Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
21 -ik szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. A rendőrök kardot rántottak, a lovas- rendőrök pedig eszeveszett rohammal vetették magukat a tüntető tömegre. Naszády kapitány egy kődobástól súlyosan megsebesült, mire a rendőrök revorverből sortüzet adtak és a katonák rajvonalban, szuronyszegezve rohanták meg a tömeget. A nép menekül, a menekülő nép után a rendőrök lövöldöznek. Az utca véres csatatér. Járdán, szekéruton véres sebesültek hevernek, köztük egy halott. így folyik a harc a Margit-hidnál és a parlament előtt, ahol Richter József lovasrendőr egy golyótól szivén találva bukik le a lóról. A huszárok attakot fuvattak, de a rohamot visszaverte a tömeg. A téren álló székekből a nép barrikádokat emel és a lovasoknak útját állják. A munkások megrohanták a villamos- kocsikat, többet felborítanak és 30-at darabokra törnek. Szabadság-téren, Váci-köruton és az Alkotmány-utcában rohamot intéz a katonaság a nép ellen. Jobbra-balra hullanak az emberek a rendőr- és katonakard csapásai alatt. Két halott és 40 sebesült maradt a csatatéren. A dühöngő nép erre a Nagymező-utcának tartott, ahol sortüzet intéztek a telefon palotára, felborították a villamos kocsikat, az ott haladó téglásszekerekből emelet magasságú barikádot csináltak. Boda főkapitány újabb segítséget kér a katonai parancsnokságtól. Ez sem elég. Berendelik az összes környékbeli csendőrséget, mert megállapítható volt. hogy a budapesti egész helyőrség sem elég arra, hogy a munkásság ostromának ellent álljon. így folyik a harc este 10 óráig, midőn megjelent az utcán a szociáldemokrata párt röpirata, mely visszavonulásra szóllitotta fel a munkásságot. Este 11 órakor minden csendes, a munkás nép hazavonult és a rend helyre állott. Másnap — pénteken — a munkásság munkába állt, azonban a vas- és fémipari munkások elől a gyárosok elzárták a kaput. Ez a kizárás már a lecsendesiilt munkásságot óriási forrongásba hozta és újból kezdődött az élet- halál harc. Ezer főnyi tömeg felforditott a váci-uton egy petróleummal telt kocsit, a hordók fenekét beütötték, a szétfolyt petróleumot meg- gyujtották. óriási lángtenger lepte el az egész utcát. A hajógyár munkásai is sztrájkba léptek. A Neuschloss-féle fatelep kerítését petróleummal leöntötték és meggyujtották. Az óriási fatelep egyszerre lángbaborult. így folyt a harc és rombolás egész nap a város különböző részein. Sztrájkba állottak a főváros összes gyárainak munkásai. A munkás forradalomnak az eddigi megállapítás szerint 6 halottja és 180 sebesültje van. A vas- és fémgyárosok a sztrájk borzalmaitól megrebbenve tudatták a szakszervezetekkel, hogy kedden mindenki munkába állhat. Erre a forradalom megszűnt, a rend helyreállt és Péntek délután már az összes munkások otthonaikba vonultak vissza. Ez a sok embervér, halál és sebesülés rombolás és pusztulás mind elkerülhető lett volna, ha magyarország miniszterelnöke komolyan akarta volna a békét és ha nem vetette volna alá magát Tisza István zsarnok uralmának. % közpénzek sorsa. Désy Zoltán leleplezése. A Kossuth párt tudvalevőleg távol tartotta magát a technikai obsruk- tiótól. A véderő reform ellen teljes erővel felvette az alkotmányos küzdelmet, de az általános és titkos választói jog érdekében folytatott technikai obst- ruktióba részt nem vett. Minthogy a legutóbbi időkben a technikai obstruk- tió a parlament tárgyalásait egészen lefoglalta, a Kossuth párt néma szemlélője volt a kormány és Justh párt küzdelmének. Időközben azonban kisült, hogy Lukács nem a bőkét akarja, hanem csak a küzdő ellenzék teljes letörését és a letört ellenzék holttestén át a nemzetre káros véderő keresztül hajszolását. Návay lemondása és Beöthy al- elnök erőszakoskodása felnyitotta a Kossuth párt szemét is. Nyilvánvalóvá lett, hogy a munkapárt Tiszát akarja, becsempészni az elnöki székbe, aki a házszabályok teljes félretételével megfosztja az ellenzéket minden felszóllalási jogától. A Beöthy által elkövetett elnöki merénylet után felháborodott az egész Kossuth párt, különösen akkor, midőn Beöthy arra is vetemedett — amelyre példa az Apponyi köztisztelt személyével szemben soha sem volt — hogy nem adta meg neki a jogot a felszól- lalásra. E miatt támadt vihar alatt Désy Zoltán volt pénzügyminiszteri államtitkár a jogos haragtól kipirult arccal Zichy János gróf kultuszminiszter elé állt és a következőket mondta : — Most pedig kinyitom a számat és megmondom az ország előtt, hogy az államkasszából szereztétek a pénzt a választásokra !! Zichy János gróf megdöbbenve, sápadtan hallgatta Désy erős vádjait és csak annyit rebegett: — Kérlek szépen, én nem tudok róla. Mint az égből lecsapott villám hatott a mungó táborra Désy súlyos vádja és csoportokba sugdosták a pénzen vásárolt mandátum tulajdonosai, hogy: kipattant a bűnös titok. Valóban, ehhez hasonló botrány még kormányt és többséget sehol e világon nem ért, mint az a vád, hogy a kormány a munkapárti mandátumokat az ország pénzén vásárolta össze. Tehát nemcsak az uj bárók, udvari tanácsosok, magyar ős bécsi bankok pénzén szerezte a Khuen-Tisza-Lukács triumvirátus a többséget, hanem az ország pénzét is felhasználták volna ?! E súlyos vádat Désy mindjárt a csütörtöki ülésen sürgős interpelláció utján bizonyítani is akarta, ámde Tisza István megdöbbent a bizonyítástól és Désynek nem adta meg a jogot máig sem az interpelláció megtételére. Ezalatt kiütött a forradalom Budapest utcáin és az anarchia a parlamentben. Ezt a súlyos vádat azonban sem az utcai forradalom, sem az a parlamenti anarchia nem fojthatja el. Itt az ország kormányának becsületéről van szó. Ezt tisztázni kell nemcsak a nemzet előtt, de az uralkodó előtt is, de a külföld előtt is, a mely minket különben is Balkán népnek, ázsiai barbárnak tart. Most már hivatkozhatik Tisza az ily módon „szerzett“ többség akaratára. A vidék és a színház. Irta: Molnár Viktor, ny. államtitkár. Teljesen jogosult az a nagy érdeklődés, amelyet a magyar színészet iránt általán tapasztalunk, mert a magyar színészet nálunk elsőrendű culturális tényező. Érdekeit nem szabad elhanyagolnunk s azt a legmesszebbmenő állami támogatásra is kell érdemesítenünk. Sajnos: nálunk a culturális, a közművelődési politika iránya nem határozott, hanem a mindenkori kormányok szerint változó. Pedig ha valahol, igy nálunk kellene céltudatosnak és rendszerében egyöntetűnek lennie. Nálunk leginkább a felekezeti politika dívik, pedig ez igen veszedelmes, mert minduntalan a nemzetiségi politika útvesztőjébe vezet. A felekezeti érdek legtöbbször összeesik a nemzetiségi érdekkel. A felekezeti politika tehát valójában nemzetiségi politika, vagyis olyan, mely a magyar állam kialakulásának és megerősödésének igazi kerékkötője. Szükséges tehát, hogy legalább azokat a culturális tényezőket használjuk ki egészen a magyarság érdekében, a melyek még mentesek minden felekezeti és nemzetiségi árnyalattól és amelyek jelenleg is kizárólag a magyar cultúrát szolgálják. Ilyen független culturális tényezőnek tartom a magyar szinmüvészetet. A legnagyobb fontossággal bir a vidéki színészet, amelyet azonban még mindig nem támogatunk olyan mértékben, a hogy azt tennünk kellene. S a mit teszünk, sem tesz- szük megfelelő módon. A folyó évben, igaz, valamivel több jut a vidéki színészetnek, mint a múltban; de tekintve a vidéken működő színtársulatok nagy számát, a folyó évi állami költségvetésben szereplő 240.000 korona még mindig nem elég arra, hogy a segélyezésére szolgál, hanem abból a színkörök és vidéki színházak építését is segélyezik. Vagy fel kell emelni ezt az összeget, vagy le kell szállítani a vidéki színtársulatok számát, hogy egy-egy színtársulat nagyobb segélyösszeghez jusson, hogy igy a jobban dotált társulat megfelelő személyzetet tarthasson s a műsor változatosságára és komoly culturális jelentőségére intensivebb gondot fordíthasson. De nem helyes a mostani segélyezés módja sem. A kormány a segélyt közvetlenül a színigazgatók kezéhez folyósítja, a nélkül azonban, hogy kellően ellenőrizné: mire fordítja a színházigazgató a kapott összeget. Sőt a kormány maga, igen gyakran, segédkezet nyújt arra, hogy a színigazgató a kijáró subventiőt évekre leköthesse régebbi adósságainak a törlesztésére, uj adósságok csinálására. Az igy adott állami subventio tehát lényegében nem szolgál arra, hogy az igazgató abból a folyó kiadásokat fedezhesse, hogy személyzetét annak felhasználásával pontosan fizethesse, hogy társulatát gyara□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ © □ □ msjm □ □ □ □ □ □□ a □ □ HE=S □ □ .'. Modern és tartós .'. plissézés és gouvlérozás. __ J __ L _ I- Nagykároly, H M J 1 II aj fr |f ff JlL Széchenyi-ntca 34. szám. a rom. kaíh. fiúiskola mellett.
