Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
2-ik oldal. SZ ATMÁRY ÁRMEGYE. 21-ik szám. nélkül nyelte le Tisza is, de a férfiúi önérzet teljes üijjával nyelte azt le az egész munkapárt is. Valóban megdöbbentő látvány volt a munkapárt lealázó helyzete a bécsi katonai körök és az osztrák minister- elnök sértő és kihivó viselkedésével szemben. De lenyeltek mindent csak a hatalmat megtarthassák. A hatalomért feláldozták a nemzet leg vitális abb érdekeit, — készek vállalni a katonai létszámemelést, készek feláldozni az ujoncmegajánlási jogban kifejezett törvényes alkotmány biztosítékunkat, készek feláldozni az ujoncmegajánlási jogban kifejezett törvényes alkotmány biztosítékunkat, készek sok száz millióval megterhelni a magyar népet, hogy a véderőjavaslatban a nemzet érdekeit a katonai és hadsereg kérdésében elárulják és tízéves küzdelmét letörjék. E cél érdekében szentségtelen kezekkel mertek hozzányúlni alkotmányunk eddig érintetlen fegyveréhez: a házszabályokhoz. A becsületesen gondolkozó Ber- zevicy Albert és Návay Lajos elnököket lemondásra kényszeritették és egy duhajkodó bihari szolgabiróval: Beöthy Pállal és egy hóbortos, gyámoltalan emberrel Jankovich Bélával megindították a házszabályok megsemmisítésére a hadjáratot. Akormány- pénzen megválasztott eme két szánalmas alak vállalkozott aztán annak a bitófának az elkészítésére, amelyre Tisza István akasztotta fel a házszabályokat. A merénylet sikerült. A stiklit elkövető urakat még az sem tartotta vissza bűnös merényletüktől, hogy őket az ellenzék az egész ország színe előtt legazemberezte. Apponyi, Kossuth, Justh néma megvetéssel vonultak ki a képviselőházból és az egész ellenzék — tehát 116 képviselő megbotránkozása mellett Tisza István beült a házelnöki székbe; Gicsy Kálmán, Péchy Tamás, Szilágyi Dezső, Apponyi Albert örökébe. Sienkievitz Henrik hires regénye jut eszünkbe: „Örült a trónon“, melyben Néró császár borzalmas életét tárja az olvasó elé. Tisza Istvánt is azzal a borzalommal látjuk a Képviselőház elnöki székében, amily iszonyattal és borzalommal látta a római nép Néró uralkodását. Néró uralkodásának nyomában a felgyújtott Róma égése, a keresztények legyilkolása, százezrek vérének hullása járt. Borzadálylyal gondolunk arra, hogy ez a hatalmat sóvárgó és az önző hatalomért mindent feláldozó exaltált lelkű zsarnok nem fog-e egy véres korszakot bevésni Magyarország történetébe. Nem fog-e e beteges lelkű tyrannos nyomába egy olyan felfordulás járni, amely nemzeti fejlődésünket végpusztulással fenyegeti. Ez a pusztulás már is megindult. A munkapárti többség merénylete, Tisza István erőszakossága sztrájkra vitték a főváros összes munkásságát. A nép jog eltipróinak cézári őrjöngése véres áldozatokat követelt. A jogaiért küzdő nép közül a hatalom emberei hatot megöltek ős 180-at súlyosan megsebesítettek. Ezzel kezdődött Tisza István elnöki szereplése. De a történelem arra tanít, hogy az ártatlanul kifolyt polgár vérért az őrjöngő Césárokat utói érte a nemezis. Fizessünk elő Szatmárvármegyére! Vérfürdő a fővárosban. Hat halott 180 sebesült. A legutóbbi parlamenti küzdelmek izzóvá forralták Budapest polgárságának és első sorban a politikai jogokból kizárt munkásoknak a vérét. Az ipari és gyári munkások tízezrei arra kérték Budapest főkapitányát, hogy engedjen részökre az általános választói jog mellett tüntető felvonulást és körmenetet rendezni. Eddig is voltak tüntető körmenetek nyugodt, méltóságteljes felvonulással és békés szétoszlással. Jogos, megengedett dolog volt amelyet a rendőrség engedélyezett is. Most azonban más korszakot élünk nem a ministerelnök ur az országban, hanem Tisza István gróf, akinek a parancsára Lukács engedelmeskedett és a főkapitány a tüntető körmenet megtartását megtagadta. A kormány és munkapárt programmjába vette a választói reformot — sőt többen mint az igazságiigyminister is — telt szájjal hirdették a választás előtt az általános és titkos választói jogot — ámde a véleményünk ugyancsak Tisza István parancsára megváltozott és most még a választói jog rejormjáról sem akarnak hallani. Ez a csalárd és képmutató politika — mely a jelenlegi korrupt választói törvényt akarja fentartani — indította a jogokból kizárt munkásokat arra, hogy az addig is megengedett útra, a gyülekezési szabadság jogán tüntetve hirdessék politikai követelésüket. A Tisza István által végzetes útra terelt kormányzó hatalom azonban a munkások jogos kívánságát megtagadta. Ez a tapintatlan, sőt oktalan intézkedés volt a szülő oka a két napig tartó forradalomnak amely vérfürdőbe borította Budapest utcáit. Midőn a munkás szervezetek megtudták a tüntető körmenet betiltását, Budapest munkássága mindenütt teljes számban sztájkba lépett. Újpest felől a Váci-uton gyülekeztek a munkások ezrei és nagy tömegekben vonultak a parlament elé. A Ferdinánd-hid tájékán gyalogos- és lovasrendőrök és két század 44-es baka akarta a tömeget feltartóztatni. — Engedjenek a parlament elé, tiltakozni akarunk a Tisza erőszakossága ellen! — zúgott a tömeg. következő emberiség arra való, hogy befogadja eszméiket. A Richard Wagner nevéhez kapcsolódó zenei forradalomról Saint- Saeus azt mondja, azért járt sikerrel, mert kellő időben kezdődött. Ha a technikai- és tudományos fölfedezések évkönyveiben lapozgatunk, minden sor bizonyságot tesz a mellett, hogy a nagy sikereknek a kellő időben való jelentkezés a titka. A fölfedezőket és föltalálókat ahhoz az emberhez lehetne hasonlítani, akinek a sorsában meg van Írva, hogy a legutolsó sorsjegy számával kell nyernie. Minél többen vásárolnak előtte, annál jobb neki. És mivel egyszer az utolsónak is be kell érkeznie, bejön tehát ő is és learatja a nyereséget, mindazt, amit azok építettek, akik előtte jártak. Vagy vegyük a Goethe hasonlatát az örökségről. Ha ezt tovább visszük, azt mondhatjuk, a dicsőség vagy örökölt, vagy kizsákmányolása ugyanazon korbeli, vagy már előbb élt embereknek. A kihasználási dicsőségnek típusai Erzsébet királynő és IV. Lajos király. Kiváló emberekkel voltak körülvéve, akiket pompásan tudtak céljaikra alkalmazni, akiknek központjában éltek, úgy hogy mindig teljes világításban voltak. De ez a dicsőség nem is az igazi. _______________________________ Az igazi csillagok egy Cäsar, aki a római népet, egy Napoleon, aki a francia forradalmat és egy Luther, aki a százesztendős vallási villongásokat örökölte. Ezek a kiválasztottak megérkeztek a kellő pillanatban és átvették a nagy örökséget, amely már várt reájuk. Ők azután összegyűjtik, egybefoglalják a széjjel heverő részeket, a már előkészitettet befejezik és a világ ünnepli őket, mint az egész mü megalkotóját. Úttörőknek tekintik őket, pedig csak tovább haladók. Az úttörők csak az irányt jelölik ki, de sohasem jutnak föl a legmagasabb pontig. A bevándorló vet és a gyermekei aratnak. Mindenki tudja, hogy milyen rossz üzletet csinálnak azok, akik az iparban valami ujjal próbálkoznak. Rendesen ráfizetnek. Később azonban valaki átveszi az ő próbálkozásait, ügyesen alkalmazza ős meggazdagszik. így van ez mindenütt. Aki elölj ár, elesik, nem diadalmaskodik. A trójai háború hőse nem az a görög lett, aki elsőnek ugrott az idegen területre és ott halt meg, hanem Achilles a harcos, aki életben maradt. Ugyanez a történet János a keresztelő és Krisztusé. A fény nem az úttörőre, hanem arra esik, aki tovább haladt. A korszakot alkotó emberek mind befejezők, akikkel lezáródik egy szakasz, ők teszik meg az utolsó lépéseket egy utón. Shakespeare iskolát zárt le, müveket alkotott, amelyeket már megkezdték mások. Ő átdolgozta, mesteri kezével befejezte őket és nagy lett. Milyen meglepetéssel fogadták Darwint, pedig nem voltak újak gondolatai. Származásukat a görög időkben kereshetjük, fölbukkant Goethénél, Lamarcknál, Geoffroy Saint Hilairennél. Ők azonban nem tudták végigvinni a gondolatot, hiányzott náluk a kisérlés és tapasztalás. Darvinnál meg volt mindez. Merész kézzel gyűjtötte, formálta meg az adatokat, más szavakkal fejezte ki őket és ime nagy lett. Nem úgy ünneplik-e Marconit, mint a dróttalan távirat föltalálőját. Pedig nem ő a hullámzás elméletének megállapitója és a közlést felfogó apparátus föltalálója. Már előtte kísérleteztek Heinrich Hertz, Elerk Maxwel, Righi, Branly, Sir Oliwer Lodge. Ezek mind-mind azok, akik őt a célhoz juttatták. De a nagyközönség csak a Marconi nevét ismeri. Miért ? Mert a többi úttörő volt, Marconi a befejező, amikor az összegyűjtött anyagot erős kezekkel elrendezte és egy nagyszerű tettel gyümölcsözővé tette. ________Krónikás. Ga llérok gőzmosása |1JL| Kézimunkák glassé keztyük lükörfénnyel hófehérre W ül Bátorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.