Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-12-14 / 50. szám
MegjeleriK . nden szombaton. WlőtimetQBi ár: Egéüzévie 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZv > j És Kiadóhivatal: Deák-tér 3 szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. Az írott malaszt. Azt mindenki tudja, hogy a térvényt azért hozzák, mivel valamely vitás kérdésben a felfogások különbözők, azért vagy az egyik, vagy a másik felfogás általános érvényűvé emelendő. — Napjainkban azonban a törvény előre készül igen sokszor, mikor még ! jogviszony, a mely igényelheti a szabályozást — még nincs. Hogy ez természetellenes, magától értetődik ; ugyanis ezen állapot úgy veszi ki magát, mint mikor a születendő gyermek számára a szülők ruhát csináltatnak. — Azonban az ilyen törvényes intézkedések csak szórványosak és ha kitűnik egyik, vagy másik intézkedés czéltévesztett volta, azt módosítják, vagy a helyett egészen uj intézkedést emelnek törvénynyé. — Azt az intézkedést azonban, a mely életrevalónak bizonyul, továbbra is fentartják. A törvényhozás a köztörvényhatóságokról intézkedvén az 1870. évi XLII. t.-cz. 21. §-ában kimondja, hogy a törvényhatósági városokban minden 250 lakos után egy v bizottsági tag jár. Ugyanezen törvény 19. §-a pedig azt mondja ki, hogy a bizottság tagjai fele részben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes állaniadót fizető nagykorú honpolgárokból, másik fele része a választó közönség választottjaiból áll. A 21. §. második bekezdése kimondja, hogy a bizottság tagjainak a száma törvény- hatósági joggal felruházott városban 400-nál több nem lehet. A 47. § a szerint ülés és szavazatjoggal bírnak a polgármester, jegyző, rendőrkapitány, tanácsosok, tiszti ügyész, árvaszéki elnök és ülnök, pénztárnok, főorvos. • főmérnök, közgyám, számvevő, levéltárnok. Az 1886. évi XXL t,-cz. 22. §-ának első bekezdése fentartja az 1870, évi XLII. t-cz. 19. §-ának azon intézkedését, amely szerint a bizottság fele részben a választottakból, másik fele részben a legtöbb adót fizetőkből álljon. Azonban ezen szakasz második bekezdése ülési és szavazati jogot ad a bizottságban poígármeslernek, fó- és aljegyzőknek, rendőrkapitánynak, tanácsosoknak, tiszti fő- és alügyésznek, árvaszéki elnöknek és üluököknek, főorvosnak, főmérnöknek, pénztárnokoknak, számvevőknek, közgyámnak, levéltárnokoknaK. Ezen törvény 24. §-a érvényben tartja az 1870. évi XLII. t.-cz. 21. §-ának azon intézkedését, hogy minden 250 lakos után egy bizottsági tag számítandó és hogy a városokban a bizottság 400. tag-nál többől nem állhat. De ezen intézkedések fentartásán kívül egy újabb intézkedést is vesz fel ezen szakasz, azt nevezetesen, a melylyel meghatározza, hogy a bizottsági tagok száma a nép- számlálást követő esztendői) n a népszámlálás eredményéhez képest 10 évre ál lapítandó meg. Az 1892. évi XXVI. t.-cz. 15. §-a a következőleg rendelkezik: „Az 1886. évi XXI. t.-cz. 96. §-ában foglalt azon intézkedés : mely szerint az idézett törvényezikk 24. §-ában a bizottsági tagok számáuak a népszámlálás eredményéhez képest 10 évről 10 évre újra megállapítására stb. vonatkozó rendelkezések a legközelebbi általános népszámlálást követő évben lépnek életbe, — hatályon kívül helyeztetik, s a törvényhozás HIRDETÉSEK: készpénz fizetés mellett a legjutányosalib árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. további intézkedéséig az 1870. évi XLII. t.-cz. 28., 38 és 44. §-aiban foglalt rendelkezés marad hatályban.“ Nincsen tehát érintve az 1870. XLII. t.-cz. 21. §-ának és nincsen érintve az 1886. XXI. t.-cz 24. §-ának azon intézkedése, hogy minden 250 lakos után egy bizottsági tag számítandó. A bizottsági tagok száma a m. kir. belügyminiszternek 1602/IV. a. 1889. már- czius 25-én kelt határozatával jóváhagyatott s/.ubályrendelet 5. §-a szerint az 1880. évi népszámláláskor talált J9708 lakos szám után 78-ban állapíttatott meg. A népszámlálás 10 évenkint szokott megejtetni, volt tehát 1890-ben és volt 1900. évben. Az 1892. évi XXVI. t.