Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-09-21 / 38. szám
2. S Z A T M Á R. szept. 21. igazgatási bizottsághoz ügyem megfellebbeztem. Fellebbezésemben a tanács érdekeltségét feltüutetni akarván, azt a kifejezést használtam, hogy „Barta Kálmán a városnál joggyakornok és a referens princzipálisa“ a belügyminiszternek 1885. évi február 28-án 2466 sz. alatt kiadott rendelete alapján 100 korona rendbírsággal sujtaitam azért s a fellebbezéssel elutasittattam. A hivatkozott rendelet a hatósághoz benyújtott beadványban előforduló rendellenesség, durvaság megtorlását czélozza, mi magában a rendeletben ki is van fejezve, de hogy csak az ilyesmiről lehet szó, mustja az, miszerint a kihágásokról szóló 1879. XL. t. ez. 46 §-ában kimondja: „a ki valamely hatósághoz intézett beadványában a hatósághoz sértő kifejezéseket használ, 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.'1 A két intézkedés közt a külömbség szembeszökő, a törvény a hatóság ellen irányuló nagyobb és tulajdonképeni sértés megtorlását czélozza, a rendelet csupán a hatóság tekintélyének a csorbulását, csökkenését okozó durvaság, rendellenesség megbüntetését; a törvény alkalmazása az eljárás lefolytatását kívánja, a rendelet nem; a törvény a legnagyobb büntetéssel azt rendeli sújtani, a ki a hatóságra, vagy annak tagjaira, olyan kifejezést többször használ, a mi ha nem hatóság tagja, hanem egy magán ember ellen használtatik, becsületsértést képez, pl, tolvaj, rabló, bitang gazember stb. Továbbá a különbség a kettő közt az, hogy a rendelet alapján csak intés dorgálás, vagy kisebb rendbírság alkalmazható, a törvény alapján pedig a nagy rendbírság. És én mégis az intés és dorgálás, kisebb rendbírság helyett 100 koronával lettem sújtva. A föidmivelésügyi miniszter ezt a törvénytelenséget a belügyminiszterrel egyetérté- leg helyben hagyta. Persze a belügyminiszter Szél Kálmán volt. A múlt év tavaszán a vigadó és szálloda építése a városi közgyűlés által mellőz- tetett, s daczára annak, a múlt év nyarán a helyett, hogy a törvényes eljárásnak megfelelőleg a sérelmesnek talált határozatot az illető megfellebbezte volna, újra a közgyűlés elé vitte a kérdést, s ott minden befolyás felhasználásával az építést elhatározta a város zavaros pénzügyi helyzetének teljes tekinteten kivü) hagyásával. Azért, hogy az adófizető közönség is nyilatkozhassál^ vájjon akarja-e vagy nem a vigadót? népgyülést óhajtottunk tartani, a népgyülés megtartását bejelentettük rendes időben, a polgármester a bejelentést túdomá- sul nem vette, s mi a polgármester határozatát táviratilag megappelláltuk a belügyminiszterhez. Hát a mi távirati fellebbezésünk a inai napig sincs elintézve. írásban is beadtuk a fellebbezést, de miután a fellebbezésben az volt; hogy: „az 1900. évi szeptember 10-én tartatott törvényhatósági közgyűlésen nem az adófizető polgárság képviselete nyilatkozott meg az említett szálloda és vigadó építésének elhatározásánál, hanem az önérdekkel párosult erőszak, „két társamat 100—100, engemet pedig 200 korona rendbírsággal sújtott a fellebbezésnél csupán postás szereppel biró polgármester a már említet rendelet alapján. — Ezt is megfellebbeztük és habár itt még hatóság, vagy hatósági személy sincs sértve, Széli Kálmán belügyminiszter a hatósági sértést konstatálta és a büntetést leszállította. Leszállította pedig azért, mivel nem forszírozták a jóváhagyását a maga egészében a határozatnak, miután mi a további actiót abbahagytuk, s igy némelyek kívánságának eleget tettünk. Á vigadó és szálloda építésére vonatkozó közgyűlési sérelmes határozatot megfellebbeztük vagy 400-aD, mind tekintélyes és adófizető polgár, hogy ennek a felebbe- zésnek mi lett a sorsa, mai napig sem tudom, pedig nekem tudnom kellene, a ki legelső voltam az aláírók között, s az nekem ha már a társaimnak nem is lett kézbesítve feltétlenül kézbesítendő lett volna. Sok ilyen dologról van tudomásom, a melyek Széli Kálmán kormányzása idejében történtek, s a melyek reá csak fényt nem