Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-08-03 / 31. szám
XXVII. évfolyam. 31-ik szám / . \ / .» O v/A \ Szatmár, 1901 auguiaztnsL 3. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 90-iL ,, ^ | V* Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár: Egészérre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 10 fillér. jbZERKESZTŐSÉG ÉS JílADÓHIVATAL 1 Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. A szépirodalom hatása. Korunkban már mindenki azt vizsgálja mindenben: mi a hasznos, mi a czélszerü, csak ritka esetben, szórványosan, akad egy- egy ember aki szépet, nemeset is keres a dologban. A szép irodalomnak, amint tapasztalásból is ki lehet mutatni, rendkívüli hatása van az egyesekre és az egyesek által az egész nemzetre, épen azért a szépirodalom irányának olyannak kell lennie, amely az egyeseket úgy, mint az egész nemzetet a szépre, jóra, nemesre, czélszerüre és hasznqsra vezesse, mert nem lehet csupán czélja a szép irodalomnak, hogy csak gyönyörködtessen, izgasson, az egyesekben elérhetetlen vágyukat keltsen, az igényeket túltengővé tegye, s az által az egyeseknek és az egyesek által az egész nemzetnek sirját ássa meg. A múlt század elejéu nyelvünk annyira el volt hanyagolva, hogy azt csupán a parasztok, s a szegényebb sorsú emberek beszéltek, a köznemesség pedig a latin, a fő- nemesség és a jobb módú közneqies ass?Q- pyok a francia nyelv tudásában és gyakorlásában találták gyönyörűségüket. Ily körülmények közt, miután azt tartották, hogy nyelvében él a nemzet: a legnagyobb örömet keltette egy-egy magyar könyv megjelenése a magyas nyelv ügyét szivükön hordozókban. A múlt század közepe óta aztíjn gomba módra termettek az újabb és újabb szép irodaimi munkák is, de elfeledték a helyes irány megtartására a szigorú kritika utján befolyást gyakorolni. Divatba jött a regényekben, novellákban, elbeszélésekben, csupa nagy urakat tönkre juttató, sokszor alacsony vágyaikkal szerepeltetni. Mit ér, ha igazságot szolgáltat is az iró munkájának végén ? addig pedig mig odáig jut az olvasó, minden rosszat magába szed, s mert a rossz, vagy maga, vagy eredménye az olvasóra hasznos, kellemes, gyönyörködtető, jobban megmarad az olvasóban annak emléke, mint az oda vetett igazság, a melyet maga valóságában alig akad iró, aki kifejtené, s annak eredményét ismertetné. Történik az leginkább azért, mivel az illető iró az életben jelentkező egyes cselekményeket, jelenségeket képes meglátni, vagy elképzelui, de a költői igazság nyilvá nulását vagy nem képes befejezésre juttatni, vagy mint a mi már reá érdekkel nem bir, miután különben is beleunt már az Írásba, vagy talán azért, mivel mihamarabb szeretne munkáján túladni — elég helytelenül mellőzi. Ha kötelességet vél teljesíteni az iró könyvednek összeírásával, s ha igazi müvet akar adni olvasói kezébe: akkor legalább is annyi időt, gondot fordít a költői igazság megvilágítására, mint amennyi időt és gondot fordított könyvében az erkölcsök lazítására, a féqyüzós, a könnyelműség terjesztésére. Hát nem megbotránkoztató az, hogy a mi szépirodalmunk termékei csekély kivétellel olyanok, amelyeket fiatal fiuk, leányok, sőt asszonyok kezébe sem lehet adni anélkül, hogy azok erkölcse meg nem mételyez- tetik és azok az irók, a kik állati szenvedélyüket a könyv utján átplántálják olvasóikba, akiknek munkái az erkölcstelenségnek valóságos melegágyai, a kik olvasóikat gyönyörködtetve vezetik be a bünismeretébe, a büu elkövetésére hajlamokat gerjesztenek és fejlesztenek, a kik a bűnnek és fényűzésnek 1TÁRCZA, A dal. Az ész’ s a szív meghasonlának. Az emberen ur lett a bánat. Bár merre ment a szép világon, Nem tudhatá, hogy mit csináljon. Ha épen már valamibe fogott Bgy-két lépés ... és el lankadi legott. A szív sóhajtott: „Ah! ez nem élet. Segíts rajtam szent, örök Lélek! A ki mindennek adod, a mi jó, A kiről sok, nagy dolgot szól Klió. Szánj meg I s adj nekem enyhítő italt.“ — A Lélek adta a szerelmi dalt. Mióta ez a szívbe jött: az ész — Haragosához gyakran be-be néz, Az ember üdül, a munka halad Az üdvösségnek zászlója alatt. Pótor Elemér. Egy furcsa párbaj. Említettük fentebb, hogy e parázs veszekedést megelőzőleg kísérte ki a lányos apa a két utazó uracsot,«kik, mivel alig húzták ki lábukat a kapun, már is kezdetét vévé a kakas feletti harcz, mélyéit a b. pestiek jó belépti dijat fizetnének, ha így természetben élvezhetnék,—végig tanúi voltak egy kapu benyíló alól, mivel a lányos háznál már sem az üzlet kötés, sem pedig a bires szép leányokkal való találkozás nem sikerült,— nem látták czélra vezetőnek még bizton forrongó kedélyű testvér bátya ezuttali meglátogatását, hanem vendéglői otthonukba sietéueis, hol a szinte mindent észlelt vendéglős kisasszony bamiskás mosolylyal fogadd őket s ujját ajkára illesztve bevezette őket szobájukba, s kínálást sem várva letelepedett s helyet mutatott két tanítványának ; — kik átszellemült képpel várták e — sokat tudni ígérkező hölgy felvilágosításait. A mikor már jóllaktak a tudás fájáról;—ne tessék félre magyarázni — , csakis a két birtokos gazda belső ügyeit illetőleg; tehát, amidőn mindkét ifjúnak ismét össze ért ámulatteljes hallgatástól nyitva maradt ajka, szépen közelebb húzták székeiket s jó eszméktől derengő s fontoskodó képpel hozzá kezdének a titkos tárgyaláshoz, midőn már füt-fát összehordáoak, az egyik ifjú uracs azt találta ki, hogy a két, nemes ágból sarjad- zott gazda összetépett becsületét csakis párbajjal lehetne a mai világ előtt kijavítani. A kisasszonynak rögtön kész lett a terve, ütött a bosszú órája, e paraszt kisasszonyok felett, kiknek különben eper ajka az ő láttára mindig úgy félre húzódik, mintha czitromba harapott volna előttük, tehát. addig beszélt lovagiasságról, párbajjal visszaszerzett becsületről, mely fénylik, mint az arany? hogy a két ifjúval határozottá emeltetett egyhangúlag, hogy a két testvér becsületét csakis párbajjal lehet helyre hozni, s HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett n Icgjutiinyosnbb úrban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. különféle raffineriával kieszelt útjait mutogatják meg olvasójuknak, érdemeket is vélnek szerezni erkölcstelenitő munkájuk közrebo- csájtásával. Szerintem az olyan irók nem érdemet, hanem kenyeret szereznek. A megélhetésük pedig nem ok oly cselekmények, események, jelenségek leírására, amelyeknek természetbeni megrögzitése a büntető törvény alkalmazását vonja maga után. Az ilyen dolgok irói és közrebocsájtói megérdemelnék, hogy többszörösen büntetve legyenek, csupán egy ilyen erkölcstelen dolog leírásáért, mivel a természetben jelentkező erkölcstelenség csak a véletlenül jelen valóra hat ki, és csupán egyszer, míg az olvasható alakban levő erkölcstelen dolog ugyszólva mindenkire nézve annyiszor, a hányszor kívánja az olvasó, van erkölcsrontó hatással. Azonban szeriutem a nemzet irói úgy az egyesekre, mint az egész nemzetre er- kölcsnemesitő hatással vannak, hanem kizárólag a nagy úri légkö rben keresik művök el- puhult, elerkölcstelenedett hőseit, hanem leszállanák az egyszerű emberekhez, kiválasztják a szép tulajdonsággal, különbféle erényekkel diszeskedő hőst, azt jeles cselekményeik, példás magaviscletük, ernyedetlen kitartásuk, emberszere te tűk, isteni félelmükért társadalmi állással, vagyonnal, köztisztelet, népszerűség elérésével, a tiszta ideális szerelemért a viszont szerelemmel jutalmazzák. A létért való tisztességes küzdelem mindenki becsülését, tiszteletét, érdekét képes felkölteni. Az ilyen mü még nagyobb kelendőségre tesz szert, mivel azokból jót taDul, az erkölcsrontó müvek olvasásától tartózkodó is kezébe veszi, a jót, nemeset, fürkészi, azoknak megjutalmazását mélyen emlékébe amint a kisasszony kilép, éppen szembe áll a leányokkal bíró testvér szomszéddal, kinek szeméből egy soha iskolát nem látott ember is kiolvashatta, hogy bu elfelejtése czéljából tért be, rögtön helylyel kínálta, s mindenféle jó italát, az ánizsmagos pálinkától a légmentesen elzárt üveges sörig körömszakadtig melegen ajánld, alig várta, hogy kiszolgálhassa, berontott ismét a két utazó szobájába, vivén újságul, hogy itt a megbántod testvérek egyike, még pedig a lányas háztól, ezzel az uracsoknak maradást intve, sarkon fordult 8 a bufelejtő nedvet rejtő üveg nyakát szorongató vendéghez ily képpen szollá: — Ejnye, ejnye kedves szomszéd uram, de haragos az a becsületes arcza, csak nem érte valami szerencsétlenség becses háza tájékát? Hagyja el kedves húgom, de hogy nem ért, hiszen sunyira erőt vett rajtam a méreg, hogy jó keresztyén létemre, most képes lennék embert ölni, csak örökös rabság és családom kimélése ne lebegne lelki szemeim előtt. — De hát azt ne is cselekedje, kedves jó szomszéd ur, van ám a véres bosszúnak olyan módja is, a mit a törvény oly enyhén vesz, hogy úgy szólva büntetés sem éri, még akkor sem, ba ellenségében nagyobb kárt tenne is. — Ej édes húgom, nem ért az ilyesmihez a maga fajtája, hisz nagy részük még egy csirkét is alig mer leölni, s ekkor kakasa esete ötölvén eszébe, felszisszent mérgében. — Hát kedves uram, igaz, hogy éo nem igen értek az ilyen verekedés féléhez, mert ha ilyen
