Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-08-03 / 31. szám

2. SZATMÁR. aug. 3. vési, másokat is figyelmeztet a mü szépsé­geire, igy a jó köDyvek nagyobb és nagyobb kelendőségre jutnak, s az által az írók is becsesebbek és munkáik nagyobb jövedelmet hajtok lesznek. Ha a mü a legremekebb is különben, de erkölcstelenségekkel van tele, az Írója csak olyan munkát végez, mint Herostratus, ki hogy nevét megörökitse, Diána templomát gyújtotta fel. Az iró tehát, aki nemcsak kenyérkere­setnek nézi magasztos hivatását, hanem a nemzet Ízlésének, művelődésének, anyagi szel­lemi és erkölcsi fejlődésének megteremtésé­ben közre akar működni, tartózkodnia kell a helytelennek, erkölcstelennek leírásától, a nagyúri elpuhultság, feslettség, életuntság, könnyelműség festésétől. Jó munkával igyekezzék az iró olvasóit kedvre deritni, minden jóra, szépre, nemesre tanítani. Annak különben, hogy oly sok erkölcs­telen szépirodaimi munka van irodalmunkban, nemcsak az Írók okai, hanem az olvasók is, akik a legkevésbbé sem kétértelmű, hanem . az egyértelmű aljasságokkal bepiszkolt köny­veket kapkodják és bújják. — Az olvasó kö­zönségnek tartózkodnia kell az oly müvek olvasásától, amely erkölcsüket megmételyezi, őket fényűzővé, könnyelművé, nagyzolóvá, s végül tönkre jutottá teszi. — így aztán — mikor látják az erkölcstelenség terjesztői — hogy busás jövedelmüktől elesnek, az erény papjai miatt, Kénytelen, kelletlen bár, de megfogják változtatni helytelen irányukat és hirdetni fogják azok is azt, a mi szép, jó, nemes. A csépi és. Régóta várjuk és a legnagyobb vágya- j kozással, egy évi munkánknak eredményét, súlyos és terhes anyagi helyzetünkből meg- mentőnket, megváltónkat. Végre elértük, öröm ül arczunkon, szi­vünk gyönyörűségtől repes, midőn végre az oly sok csapástól ért terményeinkhez látjuk állitva a cséplőgépet. Kíváncsian várjuk, hogy folyik a ki­csépelt Istenáldása, a bőségeseu folyó szem némi megnyugvást szerez, — ha azonban a szemek minőségét nézzük, megcsappan re­néha itt előadja magát, mi a papával meg a ma­mával rögtön a pinczébe szaladunk le, s magunkra zárjuk az ajtót; — hanem van itt két pesti ur a kik tudják az ilyesmit s tőlük hallottam ezt is, meg a szomszéd urék esetét is. — Hát már pestiek is tudják az én gyalá­zatomat, fakad ki a bácsi, de rögtön gondolko­zóba esve, kéidezé, hogy beszélhetne-é azokkal az urakkal ? amire a kisasszony gyengéden húzva maga után, őt az urakhoz bevezette, ebekkel je­lentős pillantást váltva, magukra hagyá. Huzamosabb tanácskozás és kellő számú sö­rös üveg ki, illetve behúzása után a gazda eltávo zott s utána a két fiatal ur is kisvártatva el- hagyá a szállodát s bekopogtatott az idősebb testvér lakásába s illő hajlongá-ok után, de mégis bizonyos kérkedő tekintély fitogtaiás mellett elő adák, hogy a gazda úrral négyszemközt szeretné­nek néhány szót váltani, hiába njilváuitá érde­keltünk, hogy ő tíz szemközt is kész a szó vál* fásra, addig erősködék a két uracs, hogy bevezette őket egy külön szobába, s itt kellő terjedelmes bevezetések után, melyek a lovagia-t tűz szitására valának irányozva, tudtul adák, hogy ők ezúttal lovagias ügyben járnak kedves testvér öcscse megbízásából, s inig az elképedt bátya ökleit szo­rongatva némi kifakadásokra készült, az egyik ur a falon egy képet nézett, mely a nagy apát disz- magyar ruhában lóháton ábrázolá, t. i, lovas bandérium tagja volt valamikor egy föispáni be­vonulás alkalmával, megelőzni igyekezvén a bátya kirohanásait, igy szólt: nemde e kép itt kedves ürambátyámat ábrázolja, mint lovagot? (Folyt, köv.) ményünk, mert azok hő ütöttek, szorultak, megőrölve nagyobbrészt korpává lesznek. A gazdasági tudósítók míndenuüitnen, vagy jó, vagy maradhatós eredményt he­lyeztek kilátásba, s most tapasztaljuk, hogy termésünk jóval a remélt és kilátásba he­lyezett eredmény mögött marad. Siker te­kintetében pedig a legnagyobb csalódás ért bennünket, mert a felől nem nyertünk egy gazdasági tudósitó utján sem értesülést, hogy milyen lesz termésünk ? Azt véltük, hogy, ha kicsi lesz is, de minőség tekintetében kifo­gásunk nem lesz reá. Most látjuk, hogy termésünk kevés és a mennyiség még a kisebb baj, meit a ke­vés búzából még kevesebb lisztet nyerünk, az is az üszőktől fekete. Ila termésünket értékesiteii akarjuk, a jó kilátásokkal tele kürtőit világ, s abban a kereskedők az egyévi keserves munka ered­ményét potom áron kívánják el, a szegény ember pedig, akinek adósságait, hátralékos adóit kell rendeznie, esetleg haszonbért fi- I zetni és száz és százfele kiadásait fedeznie, kénytelen kelletlen silány termését is el kell vesztegetnie, hogy szorult anyagi helyzeté­ből tudjou menekülni. Hol vau a kormánynak atyai gondos- ; kodása a gazdák és bérlők irányában ? Tett-e valamelyes intézkedést e/eknek a kifosztása ellen? Állitott-e fel értékesitő szövetkezetét., s a kisemberek gyámolitására közraktár- szerű intézményt, vagy fellépett-e kezdetné- j nyezőként, buzditott-e ilyenek felállítására valakit ? Igyekezett-e bennünket az orosz, román, szerb és a többi búza beözörtlése el­lett megvédeni ? Hát sajnálattal kell tapasz­talnunk, hogy semmi ilyes intézkedést nem látunk. És miért nem ? Felelet csak egy le­het rá és ez az, hogy az általunk gyűlölt örökös tartományok Iakosianatc még nem volt elég, hazánknak majdnem négy századon való zsákmányolása, s hogy az óriási terhek alatt ne azok, hanem mi roskadjunk össze, ujabb és újabb terheket raknak reánk és kényszerítenek arra bennünket, hogy a sze­met orosz, román, szerb stb. búza konkurá- lása mellett csekély termésünket elveszte­gessük, tönkre jussuuk. A kormány ezek szerint nem a mi ér­dekeinket repraesentálja, s nem azok meg- 1 védését czélozza, hanem az örökös tartomá- { nyokkal való további vámszövetséget, amely j ami teljes föukrejutásunkat czálozza Ily körülmények között jól felfogott ér- ' dekünk hozza magával azt. hogy a kormány jelöltjét ne támogassuk, amely kormány 1 anyagi tönkr ejutásunkat nemcsak elnézi, ha- ' nem abban közreműködik, sőt annak előidé­zője, de igenis támogassuk azt, a ki a kü­lön álló vámterület Ijtve, lett legyen az füg­getlenségi, vagy agrár, csak szavahihető legyen, mert csupán ez utón remélhetjük nyomasztó anyagi helyzetünknek jobbra for­dultát. — Szilágyi Dezső halála. Megdöbbentő volt a hir, hogy Szilágyi Dezső volt igazságügyminisz­ter, majd képviselőházi elnök, haláláig pedig Po­zsony egyik kerületének orsz. képviselője,jul. 31 én reggel holtan la'áltatolt meg B -pesten szobájá­ban s a fölvett szemle szerint agyszélhüdés érte. Szilágyi 1840-ben született, tehát csak 61 éves volt. Hatalmas, egészséges férfi volt, véimessége modorán is észlelhető vala, mert gyakran mintha gőgösnek mutatkozott volna; pedig barátai jó embernek mondják. Jeles, tudós jogász veszett el benne, ki mint kimagasló politikus is, oiszág- szerte, sőt az egész kontinensen ismert volt. Mint a haza halottját, temették el nagy pompával. Nyu­godjék békében 1- Kiss Áron ev. ref. püspök csütörtökön este vejéhez, Kollonay László körjegyzőhöz Jánkra utazott. X Személyi hir. Illyés Bálint országgyűlési képviselő, és költő, a napokban rokonai megláto­gatása czéljából varosunkban időzött. + Katonai jubileum. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, városunk díszpolgára, fál­százados katonai jubileumát aug. 15-én fogja meg­tartani, mikor városuuk is üdvözli a minisztert.-j- Tanárváltozás. A nagykárolyi piarista gymnasium tanárai közöl négyet elhelyeztek; helyü­ket másokkal fogják betölteni.-|- Eljegyzés. Csesznik Emil kudsiri tanitó Pap Gyula kir. adótárnok Margit leányát a na­pokban eljegyezte. X Ebéd. A helybeli jezsuiták juiiius 31-én délben Loyola szent Ignácz rendalapitónak név­ünnepére gazdag téritékü ebédet adtak, melyre sokan voltak hivatalosak. Sok toaszt hangzott el az ebéd során. X A szatmárhegy—csererdei lóvasut ügyé­ben tartott hétfői értekezleten a mellett nyilat­koztak, hogy képekben s egy rajzban bemutatott egysinü lóvasut volna az adott viszonyok között a legmegfelelőbb. A hegyközségi elnök a maga ré­széről csak gőzvasutnak kiépítésével látuá bizto­sítva a tervezett vasút jövőjét; de az fináncziális okokból ez idő szerintiiem látszik keresztül vihető- nek. Nem ilyen egyértelmű volt azonban a pénzbe szerzés, illetve hozzájárulás iránti vélekedés. Egé­szen el is tekintve azoktól a nyilatkozatoktól, hogy egyesek hir szerint sémim hozzájárulásra sem hajlandók ; a megjelentek többsége ugyan pártolja azt a megoldást, hogy az egyes érdekelt szőlőbir­tokosoktól szükségesnek mutatkozó 10—15 írt évi segélyt vagy a hegyközség, vagy a törvényhatóság szedje be és szolgáltassa be a vasútnak ; de a hegyközség elnöke ezt a hegyközségnél kivihetet­lennek jelezle s a törvényhatóság részéről is inkább 1000 K. évi segély mutatkozott várhatónak, így hát egyelőre az érdekeltek magán részvény­jegyzéseinek gyűjtése határoztatott e). — Kiránduló ifjak. A szatmárnémeti ev. ref. főgymnasiumban érettségizett ifjak közül öten: Betky Lajos, Germarz Jenő, Kálmán Sámuel, Kürti József, Petry Jenő múlt hó 9-én nagysza­bású gyalog kirándulásra indultak, melyről a na­pokban érkeztek haza jó egészségben, gazdag ta­pasztalatokkal. Bejárták Nagy-Bánya, Felső-Bánya, Magyar-Lápos vidékét, majd a szép bábái szoro­son át a Szamos raentéD, Deézs, Szamos-Ujvár, Ko'ozsvár környékét; miien htzánk egyik leg­szebb részén (Feketetó, Csúcsa, Bucsa falvakat közbeejtve) a Királyhágón keresztül Bánffy-Hu- uyadra s Nagyváradra rándultak és az Érmedé­ben keresztül haladva jöttek haza. Majdnem min­denütt szívélyes fogadtatásban részesültek s leg- többoyire a ref. lelkészek vendégei voltak. — A Szátmármegyei Gazdasági Egyesület julius hó 29-én délelőtt, a nagyvásár alkalmával tartotta meg Szinyérvára'ján a földmivelésiigyi miniszter által engedélyezett 400 borona kiosztá­sával tenyész állat díjazását, melyen a helyi és vidéki számos érdeklődők közt ott volt Báró Vé- csey József is, az egyesület elnöke. Kisgazdák a díjazásra 22 borjas tehenet, 14 drb 2 éves és 18 drb 1 éves üsző borjut jelentettek be, melyek után díjazva és oklevéllel kitüntetve lettek : Vas László erdőszádi lakos 80, Rózsa László apahegyi lakos 60, Kató István apai lakos 40 és Nógrády János apai lakos 30 koronával. 2 éves üszők után Fo­dor József S.-M. Berkeszi lakos (államilag segé­lyezett minta gazdaság tulajdonosa) 50, Bánk György szinyérváraijai lakos 30, Kocsis János szinyérváraljaí lakos 20 koronával. 1 éves fiszpk után Vagyán László szinyérváraijai lakos 40, Kató Árpád apai lakos 30, Kis Gábor barlafa 1 usi lakos 20 koronával. Végre általános tenyésztésért Kávásy Sándor szinyérváraijai földbiitokos kapott dicsérő oklevelet. — Adó A vá’OS közjövedelmeinek fokozása czéljából meghozott uj szikviz- és ásványvíz adót a belügyminiszter jóváhagyta. Az elemi skolák államosi ása Nagybányán a minisztériumtól elfogadtatott. — Tánczmulatság. Lázáriban f. hó 18-án az ottani ev. ref. egyház javára nagyrészt érettségi­zett ifjakból á ló rendezőség tánczmulatságot ren­dez, szép műsorra) egybekötve. Személy-jegy 2 korona, családjegy 5 korona, — Villanyvilágítás. A zárdába a villanyvilá­gítás 150 lángra vezetteti« be 15"/« ék áramdij kedvezménynyel. — Vármegyei közgyűlés és ezt megelőzőleg közigazgatási bizottsági gyűlés lesz agg. 9-én Nagykárolyban. — Fellegszakadás. Kedden alkonyaikor nagy felhőszakadás volt városunkban, amely különösen piaci kofák között csinált nagy riadalmat, mert a tóvá változott piaczon csak úgy úszkált a sok diunye, gyümölcs. Sok fa kitört, a kerteket a szél megrongálta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom