olvasóinak. A fiatal úrnő kelletlenül, érdektelenül hall­gatta a döjfös, unalmas fejtegetéseket. Mit órde- kelte-őt, hogy e vad martalócz hány embert konczolt fel, hány várat pusztított el életében. Lelke ott járt a délczeg, büszke, vitéz és nemes- lelkű nép között, mely ősapjának országát keresi melynek legkisebb fia is egy hős, legzordonabb harcosa is egy nyájas, nyiltszivü gyermek ; kik mindnyájan elérhetetlen magasságban állnak e sivár -lelkű zsarnok fölött; kiknek társaságában egy óra annyi boldogságot nyújtott számára, amennyit összes tizenhatéves életében nem is­mert, s amelynek ezredrészét sem találja fel az előtte álló végtelen hosszú életpályán. Ah, miért is kell a leánynak születni ? Csak azért, hogy minden durva férfinak le­gyen kit gyötörni, hogy mindegyik találhasson tárgyat zsarnoki szeszélyeinek és buja vágyainak kielégítésére? Vájjon be váltja-e szavát az a szép, kedves ifjú dalia, aki azt mondta, hogy el fog jönni kiszabadítani őt e czifra börtönből. Béla, Béla, meglátlak-e még valaha ? Álmodozásai közben felelt is, meg nem is férjének bámulatot, dicséretett váró kérdéseire. Szengor e figyelmetlenséget részint a zajos ünnepélyek s a hosszú utazás fáradalmainak, részint az uj, szokatlan viszonyok, ismeretlen környezet hatásának tulajdonitá. Azért is némi nehezteléssel ugyan, de nem haragosan szobáiba küldé nejét, maga pedig várnagyát hivatta fel, hogy a távollétében történteket számon kérje tőle. — No Kvászó, hü szolgám, mi újsággal várod gazdádat ? Szólitá meg a belépőt. — Semmi jóval uram, de annál több rosszal — felelt Kvászó, egy őszbe csavarodott, zömök férfiú, kevés értelmet, aunál több ravaszságot és j durvaságot eláruló kancsal szemekkel. — Lapunk mai számához egy iv mel­léklet van csatolva. — Ünnepi istenitiszteletek Szatmár-Néme- tiben. A husvét ünnepeken az ev. ref. templomok­ban a következők tartanak istenitiszteletet: a szatmári templomban ápril I ‘2-én husvét első napján d. e. prédikál Rácz István ref. lelkész, ágendázik Biky Károly esperes; d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. Ápril 13-án, husvét másodnapján d. e. prédikál Biky Károly esperes, ágendázik Rácz István lelkész ; d. u. prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. — A németi templomban ápril 12-én, husyét első napján d. e. prédikál Pótor Dániel lelkész, ágendázik Kovács Károly s. lelkész; d. u. prédikál Hajdú Miklós s. lel­kész. Ápril 13-án, husvét másod napján d. e. prédikál Kovács Károly s. lelkész, ágendázik Inczédy Márton s. lelkész; d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. — — Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári ev. ref. egyházmegye f. hó 15, 16 és 17-én tartja évi közgyűlését. 15-én számvevőszéki és tanügyi bizottsági ülés lesz, 16-án a beérkezett 56 sz. közigazgatási tárgyak fognak tárgyaltatni, 17-én pedig a bírósági ügyek lesznek a gyűlés tárgyai. Legkiemelkedőbb tárgya lesz a közgyűlésnek a zsinati törvénytervezet tárgyalása. — Kinevezés Madzsar Gusztáv makói áll. főgynm. tanárt, városunk fiát a vallás és közokt. miniszter ugyanazon főgymn. igazgatójává ne­vezte ki. — Emlékeztető. A Szatmárvármegyei Lo- rántfty Zsuzsánna egyesület évi rendes közgyű­lését f. hó 15-én fogja megtartani az ev. ref. főgymn. tornacsarnokában. 