Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-07 / 14. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 1.4 szám. zeti hősködésnek rövidesen véget ve­tett Khuen megbukott. A lemondást a király elfogadta. De a hasznos ha­talomhoz ragaszkodó munkapárt a komédiát folytatta tovább. Párthatá­rozatot hozott a rezoluciu mellett. A kormány és munkapárt segítségére siettek a mindenre kapható vármegyék is. Még most is zug egyik-másik vár­megye a kurucok kiabálásától, hogy «a rezolucióval élünk, vagy halunk!» A mű kurucok üvöltő hangja ki­sérte Khuent Becsbe — utolsó útjára. Mi nem hittünk egy percig sem ebben a műkuruc komédiában. Nem hittünk egy percig sem ab­ban, hogy Khuen és Tisza a hatalom feláldozása árán kitartsanak a nem­zeti ügy mellett. Az a férfiú aki 1910-ben párt nél­kül, program nőikül, pusztán a bécsi hatalomra és a vesztegetésre szánt milliókra támaszkodna képes volt mi­niszterelnökségre és a nemzet letöré­sére vállalkozni és ama másik férfiú a ki az emlékezetes november 18-iki alkotmánysértést követte el és a véd­erőreform óriási terheit minden «gon­dolkodás» nélkül akarja a nemzet vál­lára erőszakolni — eljátszotta a jogot arra, hogy a nemzet irántok bizalom­mal viseltessék. A lefolyt események ezt a vélemé­nyünket megdöbbentően igazolták. Abban a percben, midőn az ural­kodó a rezolució gondolatát is eluta­sította, Khuen és Tisza minden lelki­furdalás nélkül frontot változtatott. Hiszen egy percig sem volt nekik cél­juk a nemzet alkotmányos jogának birtokállományát biztosítani! Céljuk csak a hatalom megtartása volt. Ha lehet a rezolucióval — ha nem, a nélkül. Kieszeltek egy újabb komédiát. Ez a komédia nem csak megbizhat­lanságukat bizonyítja, de tanúsítja azt is, hogy Khuen társai a hatalom meg­tartása érdekében mindenre képesek. Képesek a nemzet legszentebb jo­gaival komédiát űzni, — képesek a parlamentben a képviselőhöz tagjainak és igy az egész nemzetnek adott ünne­pélyes ígéretüket megszegni — képesek a kormányzó munkapártot gandiumi megalázásnak kiténni és a pártkülönb­ség nélkül megnyilatkozott vármegyei törvényhatóságokat csúfosan cserben hagyni, sőt — a mire még eddig a magyar parlamentárismus életében példa nem volt -f magát a koronás királyt a párt politika tisztátalan hul­lámaiba is lerántani. Khuen vállalta a miniszterelnök séget resolutió nőikül! Vállalta úgy hogy adott szavát, a nemzetnek tett ünnepélyes ígéretét megnyerte ! E szó­szegéshez csatlakozott Tisza István és ezen országos gyalázatban osztozik a munkapárt! Hogy e hallatlan cinismussal el követett pálfordúiást megindokolja, egy előre kieszelt íhiesével áll az or­szág és a nemzet közvéleménye elé. Bele vonja a király személyét, — hogy az ősz király trónlemondással fenye­gette meg a nemzetet, ha a resolutió- tól el nem állanak. Könnyezve mondta a király, hogy a trónlemondás bor­zasztó katasztrófát hozhat a nemzetre. A király ezen súlyos és érzékeny ki­jelentése bírta reá Khuent arra, hogy elejtse alkotmányos jogunk biztosí­tékát ! ! . . . Khuen e tettével a parlamentáris- mus legelemibb fdrmáját is felrúgta és a minister! felelősség nagy alkot­mány biztosítékát játszotta ki. De a mese sikerült. Khuen és tár­sai újra ministerek lettek és a munka­párt tovább is bent ül a hatalomban. Szomorú husvőt ez a magyar nem­zetnek. Feltámadás helyett arra ébredte nemzet, hogy a 67-iki kiegyezési tör­vényben megnyirbált alkotmányos jo­gaink birtokállománya sem valóság, nem élő törvény — csak illusió, amely egy lelkiismeretlen kormány és egy gerinctelen többség árulása folytán eloszlik, mint a tavaszi köd. De az ébredés uj erőt ad. Az első ütközet elveszett, de az ellenség nem kapta még meg a hadi zsákmányt: a véderő reformot. Az újabb küzdelemben most már teljes erővel részt vesz a Kossuth párt is, amely harcban meg- edzett Just párt erejével együtt tán- torithatlan kitartással fogja vissza verni a nemzeti jogok elárulóinak zsol­dos csapatait és megfogja tudni vé­delmezni azt az alkotmányos jogot, a melyet Khuen és érdektársai csúfosan cserben hagytak. forgácsok. Mesék. Érdekes mese érkezik hozzánk Becsből. Midőn az egész sajtó Lukács dezignálásáról beszélt, megdöbbentek a magyar