Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1. szám. SZATMÁRYÁRMEGYE. 3-ik oldal. Veres Ferenc 3 K. ifj. Veres Ferenc 1 K. Fábiánháza jegyzősőg 710 fill. Értkörtvélyes 80 fill. Bodoky Béla 5 kor. Nagy Elek 2 K. Lénárd Ede 5 K. Hodászi körjegyző 3'50 fill. Bakó István, ifj. Kerekes László, Glück Ig- nátz, Dr. Kerényi Béla 5—5 K. Solymossy István 6 K. ifj. Baumgartner János 2 K. Nyirmegyesi község 1 K. Kiskolcsi község 7‘50 fill. Baumgartner J. ivén 2'50 fillér. A most közölt névsorba foglaltak a felajánlott összeget be is fizették. A további befizetéseket is közölni fogjuk. Ötven év telt el gazdasági egyesületünk megalakulása óta. Ötven év közgazdasági kultúráját, mezőgazdasági és ipari fejlődését óhajtotta bemutatni vármegyei kiállításunk az ország ipari és gazda közönsége előtt. Vájjon e nemes cél érdekében megtette-é vármegyének gazdatársadalma a kötelességét? Ha a fentebb közölt névsor felett kissé elmélkedünk és végig gondolunk vármegyénk hangosan szereplő és úgy társadalmi mint közigazgatási és közgazdasági életünkben igen sok előnyöket élvező elemei felett úgy arra a szomorú eredményre jutunk, a melyre Wenczel Gusztáv hires egyetemi proffeszor, midőn hallgatói egy tized része sem jelent meg az előadáson e szavakra fakadt: ,,sokakat látok a kik nincsenek itt“ Valóban mi is e névsorban sokakat látunk — a kik nincsenek benne. Szabolcsvármegye ősi birtokosságának 80°/o-a a szabadságharc utáni szomorú időkben elúszott. Szatmárvármegye ősi birtokossága azonban 80°/o erejéig fen tmaradt sőt vagyonosodott. Ennek dacára Szabolcsvármegye gazdatársadalma 70,000 koronát adott össze a kiállítás költségeire — ínig vármegyénk alig 10,000 koronával járult gazdasági Egyesületének jubiláris kiállítási költségeihez. A közügy érdekeivel szemben a tulta- karékosság — nem mindig erény! Máig is nem sikerült megállapítani, hogy miként történt, tény azonban, hogy megtörtént. Akkor a lap részvénytársaságé volt s ezt a sok csók-ot felosztották maguk közt a részvényesek. Ma nem lehetne annyi sajtóhibát hozni a lapnak. Luluval később nem lehetett beszélni. Lenézett mindenkit. Reánk azt mondta, hogy gyermekek vagyunk. ö házas ember! S mint ilyen jogokat vindikált magának. Későn jött, korán ment. Valami nyárspolgárias jelleget öltött fel. — Alantasaival per: „hallja maga?“ beszélt. A dohányzásról egészen leszokott. Csak akkor ivott, mikor kínálták. Akkor is csak tiszta bort. Bort írtam ? Pedig vizet akartam mondani. Szóval valóságos spór- májszter lett, úgy, hogy azt kezdtük hinni, hogy részvényeket akar vásárolni. Egyszer aztán atya lett. — Fia van ? ! — kérdezőnk egymást s mi nem rohantunk el, hanem beleírtuk az újságba, hogy : „Baba Babusnak Bébéje lett.“ Pár hét múlva elmentünk a kis Babit megnézni. A falakon arasznyi széles selyemszalla- gok, ezüst- és babérkoszorúk. Mind megannyi diadaljelvények voltak szerteszét. Beléptünk a szentélybe . . . Az a szőke asszony mosolyogva fogadott. A szőke előtt, a lábainál ült a mi Lu- lunk, ölében tartva s szaporán csókolgatva egy kis szőke, pőlyás Babit. Meggyőződtem, hogy Lulu megtalálta a pici szivét s tudtam, hogy nem fogja többé elveszíteni soha, mert ahhoz a kis szőke Babihoz van kötve aranyszínű hajszálakkal . . . 5uchdn Elemér. Csak a minőség % cukorgyár ügye. Nagykároly—Szatmár—Debrecen. Nem is egy, hanem két cukorgyárról van sző. Egyiket Szatmáron akarja a létesíteni a Szamosmenti birtokosság. A másikat Nagykároly közelében a gróf Károlyi uradalom támogatásával tervezték. Bármelyik létesüljön is, vármegyénk gazdáira nagy horderejű lesz, mert a cukorrépa termeléssel egy igen jövedelmező mezőgazdasági ágazatnak nyújt hasznot hajtó teret. Két cukorgyár felállítása azonban teljes lehetetlenség. Harmincöt kilométernyi távolságban két cukorgyár felállítására ős annak hasznot hajtó üzembe tartására kellő meny- nyiségü megfelelő termő földünk sincs. De erre financirozó pénzintézetet sem lehet kapni. A Szatmárra tervezett cukorgyár ügye már öt év óta vajúdik. Újabban az érdekeltség élére olyan férfiú állott a ki állítólag — befolyásos ember ős ennek dacára a feltételül kötött 5000 hold ma sincs aláírva, sőt az eddig aláirt holdak között is több száz hold cukorrépa termelésre nem alkalmas és több száz hold oly kikötéssel és feltétellel vállalt lekötöttséget amelyet a Kereskedelmi Bank nem acceptálhat. A szatmári érdekeltséggel szemben a Kereskedelmi Bank azon Ígérete, 5000 hold lekötöttség mellett a cukorgyár felállítását financirozza, — december hó 31"őn lejárt. Ezért az érdekeltség az utolsó pillanatban, vagyis december 28-án Szatmáron értekezletet tartott, amelyen részt vett a Kereskedelmi Bank megbízottja is. Bár a hiányzó néhány százholdat az érdekeltség vezetői »vállalták* is, ennek dacára a tárgyalás kellő eredményre nem vezetett, mert az ott történt megállapodások nem véglegesek. A szatmári cukorgyár kérdése tehát még mindég a levegőben lóg. A Nagykárolyban tervezett cukorgyári mozgalom — alszik. Holott sok figyelembe veendő előnyei mellett még az is döntő körülményt képez, hogy Nagykároly város és vidékének termőföldje sokkal jobb és alkalmasabb a cukorrépa termelésre, mint a Szatmár és vidéke földterületek. Más oldalról itt a három uradalom: nagykárolyi, szaniszlói és teremi uradalmak 1500—2000 holdig vehetnek részt a termelésben a mi contingens nagy részét biztosítaná. Ámde abban a harcban, amely most e kérdés körül Szatmár és Nagykároly között folyik — az lesz a győztes aki gyors tempóval igyekszik megkötni az érdekeltség és a fináncirozó bankkal a gyár felállítására vonatkozó végleges szerződést. Szatmár dolgozik és gőzerővel halad a kérdés eldöntésénél, — Nagykároly várja a — sült galambot. A két város szempontjából nem mindegy — Szatmárvármegye gazda közönségének szempontjából teljesen mindegy, hogy hol épül fel a cukorgyár, mert helyes vasúti hálózat mellett úgy Nagykárolyban, mint Szatmáron felállítandó cukorgyárnál megtalálja a vármegyei gazda a cukortermelés nagy hasznát és előnyeit. Csak attól aggódunk, hogy a nagy versengés között — vagyis a két szék között a pad alá kerül a gazda érdeke és nem nálunk, hanem a legújabb hírek szerint — Debrecenben építik fel a cukorgyárat. Az pedig csekély vigasztalásul fog a szatmár- megyei gazdáknak szolgálni, — hogy akkor a cukorgyári igazgatósági jelölteknek szintén porba hullott a pecsenyéjük. MEGHÍVÓ. fi vármegyei függetlenségi 48-as párt intéző bizottsága a folyó évi január hó 10-én délelőtt 10 órakor 5zatmáron a Pannónia szálloda külön termében ülést tart, amelyre az intéző bizottsági tagokat tisztelettel meghívom. Érendréd, 1912. januáJ hó 6-án. Falussy Árpád, vármegyei pártelnök. Fi faly. Nagy és lassankint pótolhatatlanná váló hibája társadalmunknak az, hogy megfeledkezett a faluról. Első pillantásra talán ke- vősbbő fontosnak tűnik fel a falu jelentősége. Igaz hogy eltörpül a városok közgazdasági és politikai súlya mellett, de ha elgondoljuk a falvak és az azokat lakó kisgazda ős kézi munkás produktumának nagy mennyiségét arra kell jutnunk, hogy fontos és mindig sürgősebb állami kötelesség a falvakkal törődni. Szegénység, intelektuális elmaradottság, ez a kettő a jelen falusi világának mértéke. Szegénység, a rosznál rosszabb termések, kedvezőtlen közgazdasági alakulások hatása alatt. Gabona termés évek óta nincsen. Ha bor, kukorica terem, potom áron kell a termelőnek elvesztegetnie. A közterhek évről évre nőnek. A községi kivetések százaléka mintha mértani haladvány lenne. A föld termőképessége és az egyéb falusi kereseti viszonyok mind — mind lanyhábbak lesznek. Hová vezet ez ? reágondolni sem esik jól. Az intellektuális viszonyok mind züllöt- tebbek. Az iskolák tehetetlenek. Felekezeti, községi iskolák egy — egy tantermében 80—100 tanuló van összezsúfolva. Ahol pedig van észrevehető szellemi élet ott majd mindenütt a felburjánzott szociális tévtanok nyomán fejlődött ki. Tehát nagyobb a kár, mint a haszon. A magyar társadalom elfeledkezett a faluról. Derék jóravaló földes gazdák mennek tönkre. Mondhatnók azért, mert spekulálnak. De hiába, ha a megélhetési viszonyok nehézsége egyenesen rákényszeríti őket. Mig a falusi közönség teljesen elfeledett náció, a községi hivatalos élet pedig agyongyanakodott. Főszolgabíró, vármegye, minisztérium akkor és úgy avatkozik bele a községi ügyvitelbe, amikor és ahogyan kedve tartja. Törvényben gyökeredző joguk van hozzá. Minden valamire való intézkedés, mely a községi képviselet utján határozottá válik, törvényhatósági jóváhagyást igényel. Amint a teljes elhagyatottság káros ép úgy bénító, fejlődést gátló az agyongyana- kodás is. Engedni kell mind a kettőből. Figyelmet fordítani a falusi publikum anyagi és szellemi viszonyaira és fejlődésére, önállóságra vezető szabadságot biztosítani a községi önkormányzatnak. E kettő legyen a törvényhozás főszempontja, mikor majd sajnálatos körülmények nyomasztó hatása alatt a falu védelmére kerül a sor ... De mikor lesz még az ? És hová züllenek addig ezek a már most is jórészt tarthatatlan falusi vi- szonyok, azt még csak képzelni sem leheti.. A hygienihus révén lett világhírű a valódi PAI MA karak-ciposarok ——BHMB—1a Palmakaucsuk ágybetét minősége elsőrangú