83 — A közigazgatási tanácsosi állás betöltése. A közigazgatási tanácsosi állásra négyen pályáz­tak, névszerint Bartha Kálmán, Árokháty Vil­mos, Raáb Sándor és Báthory Zs. halmi-i járás- birósági aljegyző. Ez állás elnyerésére legtöbb kilátása van Bartha Kálmánnak, ki mellé a leg­több városi képviselő csoportosul. Bartha Kál­mánban különben a város egy nemes törekvésű és tehetséges erőt fog nyerni. — A Szóchenyi-Társulat f. hó IO-án, csü­törtökön d. e. 11 órakor a városháza tanácster­mében közgyűlést tart a következő tárgysoro­zattal: l) Elnöki megnyitó. 2) Igazgatói jelentés. 3) Emlékbeszéd dr. Schlauch Lőriucz felett. 4) Zárszámadás és költségvetés tárgyalása. 5) Se­gélykérvények. 6) Tisztujitás. — Megjutalmazott tanítók. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Bogdán Gábor és Szorán Ágoston g. kath. tanítók részére a magyar nyelv sikeres tanítása és terjesztéséért 100—100 ko­rona jutalmat utalványozott. — Államsegély utalványozás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szatmári és nagyká­rolyi államsegélyes községi kereskedő tanoncz- iskoláknak 1000—1000 koronát engedélyezett. ügy látszik, ezen ember minden tekintetben méltó szolgája derék urának. Talán nem is él­hetnének egymás nélkül. Szengor nem találna várnagyot, sem Kvászó várurat, aki őt sokáig kiállaná. — Azt régen tudtam — moudá az ur bo- szusan — hogy te vészmadár vagy. Soha ki nem fogynál a gyászhirekből, melyekkel saját gyávaságodat és ügyetlenségedet takargatod. — — Talán Sztemtura — ez a zsivány tót kutya — ismét megrabolta váramat, vagy leöl- döste élelmet kereső embereimet, mint rendesen szokta, ha megsejti hogy távol vagyok ? — Megtette biz az már, mikor itthon vol­tál is uram. De most annak is sürgősebb dolga a menekülés, mint a portyázás. Egész hadával bujdosik Lengyel-ország felé. — Hát kitől szalad ? — A hunoktól. Ugyanis a kárpátok alján s a Tisza men­tén lakó tót vend és bolgár népek a bevándorló magyarokat hunoknak nevezték, valószínűleg azért, mert az uj hazát ősi jogon, mint „Etele örökét“ szándékoztak birtokukba venni. — Menykő csapjon e kóbor csordába! Hát már ti is meghallottátok a hírüket és jó előre nagy vitézül megfutottatok előlük ? — Hát hiszen én még itt vagyok, nem fu­tottam sehova. Sztemtura pedig nem a hírüktől szaladt el, hanem nyilaiktól, meg a buzogányaiktól. — Ugyan legyen már vége éretlen meséid­nek. Talán bizony áthajigálták a hegyen a fegy­vereiket, s azok épen a tótok fejére hullottak? — Nem biz azt uram. Bár úgy lett volna, akkor legalább összeszedhedték volna azokat a j — Még egy pár szó „ Amicus“ czikkéhez A „Szamos“ ez. lap 23-ik számában „Amicus‘ név alatt megjelent és sokak által Mihály Fe- rencz állami iskola igazgató urnák tulajdonitotl czikket, — mint közvetlen tudomást nyertünk róla — ő nemcsak hogy nem irta, de ahoz semmi köze, amit készséggel hozunk nyilvánosságra. — Különben részünkről e tekintetben a gyanú távol állott, a mit személyében kifogásoltunk az az ok ez által nem egyeztethető. Ezt ő részünkről eb­ben a mai féltékeny világban zokon sem ve­heti. — Egyházkerületi közgyűlés. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlését május hé 18 és következő napjain fegja megtartani Deb- reczenben. — Lelkész választás. A szamosbecsi ev. ref. egyházközség f. hó 5-én egyhangúlag Szitha Jó­zsef balsai h. lelkészt választotta meg lelki- pásztorául. — Meghívás, Nagy Dániel vámosoroszi ref. lelkészt a biharmegyei Feketetótra lelkésznek meghívták. — Műkedvelői előadás. Folyó hó közepén az állami elemi isk. tanítók egyesülete javára a városi színházban műkedvelői előadás lesz, mely alkalommal színre kerül a „Nyolczadik pont“ ez. egy felvonásos vigjáték. Ez előadásban részt- vesznek Kótay Mariska, Hármán Margit, Kőrös­mezei Mariska, Csomay Győző, Dr. Lénárd Ist­ván és Krüzselyi Barna. — Á rendezőség élén Sulyok Gizella és dr. Vajay Imre állanak. — Lelkésztávozás. Makay Elek batizi lel­kész, kit a biharmegyei Fenes népes egyház- község hivott meg lelkipásztorául, husvét má­sodnapján fog Batizról kiköszönni. A midőn szi­vünk mélyéből sajnálattal adunk hirt távozásáról, egyúttal uj állásához sok szerencsét és sikert kívánunk. — Korpótlék. A vallás- és közoktatásügyi in. kir. miniszter a hitfelekezeti tanítók korpót­léka ügyében akként intézkedett, hogy azon hit­felekezeti tanítók, kiknek első korpótlékuk ál- lamsegélyes volt, a második korpótlókot f. év október hóban minden folyamodás nélkül megkap­ják ; azon hitfelekezeti tanítók pedig, kiknek ál­lamsegélyes korpótlékuk nincs, korpótlékuk fo­lyósításáért folyamodhatnak. — Érettségi vizsga. A helybeli ev. ref. fő- gymnasiumban az érettségi vizsga junius hó ti) és 2U-án fog magtartatni Dóczi Imre egyházke­rületi középiskolai felügyelő elnöklete alatt. — Letört bimbó. A városunkban dühöngő járvány ismét kívánt egy áldozatot. Egy mo­solygó kis fiút ragadott el a szerető szülei ke­belről. Hiába való volt az őrködés, az odaadó hű ápolás — a forrón szeretett gyermek meghalt. A mélyen sulytott család a következő gyászje­furcsa ölő szerszámokat, amilyet mi sohasem láttunk. De bizony magukkal hozták ők azokat a markukba szorítva. — Az öregem lehetetlen. Még alig egy hó­napja. hogy Haiicsot elhagyták. Eu két héttel indultam utánok az egyetlen utón, mely a hegye­ken átvezet a Gyeló országa felől. Arra semmi nyomukat nem találtam. A Morva felőli utón pe­dig legalább is egy esztendő kell, hogy ide jus­sanak. — Ez mind igaz uram. Csakhogy azok nem kerestek ám utat se délen se nyugaton, ha­nem csináltak maguknak egyenes irányban. Mint a kilőtt nyíl a sátor falán, úgy katolt át egész népük a Beszkiden. Csak mesében kallhatunk olyan dolgokat, minőket azok miveinek. Az utjok- ba akadt erdőségeknek neki állítottak ezernyi ezer fejszést, azok széles csapásokat vágtak rajtok, mérföldekre menő hoszuságban. A kidön- tött szálfákból folyókon, árkokon hidakat veret­tek, a meredek sziklákon lépcsőket, vagy csusz- tatókat róttak össze. A hulladékokból óriási tü­zeket raktak, hogy éjjel is dolgozhassanak. Az utjokban álló sziklákat szóthányták, a szakadé­kokat kövekkel, fákkal betöltöték. Egy éjjel arra ébredtek fel a hegyek lakói, hogy valami föld­rengető üveltés, bögés vonitás .tölti be a ridé két. Aztán csakugyan elkezd döngeni a föld, s mintha a pokolnak egyik fala kidőlne, s a ben­ne élő szörnyek ezrei rajzanának ki a nyíláson: csordaszámra rohannak elő a hegyekből a halálra rémült farkasok, medvék, bölények, vad­disznók, szarvasok. Őrült futással rohannak alá a rónán, neki Tiszának, vagy be a szernye sü- pedékeibe. Mindenki azt hitte, a világ vége jött el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom