Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-20 / 51. szám
XXVIII. évfolyam. 51-ik szám. Szalmái*, 1902. decz. 20 SZATMAR. TÁRSADALMI Krf SZÉPIROi A LMI HETILAP. A: ■ \ • i a. ^7 Megjelenik minden szomtatcn. ELŐFIZETÉSI AR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 2Ü fillér. Mozgalom a párbaj ellen. Valahára eljutottunk oda, hogy a huszadik század józan közvéleménye komolyan és elitélőleg kezd foglalkozni a párbaj hóbortjával. Társadalmunkban annyira elharapódzott már ez a felebaráti szabadalmazott gyilkosság, hogy valóban rémévé lett az már a gyermekeik élete miatt féltő gonddal aggódó szülőknek. Mig a nép alsó osztályában az ifjak között szerelmi, vagy más félreértések következtében a bot vége, vagy ásó, kapa s fejsze által vivott párbajok a törvény teljes szigorával bűntetteinek s egyáltalán nincsenek szabadalmazva s nem jönnek számba : mérlegelésükkor semmiféle enyhítő körülmények; addig az intelligens osztály karddal, vagy pisztolylyal vívott párbajai nem te- i kintetnek szándékos emberölésnek. Pedig azon szerencsétlen szülőkre, kik nagy gonddal s még több költséggel nevelik gyermekeiket s mikor reményűket a páiyavógzós küszöbén már-már teljesedésbe menni látják akkor jönnek a megpróbáltatások, mert ott függ az ifjú felett ha társadalomban él és szerepel a Damokles kard, a minden lópten-nyomon megsemmisülés veszélye a bekövetkezhető párbajok következtében. Sőt ma már az iskolák padjain meg- ; kezdődik a párbajozási mánia, és nem ritkán van eset, hogy az édes apa haragjának villámait elkerülendő, a mama megtakarított ; /^zerkesztőség és kiadóhivatal : Deaktér 3. szám. Mind oHooiő dijak a kiadóhivatalában fixetendfik. konyha pénzéből fedezi az iíju pulykakakas párbalyozási költségeit, s az újkori hősnek pedig viszi a szellő hirét szanaszét a vidéken, s megnő az ifjú Coriolánus egy fejjel „ki az napon midőn a színpadon még asz- szonyt játszhatott volna“ párbajban férfi volt. Rőt az is előfordul, mint a szombathelyi esetben, hogy midőn az ügyvéd megbízója nevében nyilatkozik, ezért kell életével la- kolnia s árván kenyérnélkül hagyni szeretett családját. Szomorú dolog biz az, hogy jelen ifjúságunk a párbaj hősiességével fonja homlokára a közvélemény tévesen osztogatott tölgyfa koszorúját. Sőt része van ebben magának a sajtónak is, mert sokszor közreműködik a dicsőség hajhászásnak emez uton- álláshoz hasonló igazságtalan és bűnös nyil- vánulása elharapódzása felett. Azonban az utóbbi időben megmozdult a társadalom, a sok igazságtalan, — tévesen úgynevezett Istenítélet — megmozdította a philantrapokat a közöny letargiájából s úgy a nemzetközi béke konferenezia, mint a hatalmas német társadalom foglalkozott már ezzel az ügygyei. Sőt a németek szabadszellemü uralkodója irányítja ked- vezőleg az országában ezen nemes mozgalmat. így befog telni ama nagy igazság a párbajra vonatkozólag is, hogy minden intézmény egyszer csakugyan túl éli magát. Azonban különösen hazánkban messze távol van még az idő, a mikor a párbaj a müHIKDETESEK: Kész pénz fi z y t á s* mel’ett a k-gjatányosabb árban. Nyilttór sora 16 fillér, ovelt társadalomból teljesen száműzve lesz, mert ezt meg kell előznie a katonai becsület fogalmának, s az elégtétel vevés és adás újabb és lovagiasabb módszerinti megváltoztatása és átalakításának. Azonban minekünk az eszmét elaludni