Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 13. szám. pártot a rezolució elejtésére. Már-már megnyerte az ingadozó Kossuth Ferencet, de Apponyi ellenált és az ő intó szavára az egész Kossuth párt ragaszkodik a rezolucióhoz, az ujonc- megajánlási jog minden kétséget kizáró biztosításához. Khuen — a bécsi hatalom változatlanul vak eszköze — kudarcot vallott. Kudarcot vallott eddig oda fent is császári uránál, de kudarcot vallott idelent is a nemzet képviselőinél, midőn azokat, a kormányhatalom megtartása céljából — megpuhitani akarta. Lesz-e ezek után becsületes lelkiismerete ahhoz, hogy a pártja és az ország törvényhatóságai által is leszögezett rezoluciót felséges uránál továbbra is fentartja? vagy elárulja, dezavuálja saját pártját is és a törvényhatóságokat is, csakhogy a kormányhatalmat megtartsa ? Vájjon mit jelent azon aggogalomkeltő bécsi hir, hogy „a kormány komoly elhatározásra szánta el magát?“ Mit jelent az a közjogellenes intézkedés, hogy a kormány tagjait „minisztertanácsra' Bécsbe hivta fel? E percben, midőn ezeket a sorokat Írjuk, erre határozott választ nem adhatunk. De aggodalommal nézünk a jövő elé. Most volt alkalom alkotmányos jogunk egy foszlányát megmenteni és e célra a nemzet nagy többségét sorakoztatni. Vájjon képes lesz-e Khuen ezt a nemzeti erőt is zsákmányul dobni az osztrák hatalmi érdekeknek. És az a Tisza István aki egyszer életében kurucnak mutatta magát, hozzáfog-é járulni a Khuen árulásához ? Vájjon nem rettenek-é vissza elhatározásuk előtt a nemzet ítéletétől ? Nehéz, nyomasztó gondok szállj ák meg e percben az egész nemzet lelkét De bárhogy forduljon is a sors kereke a Kossuth párt állásfoglalásában és a Just párt elszánt küzdelmében csalódni nem fogunk. Hisszük és reméljük, hogy a két függetlenségi párt ellenállásán meg fog törni minden bécsi mesterkedés és a nemzet küzde lemtől nem riasztja vissza őket a ház- felosztatás fenyegető réme és annak Jeszenszky által kipróbált erkölcstelen eszközei sem. Reméljük, hogy az 1910-iki választáson letört nemzet is újra ébred és ő kiáltja oda Bécsnek: »Legyen vége a komédiának« ! A mi válságunk. A pénzügyigazgatóság kérdése. Az országos politika tengerén nagy vihar tombol. A nemzeti munkapárt gályája a bécsi szél folyton erősödő orkánjában tépett vitorlákkal, letört árbóccal, az összetört kormánynyal reménytelenül küzd a dagadó hullámokkal. Napok kérdése és a gálya elmerül abba az osztrák hullám sirba, ahonnan nincs többé föltámadás. Mi ehez a mi helyi valóságunk! ? — Vihar egy pohár vízben. És mégis ez a kis vihar városunkra katasztrófát jelenthet. Az országos politika tengerén a vihar csillapultával megjelenhet ismét egy magyar hajó amely fris erőkkel, uj eszmével és uj célokkal beevezhet az alkotmányos élet biztos révébe, de ha városunk hajója amely eddig lassan bár, de biztosan haladt a fejlődés utján, a mi helyi viharunk válságos napjai között elsülyed, a katasztrófa kiszámíthatatlan özönét fogja zúdítani reánk. Mert a pénzügyigazgatőság elvesztése nehány év után a vármegye székhelyének elvesztését is maga után vonja. Nem oknélküli tehát az a kétségbeesés, amelyben városunk lakossága esett, ama rémhír hallatára, hogy egyik legfontosabb állami intézményünket elveszteni fogjuk. Nagykároly város eddig arról volt hires, hogy életkrédést képező fontos ügyeiben soha sem tudott egységes erővel, egyetértő megállapodással, öntudatos céllal a fejlődés utján úgy haladni, amint azt sokkal kevesebb intelligenciájú, kisebb városoknál is tapasztalhatjuk. Hozzá szokot ahhoz, hogy sorsát, jövő fönmaradását és fejlődését, a magyar társadalmi életben mindig kimagasló gróf Károlyi család irányitotta. E kiváló arisztokrata család minden időben pártfogásába is vette az ősi fészek polgárságának jogos és igazságos érdekeit, de másrészről a város lakossága minden időben hálával adózott e főúri támogatásért. Most a kétségbeejtő ve- szedelembea tudatára ébredt a város lakossága, hogy jövendő sorsának, irányítása elsősorban is a polgárság kötelessége. Mert csak az a város fejlődés képes, hatalmas és erős, amelynek alapjait a város lakosságának áldozat készsége rakja le. Örömmel üdvözöljük Nagykároly város polgárságának képviselő-testületét amaz egyhangú határozat meghozataláért, hogy a pénzügyigazgatóság itt maradása érdekében nagy anyagi áldozat meghozatalát határozta el, mert ezáltal a legfőbb indokát vágta el Szatmár város azon kívánságának, hogy a pénzügyigazgatőság ami városunkban a modern igényeknek megfelelő otthont nem találhat. A