Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-09-21 / 38. szám

XXVII. évfolyam. 38-ik szám. Szatmár, 1901 szeptember 21. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Bl&fizetési ár: Egészévie 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre ] kor. Egyes szám ára 10 filler. Megjelenik minden, szombaton. jbZERKESZTOSÉG ÉS JílADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhiratalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés •mellett a legjutiinyosabb árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. aruk kiszolgáltatására is, azzal a különb­séggel, hogy miután ő az üzletvezető, alkal­mazottjainak megparancsolhatná, hogy csak azt szolgáltassák ki és oly mértékben, amit az üzletébeu rendelnek, de az a hiba hogy s/.emet huny a felett, hogy való, vagy hamis árut, igaz, vagy hamis mérleggel szolgáltat­ják ki ? Baj az, hogy az üzleti belső alkalma­zottaknak vannak jó emberei, s ezek az al­kalmazottaknál közbenjárnak, hogy a hami­sított áru helyett jó, s a jó áru helyett ha- misitottat és igaz mérték helyett hamis mér­téket használjanak. Á legnagyobb baj az, hogy nemcsak az üzlet érdekébén történik az, hanem történik minden egyes érdekében, akinek jóembere az üzleti alkalmazottak egyikének vagy má- sikávak is jó embere. Nagyon nagy hiba az, mivel a vevő kö­zönség tapasztalata folytán okulva, az áru­nak az üzletből való beszerzésétől el megy a kedve, s azt más honnan szerzi "be, vagy maga állítja elő, azt pedig, hogy mennyit állíthat elő, rendszerint téved az illető, igy bajba jut. Ezekből a kiszolgáltatott árukból van módomban néhányat felmutatni. A múlt század 50-es éveiben, a telek- könyvi helyszínelés alkalmával az ingatlanok helyszineltettek, helyszineltettek a hol voltak az utak is. Boldogult szüleimnek a uémetii Lator- szegen volt egy gyümölcsösük gyepes aljai, Mert a belső birtokosok valami nagy kárt nem tettek a birtokukhoz való átjárással, jogelődeim megengedték az átjárást, habár ut keresztül nem volt, s habár a térképen sem rajzoltatott fel az u'hely. Mint tulajdo­nosok az átjárás helyén termett füvet azóta folytonosan használták egész addig, mig az én tulajdonomba nem jött át. A kateszteri mérés alkalmával a 90-es években azonban a belsőbírtokosok a kerék vágásra hivatkozva utat vétettek fel ott a hol még át sem járlak. Az első évben én is használtam úgy mint jogelődeim, a következő évben azonban az egészet felszántattam s bevetettem, a belső bi: tokosoknak az átjárást megtiltottam. A belső birtokosok egyike a másik ál­tal rábeszélve, ellenem kihágás miatt panaszt emelt, de a panasz, habár a panaszos újra felvétellel is élt, elutasittatotl a tanuk azon vallomása folytán, hogy az átjárás helyéről a fütermést mindig én és jogelődeim használ­ták. Panaszos a tanácshoz utmegnyilás iránt folyamodott ezután. A kitűzött tárgyaláson elfoglaltságom miatt nem jelenhettem meg, hanem előtte való napon jelentem meg, s kí­vánalmaimat, melyek közt az is van, hogy a tanukhoz intéztessék az a kérdés : „az átjá­rás helyén a fütermést ki használta évtize­deken keresztül békésen és háborítatlanul ?“ jegyzőkönybe vétettem, de ez a kérdés az eljárással megbízott rendőrtisztviselő által — ki jóbarátja volt az utmegnyitást kérőnek, vagy fel sem tétetett, vagy az arra adott felelet nem jegyzőkönyveztetett. Á tanács persze figyelmen kivül hagyta az én előter­jesztésemet, s oly helyen, a hol a világ te­remtése óta soha ut nem volt, utat nyitni elrendelő. Igazaim bebizonyítására az érvényben levő telekkönyvi térképet hiteles másolatban szereztem be vonatkozó részeiben, s a köz­jog, törvény, igazság??? Széli Kálmán álvevén báró Bánffy De- zsőcsődbejutott üzletét, kötelezte magát hogy a sokfele áruk közül csupán jog, törvény, igaz­ság, lesz üzletében kapható, még pedig tisz­tán, más idegen áruktól mentesen, kötelezte magát arra is, hogy igaz mértékkel mér üz­letében, vagyis nem többet, nem kevesebbet, mint a mennyi épen kinek-kinek kidukál. Most a magyar nemzettől ismét bérbe akarja venni az üzletet, s az üzlet folytatá­sára tőkét kér megszavazni. Sokszor és tekintélyes helyről meglimitál • tatott az üzlet meuele, a Széli Kálmán mű­ködése. Ezúttal mi is vezsszük magunk nak azt a szabadságot, természetesen az említett áruk kiszolgáltatása és az igaz mértékkel való mé­rés, nem pedig annak hogyanja, mikéntje, miértje és miokbóljn képezi a linntatió tárgyát. Azt el kell ismerni mindenkinek, hogy Széli Kálmánban az üzletvezetési képesség a legnagyobb mértékben megvan, mivel az ügy­let kötésekhez való simasággal bir, s a vele ügyletit kötő becsapását bár az áru kiszol­gáltatásánál tisztában van már azzal — tűri, csak később, a mikor az áru silányságát na­gyobb és nagyobb mértékben észreveszi, bántja a becsapottat. Meg kell említenem, hogy az üzlet ujáru- nak előállítására is kiterjed, ezekről az áruk­ról nem kívánok szólani, mivel az árukat nemcsak ő hanem mások is állítják elő, igy nemcsak az ő hibája, ha jó áru az ö üzleté­ben nem állítható elő. Ugyancsak azt kell mondanom a kész­TÁRCZA. Letarolva nyugszik a föld Letarolva nyugszik a föld Puszta, néma a vidék. Oh I nem ilyen volt ez akkor, Mikor még veled valók. Völgy, halom, rét díszben állott Nyilott. rajta sok virág. Oh, csak egys/er lenne nékem Még ilyen szép a világ! Fenn a bérczen gerle búgott S ide lenn a kis tanyán Piros rózsa bokor alján Énekelt a csalogány. Jöjj el egyszer még e tájra S ha nem is lesz kikelet, Fölviditod, begyógyítod, Egyre vérző szivemet. GÉRMAIíZ JENŐ A sárga dominó. L Két éve már annak, hogy Vizokai Ödön neje lett Bergi Matild, a szép és ünnepelt leány Bu­dapesten. A férj nagyon szigorú és takarékos volt, a fiatal nő ellenben szeretett volna élénk vig életet élni s a mi fő — bálokba járni. A farsang javában folyt, a fényes bálok egy­mást érték s a fiatal menyecske még egyetlen bálba sem volt a férje zsugorisága miatt, a mi szerfölött elkedvetlenítette. Matildra nézve tehát örömlelen volt a far­sang s unalom, végtelen unalom vette őt körül. Végre ő benne is megvolt — mint fiatal társnői­ben — a szórakozás és tetszelgési vágy. ő is fé­nyesen szeretett volna élni és nem lehetett. — — ő férje fukarsága miatt nem vehetett részt az örömökben, olyan rabnő volt, a kinek a férje csak parancsol és ő nem mert ezen akarat ellen fellázadni. De hát ki volt ez a Vizokai Ödön ? Egy olyan férfi, a ki nem tudott élni. A szobájába temetkezett és őrizte a 'pénzét, szén fiatal feleségéről pedig sok tekintetben megfeled­kezett. Nem birt fogalmával sem annak, hogy egy fiatal nő lelke mit óhajt s mi által lesz boldog? Sok gazdag férfi van hozzá hasonló s jaj annak a fiatal nőnek, a ki az ilyen férfi élet társa. Ez a nő a boldogságot csakis híréből ösmeri. Van pénz, van minden, c^ak az öröm s meg­elégedés hiányzik az ilyen gazdag ember há­zából. II. Matild épen a napilapot olvasta és fájó ér­zés vonult át a lelkén, a midőn abból a legkö­zelebb rendezendő nőegyleti álarezos bálról vett tudomást. Majdnem ingerülten csapta le a lapot egy asztalra és sebesen járt fel és alá a szobában s bájos arczán kedvetlenség mutatkozott. — Ez már mégis sok, - szólt kifakadva — az egész farsangon nem voltam bálban. Én a ki leány koromban a bálok királynője voltam. Én a kit mindenki szépnek és bájosnak . . . angyal­nak nevezett 1 De nem, csak azért sem! — ek­kor nagyot toppantott picziny lábával s elhatáro­zással igy folytató beszédet: —- Megfogom mutatni önnek férj uram, hogy nekem is van akaratom. Eddig csak rabszol­ganő voitam, jövőre nem leszek az. Holnap el­megyek az álarezos bálba, csak azért is 1 Mati'd a gyönyörű kis menyecske izgatot­tan hajolt a villanyos csengő gombjához, mire szobaleánya belépett. — Erzsi felkelt már a férjem? — Eay óra óta! válaszoló a leány. — Eredj4 keresd fel és mond, hogy kére­tem egy szóra. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom