Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-24 / 21. szám
XXVIII. évfolyam. 21-ik szám. Szaliiuír, 1902. míijus J^s;TARÖADAJ.M Ktí SZEPIRODAI.MI HETILAP. ^\jjelenik minden szombaton. rw ELŐFIZETÉSI ÁS: Í^ZEHKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ‘'WV'» íii ' / Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Daáktér 3. szám. Egyes szem ára <-0 fillér. Mind niiemii dijak e lap k‘adóhivatalában fi/.etnndők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés me! ott a 1* gjutónvosab!» árban vétetni k fel.-^> Nyilttér sora !6 fillér. <5>r A protestáns áldozatkészség. Még nem halt ki a protestáns áldozat készség a protestáns emberiség szivéből: még fel fel csillog a magasra törő láng; hogy a szunnyadó lelkeket áldozat készségre serkentse. A protestáns áldozat készség, az emberiség kultúrtörténetében maradandó emlékeket állított fel. Csak a mi hazánkban a hires protestáns iskolák létöket mind a protestáns áldozatnak köszönhetik. Azok az iskolák, melyek oly sokat tettek a művelődés érdekében ; amelyek az emberiségnek oly nagy hasznára voltak és lesznek. Ilyen valódi protestáns áldozat készség tűnik elénk néhai Hermán Mihály városunk volt polgármesterének végrendeletéből. De ő a protestáns áldozat készséget nem csak saját egyházával szemben nyilvánította, hanem nyilvánította azt mindazon egyházak és cultur intézményekkel szemben, melyek az áldozat készségre reá szorulnak; és amelyek az emberiség elöhaladásának, művelődésének hathatós előmozdítói. Jelen korunkat jobban áthatja az anyagi gondolkodás ; és az anyagiaknak való áldozás ; mint bármely más előző kort. Ma mindenki az anyagiak szolgálatának zsoldossá. Ezen korszellemből kiemelkedni csak nemes és nagy léleknek lehet; csak olyan nemes és nagy léleknek lehet, mint a milyen a néhai Hérmán Mihály polgármesteré volt. Íme nem kell az 5 érdemeit méltatni: méltatja az önmagát; visszatükrözik egész lelke végrendeletéből, mély a következő: ff- •• -' „Végrendelet : Azon mélyen átérzett tudat, hogy jellememet, szellemi művelődésemet, hitemet egyházamnak és intézményeinek köszönhetem, s hogy azon erkölcsi érzületet, mely pályámon működésemnek támasza és alapja, egyházam vallási elveiből és szelleméből mentettem : bizonyos elválaszthatom lelki kötelékkel fűz egyházamhoz. —- Érzem, hogy viszonyaim között egyházamnak nagyon sokkal tartozom, s ennek következtében életemnek czóljául nemesebb, maradandóbb eszmét nem tűzhetek ki, mint azt, hogy egyházamat Itámogassam egész valómmal, szükségesnek tartom ezt különösen egyházam jelenlegi helyzetében, midőn a kor szellemével szemban egyházam a vallási közöny anyagias gondolkodással nehéz saját- szerű viszonyok között van utalva megküzdeni. - Egyházam támogatásával hazafias s egyszersmind szülővárosom iránti polgári kötelességet vélek teljesíteni, mert a történeti fejlődés és hagyomány egyházamnak városunkban, valamint a múltban nagy jelentőségű szerep juttatott, úgy jövőben még nagyobb nemzeti feladatot tűzött ki. Meg* győződésem világánál látom, hogy városunknak, mint egy nagy protestáns vidék súly' pontjának, jövő fejlődésének feltételét az képezi, hogy itt szellemileg erős, s anyagilag szilárd ev. ref. egyház legyen. — Szomorúan látom, hogy egyházam tagjaiban az egyház iránti áldozat kézség, a fentartási érzet és tudat aláhanyatlott. Míg az előző nemzedéknek vagyono- sabbjai leikökben úgy fogták fel az egyház iránti kötelességet, hogy az igaz protestáns hívőknek egyházáról, mely a vallás erejét és vigasszát adja az élet és halál nagyhar- czában, utolsó gondolatában sem szabad megfeledkezni: addig a jelenlegi nemzedék egyházával mitsem gondolva közönyösen hunyja le szemét a végső álomra. — Egyházamnak ereje híveinek azon szeretőiében van, melyet az a tudat kelt a hivők szivében, hogy egyházunkat elődeink sok viszontagságok, hosszas szenvedések sőt ©letök feláldozásának árán hagytak reánk. — Ez a tudat kell, hogy sírunkig kísérjen bennünket. És ha reánk a múlt idők szenvedései ' és viszontagságai elmúltával egyházunk fentar- tása oly nagy áldozatokat ma már nem ró, mint elődeinkre: rójuk le kötelességünket a a viszonyoknak megfelelően aképen, hogy az idők szellemének más nemű megpróbáltatásai között egyházunknak jövő fejlődése biztosítva legyen. — Ezen érzülettől áthatva Múlt hetekben. Múlt hetekben egy gavallér, Öngyilkos lett egy asszonyért.. Milyen másként van ez nálunk, Ilyesmit mi sohse látunk . . . Mi nálunk a parasztlegény Ha kosarat kap is szegény; Feledni tud, másat talál: Eszébe se jut a balál.... BAKA ELEK. Lassú sötét felhő . . Lassú, sötét felhő úszik át az égen, E borongó felhő oly ismerős nékem . . . Mintha bánatomat vinné messze, .messze És utánna tisztább, kékebb ég derengne . . . Mintha a virág is illatosabb volna, S lomb közt a madár is vigabban dalolna. Mintha szivemben is uj dal kelne szárnyra, S a múltnak emléke annyira nem fájna , . . Borongó lelkemben valami fény támad, Egy szebb, egy uj világ, hol nincsen bu, bánat. Tavasz mosolyog rám ezer virágával, Elbódit, elaltat tenger illatával . . . Óh minek is élek, ha ez is csak ábránd. ... Ne űzd el, ne űzd el, lelkem e szép álmát; Hogy ha nem is szeretsz, csak álmodnom engedd, Áldjon meg, áldjon meg, kérem Istenemet. TÓTH GYÖRGY. Megnyitó beszéd a Lorántffy estélyen 1902. febr. 22. Elmondotta Biki Kávolf ev. ref, ecperes. Mélyen tisztelt közönség 1 Szatmármegyei Lorántffy Zsuzsámmá egyesületünk ez első felolvasó estélyén mindenek előtt szives örömmel üdvözlöm a m. t. közönséget, köszönetét mondok egyesületünk nevében, hogy ily szép számmal jelent meg a közönség felhívásunkra. Egyesületünk czélja eléggé ismeretes már. A nőnevelést akarjuk előmozdítani. Azt akarjuk, hogy a szegényebb sorsú leányok is megfelelő képzést nyerjenek, hogy ha a szükség úgy hozza magával, önálló pályán megkereshessék maguknak a tisztességes kenyeret. E czélunk előmozdítását keressük a szatmári felsőbb leányiskola fejlesztésében és egy tanitónőképzö intézet felállításában. A milyen nemes a czél, oly nehéz ahoz a kellő eszközök megszerzése. Tudatában vagyunk erőnk gyengeségének, tudatában a feladatnak, melyet kitűztünk. S hogy vissza nem rettenünk az előttünk álló akadályoktól, ahoz erőt ad nekünk a czél magasztossága s a nagy társadalom áldozatkészségébe vetett erős hit. Mikor ezt a felsőbb leányiskolát egyes buzgó lelkek megalapították, úgyszólván a semmiből teremtették meg. Ez volt hazánkban az első prot. közép leányiskola. Most, a midőn azt tovább akarjuk fejleszteni, már van alapunk, a mire építhetünk. S lia méltók leszünk alapitó elődeinkhez, most már könnyebb lesz a fejlesztés munkája. Nagy eredményeket nem fogunk egyszere elérni. Tudjuk, érezzük az idők nehéz viszonyait mindnyájan. De hogy hithüségünk meg fogja teremni a kivánt gyümölcsöket, a felől perczig se m kételkedem. A legdiszesebb paloták is porszemekből emelkednek, az általunk össze hordandó porszemekből is fölépül a mi czélba vett intézetünk. Bizzunk Istenben s Isten után saját erőnkben! Lorántffy Zs. egyesületünk a nőnevelésnek akar propagandát csinálni a szélesebb körű társadalomban. Meg akarja ismertetni az egész nagy közönséggel azt az égető társadalmi kérdést, mely nőkérdés czimen probléma gyanánt áll előttünk, — megakarja nyerni magának különösen a női világot, melyet ez a kérdés legközelebbről érdekel. — Egyesületünk épen azért nevezte el magát egy nagy történelmi női alaknak, Lorántffy Zsuzsannának a nevéről. És itt engedje meg a m. t. közönség, hogy pár szóval megmondjam, ki volt az a Lorántffy Zs. Más alkalomra hagyom fenn ezt a kiváló női alakot jellemezni, most csak annyit mondok róla, hogy született az 16ü0-ik év körül. Atyja Lorántffy Mihály volt, ki ura volt a Sárospataki várnak és uradalomnak. Lorántffy Zsuzsánna mint árva hajadon Ili 16 ápril. 18-án Rákóczy György nejévé lett, ki akkor Ónod várának kapitánya s Borsod vármegye főispánja volt. Egybekelésük után 14 évig laktak s éltek boldog családi életet Sárospatakon, a midőn 163o-ban Rákóczy György megválasztatott Erdély fejedelmévé. 18 esztendeig ült Rákóczy György a fejedelmi székben, Erdély egyik legviharosabb korszakában, midőn bent Székely Mózes, Bethlen-,István vetély- társai, kint JI.-ik Ferdinánd és a Török szultán folytonos harezot vivták Erdély ellen. 164f>-ben kötötte meg a liuczi békét III.- Ferdinánddal, melyben a protestánsok vallásszabadsága újólag
