Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-06-29 / 26. szám

XXVI. évfolyam.

26-ik szám.

Szatmár, 1901. jnnias 29

SZATMAR.

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton.

.901 Víl 1

í

Előfiafttisi ár:

Egészégié 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor.

Egyes szám ára 10 fillér.

A-, ^SZERKESZTŐSÉG És jílADÓHIVATAL :

y"f Deák-tér 3 szám.

Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénz fizetés mellett a logjutányosalil) úrhan vétetnek fe'.

Nyilttór sora 16 fillér. /

A vasárnapi ellenzéki párt- gyülés.

Akkor, midőn én magamról másra hoz tam ítéletet, ritka eset voll, hogyne csalatkoztam volna

Csalatkoztam a pártegyesitésnél is Uray Géza ügyvéd urban, kiről azt hittem, hogy fontos állását kellő komolysággal, s a legnagyobb őszinteséggel fogja fel.

Ezen okból jártam közbe a volt Ugron- párt vezető férfiúinál, s beszéltem rá azokat, hogy engedjenek az Uray Géza ur formális kívánságainak, a közczél érdekében hozzák meg az áldozatot, csakhogy egy erős ellenzéki pártot szervezzünk, hivatkozva a szépen megindult egyesülésre, s őket léve felelőssé az eredmény esetleges meghiúsulásáért.

Végre sikerült capaczitálnom többeket, s valóban örvendeztem, midőn már egész biztosra vettem, hogy sikerülni fog a két árnyalatnak, s az azok közt folyó súrlódásoknak a megszüntetése és egy erős ellenzéki pártnak az összeteremtése.

Most már belátom, hogy a volt Ugron- párt vezető férfiainak vonakodása teljesen jogosult volt.

Magam részéről nem sajnálom az egyesítés körül kifejtett tevékenységemet, csupán azt sajnálom, hogy az Ugron-párt vezető férfiai közül miattam ért többeket alacsony sértegetés, mert, ha én nem járok közbe a kísérlet már első alkalommal meghiúsult volna és nem ért volna érdemes és szeplőtlen jellemű ártatlan polgárokat kvalifikálatlan eljárású embereknek piszkos gyalázkodása.

Már a „Szatmár-Xémeti“-ben visszautasítottam alelnökké választásomat és kijelentettem, hogy Uray Géza úrral egyet nem értek, eljárását helytelenítem, tettem ezt azért, mert a legelső alkalmat szükségesnek tartottam megragadni arra, hogy a legtávolabbról sem kivánom azonosítani magamat, illetve cselekedetemet Uray Géza ur cselekedeteivel.

Én bár az Ugrón árnyalat több tendenciáját nem helyeseltem, de nem helyeseltem a két. árnyalat külön szakadását sem, ez volt tevékeny ségemnek indoka, az utóbbi volt azoknak is, a kik párt árnyalatuk elveit áldozatul hozták az egyesülés érdekében. Hogy Uray Géza urnák mi volt a czélja, azt nem tudom, de ha azt hiszi, hogy a tisztikarba beválasztod s po gártársaik felett kitüntetett válasz tokból sikeresen operálhat nagyon csalódik.

Azonban nem mulasztliatom el, hogy Uray Géza úrhoz ezek után néhány kérdést ne intézzek.

Mielőtt azonban ezt tenném, fölkérem Tekintetességedet szíveskedjék azokra a szü- kebb és tágabb körű értekezletekre vissza* emlékezni, amelyek a Tekintetességed jelenlétében és tek. id. dr. Farkas Antal ügyvéd ur megbízása következtében a Tekintetességed összehívása folytán tartattak, s ha mél- tóztatott recapitulálni az azokon elért eredményeket, úgy bátran térhetek a kérdésekre át.

1- ső kérdésem az, melyik értekezlet és mikor mondotta ki, hogy a városunkban levő ellenzéki pártnak a neve: „48-as függetleu- ségi Kossuth-párt?“

2- ik kérdésem az, megengedhetőnek tartja-e azt, "hogy egy elnökjelölt mást je1TÁRCZA.

Szabadság.

Váltig faggatjátok, fiaim, atyátok,’

Hogy mi a szabadság: magyarázza meg ;

Gondolkozom mélyen, hogy kezdjem beszédem, Bár szegényes szó itt, érzem, kárba megy.

Ihol egy pacsirta villámként hasitji Légi birodalma tágas méretét,

Amint tartja kedve, úgy száll messze, messze, Halljátok, mily vígan zengi énekét?

Minap, emlékeztek ? nehány vásott gyermek Tőrbe ejtett egy kis dalos madarat;

De kalitba zárva lehanyatlott szárnya S éneklésre vágya többé nem fakadt.

S pár nap alig telt el, megszakadt kebellel Hevert ott a jólét puha fekhelyén,

Vesztett szabadsága kinos tudatába’

Életét halállal váltá meg szegény.

Tudjuk mi is, vének: szabadság vesztének Fájó érzemmye, mint sorvaszt, epeszt.

