Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-12-21 / 51. szám
XXVII. évfolyam. in. Szatmár, 1901 dcczemh SZftTMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Blittottisl ár: Egészt'vie 4 kor. Félévre 2 kor. Negyidévn | kor. Egyes szám ára 10 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS jílADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénz fizetés mellett a leitjutínynsalili árlinn vetetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. A karácsony igazi rendeltetéséről. A karácsonyt a Jézus születése emlékére üljük. Nem akarunk ezúttal annak kimutatásával foglalkozni, hogy kik mikor jövendölték meg a Jézus születését és hogy minő körülmények között született, kik voltak szülői, minő csodák történtek ezen születéssel egy időben stb ? De nem akarunk annak bebizonyításával sem foglalkozni, hogy valóban Isten volt-e az a Jézus, a kit Messiásnak, Megváltónak és Krisztusnak nevezünk. E helyütt csupán annak kifejtésére szorítkozunk, hogy ki volt a Jézus, mit nyertünk benne és általa ? Ha visszatekintünk korunktól kezdve addig az ideig, a mitől kezdve történeti feljegyzéseink vannak, úgy találjuk, hogy az összes emberiségnek nincs oly k>magasló, nemes alakja, mint arainő a J^zus, Találunk számos oly alakot, a ki egy eszme szolgálatában kész volt mindenét á1- dozatui hozni, nem riadva vissza üldöztetéstől, népszeiüségének, vagyonának, életének elvesztésétől, az ilyenek is már képesek voltak kivívni nagyrabecsülésünket, hódolatunkat, de az eszme által magának, hozzátartozóinak, rokonainak, barátainak, jó ismerőseinek javát vélte előmozdítani. Olyat azonban nem találunk, a ki nem a maga, nem a rokonai, barátai, jó ismerősei, hanem azoknak, a kikről tudta, hogy épen azért, mert javukat boldogságukat megszerzi, üldözni, kínozni, sőt életétől megfosztani fog- i ják — fog használni, s akkor is, midőn a legbecstelenebb emberek társaságával meggyalázzák, mint a legnagyobb bűnöst keresztre feszitik, kínozzák, — imádkozik atyjához, hogy bocsássa meg ellenségeinek azt, amit ellene vétkeztek. A Jézus azonban ennél is többet tett. Folytonosan annak az eszmének élt — s attól soha nem tágított sem előnyökért — | a melyekben a sátán részesítette volna ki- | vansága teljesítése esetén, sem hátlányokért, j melyekkel saját honfitársai elárasztották gyalázat, megvetés, kínzás stb. alakjában. Tanításait nemcsak átérezte, hanem mindig a szerint élt, attól soha nem tágított. Ugyan ki volt és ki lehet az, a kinek élete oly ragyogó és tündöklő lehetett, vagy lehet, mint a Jézusé? senkié, bizonyára senkié ! Hányán vannak, a kik embertársaikat megítélik az általuk elkövetett dolgokért, de maguk ugyanazon hibába esnek ? Hányán vannak, a kik tanácsokat adnak másoknak és maguk ugyanazon esetben nem tudják, mit tegyenek ? — Hányán vannak, a kik az isteni igét h rdetik és akik nem a szerint rendezik be életüket, épen az Jge hirdetők. Mennyire különbözik az ilyenektől a Jézus, a ki az igét hirdetve, minden tekintetben alihoz alkalmazkodott. A Jézus születése előtt az Istent bosz- szuá lónak hitték, a kihez fordulni a bűnösnek csak magát meggyalázva és megalázva leli tett, a ki az apak bűneit még a fiákban is megbünteti harmad és negyed iziglen ! ült a Jézus nekünk egy kegyelmes atyát adott a bosszúálló Isten helyett, egy oly kegyelmes atyát, a ki előtt a megtérő bűnös kedvesebb a jóknál; — akihez mindenki fordulhat anélkül, hogy magát meg kellene gyaláznia és aláznia; u ki bármily nagy bűnt megbocsát bűnös gyermekeinek, ha bünbá- nata igaz; a íi nem kíván ember áldozatot, mint egy bálvány; a kihez szegény, gazdag, öreg, ifjú, ép, béna egyformán esedezhet, könyöröghet