Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 30. szám. — Vasviilával az apja ellen. Popán Indré erdőszádai lakos a napokban valami csekély­ség miatt összeveszett a Gyula nevű fiával. Popán Gyula a veszekedés hevében vasvillát ragadott s atyját többször oldalba szúrta. Az öreg Popánt haldokolva szállították a nagybányai közkórházba, a szurkáló fiút a csendőrség letartóztatta. — Ä legyilkolt elföldelése cí­men lapunk 29-ik számában beküldetett jel­zéssel egy hir jelent meg, amelyre vonatko­zólag az alábbi felvilágosító sorokat kaptuk : „A legyilkolt elföldelése“ címén a Szatmár- vármegye julius 14-én megjelent száma egy a esanálosi korcsmában meggyilkolt Hosszú Sándor nevű egyén elföldeléséről a közön­séget megtévesztő s a esanálosi plébános passiv eljárását i’osszindulatulag elitélő hir jelent meg „Beküldetett“ jelzéssel. Felvilágo­sításul a közönséges insiunacióra csak annyit: 1. A korcsmáros a halotti bizonyitványnyal már csak akkor jött a plébániára, amikor a halott már el volt földelve. 2. Halott mint gebei születésű s Csanálosyn meghalt a íá- biánházai gör. kath. lelkész joghatósága alá tartozott s igy sem stólával, sem stóla nélkül engedély hiányában nem volt a esanálosi plébános által eltemethető. 3. Csanálosi plé­bános épen az „önzetlen jóbaráti szeretet és felvilágosodottság „nevében“ melyet „be­küldő“ úgy látszik, hogy csak az ajakán hordoz, de nem gyakorol, mindjárt az első alkalommal beszentelte nyomorultul elpusz­tult embertársa sírját. 4. Ha mulasztás tör­tént, azért a községi elöljáróság a felelős s igy most már mi hívjuk fel a „felettes ható­ság“ figyelmét arra, hogy az illető csak a pap rovására akart Casust csinálni a dolog­ból s igy megérdemli, hogy csúnya insiuná- ciójáért elvegye méltó büntetését. Csanálosi rk. pléb. hivatal. — Választmányi ülés. A „Nagykárolyi Dalegyesület“ választmánya e hó 20-án tar­totta választmányi ülését Récsei Ede egye­sületi elnök elnöklése alatt. A választmány miután tudomásul vette az elnök szavaiból az országos versenyen elért fényes sikert, az elnök indítványára Yitek Károly karnagynak és Tremba Márton igazgatónak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott egyhangú lelkesedéssel majd elhatározta, hogy a nyert dijat november hó folyamán estély keretében fel fogja avatni. Elhatározta továbbá a választmány, hogy az idén is, mint minden évben, Szent István- napkor népünnepélyt rendez, melynek ren­dezésében az egyleti igazgatóval élén az egész működő testület részt vesz. Tremba Márton egyleti igazgató indítványára az or­szágos versenyen az itteni dalegyesülethez beosztott vezetőknek Uray Gyula és Sukkért Károlynak, a „Lyra“ dalkör tagjainak az egyesület köszönetét fejezi ki. Récsei Ede elnök előadja, hogy Bárcy István, budapesti főpolgármester, az országos dalszövetség elnökségétől vissza akar lépni, mivel néhány fővárosi lap a verseny alkalmával téves irányú cikkeket irt. A választmány az el­nök azon indítványát, hogy az egyesület ragaszkodásának, szeretetének adva kifejezést és a magyar dal tovább fejlesztésének egye­düli biztosítékát csak Bárcy személyében látva, kérje, hogy maradjon meg a szövetség elnökének, nagy lelkesedéssel magáévá tette és elfogadta. Elhatározta továbbá az egye­sület, hogy augusztus végén Tasnádon hang­versenyt rendez. A gyűlés az elnök éltetésé­vel ezután véget ért. — Brutális mostohaapa. Kroó Hugó nagy- szekeresi uradalmában szolgál Mezei János, kinek egy Danes János nevű 7 éves mostoha fia van. Mezei a gyermeket gyűlöletből foly­tonosan ütötte verte. A napokban egyik este a gyermek kenyeret kért mostoha apjától, ki ezen felháborodva véresre pofozta a gyer­meket és valósággal kidobta az udvarra. A szerencsétlen gyermek eszméletlenül terült el a földön, az esés következtében mindkét lába eltörött és belső sérüléseket is szenve­dett. A tanyabeliek vették fel a földről az eszméletlen gyermeket és a szatmári köz­kórházba szállították. Életbenmaradásához nincs remény. A brutális apa ellen megin­dították az eljárást. — A Máv. felhívása. A magyar királyi államvasutak igazgatósága felhívja az utazó közönség figyelmét arra a körülményre hogy, a személykocsikba a törvényerejű vasúti üzletszabály 22. §-a értelmében csak annyi podgyászt szabad bevinni, amennyi a saját ülőhelye alatt és fölött elhelyezhető. Az ülő­helyeken, de különösen a kocsik folyosóján podgyászt elhelyezni tilos. E tilalmak vala­mennyi kocsiosztályra egyaránt fennállanak és a személyvonat III. osztályú utasaira nézve csak annyiban tétetik kivétel, hogy ezek szerszámokat, tarisznyákat, zsákokban és általvetőkben hordott terheket és hasonló oly tárgyakat is vihetnek magukkal, melye­ket a gyalogjárók magukkal szoktak hordani. Ha azonban e tilalom dacára a kocsik folyo­sóin vagy az ülőhelyeken podgy ász helyez­tetnék el, azért a rendes podgy ász viteldijak 1 korona pótilletékkel felemelve fognak be­szedetni s amennyiben erre mód és idő van, áz illető podgyászdarab a podgyászkocsiba fog áttétetni. — Napszurás áldozata. Filep István kis- majtényi lakos a nagy hőség következtében hirtelen összeesett, mire az orvos megérke­zett halott volt. A szorgalmas ember temetése a falu általános részvéte mellett ment végbe. — Zivatar villámcsapással. Nagydobos köz­ségben a múlt héten rettenetes vihar pusz- titott. Félóráig tartó esős nyári zivatar volt süni dörgés és villámlással. A villám lecsapott Tar András gazdálkodó kocsiszínjébe és az egyik szekeret fölgyujtóttá. A tüzet sikerült idejében lokalizálni. Emberben kár nem esett. A hatalmas zivatar nagy kárt okozott a ve- teményekben. Az üdülő magyarok. Ausztriába és a külföldre töméntelen számban mennek kifelé a magyarok száz­ezrei, amelyek a tömegforgalom révén mil­liókká dagadnak és amely pénzek idegen nemzetek vagyonát gyarapítják ugyanany- nyival, amennyivel szegényitik a magyart. A Magyarországról elmenekült fürdőzők, nya­ralók és üdülők eltartási idegenbe viszik pénzecskéjüket, mert itthon a nyaralásnak, a fürdőzésnek, az üdülésnek akkora az anyagi kockázata, hogy azt kispénzű ember (pedig ez nálunk az iránytadó típus) el nem viselheti. Tisztelettel vagyunk bátrak kérdezni, vajon nem egy, a nemzeti vagyonon rést ütő dologgal állunk szemben, mikor úgy irányí­tottuk ennek a természeti szépségekben any- nyira bővölködő országnak a kis és a közép népét ráutaltuk a külföldre a nyaralás, tehát a farsangolást felváltó költekezés idejére, a mikor ebben az országban meg van minden, ami ezt a modern és évről-évre fokozódó szükségletet kielégítheti. Hát bizony szomorú dolog, hogy ebben az országban folyton forgatni akarják az idegent, de az idegen nem forog, mert nincs, hanem a benszülött az kimegy, mert kiint jól ellátják, ki sem rabolják, kis pénzéért megadják neki, amit az általános árviszonyok mellett meg lehet adni. De ez nem történik meg, hanem azzal a furcsa esettel kell meg­számolnunk, hogy nemcsak a külföldet nem tudjuk megszerezni idegenforgalmunk eme­lésére, hanem ráadásul elveszítjük a belföldi idegenforgalmat, kötelességünknek tartjuk, hogy ezzel a kérdéssel épen a vidék érde­kéből komolyan megszámoljuk. A külföldi meghódítása Magyarország­nak legalább is a jövő zenéje. Még pedig igen távoli zene. Mert teljesen bizonyos, hogy mikor az amerikai milliárdosok bontonja nem engedi meg Itáliát, az angolok végig kiélvezték Svájcot, a globettottererek meg­unták a Fjordokat, akkor elvetődnek ide és lehet, hogy ötven esztendő múlva csakugyan megjő a külföldiek inváziója, amikor nagyon helyes dolog lesz a kilátásos kocsik járatása a MÁV-on. De addig is kell valamit csinálni. Mert a nem létező idegenek forgatásából élősködő vállalatok mögött már feltűnt az idevalók tömeges kivándorlása idegenbe, különösen Ausztriába, a mi bizony nem mondható nem­zeti vívmánynak. Tessék elsősorban gondoskodni arról, hogy a nyaralásra, fürdőzésre és üdülésre vágyó fővárosi ember, még igen szerény anyagi állapotok mellett itthon, a hazában megkaphassa azt a nyaralást, azt a fürdő­zést és üdülést azon az áron, mit ezekért a földi javakért a külföldön és különösen Ausztriában fizet Magyarországon is meg­kaphassa. Csakhogy erre organikus intézkedés kell. Meg kell tanítani a vidék népét arra, hogy az idegent hirtelen kirablási merény­letek kizárásával miként lássa el úgy, hogy utánna nem a soha vissza nem térés jelsza­vával hagyja el a fővárosi ember a vidéket. A magyar ember soha sem volt eszköze a vendéglői iparnak, a kis hocsmán, meg a barátságos vendéglátáson túl nem tudott emelkedni ebben az üzletben, a mi a fejlődés következtében igazán nagy probléma lett. Hát erre kell megtanítani a magyart. Aki erre megtanítja, az a nemzeti vagyon gyarapodására igen nagy dolgot müvei. Azt hisszük, hogy ezen a téren nagy hivatása lenne a földmivelésügyi minisztériumnak, a mely programmszerüleg és nagy sikerrel képezi ki a népet a háziipar minden ágában. Az idegenállitás különösen Ausztriában, a hová a legtöbb sárga utalvány viszi a magyar pénzt, elsősorban háziipar és hogy ennek a pervszerü kifejlesztése milyen nagy anyagi hasznokkal jár, azt bizonyítani fogja a m. kir. posta nyári leszámolása, a mikor nyil­vánvaló lesz, hogy mennyi pénz ment ki tőlünk. Ez a vidéknek nagy kérdése. Mielőtt a külföldiek idevonzásának nagy és igen költ­séges kérdésével foglalkoznánk, sokkal előbb való kérdés az, hogy miként tudnánk le­kötni a hazai termelésnek, a hazai értékesí­tésnek a hazai közönség kis vagyonát, amely most már ömlő csatornákon foly kifelé. Eze­ket a csatornákat a kilátásos kocsi el nem nem dugaszolják ezek helyet célravezetőbb volna kellő helyek egy-egy tanfolyam annak a megtanítására, hogy nyáridején az üdülő magyarral, hogy bánjék a vidéki, mert ebből egyformán haszna lenne a vidéknek és a fővárosnak. Lapkiadó: Manyák Károly. Egy jó családból való fiú tanulónak felvétetik RÁCZ DEMETER fűszer­es csemegekereskedésében : : (vármegyeházzal szemben.) : : VEGYE EV! EG !!! Egy példány 4 fillér. Mindenütt kapható! I A Hirdessen 155.000 példány naponként! ADFIP Főszerkesztő : Braun Sándor Felelős szerkesztő: Hacsak Géza ; A MAP = a magyar újságírás szenzációja, a magyar közönség legkedvesebb lapja, a 48-as eszmény és a ma­gyar nemzeti törekvések egyet­len hű és kérlelhetlen szószólója. Kormányüldözés, jogfosztó ter­rorizmus nem akadályozhatja meg kérlelhetetlen harcában a ma­gyar nemzet szent jogaiért. Min­den jó magyar ember olvassa A NAP-ot! TESSÉK ELŐFIZETNI! Fizessen elő! Előfizetést ár : Egy évre 16 K Negyedévre 4 K Félévre 8K Egyhóra1.40K Egy szám 4 fillér. Egy szám 4 fillér. A N A P

Next

/
Oldalképek
Tartalom