Bilincset viseltünk, rab volt testünk, lelkünk, Boldog nemzedék, te meg nem érted ezt!

Élet-halál harczba elszántan rohanva Szembe szálltunk vészszel nagyja, apraja ;

Tengerré nőtt vérünk, hitté vált reményünk, Hogy szabad lesz újra a magyar haza.

Aztán . . . hallottátok, mint sújtotta átok Népűm»’ gyászteherrel hosszú éveken,

Mig az Ég képzelnie keblére ölelte Sebét ápolgalva féltőn, édesen.

Ti a szabadságot örökül kaptátok;

Őrizzétek híven drága kincsetek,

De becsét oly áron, mint mi, azt kivánom,

Egy se ismerje meg soha közietek 1

Szabados Ede.

Ilonka.

— Irta : Aigner Ferencz. —

Ki volt ez az Ilonka ? Egy fiatal szép leány, alig 18 éves. De ez a leány már tudott játszani a férfiakkal Játszott ... és voltak, a kik azt hitték róla, hogy igazán érez és szeret . . .

Kerti Endre pedig igazin szerette ezt a kacér leányt. Szegény fiatal ember, de szörnyűségesen csalódott ennek a leánynak a szivében.

E' a leány még engemet is tévútra vezetett. Én ugyan nem szerettem őt, de jónak tartottam s mert Kerti Endre jó barátom volt, azt a fejlődő érzelmet még elő is segítettem.

Egy napon Endre meglátogatta Ilonkát, a ki oly üde és szép volt, hogy Endre néma hódolattal csókolta meg a felé nyújtott hófehér piciny női kezet.

lentsen ki határozatképen, mint a tni el tett határozva és jogosultnak tarthatja-e magát arra az elnök, hogy a közös határozatot eldobva, önkényüleg önmagától hozzon és hirdessen oly határozatot, amely homlokegyenest, ellenkezik a közönséghozta határozattal?

3- ik kérdésem az, a collegiállitással, a lovagiassággal megengedhetőnek tartja-e azt, hogy az elnöklete alatt tartott gyűlésen gya- láztassék, sértegettessék, azaz ügyvéd társa, »kiről biztosan tudja, hogy, hacsak jó indulata, a közéi deliében kifejtett tevékenysége, szí plőtlen jelleme által nem adott okot a sértegetésre, más egyébbel a gyalázkodásra nem szolgált rá, és az illető sértegetőt még csak rendre se utasitsa? vagy talán nem volt tudomása arról ?

4- ik kérdésem az : a húsvéti értekezleten nem-e épen Tekintetességed volt az, aki kifejtette, hogy nekünk egy helyi jelöltre van szükségünk, aki alaposan ösmervén helyzetünket, másutt is kellő világításba hozza azt, hogy a város közönségére terhes adóztatások stb. megszűnjenek, s daczára ennek mégis az idegenbe tekintget jelölt után ?

5- ik kérdésem az: gondolja c, hogy én még egyszer ezek után megtegyem azt, hogy épen én hozzam javaslatba elnökké jelöltetését ?

6- ik és végső kérdésem az: nem tartja-e szükségesnek elhibázott ténykedését repa- rálni, mulasztásait pótolni ?

Ha én volnék a Tekintetességed helyzetében, ezeket semmi körülmények között nem mulasztanám, illetve nem mulasztottam volna el, mert a botlás, meggondolatlanság, sokkal kevésbbé súlyos dolog, mint az öntudatos tendentia !

— Édes Ilonkáin I

— Endre, kedves Endre! — hallatták mindketten majdnem egyszerre.

A ki látta a két fiatalt egymás mellett, az egy percig se kételkedett volna abban, hogy nagyon szeretik egymást.

— Mondja édes Ilonkám, szeret-e engemet ? kérdé Endre némi szünet után reszkető hangon.

— Én nem szerelek olyan csúf embert, mint maga! — válaszolá tréfás pajzánsággal Ilonka.

De azért odasimult ez a leány szeretettel ahoz a fiatal emberhez, a ki elég vakmerő volt a tagadó válasz daczara a fiatal szép leányt átölelni és ezzel a fiatalok meg is csókolták egymást . . .

Édes volt a csók, egy pillanatig mindketten azt hitték, hogy egymás számára vannak teremtve és boldog jövő elé néznek. E percben Ilonka nem játszott, sajnos, hogy csak ebben a percben tudott igaz lenni.

Én azt hittem hogy minden kacér nőnek van egy ilyen perce az életben. És ha ezt a percet állandóvá tudná tenni, boldog volna az elete. Mig az eltűnt perc üdvét nem tudja, ha később akarná is, visszavarázsolni többé.

Egy héttel e jelenet után fényes tánczmu- lalság tartatott B. városában.

Ilonka is megjelent a mulatságban az anyjával.

ő mint mindig, most is kedvesen nézett ki s ragyogó pompás öltözéket mutatott be gyönyörű termetén.