Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-11 / 15. szám

2,

S Z A T M Á R.

ápr. 11.

A tavasz.

Elmúlt a tél. A meleg napnak éltető sugara felolvasztotta a jégbilincseket, melyek a földet oly sokáig fogva tartották. Újra szabad lett a természet, mart legyőzte a zsarnok telet, mely eddig oly keményen uralkodott. A téli sivité szél helyett enyhe Zephirus fujdogál, s csendesen súgja fülünkbe a tavasz diadalát, mintha még olyan nagy titok volna, pedig már rég tud róla a természet, már régen csicsergi a dalos madár. Már rég nem érzi a föld a fehér hótakarót, már bimbajában van a fakadó virág.

Uj élet szállt a földre, vidámabban süt a napsugár; valami titkos nótát hoz a szellő, melyre minden lény a szabadba kiváukozik, hogy hallgassa ezt a dallamot, mely gyorsan kél, s a *zél szárnyain hamar elrepül. Mindenkihallani igyekszik ezt a nótát, hallani ezt a varázs igét, mely örömmel tölti be a sziveket. S ez az ige a szabadság eszméje, melyet a tavasz ad nekünk. A megérkezett madársereg is hallgatja ezt a dalt, mind elmerülnek rajta ...

A kis virág kinyitja parányi kelyhét, hogy ő is adjon valamit a természetnek, hogy ő is ráhelyezhesse áldozatát a tavasz oltárára. Az ő áldozata csak egy kis parányi illat, melyet el-el kap a lenge szél.

A fák rügye sem bir már meglenni parányi kelyhében, s egy melegebb napsugár ezt is kifakasztja,

Vidámabb minden, mert a kiholt természet újra feltámadott, újra életre kelt.

A zöldelő bokorban újra megszólal a fü- lemile édes hangja, mellyel hálát ad a teremtőnek, hogy újra elhozta az édes tavaszt.

A pacsirta is felemelkedik a magasba, s ott zengi az ő hymnusát, ott dicséri az Istent.

Örömünnep ez, egy igazi örömünnep, melyet a természet ünnepel, mert a tavasz legyőzte a zsarnok telet. Ünnepeljünk mi is a természettel és dicsérjük a tavasz elhozóját: az Istent!

Harangszó hallik a messzeségből, mely a méla gyászt töri meg, harangszó, mely az embereket hívja, hívogatja. Megy, megy az emberek nagy sokasága a templomba, hogy a husvét szent ünnepén ők is dicsérjék a mindenhatót...

Együtt van minden hivő lélek, felzeng a Zsoltár mindnyájunknak ajkán, buzgó imádság száll az ég felé, amelylyel mindannyian a Krisztust dicsőítik, amelylyel őt magasztalják, mert a szép tavasszal ő is életre kelt: Feltámadott!

V. Balás Pál

Hírek.

— Boldog és üdvösséges húsvéti üa* nepeket kívánunk lapunk munkatársainak és olvasóinak.

A fiatal úrnő kelletlenül, érdektelenül hallgatta a döjfös, unalmas fejtegetéseket. Mit órde- kelte-őt, hogy e vad martalócz hány embert konczolt fel, hány várat pusztított el életében. Lelke ott járt a délczeg, büszke, vitéz és nemes- lelkű nép között, mely ősapjának országát keresi melynek legkisebb fia is egy hős, legzordonabb harcosa is egy nyájas, nyiltszivü gyermek ; kik mindnyájan elérhetetlen magasságban állnak e sivár -lelkű zsarnok fölött; kiknek társaságában egy óra annyi boldogságot nyújtott számára, amennyit összes tizenhatéves életében nem ismert, s amelynek ezredrészét sem találja fel az előtte álló végtelen hosszú életpályán. Ah, miért is kell a leánynak születni ?

Csak azért, hogy minden durva férfinak legyen kit gyötörni, hogy mindegyik találhasson tárgyat zsarnoki szeszélyeinek és buja vágyainak kielégítésére? Vájjon be váltja-e szavát az a szép, kedves ifjú dalia, aki azt mondta, hogy el fog jönni kiszabadítani őt e czifra börtönből. Béla, Béla, meglátlak-e még valaha ?

Álmodozásai közben felelt is, meg nem is férjének bámulatot, dicséretett váró kérdéseire.

Szengor e figyelmetlenséget részint a zajos ünnepélyek s a hosszú utazás fáradalmainak, részint az uj, szokatlan viszonyok, ismeretlen környezet hatásának tulajdonitá. Azért is némi nehezteléssel ugyan, de nem haragosan szobáiba küldé nejét, maga pedig várnagyát hivatta fel, hogy a távollétében történteket számon kérje tőle.

— No Kvászó, hü szolgám, mi újsággal várod gazdádat ? Szólitá meg a belépőt.

— Semmi jóval uram, de annál több rosszal — felelt Kvászó, egy őszbe csavarodott, zömök férfiú, kevés értelmet, aunál több ravaszságot és j durvaságot eláruló kancsal szemekkel.

— Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

— Ünnepi istenitiszteletek Szatmár-Néme- tiben. A husvét ünnepeken az ev. ref. templomokban a következők tartanak istenitiszteletet: a szatmári templomban ápril I ‘2-én husvét első napján d. e. prédikál Rácz István ref. lelkész, ágendázik Biky Károly esperes; d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. Ápril 13-án, husvét másodnapján d. e. prédikál Biky Károly esperes, ágendázik Rácz István lelkész ; d. u. prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. — A németi templomban ápril 12-én, husyét első napján d. e. prédikál Pótor Dániel lelkész, ágendázik Kovács Károly s. lelkész; d. u. prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. Ápril 13-án, husvét másod napján d. e. prédikál Kovács Károly s. lelkész, ágendázik Inczédy Márton s. lelkész; d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. —

— Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári ev. ref. egyházmegye f. hó 15, 16 és 17-én tartja évi közgyűlését. 15-én számvevőszéki és tanügyi bizottsági ülés lesz, 16-án a beérkezett 56 sz. közigazgatási tárgyak fognak tárgyaltatni, 17-én pedig a bírósági ügyek lesznek a gyűlés tárgyai. Legkiemelkedőbb tárgya lesz a közgyűlésnek a zsinati törvénytervezet tárgyalása.

— Kinevezés Madzsar Gusztáv makói áll. főgynm. tanárt, városunk fiát a vallás és közokt. miniszter ugyanazon főgymn. igazgatójává nevezte ki.

— Emlékeztető. A Szatmárvármegyei Lo- rántfty Zsuzsánna egyesület évi rendes közgyűlését f. hó 15-én fogja megtartani az ev. ref. főgymn. tornacsarnokában.

83 — A közigazgatási tanácsosi állás betöltése. A közigazgatási tanácsosi állásra négyen pályáztak, névszerint Bartha Kálmán, Árokháty Vilmos, Raáb Sándor és Báthory Zs. halmi-i járás- birósági aljegyző. Ez állás elnyerésére legtöbb kilátása van Bartha Kálmánnak, ki mellé a legtöbb városi képviselő csoportosul. Bartha Kálmánban különben a város egy nemes törekvésű és tehetséges erőt fog nyerni.

— A Szóchenyi-Társulat f. hó IO-án, csütörtökön d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: l) Elnöki megnyitó. 2) Igazgatói jelentés. 3) Emlékbeszéd dr. Schlauch Lőriucz felett. 4) Zárszámadás és költségvetés tárgyalása. 5) Segélykérvények. 6) Tisztujitás.

— Megjutalmazott tanítók. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Bogdán Gábor és Szorán Ágoston g. kath. tanítók részére a magyar nyelv sikeres tanítása és terjesztéséért 100—100 korona jutalmat utalványozott.

— Államsegély utalványozás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szatmári és nagykárolyi államsegélyes községi kereskedő tanoncz- iskoláknak 1000—1000 koronát engedélyezett.

ügy látszik, ezen ember minden tekintetben méltó szolgája derék urának. Talán nem is élhetnének egymás nélkül. Szengor nem találna várnagyot, sem Kvászó várurat, aki őt sokáig kiállaná.

— Azt régen tudtam — moudá az ur bo- szusan — hogy te vészmadár vagy. Soha ki nem fogynál a gyászhirekből, melyekkel saját gyávaságodat és ügyetlenségedet takargatod. —

— Talán Sztemtura — ez a zsivány tót kutya — ismét megrabolta váramat, vagy leöl- döste élelmet kereső embereimet, mint rendesen szokta, ha megsejti hogy távol vagyok ?

— Megtette biz az már, mikor itthon voltál is uram. De most annak is sürgősebb dolga a menekülés, mint a portyázás. Egész hadával bujdosik Lengyel-ország felé.

— Hát kitől szalad ?

— A hunoktól.

Ugyanis a kárpátok alján s a Tisza mentén lakó tót vend és bolgár népek a bevándorló magyarokat hunoknak nevezték, valószínűleg azért, mert az uj hazát ősi jogon, mint „Etele örökét“ szándékoztak birtokukba venni.

— Menykő csapjon e kóbor csordába! Hát már ti is meghallottátok a hírüket és jó előre nagy vitézül megfutottatok előlük ?

— Hát hiszen én még itt vagyok, nem futottam sehova.

Sztemtura pedig nem a hírüktől szaladt el, hanem nyilaiktól, meg a buzogányaiktól.

— Ugyan legyen már vége éretlen meséidnek.

Talán bizony áthajigálták a hegyen a fegyvereiket, s azok épen a tótok fejére hullottak?

— Nem biz azt uram. Bár úgy lett volna, akkor legalább összeszedhedték volna azokat a j

— Még egy pár szó „ Amicus“ czikkéhez A „Szamos“ ez. lap 23-ik számában „Amicus‘ név alatt megjelent és sokak által Mihály Fe- rencz állami iskola igazgató urnák tulajdonitotl czikket, — mint közvetlen tudomást nyertünk róla — ő nemcsak hogy nem irta, de ahoz semmi köze, amit készséggel hozunk nyilvánosságra. — Különben részünkről e tekintetben a gyanú távol állott, a mit személyében kifogásoltunk az az ok ez által nem egyeztethető. Ezt ő részünkről ebben a mai féltékeny világban zokon sem veheti.

— Egyházkerületi közgyűlés. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlését május hé 18 és következő napjain fegja megtartani Deb- reczenben.

— Lelkész választás. A szamosbecsi ev. ref. egyházközség f. hó 5-én egyhangúlag Szitha József balsai h. lelkészt választotta meg lelki- pásztorául.

— Meghívás, Nagy Dániel vámosoroszi ref. lelkészt a biharmegyei Feketetótra lelkésznek meghívták.

— Műkedvelői előadás. Folyó hó közepén az állami elemi isk. tanítók egyesülete javára a városi színházban műkedvelői előadás lesz, mely alkalommal színre kerül a „Nyolczadik pont“ ez. egy felvonásos vigjáték. Ez előadásban részt- vesznek Kótay Mariska, Hármán Margit, Kőrösmezei Mariska, Csomay Győző, Dr. Lénárd István és Krüzselyi Barna. — Á rendezőség élén Sulyok Gizella és dr. Vajay Imre állanak.

— Lelkésztávozás. Makay Elek batizi lelkész, kit a biharmegyei Fenes népes egyház- község hivott meg lelkipásztorául, husvét másodnapján fog Batizról kiköszönni. A midőn szivünk mélyéből sajnálattal adunk hirt távozásáról, egyúttal uj állásához sok szerencsét és sikert kívánunk.

— Korpótlék. A vallás- és közoktatásügyi in. kir. miniszter a hitfelekezeti tanítók korpótléka ügyében akként intézkedett, hogy azon hitfelekezeti tanítók, kiknek első korpótlékuk ál- lamsegélyes volt, a második korpótlókot f. év október hóban minden folyamodás nélkül megkapják ; azon hitfelekezeti tanítók pedig, kiknek államsegélyes korpótlékuk nincs, korpótlékuk folyósításáért folyamodhatnak.

— Érettségi vizsga. A helybeli ev. ref. fő- gymnasiumban az érettségi vizsga junius hó ti) és 2U-án fog magtartatni Dóczi Imre egyházkerületi középiskolai felügyelő elnöklete alatt.

— Letört bimbó. A városunkban dühöngő járvány ismét kívánt egy áldozatot. Egy mosolygó kis fiút ragadott el a szerető szülei kebelről. Hiába való volt az őrködés, az odaadó hű ápolás — a forrón szeretett gyermek meghalt. A mélyen sulytott család a következő gyászjefurcsa ölő szerszámokat, amilyet mi sohasem láttunk. De bizony magukkal hozták ők azokat a markukba szorítva.

— Az öregem lehetetlen. Még alig egy hónapja. hogy Haiicsot elhagyták. Eu két héttel indultam utánok az egyetlen utón, mely a hegyeken átvezet a Gyeló országa felől. Arra semmi nyomukat nem találtam. A Morva felőli utón pedig legalább is egy esztendő kell, hogy ide jussanak.

— Ez mind igaz uram. Csakhogy azok nem kerestek ám utat se délen se nyugaton, hanem csináltak maguknak egyenes irányban. Mint a kilőtt nyíl a sátor falán, úgy katolt át egész népük a Beszkiden. Csak mesében kallhatunk olyan dolgokat, minőket azok miveinek. Az utjok- ba akadt erdőségeknek neki állítottak ezernyi ezer fejszést, azok széles csapásokat vágtak rajtok, mérföldekre menő hoszuságban. A kidön- tött szálfákból folyókon, árkokon hidakat verettek, a meredek sziklákon lépcsőket, vagy csusz- tatókat róttak össze. A hulladékokból óriási tüzeket raktak, hogy éjjel is dolgozhassanak. Az utjokban álló sziklákat szóthányták, a szakadékokat kövekkel, fákkal betöltöték. Egy éjjel arra ébredtek fel a hegyek lakói, hogy valami földrengető üveltés, bögés vonitás .tölti be a ridé két.

Aztán csakugyan elkezd döngeni a föld, s mintha a pokolnak egyik fala kidőlne, s a benne élő szörnyek ezrei rajzanának ki a nyíláson: csordaszámra rohannak elő a hegyekből a halálra rémült farkasok, medvék, bölények, vaddisznók, szarvasok. Őrült futással rohannak alá a rónán, neki Tiszának, vagy be a szernye sü- pedékeibe. Mindenki azt hitte, a világ vége jött el.