anélkül, hogy elutasításra számíthatna; a ki a büntetést csak arra méri, a ki a bűnt elkövette és nem viszi át utódaira; a ki bennünket egyformán szeret mindenre tekintet nélkül; a ki ha büntetni látszik is, csupán próbára tesz. A szegény bűnös ember most bátran kérheti a kegyelmes atyát, mert kérelme meg lesz hallgatva, a kárhozattói szabadul. Hiszen maga a Jézus tanította ; kérjetek és megadatik, zörgessetek és megnyittatik. ő tanított meg bennünket arra, hogy necsak higyjünk, hanem jót is cselekédjünk, ha idvezülni akarunk. ő tanított meg bennünket arra, hogy mi Istennek teremtményei vagyunk ugyan, de gyermekei is, így az Istent mindenek felett keil szeretnünk. Ugyancsak ö tanított meg bennünket arra is, hogy embertársunk nem ellenségünk, hanem felebarátunk, így azt nem szabad gyűlölnünk, rá irigykednünk, annak rosszat akarnunk, hanem azt szeretnünk kell. Hogy mennyire követte tanításait, menynyire szerette felebarátait a Jézus, kitűnik abból is, amit a fnlfeszitő, kínzó és gúnyolódó emberekért tett, midőn íelsohajtva kérte Atyját, hogy bocsásson meg nekiek, mert nem tudják mit cselekesznek. Ki volna az közülünk, a ki embertársainak necsak megbocsásson, hanem másokat is kérjen a bocsánatra az őt halálra kínzók érdekében ? TÁRCZ A. Karácsonyi fohász. Én nem mehetek Bethlenibe, Áldott Jézus ! 'övei hozzám Te I Meghallottad Te egykor a vakot, Mikor buzgón, hittel hivogatot' , A némának megoldottad nyelvét- Hiszem, Lelked el engemet sem Vét. Szivem nyitva. Szá lj, óh szállj le bele 1 Hadd viduljon komor, hideg tele . . . Legyen bármily kemény a tél, a fagy: Tudom, meleg lesz ott, a hol Te vagy. Kinyílik a szeretet rózsája, Munkás méhek szállanak le rája : Emberekhez jóakarat,- béke: Földi létem munkás, fürge méhe, Jövel Jézus minden emberekhez 1 Boldog ünneplésünk egyedül csak úgy lesz. Pótor Elemér. m Csillag ragyog... — Versek a falunkból. — Csillag ragyog fenn az égen, Itt egy szép asszony szemében . . . Az a csillag messze távol, Ez itt közelimbe lángol . . . Annak, — bármint ragyog — fénye, Mire leér, kihűl s vé^e . . . De hogyha ez reám ragyog : Tudom is én, hogyan vagyok ! (Csenger.) Baka Elek. Anyám sírján ! Leborulok édes anyám sírján, Imádkozom halkan, csendesen: Te már boldog vagy a sir ölében, Álmod nem zavarja semmi sem! Én meg küzdők árván, elhagyottan, Fáradt lelkem, testem összetörve . .. Beh szeretnék hozzád már lemenni — S ottan elaludni mindörökre! M öy. A szatmári Kölcsey-kör. A szatmári Kölcsey-kör matinéin mindig szép számú közönség szokott megjelenni, s épen úgy tetszik ez az embernek, mintha azokat a matinékat nem is a Kölcsey-kör rendezné. A Kölcsey-kör komoly eszme érdekében alakult; a komoly hivatást azonban nem egészen értvén meg a nagy közönség, könnyebb szellemű matinék behozatala volt, szükséges. Hogy ez mennyire igaz, egyszerű — bár sajnos — bizonyítéka a kör 1901. decz. 15-iki rendes közgyűlése. Ezen már nem volt szép i számú közönség. Megálljunk azonban 1 a nagy közönséget ne vádoljuk egészen . . . mert azon a í decz. 15-iki közgyűlésen illő számmal nem voltak jelen a — tagok sem: azok a tagok, a kiknek tudniok kellene, mi az a Kölcsey kultusz. Mit lehet ebből főképen hö vetkeztet ni ? Mindenesetre azt, hogy a Kölcsey-kör nincs teljesen hivatása magaslatán. Nagy szó ez. Azonban nem akarjuk alatta érteni, hogy ügybuzgó vezetői nem volnának, hanem azt akarjuk mondani, hogy magoknak a tagoknak közreműködése hiányzik, hogy a Kölcsey- kör méltán betöltse hivatását, melyért lelkes férfiak megteremtették s mely eszméért sokan ügyeiben buzgólkodnak. A Kölcsey emlékezetének tiszteletére és ápolására létesült a szatmári Kölcsey-kör. Köteles-
