Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-07 / 14. szám

A §ZATMÁRVARM1&YEI 48-ÄS ÉS FÜGSETLEHSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : Kölcsey-utca 11, sz. Telefon 114. = Kiaöóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = D5: 3©SITS MIKLÓS. Előfizetési Helybe«! s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. | NEGYEDÉVRE 1-50 korona. s árak: Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE . . . 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. — Dyilttér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Isméi labancok leitek! Ledobták a karuc ruhát, Nagykároly, 1912. április 6-án. Tehát nincs vége a komédiának. A zsonglőr folytatja a játékot tovább, ott ahol elhagyta. Az a külföldi ember, aki nem ös- meri a magyar parlament kormányzó többségének erkölcstelen megszületé­sét, nemes ambíció nélküli önző célj ait, anyagi érdekeinek a nemzet érde­kei fölé emelését, ngy méltán el- csodálkozhatik azon, hogy akad Eu­ropa közepén a XX-ik században egy kultúrával bíró alkotmányos nemzet, amely a szolgalelküségnek, árulásnak és szószegésnek oly nagy fokát mu­tassa fel, mint a mienk. Pirulnunk kell a külföldi sajtó véleménye előtt, de egyúttal tiltakoz­nunk is kell, mert a szószegésnek és árulásnak ezt a fokát nem a nemzet követte el, hanem a pénzen összesze­dett parlamenti többség és a hatalom megtartásáért mindenre kapható mun­kapárti kormány. Ösmerjük Khuen politikai múltját. Tudjuk, hogy a bécsi kamarilla egyik becézett embere. Húsz évig tartó hor- vát bánsága alatt nem a Szent István birodalmának egységét, hanem az osztrák összbirodalom eszméjét és cél­jait szolgálta. Megdöbbenve látjuk e húsz éves báni működés eredményét ma, midőn Horvátország elszakadni készül tőlünk és elvadult gyülölséggel összeesküvést sző a magyar szentko­rona országainak egysége ellen. Ré­mülten látjuk Khuen működésének eredményét, amely arra vezette a ma­gyar királyt, hogy Horvátország al­kotmányos jogait felfüggessze és a képviselő választások mellőzésével ki­rályi biztos erőszakosságával törje le a már-már lázadásban kitört Horvát­országot. Borzadva látjuk, hogy a horvát kér­dés felfordulásának okozója most ma­gyar kormány élén áll és ez a férfiú: Khuen gróf, intézi a legnehezebb idők­ben ma a magyar nemzet sorsát. Mit várhat a nemzet még ettől az idegen születő, 'i idegen lelkű és gondolkozásu embertől, aki nem akarja ösmerni történelmi jogainkat, múltún­kat, nemzeti aspirációnkat, aki nem tudja és nem is akarja átérezni nem­zeti vágyainkat, törekvéseinket. Aki csak egy célt szolgál: a Habsburg dinasztia nagyhatalmi érdekét, amely idegen érdeknek feláldozni kész ősi alkotmányunkat, nemzeti létünket, vé­rünket és vagyonúnkat! Vállalkozott mindenre, amit csá­szári ura követelt. — Tehette. — Osztrák pénzzel letörte a nemzetet, megvásárolta a többséget. De az igy szerzett többség mégsem volt képes a küzdő ellenzéken a parlamentben is győzedelmeskedni. Hatalmi dölyfében lemondásra kényszeritette a Ház pártatlan elnökét és méltó társával Tisza Istvánnal a Ház szólás szabadságának palládiu­mát: a Házszabályokat akarta össze­törni. Az ellenzék kitartó küzdelmén az alattomos célja is hajó törést szen­vedett. Végre közismert ravaszságával elfogadta, magáévá tette Apponyi in­dítványát a mely szerint a képviselő­ház határozatával fogja az ország újonc megajánlási jogát biztosítani és megvédeni. E komédiához kuruc ruhát öltött, és hogy zsonglőr játéka még jobban megtévessze az országot, párt­ját leszegezte a rezolucióhoz. Megfizetett sajtója Rákóci Ferenc és Kossuth Lajos mellé állították. Napokon át mint nemzeti hőst emle­gették Khuen nevét. A bécsi hatalom azonban a nem­Üsmeprn este . . . Ünnepi este, égnek a gyertyák, Anyám eltakarja az arcát. Imádkozik és könyes az arca, ó, sok lehet a lelki harca. Az egyetlen fia, ki örökké fáradt, Érte imádkozza a buzgó imákat. És a gúnyos fiú, a cinikus diák, Ha anyjára gondol, el-elsirja magát. Ó, néha jól esik könyek között lenni . . De megnézni előbb, nem látja-e senki. Keleti Firmán. fliss Lujzine. Óriási nagy ponyvasátor termett egy napon a város egyik külső piacán, honnan félelmetes orditás és állatbőgés hallatszott időnként, megremegtetve a levegőt. Állatsereglet volt. Színes plakátokon arasznyi betűkkel S hirdették, hogy Miss Lujzine az oroszlánok ketrecében bámulatos produktiókat végez. A kíváncsiság engem is odaüzött a nagy zöld sátorhoz. Bementem. A bejáratnál egy feltűnő szép, szőke hölgy szedte a jegyeket s mosolyogva kinál- gatta az állatok katalógusát. A katalógus csak tiz krajcár volt, de a mosoly, az határozottan többet ért. Vettem egy katalógust s hosszasan fi­zettem, mialatt tekintetemmel majd elnyel­tem a szép leányt. Elballagtam a ketrecek előtt. Éhes oroszlánok türelmetlenül csap­kodva farkaikkal, járkálták körül szűk bör­tönüket. A szomszéd kocsiban egy medve és egy hiéna voltak együvé zárva. Mindketten fél­tek egymástól s folytonos ordításaikkal egész idegessé tettek. Egyszerre nagy mozgás lett a publi­kum soraiban. Mindenki az oroszlánketrecek elé tolon­gott, Kezdődött az előadás . . . Miss Lujzine feszes testszin trikóban zöldes selyem zub­bonykában megjelenik. Mindenki őt nézi. Én is! Konstatálom, hogy valóban szép leány. Alig több 20 éves­nél. Szép, komoly, kifejezésteljes csillogó szemei, szabályos arca, kecsesen arányos, remek termete lebilincselő minden figyelmem... Belép a ketrecbe, mire nagy robajjal kirántják a válaszfalat s a szép Miss ott áll a fenevadak között. Megremegtem. Az általános felebaráti féltés mellett éreztem valami másat is. A szerelem féltését. Már akkor szerelmes voltam belé. Elragadó kecses szép alakját láttam csak magam előtt . . . Az oroszlánok engedetlenkedtek s a Miss kis ostorával csapkodott feléjük, hogy engedelmességre kényszerítse őket . . . Az előadás csakhamar véget ért. Fölhangzott a taps és Miss Lujzine is­mét künn volt a ketrecből. Mily délceg hölgy, — gondolám s valami ellenállhatatlan vágy fogott el . . . Nem birtam magamon uralkodni s oda­siettem, hogy gratuláljak neki bátorságáért. Elsőrendű mosollyal köszönte meg ud­variaskodásom s aztán ellebegett . . . Felesleges talán említenem, hogy min­If El Ruhát fest tlaufcl Sámuel * villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Teicp I Petőfl-ut 59. Na£ykáráig, Rölcsey-ufea = a róm. kath. templom mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom