Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-12-14 / 50. szám

2. decz. 14. annál inkább meg kell azt tartania a végre­hajtó hatalomnak és megtartatnia. Hogyan van mégis az, hogy törvény van, de az nincs végrehajtva, az nincs megtartva? | Miért történt az, hogy a hivatkozott törvé­nyes rendelkezések csak papiroson vannak, de az életben érvényt azoknak a végrehajtó hatalom nem szerez ? És a törvényhatóság miért nem tartja be a törvényt? Azt nem , hozba'ja fel, hegy a későbbi törvény a ko­rábbit hatályon kívül helyezte, vagy hogy a koiábbi törvén> nek a hatályát felfüggesz­tette, mert a 92-es törvény nem az 1886. XXI. t.-cz. 24. §-a, hanem a 96 §-ában fog­lalt intézkedéseket függés ti fel. E szerint a 78 bi/ottsági tag száma a 26881 lakos után 107-re lett volna eme­lendő fel. Az itt elmondottak ellen nem lehet fel­hozni a/í, hogy a 92-es törvény a 86-os törvénynek a bi ottsát; tagjai meeállapitasára Vonatkozó intézki dósét felfüggesztette, mert hisz a törvény nem a bizottság tagjainak a mej-állapitasara, hanem a 10 évre leendő megállapítására vonatkozó intézkedést füg­gesztette fel, — vagyis azt decretálja, hogy a korábbi intézk> d*‘S éled 64 u|ra ha koráb­ban rövidebb, vagy hosszabb időre állapítta­tott meg a bizottság tagjainak a száma: a 92-es törvény hatályba lépte után az a rö­videbb, vagy hosszabb időre való megálla­pítás lép ismét hatályba. De ha elfogadjuk is azt, hogy a 92-es törvény a tagok számának a megállapítását függesztette fel, — a mi pedig nem áll — hogyan történik mégis az, hogy a 90-es népszámlálás alkalmával talált lakosok szá­mához képest a bizottsági tagok száma nem állapíttatott meg, holott a törvény visszaható erővel felruházva nem lett ? A törvény intézkedéseinek mellőzése, ki­játszása és elcsavarása nem emelte a törvény tekintélyét, a törvényhozás méltóságát, s a végrehajtó hatalom iránt való tiszteletet so­hasem és bizonyára nem fogja ezután sem, sőt inkább azt sülyeszti. Nagyon helyes lesz tehát, hogy a törvény elcsavarása helyett annak helyes értelmét a hatóságok követik és a törvényt végre is hajtják. Színészet. Pénteken, decz. 6-án, P. Adorján Berta a „Nemzeti Színház“ művésznőjének utolsó ven­ki az egész közleményt, később azonban, mikor láttam, hogy úgy sem hiszik el, hiába erősitgetem, rájok hagytam, hogy csakugyan vőlegény vagyok. Ez vált vesztemre. Azóta alapok már a menyeg­zőm napját is tudni véli a, egy ballethölgy pedig, kinek addig udvaroltam, a nyilt utczán verte le kalapomat a fejemről. Mig a helyzetet így kölcsönös nyilatkozatok­kal tisztázák, magyarunk azt gondolja s a Körül­ményekből is úgy sejti, hogy nem volna épen bo­londság, ha a tréfából komoly valóság lehetne s a szép, müveit, előkelő és gazdag özvegyet el- vehetné. Ba'orsáüOt véve a szép aszony evy elej lett nyilatkozatából is, formálisan előáll szándéká­val : megkéri a szőke szépség kezét. De az özvegy uj fondor'attal akar kimene­külni a saját maga által készített kelepczébői. Kijelenti hogy, Teremtette Sándor, akivel magát eljegyezte, nem költött alak, hanem valóban létező személy : ilyenül mutatja be legrégibb legállhata- tosabb kérőjét, Von Rillvitz urat, egy sült németet, kit szerepébe hamarosan beoktatott. És most hág tetőpontjára a komikum, mert szemben áll egymással a valódi és az ál Teremtette, az igazi j és a talmi-magyar, Von Rillvitz iskolai reminis- cencriákkal és berlini magyar pinczérektől és czi- ; gányoktól elsajátított mimikával és gesztusokkal akarja bebizonyítani, hogy ereiben Árpád yére I csörgedez s a Tisza mentén látta meg a napvilá- J got. De magyarunk sem rest, hanem rendőrért rohan s a németet mint csalót elakarja fogatni. A vég kifejlődés pár perez müve. A valóéi S Z A T M Á R dégjátékául Jókai Mór hazafias drámája „A szigetvári vértanuk“ került szilire, — sajnos ke­vés közönséggel. A művésznő ez este is érvényesítette ki­tűnő tehetségét, játékát otthonosság, természe­tesség és művésziesség jellemezte. Margittal Zrínyi szerepében jól állotta meg helyét, habár látszott ekkor is, hogy a drámai kör nem egészen az ő köre. Barna Jolán, Győré is jó alakításokat nyúj­tottak. Ügyes volt a. rendezés. Szépek voltak a jelmezek. Szombaton deczember 7-én az „Aranyka- kas“ ment zóna előadásban telt ház előtt. — Ezen előadáson már ismét láttuk közönségünk kedvenezét Raskó Ernát, kit visszajövetele al­kalmából zajos tapsokkal fogadott a közönség. Az előadásban szereplők mindnyájan jól megáll­tak helyüket, de ezen jól ismert darabban Dachselmayer alakját más maskirozásban szok­tuk meg s Miklóssy külsője nem volt a legjobb. Vasárnap, decz. 8-án, Lukácsy Sándor gyönge alkotása: „Az asszony verve jó“ czimü népszínműve került színre üres ház előtt, mely alkalommal mind a közönségen, mind a szereplő­kön bizonyos lehangoltság volt észlelhető. A kö­zönség bosszankodott a darab rosszasága, a sze­replők pedig az üres ház miatt. A közönség unalmát itt-ott Szilágyi Dezső és Miklóssy Gyula (Dudás Mihály és Bogár Dani) mókái űzték el. Különben sem a rendezés, sem az alakítás nem volt olyan, mint a milyent közönségünk a hely­beli társulattól elvárt. Hétfőn, decz. 9-én, félhelyárakkal Róna­széki : „Tyukodi Lőrincz famíliája Budapesten“ ! ez. énekes bohózatát láttuk, kevés közönséggel. Győré Alajos, mint Tyukodi Lőrincz, Haímay Cornélia, mint Krisztiána ügyes játékukkal, Barna Jolánka (Ninka) kedves megjelenésével, Mészáros | Alajos (Balok Dani) mókáival mulattatott. Kedden decz. 10-én került színre Genée és Strausz kedvelt zenéjii operettéje a „Bőregér.“ Bár a társulat nem igen rendelkezik — általá­nosságban — operette erőkkel, mégis teljes di- j cséretet érdemelnek a szereplők buzgalmukért. Kitűnő volt Solty Paula ; hangja a legkedveseb­bek közé tartozik s fülbemászóvá teszi énekét: kedves jelenség volt a (Adele) modern szoba- leány szerepében, Szilágyi ^Eisenstein) szerepé­ben otthoniasságát kiválóan bizonyította. Hangja és játéka szép volt Lévaynak. Jól játszottak még Ráthonyi, Osáky, Rédey, Mészáros. Meg kell em­lítenünk Zelinger Adolf tánezmester és Egyed Lenke román kettős tánczát; a táncz szép volt és igen jól esett egy kis változatosságot látni. Szerdán, decz, II-én, „Ócskái Brigadéros“ zónaelőadására gyűlt össze elég szép számú kö­zönség. A szépen rendezett, sikeresen szilire hozott előadás szereplői valamennyien jó alakítást nyúj­tottak, mint pl. Margittal Ócskáiban, Győré Szö­rényi szerepében, Vihary mint pompás vikárius, s a ravasz palóez személyesitésébeu Szilágyi stb. Teremtette egy hu zá>os rohammal hatalmába k rifi az özvegy szivét, mely már a n ükül is re­meg a skandalum elő ;rz-tétöl s a rendőr tisztvi selő előtt a magyart igy mutatja be: „Jegyesem — Teremtette Sándor. Ennyiből áll a bohózat mes;je. Hogy jó-e, vagy rósz, annak eldöntését az olvasók Ízlésére bizom. Sokkal fontosabbnak tartom, ho y a ber­lini színpadokon megjelenik végre a magyar em­ber alakja is s hogy minő fo.aimat igyekezuek róla nyújtani a tájékozatlan német, publikpmnak A német iió szerint a magyar ember barna; haja, bajusza és szskála szenfekete. Bajuszát hu­szárosán kipederve hordja. A müveit magyar jól beszél németül, de jdegenszerü accentussal. A maeyar ember csupa tűz, elh italozásában gyors, tetteiben biztos. A dalt a bort s az asszonyt szereti Él hal hazájáért s azt a világon semmivel föl ne n cserélné. Ősei karddal küzdöttek a keleti barbárok ellen, a jelen kor magyarja pe­dig alkotásaival iparkodik nagygyá tenni hazáját. Szóval szimpatikus stínben mutatja be a magyart. Fájdalom azonban azt kell látnunk, hogy a német iró Magyarországról mit. sem iud egy pár történelmi névén, betyáron, czigányon, pinc'éren, paprikáson s gulyáson kívül, mert hiszen azt a i pár magyar mondatot, mely a szövegben előfordul, I valamely német — magyar társalgási könyvből is í kiírhatta. Csütörtökön, decz. 12-én Kerekes G. ked­ves zenéjíi operettéje: „New-York szépe“ került szinre kevés közönség- előtt. Az előadás úgy ren­dezés, mint alakítás tekintetében semmi kívánni valót nem hagyott hátra. 11. Lévay Berta szép énekéért, Szalai Vilma (Fifi) szerepében ügyes játékáért dicséretre méltók. Ráthonyi Stefi (Rissie) tánczosnő szerepében remek alakítást nyújtott, pajzán játéka igen tetszett s a közönség több­ször zajosan megtapsolta. Solty Paulától, Cora szerepében többet vártunk. Igen ügyesen játszott s nagy sikert ért el Mészáros Alajos, mint Blicsky Bili ökölvívó, kinek coupléit többször megismé­teltették. Jók voltak még Csáky Ferencz (Bron­son Harry) és Miklósy Gyula (Brunsen Haba- kuk) is. — Személyi hir. Dr Hagara Victor Bereg- vármegye főispánja pénteken városunkban időzött. — Városi közgyűlés. Hétfőn decz. 9-én dél­után volt a rendes havi közgyűlés, a főispán el­nöklésével. Ezt azonban megelőzte egy rendkí­vüli közgyűlés, a melyen az ecsedi-láp társulat kisajátítási szerződéseinek kérdése volt sző­nyegen. A kérdést a közgyűlés névszerinti sza­vazással oldotta meg. A rendes közgyűlés megkez­dődvén. tudomásul vétetett a polgármesteri jelen­tés. A tagositási költségekre adott _10.n0!) kor. előleg kiutalásához, nemkülönben az Árpádköz el­zárásából fölmerült lö.noo korona költségekhez a közgyűlés hozzájárult. Kimondta, hogy a szat­mári nőegyesületnek lOo korona segélyt fogéven- kint kiadni. A piaczi lielypénz és vásárvámra vonatkozó szabályrendelet körül némi vita indult meg, melyhez hozzászólottak Uray Géza, dr. Ke­lemen Samu, dr. Vajay Károly, Csomay Imre és Pap Géza, de a közgyűlés a tárgyban nem ha­tározott, hanem Csomay indítványára elhatározta hogy' a szabályrendeletet kinyomatja, a bizott­sági tagoknak kiosztja s igy, mikor a szabályren­delet teljesen ismert lesz a tagok előtt, akkor azt ujabl) közgyűlésen tárgyalják. A városi át­írási dij tárgyában alkotott szabályrendeletet, mely 1 százalék indirect adóval terheli az adózó polgárságot, Cholnoky Imre, Csomay Imre. dr, Farkas Antal s Mátray Lajos fólszóllalása után a közgyűlés 29 szóval 19 ellenében elfogadta, A tanács azon javaslatát, hogy a városi pénz­tárnál egy H-od pénztár tiszti állás rendszere- sittessék, elfogadta a közgyűlés, hosszas vita után, melyben többen erősen ellenezték ez újabb nagy terhet. A szatmárvármegyei gazdasági egye­sület azon kérvényét, hogy a város 800 korona segélylyel járuljon a városunkban tartani szokott lóverseny költségeihez, a közgyűlés elutasította, Pap Géza, dr. Kelemen Samu és Mátray Lajos azon hozászólása után, hogy a lóversenyek sem­minemű előnnyel nem járnak városunkra nézve. A sertés vészről előterjesztett szabályrendeletet a közgyűlés elfogadta. Tudomásul vétetett, hogy a villany igazgató az 1 év próbaidő leteltével el­távozik; az állást meghirdetni rendelte, Jász-Nagy- Kun-Szolnok megye azon átirata, hogy szabadsá­goltassanak a hadseregnél a 3-ik évet töltő had­kötelesek a mezei munka idején, tudomásul vé­tetett. — Jogasz tancíestély. A szatmári kir. törv.- szék biróikara s ügyvédi kar egyesülve a Szatmáron tartózkodó ügyvédjelöltekkel, mint értesülünk, 1902 év január 28-án a Vigadó összes termeiben zárt­körű tánczestélyt fog rendezni, njely előre is igen fényesnek ígérkezik. Az előkészületek, hogy a mulatság minden tekintetben fényes legyen, már nagyban folynak. A meghívó a napokban sajtó alá kerül s a jövő hét folyamán már szét is fog küldetni. — A Kölcsey-kör közgyűlésé. A Kölcsey- kör holnap délelőtt 11 órakor, a városháza nagy tanácstermében rendes évi közgyűlést tart, mely­nek tárgyai a tisztviselők jelentései lesznek s azonkívül Osváth Elemér főgymn. tanár emlékbe- szédet tart néhai dr. Farkas Antal fölött. — Lelkószvalasztasok. A badalói egyház (Beregm) f. hó 5-én választotta meg lelkészét K a z a y Gyula gyügyei ref. lelkész személyében, kiben egy igen érdemes, buzgó és munkás lelkészt nyertek a badalói liivek. A f.-vásárhelyi egyház (Biharm) szintén a szatmári egyházmegyéből vá- lasztQtta meg Sziki Ádám matolcsi ref. lelkész urat. Sok szerencsét a választóknak s a válasz­tottaknak ! — Hymen Krausz Jolánka, Krausz Sámuel batizi körjegyző kedves és szép leánya a napok­ban tartja eljegyzését Reich Miksával. Kinevezés. A m. kir. p. ii. miniszter Herzog Ádám temesvári adóhivatali gyakornokot u fehér- gyarmati kir. adóhivatalhoz adótisztté kinevezte. mm a

Next

/
Oldalképek
Tartalom