Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-06-29 / 26. szám
2 S Z A T M Á R. június 29. Féktelenség. Az idősebb emberek folyton azt hajtogatják, hogy a világ napról-napra romlik. Hát az nagyon közel állhat a valósághoz, mivel nem képzelhető el, hogy a mostan élő emberek közt levő sok salak meg lett volna az előtt is. De ugyan mi annak az oka? A vagyonnak abból a czélból való hajhá- szása, hogy legyen miből dobzódni, ruházatban, háztartásban nagyurat játszani. Bizonyára megütközünk azon, hogy egy napszámos részegen a sárban, piszokban fetreng, de szemet hunyunk akkor, ha egy intelligens embert látunk majdnem olyan körülmények közt. Teszszük ezt anuál is inkább, mivel ha eszünkbe jutna felemlíteni az illetőnek bárminő jóakaratu- lug, úgy az illetőt halálos ellenségünkké tesszük, amint ez történt, ugylátszik a szatmár-erdődi helyi érdekű vasút igazgatójával, aki május havában kérte az utazó közönséget, hogy annyira mégse igya le magát, hogy saját életbiztonságát is veszélyeztesse. Ez az ur aztán meg is adta az árát rendszeretetének és jóakaratu figyelmeztetésének, mert az illetők, akiket ériutett hírlapi közleménye, úgy látszik, nem tartva szem előtt azt, hogy ami szégyeuletes, cselekedni sem kell és a velők pajtáskodók akna munkája oda kény- szeritették a nevezett igazgatót, hogy az eddig mindenki megelégedésére viselt állásáról lemondott. — Tehát az, hogy mennyi érdemet szerzett nevezett igazgató, mint tett eleget kötelezettségének? az figyelemre sem lett méltatva, hanem az, hogy jóakaratulag mert egyes concrét esetre rámutatni, elég ok volt arra, hogy addig macerálják, amíg az a sok kellemetlenségbe, bosszantásokba beleunva, állását elhagyui kényszerült. — Lehetett ugyan még, amint látszik egy más hibája figyelmeztetéséből kitünöleg, az nevezetesen, hogy ő olyan helyzetbe nem jutott legalább a mélyen tisztelt utazó közöuség körében nem, hogy „életbiztonságát veszélyeztesse.“ Én nem ismertem és nem ismerem nevezelt igazgatót, csupán annyit mondhatok, hogy amit ellene előttem panaszképeu felhoztak, a va-ut szempontjából érdem számba is mehetne. Nem tudom ugyan, hogy jóakaratu figyelmeztetése, kikre vonatkozik, de azt tudom, hogy jóakaratu figyelmeztetésért bizonyara nem köszönet az áskáló- dás, bosszantás. — Azt kellene hinnünk, ha kizárólag a hírlapi közleményt, s a következményt, vagy más ehhez hasonlót vennénk következtetésünk alapjául, hogy társadalmunkban az egyesek oly kifogástalanok, hogy azok még csak szót sem érdemelnek. — Hát nem úgy áll a dolog! Mai napság az emberiség úgy néz ki kevés kivétellel, mintha mindeu uemesebb érzés kiveszett volna belőle. Isteni félelem, törvénytisztelet, felebaráta A mint beléptek a terembe, feléjük néztem s udvariasan köszöntem őket. Ilonka elpirult, lesütötte szemeit. Ezzel a szendeségével vezetett engemet is félre. Oh pedig az a pirszalag az atcán csak is csalfa szín volt. Endre nemsokára hozzánk csatlakozott és Ilonkával elkezdett társalogni. Nem akartam terhűkre lenni s alig egy lépésnyire az anyjaval beszélgettem, de azért minden szót halottam, amit egymással váltottak. — Ilonka, ma igazán szép! — hallata Endre szerelmes rajongással. — És ezt ön csak most veszi észre ? — volt a gúnyosan kiejtett válasz. — Nem; de ön ma szebb, mint valaha ! — Szóval: máskor nem voltam önnek szép ! í — Ilonka! ön igazán felremagyarázza a szavaimat. Hisz tudja, hogy nagyon szeretem önt! — Ah, ez érdekes 1 ön i: t is szerelméről kezd sóhajtozni, itt, ahol mindenki mulatozik ... — Ön is Ilonka! És . . . nálam nélkül? — kérdé Endre reszkető hangon. — Istenem, de sokat kérdez tőlem. Avagy azt hiszi, hogy engemet csupán ön képes mulattatni ? — De mikor nagyon szeretem önt, édes Ilonkám! — Kérem, hagyjuk el most a szerelmet 1 — válaszolá Ilonka gúnyosan. — Én nem értem önt, Ilonka! — feleié majdnem kétségbeesetten a szerencsétlen ifjú. — Dehogy nem! Csakhogy ön ma túlságosan érzelmes. Jöjjön, inkább táncoljon velem egyet! Végig hallgattam e párbeszédet, mely Ilonkát előttem teljesen leleplezte. S amint a szeszeretét, valamennyi nagy ha. gu szólamok, — amelyekre ma már azt mondják, hogy csak a gyámoltalanoknak, bárgyúknak való, mert úgy okoskoduak, bogy mitől féljenek, ha nincs Isten? Okos embernek nincs törvény, mert az okos a törvényben hagyott ajtón kényelmesen ki s bejárhat; a felebaráti szeretetet meg legfeljebb csak a philantrópoknak való fogalomnak tartják. Azt tartják általánosan, hogy az élet ezéija egyedül az egyéni urbatnámság kielégítése. A czél elérését abban látják az urhatnám- Bágra törekvők, hogy mértéktelenek az evésben, az ivásban, a ruházkodásban; a hatalom gyakorlásban, a közhatalmat, a melynek gyakorlásával a közérdekében lettek megbízva, úgy gyakorolják, míutha a közöuség volna érettük, s az tűrni tartoznék mindent, mintha az csupa rabszolgádból állana; a reájok szabott hatalmat olyannak tartják, mint a saját pénzükön vett ruházatot, azzal is úgy bánnak, mintha azzal nem a törvényes határok közt élhetnének csupán, hauen azt kéuyök kedvök, tetszésük szerint gyakorolják a legtöbben s igen gyakran. Sokan olyanok is vannak, kik állásukkal visszaélnek, más mellék foglalkozást is üzuek. így például hányán vaunak, a ki« a zug- irászat eléggé jövedelmező üzését és más ilyesmiket, nem tartanak állásukkal összeférhetetlennek. Bizony jobb volna, ha azok, akik a hivatal vezetésével vaunak megbízva, az ilyenekre fordítanák figyelműket, mintsem megengednék, hogy a különben jóra való derék emberek híven betöltő*t állásukból kiu aöztessenek, a legtöbb esetben csupán csak azért, mivel a barátságot korcsmákban, vagy más alkalmas helyeken nem akarják szóró sabbra fűzni, mert a rendet szeretik, a törvényt tisztelik s mert érdemeik tudatában és kötelességük érzetében még magasabb állásuakat is merészelnek az illemre, s a következményekre is figyelmeztetni. A közhatalom nem kabát, amit mindenki úgy viselhet, a mint neki tetszik, hanem az közkincs, a mely csak arra fordítható, a mire a törvény rendeli. Az illetők is C'Upán időleges bir1 okosai, denen) tulajdonosai annak a közhatalomnak, a mely csupán a közén, a közérdekében használható, de nem privát passzióból. Azért igen helyesen cselekszi azt mindenki, akire a közhatalom van bízva ha azt a törvény szerint gyakorolja s azzal vissza nem é1. — Személyi hír. Gr. Hugonai Béla főispán csötörlökön valósunkban időzött és jelen volt az az nap délutáni közgyűlésen. Este a 7 órás vonattal visszautazott Nagy-Kárölyba. — Rendkívüli közgyűlés, Csütörtökön e hó 27-én (I. u. 3 órakor rendkívüli vírosi közgyűlést szélyes, kacér fiatal leány magával ragadta barátomat a táncba, szánni kezdtem az utóbbit, akit ez a kacér leány fogott meg a hálójában. Vájjon mi lesz ennek a vége? A táncz után Ilonka mellettünk foglalt helyet és anyja szerető gyöngédséggel vette körül öt, a kiben a gyöngédségnek parányi nyoma se volt! — Ilonka, boldog ön e pillanaiban? — kf'rdém. mélyen nézve a fiatal leány szemeibe. — Boldog ?! A tánc még nem valami hol dogsági — feleié gunyusan. — Atiól függ, hogy kivel táncolunk! — Na ez nekem egészen mindegy! Habár megvallom, hogy Endre igen ügyesen táncol ! — válaszolá Ilonka könnyedén. Nem szóltam többet. Tisztában voltam most teljesen ezzel a leánynyal Ő egy érzéketlen lény, a ki játszik, kacérkodik a szerelemmel. E percben Ilonkához közeledett Várhegyi Béla gróf. A csinos s gazdag grófot Ilonka kitiin- tetőleg fogadta. Soká’g társalogtak együtt, mely csak akkor szünetelt köztük, ha táncoltzk. Endre ezalatt halotthalványan állt egy szegletben, nem tudta a szemeit levenni Ilonkáról és a grófról. Fájt a lelke ennek a mélyen érző fiatal embernek Ilonka kacérkodása miatt. Megakartam zavarni együttlétüket, a mi sikerült is, mert a gróf azonnal elhagyta Ilonkát, a mint én mellettük helyet foglaltam. A sértés a gyors visszavonulásban ki volt zárva, mert engemet a gróf futólag köszöntött. Észrevettem azonban, hogy Endre gyors léptekkel Béla gróf után sietett. Veszélyt selytettein s szótlan, aggódva lestem barátom visszatéri ét a terembe. (Vége köv.) tartaott, melyen igsn f>nt03 tárgyak jöttek elő. A város atyái szép számban jelentek meg, melyből kitetszett, hogy a tárgysorozat iránt nagyon is érdeklődnek. Az elnök maga a főispán volt, ki rövid üdvözlés után megnyitotta a közgyűlést melynek első tárgya a váró fi szálloda épitési költségeire felveeudö 360,000 korona jelzálog kölcsön ügy volt, Vajai Károly t. főügyésznek ez iránti javaslatát egyhangúlag elfogadta a közgyűlés, nevezetesen a jelzálog kölcsön a jelzálog hitel banktól szereztessék 50 év aiatti amortízátióra, évi 9262 kor, törlesztéssel. Második tárgya a közgyűlésnek a kettős óvoda ügyében Kovách Béla kir. tanfelügyelőnek ismeretes ajánlata volt, az ügyben miudenki, nagy vitát várt, azonban semmi sem 'lett az egész dologból, mivel Kovách Béla az ajánlattól egyszerűen vissza lépett és igy az e tárgyban tett eddigi intézkedések, melyek még csak papíron voltak, örök nyugalomra az irattárba tétetni rendeltettek. Harmadik tárgy a városunkban létezeudő vasúti interuátus ügyében a tanács azon javaslata, hogy az ugynevezet „Proroenád“- sétatér helye engedtassék át az államnak tekintetei arra, hogy ezen hely legjobban megfelel ezen czélnak, közgyűlés Cholnoky Imre ésDaróczy Endre bizottsági tagok rövid felszólalásai ufán elfogadta. Ezzel a közgyűlés, amely alig egy órát vett igénybe a főispán éltetésével, eloszlott. z: Uj mérnök. Ifj. Pászkán Mihály — Pász- kán Mihály iparos polgártársunk szépíehetségü fia, — a budapesti műegyetemen a inuIt héten mérnöki oklevelet nyert. Szives n veszünk részt a szülők örömében s üdvözöljük az uj mérnököt. + Tanítónői kinevezés. Góbi Anna — Góbi Jakab helybeli kereskedő leanya —a szolnoki állami népiskolához, rendes tanítónővé neveztetett ki. — Uj orvostudor. Lükő Géza, Lükő Sándor szatmári takarékpénztári egyesület főkönyvelőjének fia, Budapesten a napokban az orvosi doktorátuszt szép sikerrel letette. — Hivatal vizsgálat. A lefolyt héten fejezte be Bernáth Elemér {kir. it. táblai elnök titkára Dr. Bakó József kíséretében a helybeli kir. törvényszék vizsgálatát. A vizsgálat, végén a táblai elnök nagy elismerésének adott kifsjezést a tapasztalt reud fölött. Ugyancsak a múlt héten vizsgálta meg Köcsön Lajos pénzügyminiszteri titkár a nagykárolyi péuzügyi gazgatóságot, hol szinte rendben találtatott minden. —- Esküvő. Szentpétery Géza helybeli kereskedő múlt vasárnap vezete oltárhoz Uupp Margit ki-aszzonyt, Rupp Frigyes miniszteri műépítész leányát. — Függetlenségi alakuló pártgyülés volt f. bó 23-an d. e. 11 órakor a Vigadó nagy termébe összebiva, melyre a falragaszok által meghívott függetlenségi polgárok közöl mintegy 150 en jelentek meg. A gyűlésen Uray Géza ügyvéd elnökölt. Megnyitó beszédében említette, hogy az Ugrón- és Kossuth-pártok egyesülnek, — még pedig, mondá — „függetlenségi és 48-as Kossuth- párttá.* Tehát ezt moudja ki az alakuló gyűlés. Mezey Béla iparos fölszólalt az ellen, a mennyiben az előkészítő bizottságban sóba ilyesmiről szó sem volt, ilyen határozatba nem jött. Uray kitérő szavai után Gsomay Imre ügyvéd szóiéit föl; szóhibáuak szeretné tekinteni az Uray szavait, nem pedig komolyan vehetőnek és végérvényesnek ; Kossuth-páiltá alakulásról szó sem volt soha az eddigi tanácskozások alatt, hanem igenis szó volt arról és nem egyébbről, hogy a városun <- ban létező Ugrón- és Kossuth-pirtok a vezér Ugrón és Kossuth neveket letéve „szatmárnémeti függetlenségi és 48-as párttá“ olvadnak egybe s igy mennek szembe a választásokkal. Kívánja tehát, hogy Uray szavait igazítsa helyre. Ezt azonban Uray nem tevén, Mátray Lajos fögymn. tanár szólalt föl e megállapodás, szabály és különösen az előkészítő bizottság világos határozatával ellenkező önkényes elnöki eljárás ellen és tiltakozását fejezi ki. Ezután Deák Kálmán is ez értelemben szólalt föl. A polgárság fö'háborodván Uray nyilvánvaló visszaélésére, agyülés nyugalma végleg eltűnt s Uray a polgárság helyreigazítást és igazságot követelő szavaira nem reflektálva fóloszlalta a gyűlést. Ekkor Cso nay, Mátray, Czégényi. Mezey stb. a polgárság zömével elhagyták a termet. Uray azoubia azokat fölszólítván, a kik a Kosauth-párt hívei, hogy maradjanak vissza, a történendőkre kiváncsi uébány ember maradt a teremben. Ekkor Zabary Ferencz né- meti-i polgár éltette Uray Gézát, mint tapintatos elnököt, hogy most megy már minden rendben és közeledünk a nagy Kossuthoz. Majd Uray megköszönve a bizalmat, kimondja határozatba Kossuth- párt megalakulását és ennek tisztikarául és 48-as kizotttágául „függetlenségi és 48-as part“ megalakulását pvopositióját. Az előkészítő bizottság indítványára Kossuth Ferencz távirati üdvözlése lelt kimondva.