-cz. az 1900. évi népszámlálás után 2 évre hozatott, s visszahaló erővel nem Hibáztatott fel, igy az csak a törvény meghozása után következő időre vonatkozhatik; és daczára annak az 1890. evben tartott népszámlálás alkalmával talált népesedés arányához képest a bizottság tagjainak a száma sem 10 évre, sem rövidebb, vagy hosszabb időre nem állapíttatott meg, amelynek az 1886. évi XXL t.-cz. 24 §-áuak végrehajtása esetén feltétlenül meg kellett volna történnie. De az 1900 évben megtartott népszámlálás alkalmával talált 26881 lakos után sem lett megállapítva a bizottság tagjainak a száma. A törvény azért törvény, hogy az azon a területen, a melyre hozatott hatálylyal bírjon, azt a király is megtartani és megtartatni kötelezi magát koronázási hitlevelében,-4jTARCZA.fi*Tardy Ákos karácsonyestélye. Krisztus születése ünnepére Öreg és ifjú szív örömre kel. Tardy Ákos ajka súlyos börtönében Istenéhez ily szókat lehdl : Súlyosan vétkezém; — tudom — jó Atyám, Érzem rettentő haragodat; Könyörülj rajtam s vedd le rólam Súlyos, büntető ostorodat. Hitvesgyilkos lettem óh Atyám, Pedig én nagyon szerettem őt, Sőt szeretem most is, igy is, Bűnében is, a tévedt nőt. És ez büntetésein súlya 1. .. óh add meg édes Istenem; Szivem irtsa ki e szerelmet. Ne legyen ő kedves nekem ! Most ezen a szent ünnepen Kérem tőled, ezen kegyet, Nem kérek mást soha többé, Csupán ez egyetlen egyet. A halál édes lesz nekem, Mert a halál nyugalmat ad. Aki többé nem szerethet, Jobb annak lent a hant alatt. Sz E, Teremtette! Érdekes czim ugy-e bár ? Hát ha még azt is megmondom, hogy ez egy német szindarab czime, melyet először 1901. évi márczius 8-án adtak elő a berlini Residenztheaterben, mennyire elcsodálkozik minden magyar ember. Érdeklődéssel vettem kezembe e füzetet s mondhatom mindvégig nagy figyelemmel olvastam. Ugyan kit is ne érdekelne annak tudása, hogy a nagy Németbirodalom fővárosában, a legelső színpadok egyikén miként játszsza a német színész a magyar embert. A szinmű tartalma röviden a következő: Julie Winter szép, fiatal s vagyonos asszony korán özvegységre jut s mert férjét igen szerette, elhatározza, hogy nem megy töbhé férjhez. Igen ám, de nem oly könnyű elhatározásában megmaradni. Folyton kérők zaklatják ; van akit tizenötször is ki kell kosaraznia. Hogy a sok alkalmatlankodástól megszabaduljon, egy ravasz tervet eszel ki. Elhatározza, hogy szinleg jegyet vált egy költött férfivel, egy költött névvel. Sokat tűnődik áljegyese nevén. Épen azon időben rémregényeket olvas a magyair betyár élet- j bői, Rózsa Sándorról s elhatározza, hogy ezen betyáros káromkodást : “teremtete“ a a Sándor 1 nevet egyé kombinálva közhíré teszi a nagy napilapokban, hogy Julie Winter és Teremtette Sándor — jegyesek. Ennél ugyan okosabbat is tanálhatott volna ki a német sógor ! De lássuk tovább a bonyadal- [ inat: ez már érdekesebb. Nehány nap múlva Julie Winternél megje- j lenik egy magyar ember s hemutatja magát Terem- i tette Sándor néven De ez még nem elég, hanem hiteles okmányokkal kimutatja, hogy egyedül ő ezen név kizárólagos birtokossá. Dédapja nagy törökverő volt ; egy-egy csatában 30—40 törökfejet lekaszabolt s mikor az egyik tarkoponya jobbra, a másik balra repült, mindig teremtettével káromkodott innen kapta a nevét is. A nagy ősnek ő, a szóló, az egyetlen utódja. Kérdi tehát teljes tisztelettel, hogy minő jogon jegyezte el magát vele ? Az özvegy elhülve hallgatja ezen felfedezést, de végre csak amúgy félvállról oda veti, hogy mit érdekel az egy magyar embert h i egy berlini hölgy eljegyzéséről lapok utján ad hirt közeli és sávoli ismerőseinek. Mit érdekel ? válaszol a magyar. Mióta ezen közlemény megjelent, nincs nyugodalmam. Előkelő társadalmi állású építész vagyok s a nemzeti kaszinó tagja; nem mehetek, sehova u nélkül, hogy barátaim ne ostromolnának, ki és milyen a menny- asszonyom. Kezdetben inisztifikácziónak jelentettem SZATRHAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.
