Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
Nagykároly, 1812. május 26. Vasárnap. Vili. évfolyam 21. szám. A SZATMÁRVÁRMEGYEI 43-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztősig: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. a: Kiadóhivatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = MEGJELENIK MINDÉN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: D5: JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben: EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. ? FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1 "50 korona. | Egyes szóm óra ZO fillér. ---__________Hirdetések jutányos Vi déken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona, riyilttér sora , 40 fillér, áron közöitetnek. felfordulás. fró'yzaH az elnöki székben. Nagykároly, 1912. május 25. Eljutottunk oda, ahol nincs jog, nincs igazság, nincs törvény. A nemzet tiz éves küzdelmének első felvonását drámai fordulattal fejezte be a munkapárt főszereplőinek mindenre kapható csapata. A magyar alkotmány, a magyar közjog egyedüli palládiuma: a házszabály kivégezve, holtan hever a magyar képviselőház porondján. Tisza István és bihari társai tiz év óta készülnek e hóhérmunkára. Az 1905-iki Tisza—Percel-főle merénylet nem sikerült. A hírhedt november 18-iki zsebkendő-merényletet Tisza István táborával együtt elseperte a nemzet felébredt lelkiismerete. A korrupcióból 30 évig élősködő szabadelvű párt megbukott, elzüllött és megsemmisült. A nemzet ujjáébredésének korszakában 1906-ban még hírmondója sem jött be a régi bűnös szabadelvű pártnak. A nemzetben még akkor meg volt az ős erő és büntetni is tudott. Még Tisza István sem tudott mandátumhoz jutni. Nem volt az országban egyetlen kerület sem, ahol képviselőnek jelölték volna. Hiszen az ő közvetlen táborából, bizalmas gárdájából kerültek ki a darabontok is. Ö hozta Szatmármegye njmkára is Kristóffyt főispánnak, aki később darabont miniszter lett! A nemzet szabad ős független megnyilatkozása sötét odúkba kergette vissza azokat, akik lábbal tiporták a nemzet alkotmányát és a bécsi akarat fizetett rabszolgáivá sülyedtek. A hatalomból és közszereplésből kidobott Tisza-párt azonban megkezdte a vakandok munkát. A bécsi udvarnál igyekeztek folytonos intrikájukkal a nemzeti kormány alkotmányos törekvését meghiúsítani. Az osztrák udvar a magyar törekvésekkel szemben mindig szívesen fogadta az árulókat. Négy évi küzdelem után a koalició megbukott, a hatalom a nemzet ellenségeinek — az árulóknak — kezébe került. Ez alattomos küzdelemben Lukács játszotta a főszerepet, aki ketté szakította a függetlenségi pártot. Khuen- Héderváry pedig Tisza István támogatásával szerezte meg a kormányzáshoz szükséges többséget. Az évezredes átok: a visszavonás őket vert a hatalmas függetlenségi párt közé és a nemzet ügye elbukott. A szétszakadt függetlenségi pártot a Bécsből kirendelt Kimennek már köny- nyü volt megsemmisíteni. A hatalom zsarnok ereje, a csendőr szurony és főleg az összeharácsolt negyven millió győzelemhez juttatták azt a pártot, amely áldozatul dobta a nemzetet az osztrák érdekeknek. De az igy összevásárolt többség sem birta alkotmányos eszközökkel az ellenzők parlamenti ellenállását leverni. Az erkölcstelen utón összevásárolt munkapárt tehetetlenül vergődött két éven át a parlamenti küzdelmekkel szemben, mert nem volt meg hozzá az erkölcsi alapja, hogy a többség akaratának érvényt szerezhessen. A megaláztatásnak egész sorozatát kellett elviselnie, úgy az uralkodó és katonai körök előtt, mint lefele az egész nemzet előtt. Még az osztrák generábs Auffenberg is hozzájuk törülte sáros csizmáját. Az erkölcsi pofonoknak e lealázó és megszégyenítő jelenségeit arcpirulás Kacag körülöttünk . . . Kacag körülöttünk már a kikelet, Minden virágzik, csak mi hervadunk, Ó mond: nem félsz, hogy oly ifjan, korán A nirvánába vágtatunk! Tavaly még száz üdvöt kinálgatott A lombos erdő, rejtelmes liget És most a természet mind e gyönyörtől Megtagad, számkivet. Érzed-é te is azt a bánatot, Árnyától még a nap is elborul: Meghalni távol, mint egy idegen, Tőled bucsuttanul! Sejtette-é az elszállt tavaszunk, Az a szerelmes, ujjongó világ, Hogy engemet, a lángoló pogányt, Egykor még sírni lát! Nem könnyezel? . . . Már itt a kikelet, Minden virágzik, csak mi hervadunk: . . . Sejtetted-é tavaly, hogy oly korán, A nirvánába vágtatunk? Az emberiség tökéletessége. Sigurd Ibsen, Henryk Ibsen fia, az egykori norvég miniszter, az ismert éles- eszü filozófus négy essayt adott ki a napokban, amelyekben az ő sajátos módján beszél az embernek a világhoz, egymáshoz való viszonyáról, a politikai mivoltáról. A legutolsó essayban a zsenikről szól, ugyanarról a témáról, amelyet nemrégiben Ostwald fejtegetett nagy feltűnést keltett könyvében. Sigurd Ibsen kifejti, hogy nagy emberek élete, karrierje a régi rege szerencsés időben való születéséről, a „jókor jöttség“- ről. A nagy pályafutások csak annak bizonyságai, hogy egy-egy zseni, vagy hős nem ment tönkre, nem jut olyan körülmények közé, a melyek menthetetlenül elnyomták volna tehetségéti Sikerült fölszinre vergődnie, mielőtt energiája, készsége, frissessége mind odalett. Nem érte nagyobb szerencsétlenség, vagy betegség, mely megfoszthatta volna tevékenységétől. Mert ettől függnek a nagy karrierek. A véletlentől, amely valakit a neki megfelelő elembe helyez, ahol érvényesítheti mindazt, amit magával hozott. Bismarcknak az volt a szerencséje, hogy IV. Frigyes Vilmos császárt, akivel sohasem fért volna össze, olyan uralkodó váltotta föl, aki szabad kezet adott neki. Bonaparte jövőjét az az intim viszony alapozta meg, a mely Josephine és Barras között létezett. Josephine hozományul Bonaparténak az olasz hadak fölött való parancsnoki hatalmát vitte és ezzel megindult egy világtörténelmi karrier. Hogy egyes emberek élete azoktól a körülményektől függ, amelyek fölött nem ő uralkodik, legjobban a forradalmak bizonyítják. Az amerikai szabadságharcot nem Washington vezette be. A francia forradalmat nem Robespiere teremtette és nem Gam- bette volt egyedül az 1870-iki csatatéren, de azért az ő nevük maradt fönn. így van ez a nagy hadvezéreknél, ugyanígy a politikusoknál. Ha közelebbről vizsgáljuk életüket, rájövünk, hogy az élet hullámai vetették föl nevüket és ha nem is mindig, de legelőször a sors játéka a sikerük. Nézzük a nagygondolkodókat, a művészeket. Mit látunk? Ha még olyan önálló is a véleményük, a kortól, amelyben élnek, nem szabadulnak meg, akár ellene harcolnak, vagy tovaragadtatj ák is magukat általa. Itt mindjárt ki is mondhatjuk azt, hogy akit a saját kora nem ismert el, azt az utókor ritkán fedezi föl. De hiszen a zseniket legtöbbször az utókor fedezi föl ! — ezt az ellenvetést lehetne itt tenni. Igaz, látszólagosan igy van, de valóság az, hogy ilyen utólagos érvényesülések csak akkor történhetnek meg, ha az utána & Petronius. 01 Ruhát fest fV>| C4 ah#>1 "aí,Káro,í> Kö'csey-«»«» «. , . i lOlil^i s3CiiiiiJlűi = a róm. kath. templom mellett. = llSXlll villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: PetőFi-ut 59.