mágnás asszonyok és csapatosan felmentek a bécsi érsekhez, Arra kérték az ősz érseket és a király bizalmasát, hogy egyházfői tekintélyé­nek latbavetésével akadályozza meg Lukács miniszterelnökségét, nehogy egy elvált asszony, aki csak polgári hatóság előtt kelt egybe férjével, legyen Magyarország első asszonya. Az érsek teljesítette kérésüket és reá birta a királyt Lukács elejtésére és Khuen reaktiválására. — így szól a mese. Úgy tudjuk, hogy Lukácsné viszi a pénzügyigazgatóság áthelyezésében a döntő szerepet. A mágnás asszonyok kipróbált re­ceptjét ajánljuk a nagykárolyi asszonyok figyelmébe. * * * A vármegyei munkapárt két héttel előbb nagy gyűlést tartott, amikor leszögezte magát den nap végignéztem Miss Lujzine produk- tióját s minden nap szerelmesebb lettem bele! Az állatok már jól ismertek. A majom­ketrec legöregebb majmaitól a legfiatalabbig mind a rácsra ugrottak, mikor megpillantottak. Mindannyiszor egy «stanicli» mis-mást — a mit ott árultak az etetők — osztottam szét köztük. A medve kitátott szájjal nézett reám, várva, hogy öblös torkába mikor do­bok bele egy-egy aszalt szilvát. A papagálynak mindig a tollában bab­ráltam s már messziről kajdácsolt, figyel­meztetve, nehogy elmulasszam ez élvezetben részeltetni. Szóval, szeretett az egész menagéria . . . Hogy Miss Lujzine mily érzelmekkel viseltetett irántam, arról határozott fogalmat nem alkothattam magamnak, mert neki közvetlen nem udvaroltam. Megelégedtem egyelőre azzal, hogy kedvenc állatjai rokon- szenvét megnyerhetém. Ő vele mindössze csak egyszer beszél­hettem hosszasabban. Ez igy történt : Egy napon igen kevés publikum verő­dött össze s ő unatkozva dőlt a korláthoz, mikor beléptem. Köszöntém s pár szót he­begtem. A karján volt egy forradás. Régebben egyik legvadabb tigris mar­cangold össze. Elbeszélte dallamos, édes hangján az esetet, miközben én azon ürügy alatt, hogy a sebhelyet nézem, megfogtam remek alko- tásu, hófehér, bársonyos szép karját. Egy percig tarthatott mindössze a boldogság. A másik percben már ott termett az apa! Vil­lámló szemeket vetett reám és a Missre. Én bennem elhült a vér. Agyamban félelmes gondolat szökkent fel. Ha ő leányát oly könnyű szivvel teszi kockára, mit tenne ve­lem, ki teljesen idegen vagyok neki. Egy mozdulatába kerülne és én az oroszlánok martaléka vagyok. — Megbor­zadtam. Félve tekinték reá, majd a leányra . . . Az apa végre megszólalt: — Ön udvarol a leányomnak — mondá. — Tehát önnek célja van? A cél mindig komoly szokott lenni, — de nem mindig tisztességes ! Milyen az öné ? . . . Nem voltam képes felelni. ó folytatta: — Napok óta látva, figyelem, hogy ön állandó látogatója seregietemnek. — Kérem, szabadjegyem van, —mon­dám majdnem suttogva. — Ne zavarjon meg — kiáltá. — Meg vagyok győződve, hogy nem az állatok miatt jön! Ön a leányom miatt jár ide. — Bocsánat, — az oroszlánért. — Igye­keztem a dolgot korrigálni. ________________ — Az egyre megy! — rivalt reám mér­gesen. — Ön „leány“-ért jár ide! Én mint apa, nem nézhetem ezt szótlanul. Kötelessé­gemnek tartom leányom jövője érdekében önt felvilágosítani a hozomány tekintetében is. Láttam, hogy leányom kezét megkérte és ő odaadta. Jól van! — Pardon! — vágtam szavába. — Én csak a karját kértem, hogy a forradást szemlélhessem. — Semmi tiltakozás és elferdítés! A kar szorosan össze van forrva a kézzel; s ha már ön a karját fogta, holott tőlem a kezét sem kérte meg előbb, akkor már önök jól értik egymást. — De hallgasson! — A leányommal adok hozományul 2 nőstény- és 1 himoroszlánt, 1 barna medvét, 2 szibériai farkast és 2 csikós hiénát. A maj­mokból választhat egy ládára valót s elvi­heti a fehér papagályt is. Anyai öröksége Lujzinának 2 amerikai puma, 1 zsiráf, 1 zebra s egy pár gödény. Ezt is oda adom. — Én sem kezdtem többel! — De uram! — Semmi de! Többet nem adhatok. — Vagy talán habozik leányomat fele­ségül venni ? ... Most midőn megcsalta! ? ... _____Forogni kezdett a föld körülöttem, a Ga llérok gó'zmosása A# IPqI Kézimunkák glassé kezíyuk liikőrfétmyel hófehérre HsJIöJlbl ÜL ül Buíorok szőnyegek fiszlilása Nagykároly» Széchenyi-utca 43. szám a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom