Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-11-16 / 46. szám
XXVII. évfolyam. 46-ik szám Szatmár, 1901 november 16. TÁRA DALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár: Egészévte 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre | kor. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZTŐSÉG ÉS jí (ADÓHIVATAL : Deák-tér 3 szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. A városi képviselő választás. A városi közgyűlési! legközelebb a képviselő választás folyó év november 24 napjára tűzetett ki. Minden szavazó polgár tudja ugyan, hogy a szavazati jogának gyakorlása nemcsak jog, hanem ^kötelesség is, mégis eiryet- mást erre vonatkozólag nem tartok feleslegesnek felemlíteni. M'nt előbb emliténi legelső sorban jog, mivel csak az gyakorolja, a ki akatja, de másod sorban kötelesség is, azonban nem olyan kötelesség, a melyet a törvény, rendelet, szabályi endclet szab a szavazói a, hanem erkölcsi kötelesség, amennyiben a köznek joga van ahhoz, hogy követelje, miszerint ezen jogát, belá'ása, meggyőződése szerint polgártársa gyakorolja, de önmagunkkal szemben is kötelesség ezen jognak gyakor iása. Az országos képviselő választásnál a nagy gazdasági érdekek s politikai érdekek képviselői vonulnak fel, a városi képviselők intézkedési köre egyedül a város önkormán) - zatára terjed ki. Szánk folytonosan panaszszal van tele, azért, hogy habár sok községi pótadót fizetünk daczára annak, mégis uj adók behozatala vált s.üsógessé és a tömérdek adó és másnemű jövedelmek terbeinket nem hogy apasztanák, de sőt föl) ton belyebb és belyebb megyünk az adósságokba, elannyira, hogy nemsokára fejünk fölött csapnak össze az adósság hullámai. Ezeket az adósságokat a könnyelmű építkezések, rendszertelen gazdálkodás stb. más ilyen dolgok idézték elő, a mely építkezések egyrészt a képviselők ne mely részének a nemtörődömsége, gondatlansága, s a közéideknek a feláldozása folytán lettek el- ba'ározva. Azt hiszem ma már mindenki belátta, hogy súlyos helyzetünket még súlyosabbá tenni nem szabad, hamm arra kell törekednünk, hogy ebből a súlyos helyzetből mielőbb meneküljünk. Most van annak az ideje, hogy erre a lépéseket megtegyük a városi képviselő válaszánál Hogy miképen? Erre bár mindenki megtudja adni a feleletet, de még sem mulaszthatom el, hogy saját nézetemet elő ne ter- jes-zi m e helyütt. Legel ő sorban vissza kell tekintenünk mié őtt egyik, vagy másik jelöltre szavazatunkat leadnék, a jelölt múltjára, vájjon a múltja az illető jelöltnek ad-e biztosítékot arra, hogy a közérdekért kész síkra szállni esetleg még saját érdekének a veszélyeztetésével is ? Yajjon megbizható-e, vájjon a magas állásnak velőfényes napsugarai nem fogják-e eltéri’eni a közérdek útjáról az illetőt, ha majdan meg lesz választva a közönség képviselőjének ? Bár a kormánypárt intézői oda töre- kesznek, hogy mentül több szabadelvű párti jusson be a képviselők közé, ennek megtorlásául a többi pártok méltán törekedhetnének kizárólag a saját párthiveiket bevinni, én azonban a magam részéről azt jelentem ki, hogy lett legyen bárminő pártállá-u, ha a közérdeket szolgálja úgy az megválasztandó. llyeknek bizonyították a múltban magukat Veréczy Antal, Dr. Fejes István tu(TÁR CZ A, ® Az árvák Árva az, a kinek szülője nincs, Mert elveszelt reája az a kincs, Mit gyermek bir az ő szülőjében Szülőjének nagy szeretetében. E kincs értékét csak az ismeri, Ki a szülő hiányát erezi, Kinek sorsa küzdeni a létért. Meg szolgálni a napi kenyérért. Jó anyánkat oly nagyon szerettük, Hogy mióta mi őt élt. mettük, — Bár apánk él és mellette vagyunk Megnyugodni azóta nem tudunk. Nem tudunk mi megnyugodni soha, Mert a sorsunk azóta mostoha. Roszabbul megy mindnyájunknak sorsa, Mint ba apánk is a temetőben vola, Függetlennek érzi most már magát Mert lerázta magáról az igát, Örvend annak, hogy még ő is élhet, Azt gondolja,hogy éltet cserélhet. Zord lelke van, miit az őszi szélnek, Mely nem hagy nyugtot a falevélnek, Hanem űzi s arra semmi gondja. Hogy milyen lesz annak jövő sorsa. Nem gondol az ő saját vérére, Nem gondol az árvák Istenére, Ki az elhagyottat felemeli És a kevélyt a porba leveri. Székely Endre. Az elitéit. A fiatal Zalár jobb szerette volna, ha a kellő tiszteletet Vilma mellőzi és őt ereszti valamivel közelebb. Vilma azonban hidegen és méltósággal visz- szautasitotta annak minden bizalmasabb közeledését. Ödön gróf most már igazán mérgelődött és elhatározta, hogy kerüljön bármibe is, de a kis dacos galambot megszelídíti. Ez este meglepte Vilmát kisded szobájában. Vilma épen olvasott és felugrott, a mint belépni látta a grófot. — Parancsol valamit gróf ur — kérdező és az ajtó felé közeledett. A gróf útját állta : — Nem menekül előlem, dacos galamb — HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutányosnlib árban vétetnek Tel Nyilttér sora 16 fillér. domásom szerint; ezek tehát, a kik a közérdekért vívott küzdelemben a közönség bizalmára érdemesítették magukat, a bizalommal jövőre is megajándékozandók. Ellenben bárminő párthoz tartozik az illető, ha a közérdekkel nem törődik, a közügyeket elhanyagolja. szerintem nem arra az állásra termett. Megjegyzem még azt, hogy elhatározásunknál le kell vetnünk minden előítéletet, minden személyes ismeretséget, a jelölt irányában fennálló minden összeköttetésünket és szigorú lelkiismerettel kell megbírálni azt, hogy vájjon rátermett-e a jelölt arra az állásra vagy sem? És ha szigorúan meghánytuk vetettük és úgy találjuk, hogy meggyőződésünk szerint méltó arra az állásra1,adjuk az illetőre szavazatunkat. Ezt most tehetjük, mert hiszen a szavazás titkos, a czédu'ánkra annak a nevét írjuk fel, a kiét akarjuk, azt nem tartozunk senkinek megmutatni, hanem összehajtva az urnába dobjuk. Igaz, hogy november 24-ike még messze van, de szükséges, hogy egy szavazó se mu- laszsza el, hátra levő időt felhasználj arra, hogy addig alkalmas jelöltek után érdeklődjék, s készüljön rostálgatásával arra, hogy polgári kötelességének lelkiismeretesen és meggyőződése szerint tehessen eleget. Mert ha igy teljesíti kötelességét legtöbb polgára a városnak, úgy nincs mit tartani attól, hogy az adósságokba beljebb megyünk, mivel ezek aztán meg is igyekeznek felelni a beléjük helyezett bizalomnak. Ha igy szigorúan megrostáljuk polgártársainkat, a megválasztottak büszkeségüket találják abban, hogy rostánkon nem hulltak keresztül, s a beléjük helyezett bizalomoak szólt és karjait a Vilma karcsú dereka körül fűzte. — De gróf ur 1 — szabadkozott Vilma s menekülni iparkodott a gróf karjaiból. — Kedves Vilma 1 — mondá az még jobban magához ölelve a fiatal leányt. -- Hát nem látja hogy menyire szeretem !? — Bocsásson gróf ur, mert különben segítségért kiáltok — szólt a szegény leány kétségbeesetten és küzdőt az ölyv körmei közt. — Nem addig, a mig egy csókot nem adsz, kicsikém ! — feleié a méltóságáról megfeledkezett férfiú és a leány ajkait minden áron megakarta csókolni. Meg is csókolja, ha e pillanatban az ajtó fel mm pattan és egy ősz férfiú nem toppan be a szobába. — Mi ez ? — kérdé kemény hangon gróf Zalár Imre, mert ő volt. Véletlenül, a mint elhaladott a folyosón az ajtó előtt, meghallotta a zajt és kiváncsi volt tudni, mi történik és azért benyitott a szobába. A fiatal gróf megszégyenülve bocsátotta ki karjai közül a szegény varrónőt. — Menj a szobába! — mondá ellenkezést nem tűrő hangon fiáh >z, a családi becsületre szerfölött büszke four s a mint fia eltávozott, igy folytatá Vilmához fordulva: — Kisasszony! holnaptól kezdve megszűnt e ház tagja lenni!