vetnek, hanem inkább homályt, de ezek távolabbi dolgok és a hely is oly szűk, a mely nem engedi meg, hogy bővebben terjeszkedjem. Nem mulaszthatom el azonban, hogy szót ne emeljek a miatt, hogy folytonosan alkudozik a város volt kép viselője a kor- mányelnökkel, az összeférhetetlenségi törvény novellája némely intézkedéseinek kijátszása felett. Ennek az alkudozásnak a folyománya az, hogy Szatmár Németiben, még a mai napig sincs a kormánypártnak jelöltje. Ugyanis a volt képviselőt a főkortesek kiknek az ellesett óhajtását is hűségesen teljesítette, legtöbbször a közönség rovására, — nem akarják elbocsátani, az'pedig nem akarja a törvény által tiltott zsiros konezot eleresz teni a mandátumért, most tehát a kecske és káposzta theoria körül forog a kérdés. Ezekből kitűnik, hogy a Szód Kálmán ezége alatt folytatóit üzletben a tulajdon szentsége olyan, a melyet bárki felrúghat le- tiporhat, ha kellő belyása van az illetőnek, a gyülekezési, ez a velünk született ősi jog bárki által foszlányokra téphető, a törvény igen sokszor csak kijátszásra való és arra, h >gy a szabadszőlás joga elnyoassék így érvényesül a Széli Kálmán kezei között a jog törvény igazság. Jó lesz ezt a választásoknál nem felejteni el. — Rendkívüli közgyűlés. Hermán Mihály polgármester elnöklete alatt szept. hó 17-én d. u. 3 órakor törvényhatósági rendkívüli közgyűlés volt, melyen csak egyetlen egy tárgy került szőnyegre, ugyanis kihirdettetett a f. évi október hó 25-én megnyitandó országgyűlésre szóló királyi leirat. A közgyűlés a leirat felolvasását állva hallgatta meg s éljenzéssel vette tudomá- másul. Eredetiben a leirat a levéltárba tétetett, másolata a központi választmánynak adatott ki. — Meghív is A szatmárnémeti függetlenségi és 48-as párt (Ugrón párt) az 1901 évi szept. ‘2 2- én, vasárnap délelőtt 11 ó- j rakor a (Kossuth-kertbcn) a régi 1 ö v é s z k e r- , ti (nagyterembcn p á r t-k ö z g y ü 1 é s t tart, melyre a p á r t tagjai tisztelettel meghivatnak. — Szatmár, 1001 szept. 10. A szatmár- németii függetlenségi es 48-as (anya) párt végrehajtó bizottsága. — Kiadta : Csomay Imre v. b. elnök, a párt alejnöko. — Képviselő jelölés. Vasárnap, f. hó 15-én délelőtt l 1 órakor a Vigadó nagytermében Uray Géza elnöklete alatt a helybeli „K o s s u t h- p á r t“ közgyűlést tartatott. A gyűlés plakátokon volt összehiva, kevés választópolgár és néhány kíváncsiskodó gyűlt egybe. Uray Géza megnyitván a gyűlést, dr. Törseök Károly, lapunk felelős szerkesztője emelkedett szólásra s meggyőzően kifejtette, hogy .a pártnak meg kell alakulnia, addig szabályszerűen nem gyüíésezhetik, a jelen viszonyok között érvényesen nem határozhat. Uray azonban ezt már idejét múlt dolognak tartotta, mindegy akárhogy is van az egész. Dr. Törseök Károly ekkor, törvénytelen és helytelen ténykedésekben tovább részt venni nem akarván, a gyűlés-termet elhagyta. — Majd Uray Géza a képviselő jelölés tárgyára tért át. Nem bocsátkozott részletekbe, hogyan jártak képviselőjelölt után, hol kaptak olcsó biztatást avagy kosarat, hanem egyszerre föltálalja, hogy ö M o c s á r y Lajost ajánlja jelöltül. Kérdést tett, vájjon elfogadják-e; ellentmondás nem történvén, Mocsáryt kijelentette a szatmár-németi-i függetlenségi és 4S-as „K o s s u t h-p á r t“ képviselőjelöltjéül. Ennek megtörténte után még előadta, hogy előbb Her m a n Ottó lett lolszóllitva; azonban ez nem fogadván el a jelöltséget, maga helyett Mocsáry Lajost ajánlotta. Ebben az ajánlásban nem bíztak s tanácsot kértek a fKossuth Ferencztől is, aki a Mocsáry jelölését helyeselte. — Mocsáry ugyan még mit sem tudott szatmári jelöléséről, tehát a gyűlés táviratot menesztett hozzá, melyben a jelöltség elfogadására kérik. — Kovács Leó szólalt majd föl s buzdította a polgárokat, hogy kormánypárti jelöltre ne szavazzanak. — Teutelbaum Hermann beszélt még. Elvan oszolva minden rossz vélemény — úgymond, — a jelölés elvszerüen történt; igy idegen jelöltért küzdve, az eszmei tisztaság annál jobban jut érvényre, igy