Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
39-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. De felvonult az ellenzék 60 tagja is — rendőrkiséret nélkül. De kísérte őket a nemzet lelkesedése, amely Budapesttől az egész vonalon végig, különösen Érsekújváron és Pozsonyban nyilvánult meg elementáriserővel. Bécsben Károlyi Mihály gróf és tízezer emberből álló lelkes polgárság várta a magyar ellenzéket. Útjuk diadalmenet volt. Károlyi, Désy, Mezőssy kocsiját virágokkal halmozták el a bécsi nők. A magyar argouanták céljukat el is végezték. Dacára minden erőszakosságnak, a mit a Becsbe hurcolt Pavlik és rendőrei elkövettek, az ellenzék tiz tagja elfoglalta helyét a delegációs terem karzatán, ahol Károlyi Mihály gróf az egész szövetkezett ellenzék nevében törvénytelennek nyilvánította a delegátusok megválasztását, törvénytelennek az ülésezést és a határozatokat semmisnek és érvénytelennek jelentette ki. E tiltakozás az egész magyar nemzet meggyőződését fejezte ki. Ez az egyik kép. A másik képet az erkölcsileg és lelkileg elzüllött munkapárt tárja a világ elé. Tudvalévő, hogy a tavasz folyamán Khuen Héderváry miniszterelnök és a munkapárt egyhangúlag elfogadták az ujonc- megajánlási jog biztosítására az Apponyi által indítványozott rezoiuciót. Biztosra vették, hogy menni fog a dolog és ez által némi népszerűséget reméltek szerezni az ország előtt. A munkapárt tervez — Auí'fen- berg pedig határozott. Beleszólt a dologba és igy jogtalanul avatkozott a magyar ügyekbe. Nosza lett felháborodás és Tisza örjöngő dühtől reszketve dörgött Auffenberg felé — a rezolucio keresztülvitelét a munkapárt becsületbeli ügyének jelentette ki. Az Auffenberg által informált uralkodó egy kézlegyintéssel leintette a „hős" munykapártot és Tisza vitéz csapataival együtt a pad alá húzódott a királyi szótól: „Csiba te!“ Tiszáék tehát lemondtak a munkapárt becsületéről és — lenyelték a rezoluciot. Dühök azonban Auffenberg ellen fordult. Tisza maga is és hős társai is eskü- döztek, hogy az őszi delegáción megbuktatják Auffenberget, vagyis fejét veszik a „Móricnak.“ És ime, mi történt? Auffenberg a delegációban megtartotta „exposéját“, amelyet a rnungók meglapulva hallgattak végig. Azután sorra felálltak, végig hízelegtek Auffen- bernek, végignyalták — ölelték alázatos hízelgéssel — de megdöbbentő lelki elaljaso- dással. Sőt akadt egy mungó Tisza-vitéz, a ki Auffenberg kedvéért azt javasolta, hogy a hadügyi albizottságban — eddigi szokás ellenére — németül szólaljanak fel!! És végül hízelkedő mosolylyal, alázatos fejbólintással szavaztak meg Auffenbergnek minden költséget — sőt a bizalmat is! Ez a lelki sülyedés még a képviselőházban is szégyen volna — amelyet pedig már rendőrkaszárnyává tett Tisza István. Mily megalázás ez a magyar nemzetre a delegá- tióban — amely iránt az egész világ érdeklődik ! Mert igaz, hogy ezt a lelki sülyedést a munkapárt követte el, ámde a munkapárt most — habár törvényellenesen is — a de- legátióban a magyar nemzetet képviseli. Lenyelték ezt is, mint a rezoiuciót, sőt végignyalták Auffenberg kezét, mint a jól dressirozott — pincsi! Ez a másik kép. A nagyember is tévedhet Apponyinak nincsen hibája som a magán — sem a politikai életben. Tévedései azonban lehetnek. De ezek a tévedések is csak az ő nemes lelkének jóhiszeműségéből eredhettek. Mi csak egy tévedését ismerjük, — midőn Szatmárra jött és Kelemen Samut támogatta tiszta lelkének és varázslatos szónoklatának egész erejével. Meg is hálálta a támogatást Samu ur, mert a koalitiő uralma alatt folyton ellensége volt Apponyinak. Hiába Apponyival nem lehetett üzletet csinálni. Most, hogy lerántották Samuról a füg- t getlenségi bőrt, nyíltan hirdeti Apponyit I klerikálisnak, szándékosan megfeledkezvén I arról, hogy vármegyénk területén csak két jelöltet támogatott a „klerikális“ Apponyi: Kelemen Samut és Földes Bélát. * * * Diadalmenet Budapesttől Bécsig . . . Diadalmas fogadtatás Bécsben ... A császár- város népe ünnepelte az alkotmányért küzdő ellenzéket, mindenütt lelkesedés megértés, tapintatos előzékenység, virág-eső fogadta azokat a férfiakat, akiknek egy idegen állam területén kellett tiltakozó szót emelniük a törvénytelenségek s az erőszakos jogtiprások rendszere ellen. Bécs városa méltó volt egy vendégszerető európai város színvonalához s a vendégek méltósággal, öntudatosan éltek a vendégszeretettel. A jogok és az alkotmányos intézmények iránt való ragaszkodás 2-ik oldal. gyár parlamenti ellenzők, de óhajtanok itt is hallani, hogy ez a szövetkezés állandósittatik és azok a pártok, akik most egy célért küzdenek a nemzet érdekében — rövid idő alatt egy Programm alapján egységes párttá alakulni fognak, — mert az egységben van az erő, már pedig a Tisza—Lukács által veszedelmesen előkészített és a bécsi hatalom által támogatott osztrák centralistikus törekvések ellen a nemzeti szellemtől áthatott és a nemzet önállóságáért küzdő összes pártoknak egységes erejére van szükségük. Örömmel és lelkesedéssel fogadjuk az alkotmányos szabadság küzdő apostolait vármegyénk székhelyén, mert ez a lelkesedés, a küzdő ellenzékkel való együttérzés fényes bizonyítéka annak, hogy nem a vármegye gyűlésre berendelt megfélemlített érdek- szövetség meghunyászkodása és a zsarnokhatalom előtt való szolgai megalázkodásnak szégyenteljes megnyilatkozása képezi Szatmárvármegye közönségének „többségi akaratát“, hanem az a lelkesedés, amely nemcsak a nagykárolyi választó kerületből, de a vármegye minden részéből önként összegyűlt választó polgárság szabad akaratából a mai napon impozáns módon megnyilvánul. f. Forgácsok. Két kép a delegációból. Tisza bevégezte hóhér munkáját. Pavlik támogatásával ismét kidobta a magyar törvényhozás terméből a törvényt és alkotmányt. Az ellenzéktől megtisztított parlamentbe aztán bevonult a függönyök mellett leselkedő munkapárti csoport és választottak maguk között „delegátusokat. A hős csoport — 20 korona napidij mellett — aztán felvonult Béesbe. Pavlik és 120 rendőr kisérte őket. Rászolgáltak — a rendőrkiséretre. tassa magát a házassága előtt jobbnak, mint aminő valójában. Nagyon sok házasság szenvedett azon hajótörést, hogy túlságosan sokat vártak egymástól. A házasság nagyon fontos kelléke a kölcsönös tiszteletnek. Fontosabb ez talán még a szerelemnél is. A tisztelet, amivel a házastársak egymáshoz vannak kötve, össze fogja tartani az esetleg roskataggá vált épületet akkor is, amikor a szenvedély már kialudt és amikor talán mulőban a szerelem is. Türhetővé fogja tenni a modernek által hangoztatott „rettenetes bizalmaskodást“ és átsegíti a legnagyobb bajokon is, bármilyen megsebzett legyen is tőlük a szív. Azért hát, mint egy intő szózatként mondja a jegyeseknek: „Őrizzétek meg minden áron a kölcsönös tiszteletet és se nő, se férfi ne lépjen örök frigyre olyan valakivel, akit nem tisztel igazán, akármilyen szenvedélyesen szereti is. Én azt hiszem, hogy lehet valaki házasságában nagyon boldog,, szerelem nélkül is, amikor már elmúlt a fiatalság szenvedélye, de a szükséges tisztelet nélkül mindenki csak boldogtalan lehet.“ Nagyon megszívlelendő szerzőnek következő mondása: „Mindig az egyik, a szerető« a másik a szeretett, fél. Ha azt tapasztaljátok, hogy ti vagytok a szerető fél,, akkor jegyezzétek meg, jól: nektek futott a jobbik rész, különösen, ha nő az-, aki szeret:“ Nagyon szép mondás és mélyebb, nemesebb éftelme van, melynek megértése nem fog nehezére esni egyetlen olyan nőnek sem, a. ki még a régi szellemben nevelődött. A „modern“ házasságnak hagy átka, hogy a nő tele van igényekkel, amelyekkel egyi'e zaklatja élettársát; jelenetek, szemrehányásokkal és a — kényeivel gyötri. Pedig az igazi férfinak ez a legborzasztóbb. Az már igazán elavult felfogás, hogy kényekkel mindent el lehet érni a férfinál; lehet, hogy igen, de ezzel nagyon megzavarja, vagy akár meg is öli a szerelmet. Kezdetben, amikor a férfi még egészen fiatal és lánggal ég benne a szerelem, a könyek befolyásolják talán, de ez nem tart sokáig és külösön nem a házasság után. Sok asszony mégis célt ér a könyeivel, mert a finomabb érzésű férfi annyira irtózik a síró asszonytól, hogy inkább enged, csak eltörni ne kelljen látnia a mécset Be azért nem kevésbé ingerült és a végén már akár ki nem állhatja azt a nőt aki építve a szelídségére, engedékenységére, azt a maga javára kiaknázza. Az olyan asszony,, aki mindig sir, ha valami nem raegyen éppen a kedvére, sem nem rokonszenves, sem nem tiszteletre méltó ás- leginkább ezzel készteti a- férjét arra, hogy más no társaságát ke»- resse; Mert és ezt jól jegyezze meg magának- minden nő, a férfi nem bírja elviselni, ha otthon más is- kelletlen arcot vág, nemcsak ő; Ha neki van baj.a, úgy érzi, ezt jogosan éreztetheti bár kivel; az asszonynak ezt nem szaba, de semmiesetre sem szabad sírnia. Valaki, aki a férfit jól ismerheti, azt irta róla, hogy „a férfinak soha sem szabad ellentmondani, nem szabad őt szemrehányással illetni, de semmiképp sem szabad őt kritizálni.“ Nagyon fontos tényezd a házasságban, amiről pedig megfeledkezni szeretnek: az udvariasság a házastársak között. Szükségesebb ez sok minden egyébnél és sok keserűségtől kímélhetnék meg magukat is, egymást is, ha éppen erről nem feledkeznének meg. A világon nincs annál borzasztóbb, mint hogyha a házasok gorombáskodnak egymással. Különösen a nőnek van az a „jó“ tulajdonsága, hogy „igazságokkal“ szereti jól tartani a férjét; peddig éppen ez szokta a férjet nagyon bántani és néha esztendőkig is elFágódik egy-egy ilyen „igazságon.“ Még egy különös szokása van sok, de nagyon sok asszonynak. Akár mennyire szereti is a férjét; akár mennyi jósággal, nagyrabecsüléssel van is iránta, mások előtt szereti becsmérelni és aki Önérzetes ember, azt bizony az ilyesmi nagyon bántja. Mert azt az igazságot item volna szabid sohasem elfelejteni egy nőnek sem,, hogy a férfi is szereti ám, fta csudálják és a dicséret jól esik neM is, csak úgy mint a nőnek. Azért hát ne tartsa egy asszony se magához méltó dolognak, csak. egy kicsit hizelegfen a férjének: csudái hatása van ennek néha a legerősebb jellemre is. Mindezeket szép következetességgel és résrzieTessen fejti ki miss Braby a könyvében és tanácsait emigyen Összegezi: „Legyetek,. türelmesek, ne várjatok túlságosan sokat, legyetek udvariasak és szeressétek egymást, amennyire csak tudjátok, Ha ezt mind betartjátok, boldog leszen a házas- életetek. És ezt- ff kis dióhéjba foglalt bölcsesség get mi is csak megerősíthetjük, mert igazán boldog csak az lehet, aki boldogítani is tud.