engednünk nem szabad, társadalomban, sajtóban, gyűléseken, általában küzdenünk kell minden erőnkkel a párbaj ellen. Szatmár városának s magának ennek a tekintélyeshiagy vármegyének, — melynek törvényhatósági bizottsági tagjai több mint egy millió adófizető polgár nevében beszélnek, — számosán vannak bent úgy a vármegyei mint a városi képviseletében lelkészek és lelkószjellegü férfiak, ezektől lehetne és kellene várnunk, hogy actióba lépjenek, s felekezeti s pártkülönbség nélkül kérjék a vármegye s város utján a képviselőházat a párbaj ellen a legszigorúbb megtorló törvények hozatalára és szólliísák fel az ország összes városait és vármegyéit hasonló szellemű felirat intézése végett. így aztán lehetne remélni, hogy uj fogalmak alakulnának a becsületről, s megváltoznék a társadalom erkölcsi képe. Elérkeznék az az idő, a mikor fontosabb dolog lenne az ifjúság előtt a becsületre vonatkozólag a szabó számla rendes időben való kifizetése, mint az, hogy milyen szemmel nézett rá az utczán az itju Ivóim, vagy Magyari. Lépjünk tehát mindnyájan, kiket a társadalmi élet lüktetéseinek rendetlenségei órTARGZ A. Karácsony felé. A nagy ünnep jön sietve Fehér szárnyon. Hogy szelíden széttekintsen A világon. Kis kunyhókba, arany fényes Palotákba’ Készülnek az emberek a Boldogságra. Óh de már is elrejtezve, —; Titkos éjen ............. Me nnyi sötét felleg borai Fönt az égen? S inig annyi szív boldogságát Várja tőle, Hány kesergő köuy folyik már Jó előre............! BAJA MIHÁLY. Tanács. Kinek szivét melegség önti el, Mihelyt egy—egy sima modorra lel; Kinek ajkán legottan nyílt a szó : Születnie hajdan lett volna jó. Szegény igazság hószin köntösét Hazugság', bűn magukra öltötték. — Mást érezve beszélni szüntelen ! A jelszavad, barátom, ez legyen. így, igy ! s meglásd leszen a tér szabad, Hogy rajta majd ám ülni fogsz magad ; De döre fővel szólj szived szerint : A legjobb embered rád sem tekint. Előre mindig, hátra solise nézz, Légy szemtelen, tolakodó, merész ! A hálátlanság puszta fogalom S szerénységért nem jár a jutalom. Közjó, nem közjó ? mit törődsz vole ! Az áldozás a balga kenyere. Ha oldhatatlan érdekid boga : Telt erszényed nem hagy cserben soha. Ekként hajózva át az életen, Számodra dús tömjénezés terem. — Követheted tanácsom, de veled Ezen az utón sohasem megyek. TÓTH LAJOS. A rózsa legendája. Valóságos csodagyermek volt a mi „bran- csunkba Jenő.“ Keztyütlen kezeit felöltőjezsebeibe dugta ha az utczán járt, s homlokán mindig valami rejtelmes fájdalom látszott borongani. Otthon könyveibe temetkezett s a legszorgalmasabb egyetemi hallgatók egyike volt. Csodálkoztunk, igen ssodálkoztunk a Jenő pajtásunk ilyetén megváltozásán. Leginkább pedig mert semmi okát sem láttuk annak, bogy ilyen fura életre adja magát. S mikor néha-néha összejöttünk egy-egy pohár borocska mellett valami külvárosi csapszékbe s felidózgetve a múlt emlékeit, diák- csinyeinket sorba elbeszélgettük, csaknem hihetetlennek tetszett nekünk, de mégis be kellett vallanunk, hogy azoknak lelke és mestere mindig a „Jenöke“ volt. Tanulni meg éppen nem Gzigus György kárpitos és díszítő Szatmár, Kazinczi-u, 1. ez. özv. Baloghnó úrnő házában. Elvállal mindennemű szalongarniturák, ebódlő-diványok és mat- raczok készítését. Ócska bútorok áthúzását, bntor-csomagolást helyben és vidéken bizalommal és legpontosabban.