pénzügyi palota ingyenes felépítése és a kincstár rendelkezése alá bocsátása az áthelyezés kérdésében döntő szerepet játszik. Városunk polgársága vasárnap hozott határozatával nyugodtan bocsáthatja a miniszter elöntése alá most már a pénzügyigazgatóság kérdését, mert józan ésszel és erkölcsi alapon el sem képzelhető, hogy a pénzügyminiszter a szatmári ajánlathoz hasonló ajánlattal szemben úgy rendelkezzék, hogy a pénzügy- igazgatóságot városunkból áthelyezze, akkor, amidőn a törvény világos rendelkezése értelmében a pénzügyigazgatóságnak a vármegye székhelyén kell lenni. Megbízható értesülésünk szerint maga a pénzügyminiszter is erre az álláspontra helyezkedett és utasította a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályát, hogy az áthelyezés tervezésében eddig tett intézkedések fölfüggesztessenek. A pénzügyminiszter állás foglalásának megváltoztatását bizonyítja az a körülmény is, hogy Nagykároly város magisztrátusa a pénzügyminisztérium részéről megkerestetett az iránt, hogy Írásba tett ajánlatát a képviselő-testület határozata után a vármegye — És ha mégis tovább lovagolok? — kérdezte a vörös frakkos lovag. — Akkor lövök! — felelte a baka és meglátszott rajta, hogy nem tréfál. Másnap az ezredes elő raportra vitték a bakát. Az ezredes szigorúan nézett rá és ellentmondást nem tűrő hangon szólt hozzá: — Maga tegnap puskával a kezében feltartóztatta a királyt. Hogy ez jövőben meg ne történjék, ő felsége parancsára káplárrá nevezem ki és hogy a jövőben felismerje ő felségét, jól sikerült arcképét küldi magának, még pedig tiz példányban. Ezzel tiz darab aranyat nyújtott át a bakának, aki természetesen a könyekig meg- hatottan fogadta az ajándékot. * * * Röviddel azután, hogy Ferenc József elfoglalta a királyi trónt, történt a következő eset: A király tervbe vette egy kolera-kórháznak a meglátogatását. A kórház felé való útjában kísérőjét rá akarta bírni arra, hogy visszafordulj on. — Ön családapa — mondotta a király — nem szabad kockára tenni az életét. A kisérő azzal felelt, hogy a király is családapa; apja sok millió embernek s igy fokozottabban kell ügyelnie magára. A király igy felelt erre : — Én apja vagyok egészséges ős beteg alattvalóimnak egyaránt. Ha önnek beteg gyermeke feküdnék a kórházban, ugyebár szintén meglátogatná ? . . . És el is látogatott a kolera-kórházba. * * * Mikor a kiegyezési kísérletek megindultak és a Deák-párt Andrássy Gyula grófot állította előtérbe az uralkodóval való érintkezésben, a király Pestre jött az akkor megnyílt gazdasági kiállítás megtekintésére. Andrássy Gyula gróf Budára ment, hogy a királyt meghívja a Képzőművészeti társulat kiállításának megtekintésére. Ekkor találkozott először a király Andrássyval, mióta csak külföldről visszatért. A király igy szólt hozzá: — Emlékszik-e még mikor az alcsuti kertben együtt lapdáztunk? Én jól emlékszem rá. Ez a gyermekkori emlék mélyen bevésődött a király lelkében s most, hogy újra ébredt, e perctől kezdve felragyogott Andrássy csillaga. * * * Az 1883-iki utazásából maradt fenn ez a história: Ásotthalomra rándult ki a király és a kirándulás előtt állomása Horgos volt. Délelőtt 8 órakor érkezett Horgosra, ahol a lakosság nagy örömmel fogadta. Az iskolás gyermekek is ott voltak az állomás épülete előtt s éljeneztek torkukszakadtából. Amint a király a gyermekek felé közeledett, megkétszereződött a buzgalmuk. Még hangosabban kiáltották az „éljen“-t és kis kezeiket összetéve, szépen a felséges ur felé nyújtogatták azokat. — Mit akarnak a gyermekek ? — kérdezte a király a mellette haladó Tisza Kálmántól. — Meg akarják csókolni a felséged kezeit — mondotta Tisza. — Akkor inkább eldugom a kezem — felelte a felség — de ha megelégszenek azzal, hogy kezet fogjak velük, hát nagyon szívesen állok szolgálatukra. Egy vagy másfélszáz gyerekkel kezet fogott szívesen, türelmesen. ♦ * * Amikor Ferenc József király és Erzsébet királyné 1885-ben Gastein fürdőn találkozott I. Vilmos császárral, az első látogatás után Vilmos császár erőnek erejével haza akarta kisérni vendégeit. Ferenc József király kérve kérte az agg uralkodót, hogy szándékát megmásítsa. Ekkor a király hirtelen szigorú arcot öltött és rászólt a császárra: — Ezennel megparancsolom neked, hogy itt maradj! A német császár nem tehetett egyebet, minthogy engedelmeskedett a parancsnak. Engedelmeskednie kellett azért, mert az osztrák-magyar hadsereg ezredesi unifor.'. Modern és tartós .'. plissézés és gouviérozás. HÁJTÁJER PÁL Széchenyi-ufca 34. szám. a róm. kaik. fiúiskola mellett.