kitűnt, hogy Uray Géza önérdeket nem táplált. Élteti e szavak érteimében! — E sorokhoz csatoljuk, hogy vettük a biztos hirt. mi- miszerint Mocsáry a jelöltséget nem fogadta el. — A Szabadelvüpárt. A sok hallgatást végre megtörte dr. Chorin Ferencz s leutazott hogy a f. hó Ifi-ára, kitűzött szabadelvüpárti gyűlésen jelen legyen és nyilatkozzék. — Az értekezlet a Károlyi-házban tartatott, Elnökül Korányi János ügyvéd, jegyzőül dr. Antal Sándor ügyvéd választattak meg. A megjelenő Chorin nyilatkozatára kerülvén a sor, ö hosszasabb beszédben elmondotta, hogy minden törekvése sikertelen maradt, melyeket az akadályok elgörditésére kifejtett, ez volt oka hosszas hallgatásának is, ugyanis a legújabban hozott összef érhetetlenségi törvények nem engedhetik meg, hogy a képviselő oly hivatalt viseljen, a mely anyagi összefüggésben áll az állammal; ő neki a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársaság igazgatói állása és a szatmári mandátum között kellett választania. Mint régi képviselő s Szatmár igaz barátja, igen fáj, hogy ily nehéz helyzetbe jutott; végre is nagy lelki hányattat, is után eltökélte, hogy mandátumot nem vállal. E kijelentését azonban az értekezlet nem akarván tudomásul venni, újólag fölsz ólitották Chorint, hogy vállalja el a mandátumot. Chorin meghatva, halasztást kért, hogy újabb megfeszített munkával az akadályokat elhárítsa. Két nap alatt nyilatkozott is, mert 18-án sürgönyileg értesítette Korányi elnököt, hogy sajnálatára nem sikerült az összeférhetetlenséget és a mandátumot összeegyeztetni s búcsút mond. így tehát a szabad- elvüpárt vezetősége gondolkozóba esett, ki legyen a párt jelöltje ? Csütörtökön, 19-én d. u. 5 órakor a Károlyi házban gyűlés lett összehiva, melyen többen részt vettek. A gyűlés fontos s egyedüli tárgya a képviselőjelölés volt. A gyűlés elnökévé Antal Dániel indítványára dr. Ke- resztszeghy Lajos ügyvéd választatott meg. A gyűlés elején az elnök bejelentette Chorin lemondását, s a gyűlés bizalmi irat küldését határozta el ; majd ifj. dr. Farkas Antal ügyvéd állott föl s egy negyedórás beszédben a helyi jelölt és idegen jelölt kérdését pro és contra fejtegetvén, Hieronymi Károlyt, Szatmár díszpolgárát, ajánlotta a ki bár nem fogadta is el az aradi mandátumot mostan, de Szatnuiron történendő megválasztása esetén a mandátumot minden bizonynyal cl fogja fogadni. Móricz Lajos ny. kirí tszéki elnök nem tartja helyesnek, ha nem lesz jelölt már Chorin, hogy idegenből jelöljön a párt e kipkodkapkodásnak különben a titkolódó vezetőség az oka, és az, hogy a párt máig sincs megalakulva; az szegénységi bizonyítvány volna, lux nem lenne alkalmas helyi ember. Ez mivel, nem áll, meg kell tehát embereim magát a pártnak s helyi jelöltet állítani : Mint jeles embert, helyi jelöltnek ajánlja Domaliidy Sándor volt kir. közjegyzőt. Dr. Fejes István mint a szabadelvűpárt egyik alelnöke csatlakozik Móricz azon szavaihoz, hogy a párt e bizonytalan állásának oka főleg a titkolódzó főpártvezetőség s az alakulás elhanyagolása ; a vezetőség még őt, az egyik alel- nököt sem tartotta méltónak a tárgyalások alatt megkérdezni; de szavainak concludalásában) Hi- eronymi mellett tör pálezát. A kérdés föltétetvén, a többség Hieronymi mellett nyilatkozott, bár sok éljen-kiáltás hangzott föl Domaliidy Sándor mellett is. Hieronymi fölkéretni határozta,tott, A helyi jelöltet óhajtó párt Hieronymi jelölésével nincs megelégedve, s Domaliidy Sándor jelölése mellett széles körű mozgalmat indított s ma ‘21-én délután tartanak a „Honvéd“ sörcsarnokban e tárgyban értekezletet, — Szabadelvű pxrti viszonyok. Mai számunkban a szabadelvű párt f. hó 19-iki képviselő jelölési gyűléséről is rövid tudósítást hozunk. A gyűlés ugyanis kicsiny vitatkozás után Hieronymi Károlyt jelölte. Azonban a helyi jelölt kérdése a párt több tagját foglalkoztatja. Sokan kárhoztatják a párt „mindenható“ vezetőségét, mivel a helyi jelölt kérdése elesőben van. Tehát a helyi jelölt kérdése úgy látszik szakadást fog a pártba
