Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-12-07 / 49. szám
XXVII. évfolyam. 49-ik szám. Szatmár, 1901 deczember 7. SZATMÁR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Slő<i0*t6si ár: Egészév-e 4 kor. Félévre 2 kor. Negjidévr#» | kor. Egyes szám ára 10 fillér. jbZERKESZ TŐSÉG ÉS jí IADÓHIVAT A L 1 Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a Iegjutányosakb árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. A tél. A fák elhullatták az északi hideg sze- lekiől elsárgult leveleiket, dermesztő hideg ül a letaro't, virágaitól megfosztott, mezőkön, hó lepel fedi az egész látóhatárt, az ég itt maradt madarai érzik a közelgő szükséget, ruházatukról gondoskodott a Mindenható, de az élelmükről való gondoskodás magukra lett hagyva, meggémberedett tagokkal lépkednek siviiva a levegőben, vigyázva, hogy hol találhatnának valamit, na.vei gyötrő éhségüket kitudnák elégíteni. A többi állatok is igyekeznek magukat a tél zordsága ellen megvédeni, s élelmükről a gvötrő éhkinok zaklatása következtében gondoskodni. A teremtés koronájának oufolt ember is törekszik megvédeni drága egészségét a hidegtől, gyomrát a koplalástól megvédeni. Meniül melegebb ruházatot igyekszik magának szerezni s gyomrával való békesség | szempontjából a szükséges éelmiszereket begyűjteni. Megkezdődtek a disznóölések, egyik di-znótor a másikat éri, az unatkozás eliizé- áéíh különbnél különbféle mulatságot eszelnek ki; dobzódnak ételben, italban, mig csak m-g nem csömöriének. S ez igy van másutt is, nálunk is. És j csakugyan ? ! Óh nem egészen !! Vannak nemcsak dúsgazdagok, a kik minden jóban dúskálnak, hamm vannak szegény ember-k is, a kiknek csak alig akad egy kis elnyűtt, foltos ruházatuk és száraz kenyerük de sőt vannak olyanok is, akiknek sem lakásuk, sem ruházatjuk, sem egy kis száraz kenyerük sincs. Es miért nincs? Felelet azért, mert egyik számos tagból álló családját két keze munkájából a munka időben is alig volt fen- tartani képes; másik a munkaidőben, mikor kei eshetett volna, beteg volt; a harmadik el- lustálkodta a munka időt, azért nincs most neki; a negyedik dolgozott ugyan, de amint megkereste úgy elitta, eldorbezolta. Ki hibáztatható azért, hogy valakinek nagy családja van s a kevés jövedelemből nem képes feutartani családját ? Azért senki, valamint azért sem, hogy a betegeskedő nem kereshetett; de ezeken a társadalom köteles segíteni, úgy is csak időleges segítségre van szükség, mert ha a beteg felgyógyul, ismét keres; a sok gyermek, ha felncvelkedik, a társadalom hasznos tagjává lehet. Azonban a társadalomnak már itt kell közbelépni, hogy a gyermek ne csak lehessen hasznos tagja a társadalomnak, hanem tényleg az is legyen, azért a társadalomnak gondoskodni kell arról, hogy a gyermekek abban a tudatban neveltessenek, hogy a társadalom számit az ő hasznos voltukra, a társadalom irányában kötelességük van, atne-.y kötelességüknek akkor tesznek eleget, ha szorgalmasok, takarékosak, becsületesek, józan életűek 'esznek; fel kell a társadalomnak arra ügyelni, hogy minden egyes gyermek rendes foglalkozásban nevelkedjék fel, azt a foglalkozást teljesen elsajátítsa s adjon alkalmat arra, hogy feine- vekedve az elsajátított foglalkozástűzhesse és maradjon meg azután is szorgalmas, takarékos, józan életű és becsület embernek. Azokat az embereket pedig, a kik a munka időt tétlenül hagyják fejük fölött elrepülni, a társadalomnak kell a munkához szoktatni; — azokat pedig a kik keserves keresményüket elisszák, vagy másféleképen könnyelműen elköltik, szintén a társadalomnak kell leszoktatni könnyelműségükről, a dobzódásról és részegeskedésről, még pedig úgy, hogy azoknak, a kik megtudják tartóztatni magukat, elismerésben és kitüntetésekben kell részesíteni, hogy képesek voltak önmagukat megtartóztatni. Azonban módot kell nyújtani minden szükségben szenvedőnek arra, hogy a maga és hozzátartozói részére szükségeseket becsületes utón megszerezhesse. Azért kell, hogy dolog házak állíttassanak fel, ahol keresményhez jussanak a ráutalt emberek és ne legyenek kénytelenek a szükségesek megszerzése czéljából bűnös cselekmények elkövetésére vetemedni Szükséges azonban addig is, mig^ ezek létesülnének, az államnak, községeknek, testületeknek, télben végzendő munkákról gondoskodni. Az államnál van is már ilyen Ínség munkára vagy 40 millió megszavazva, de ugy- látszik addig várnak arra, mig a mezőgazda- sági munkák is megkezdődnek, a mi által a mezőgazdaságtól lesznek a szükséges munkaerők elvonva, igy az nem ínség munka lesz, hanem a mezőgazdaságival concurálló munka, a mely aztán igaz, hogy kenyeret iuttat a szegény embereknek, de azt a kenyeret, amelyet a gazdálkodó szájából vesznek ki részben. Hát városunk mikor fog már a tüzér és huszár laktanya fundamentomának a meg- ásatásához, most a városnak napszámból élő :. T Á R C Z A. Intés. Ha sorsod rosszra fordul, tekints az égre fel S kérjed a nagy Istent összetett kezekkel, Adjon neked erőt, mely a bajon segít, Nem veszett semmi el, ahol meg van a hit. Akármi baj érjen, várnod kell még a jót, Nem szabad féltened a sülyedő hajót. S h i igy gondolkozol, meg lesz a< eredmény, Minden jóra fordul, ha fentart a rém ny. Szeresd te nemcsak az', a ki léged szeret, De ellenséged is s az boldoggá tehet, Ha azon szent érzés hatja át lelkedet, Mit vallásunk tanít és a szeretet. Székely Endre. A veszteség. Olyan különös, mondhatnám fájdalmas érzés vett erőt rajtam. Ott a távolban egy terebélyes tölgy átsárgult levéllel ; messze, ahol a füzek bó- lingatnak fehér lombjukkal, csak azt a sárgás szürkeséget látom, a melyet áttört az est erős- bödő homálya. Nincsen sehol egy madárhang sem. Olyan az egész mező, mintha temető leune. Az a szárazság, a mely megsemmisíti a virág spinét, a levél zöldjét, mintegy nehéz bánat száll felém. Ki tudja, nem fog-e nekem is a halálom lenni ez a keserű, folytó melegség. A füzek mellett egy kis erdőt találtam. Még a tavaszról maradt. Úgy mosolyog a buja árnyékba) az a pár pipacs, mintha kiakarná nevetni azokat a lepkéket, a melyek nem tudják lecsókoini a himport piros arczukról. Milyen árván, milyen érzéstelenül bámulnak bele a világba azok a tikkadt ágak, a miknek úgy látszik alig van életük. Egy-egy kopasz, öreg darázs doogja körül őket. Az is menekül, nem szereti a megtépett galagonyát senki. Csak én. Sokáig elnézem. És eszembe jut az a boldog idő, a mikor az én lelkem virága szintén pajkosan, negédesen nevetett bele abba a világba a melynek közepén most áll lecsüggesztett fej tel, fakó szirmokkal, egy inegcsuklott bánat kife jez 'sével. Szegény száraz ágak, megtépett gályák Ti a lelkem egy-egy boldog időszakát juttatjá tok eszembe. Nézlek benneteket. S azt hiszem, hogy sohasem fogjuk feltalálni azt a tavaszt, a melynek a leheletétől átváltozva kivetkőzünk abból a blazirtságból, a melybe a szép szeretete juttatott bennünket. Ha tudtam voLa, ha tud'á- tok volna, hogy a szerelem, a mely megtöltötte a keblünket olyan érzéktelenné teszi azokat, a kik csak érte rajongtak; nem álltunk volna meg minden mosolyánál, hanem tovább mentünk volna az utón az után, a mely az egyszerűség, a hét- köznapiasság útja volt. Legyen hát úgy I Te jobbra fogsz menni. Egy zajos élet minden fáradalmát ismerni akarod. Elhagyva engem egy gondolat, hogy szebb és boldogabb lesz az élet. Szebb lehet, de boldogabb — azt hiszem — nem. Én pedig folytatom azt az utat, a melyet egyedül kezdtem meg, hogy befejezzem egyedül. Nem vágyom már a szerelem után. A fiatalság ostobasága az. Kiábrándulva nevetjük azt a sokat emlegetett és axiómának tartott mondást, hogy a szerelem mindent pótol. Nem úgy van egészen. Mikor látom itt ezeket a megszáradt s összetört ágakat, a mik úgy szerették s úgy várták a nyarat, mint én tégedet, akkor már nem marad más nekem, mint az a gúnyos nevetés, mi kivívja az optimismust az emberi lélekből. Fiatalok vagyunk, szeretünk. Aztán elmúlik a fii falság, kiég a szerelem s megmarad egy j haszontalanul eltöltött élet bölcseleté, az a rengeteg tapasztalat, a melylyel annyi és annyi ember dicsekszik, de amelyet egyetlen lélek sem tud a saját|hasznára’forditani. Nos ? így állunk aztán az érzelmeink kiégett mezején, mint én ezen a sárga dombon, Ezek a galagonya bokrok, meg a régen fiatal árvalányhaj, mintha azt mondaná: rövid az élet és — keserű visszagondolni a nyárra. Te pedig sohá sem gondoltál arra, mi lesz
