Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
2-ik oldal. SZ ATMÁRY ÁRMEGYE. 15. szám. jegyzés útja pedig az általános választói jog demokratikus és nemzeti alapon való megoldása lehet egyedül. Azt hisszük, hogy az események immár feltartózhatlan ereje meggyőzi a kormányt arról, hogy a nemzet nyugalma az ellenzékkel való békés megegyezéssel teremthető meg — vagy a nemzetre apellálás folytán — házfeloszlatással. A vakmerőség netovábbja. A «Szamos» cimü szatmári lap húsvéti számában egy aláirás nélküli koholt levelet közöl, amelyben egy nem létező pénzügyi tisztviselővel zenget el magának elsősorban dicséretet önzetlen érdeknélküli munkájáért, melyet a pénzügyigazgatóság áthelyezése érdekében kifejt, majd pedig elmondatja vele, mily nagyon vágynak a pénzügyi tisztviselők Szatmárra. Mi megtudjuk érteni, hogy Szatmár város a pénzügyigazgatóság áthelyezése érdekében minden követ megmozgat, de a Szamos szánalmas valótlanságai már a jó Ízlés határát messze túlhaladják. A küldöttség felrándulása nem fagyott be, hanem erre nem volt szükség. Hogy a pénzügyi tisztviselők az áthelyezést nem óhajtják, ezt bizonyítani igazán nevetséges. Csak azt kérdezzük a Szamostól el tud magának képzelni olyan embert aki Szatmárra vágyik akkor, amikor ott a lakásnak és fogyasztási cikkeknek kétszeres ára van és minden egyébe szükségleti cikk drágább mint Nagykárolyban. Node mi jól tudjuk, hogy a Szamos maga sem hiszi azt, amit megirt. De úgy látszik az neki mellékes, fő, hogy olvasóival elhitesse. Igazán nem tudjuk kit sajnáljunk jobban a Szamos olvasó közönségét-e, hogy igy félrevezetik, vagy a Szamost, mert ilyen szégyenletes, alacsony eszközökkel dolgozik. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közig, bizottsága f. 12-én Csaba Adorján főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a bizottsági tagok csaknem teljes számmal jelen voltak. Az alispán havi jelentése részletesen beszámol a közigazgatás mült havi állapotáról és ügyforgalmáról. *A jelentés szerint a kivándorlók száma szaporodott és a múlt hóban közel 500-an kértek útlevelei, mig az Amerikából visszavándorlók száma felette csekély volt. Kende Zsigmond szóvátette a „Szamos“ cimü lap rémhíreit a vármegyei rémhírekről. A lap legutóbbi számában is azt Írja, hogy az árvíz Fehérgyarmat, Panyola, Jánk, Pe- nyige, Majtis és Gacsály falvakat teljesen elöntötte, holott ő most jött e falvak egy részén keresztül és árvíznek semmi nyoma sincs. Elitéli a lap alaptalan híreszteléseit és ezért szükségesnek tartotta a „Szamos“ alaptalan híreivel szemben a bizottsági tagokat megnyugtatni. Alispán a felszőllalő előterjesztéseit mindenben megerősíti. (Csodálatos azonban, hogy más forrásból pedig azt az értesítést kaptuk, hogy a falvak határai nagyrészben vízben állanak.) Az egyes előadók jelentéséből kiemeljük, hogy Szolomájer Zsigmond körjegyzőt a közig, bizottság fegyelmi eljárás alá helyezte, botrányos magaviselet és részegség miatt. A kir. tanfelügyelő megszokott értékes előadásában terjesztette elő a vármegye tanügyi dolgait. Előterjeszti a felekezeti iskolák azon tanítóinak névsorát a kiket dicséretes szorgalmuk miatt a 200 koronás fizetési pótlék elnyerése végett a kultusz minisztérium figyelmébe ajánl. Előadja, hogy Máté Grácián érendrédí gör. kath. lelkész a m. kir. közig, biróságbbz beadott felebbezé- sében a vármegyei közig, bizottságot megrágalmazta, indítványozza, hogy a közig, bizottság nyilvános rágalmazás vétsége miatt tegye át az iratokat a kir. ügyészhez. Fabó kir. ügyész felszólalása után a bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadta azzal, hogy á főispán mint a megsértett bizottság elnöke megadja az írásbeli felhatalmazást a bűnvádi eljárás megindítására. Falussy Árpád indítványozza, hogy a közig, bizottság Írjon fel sürgősen a vallás- és közoktatási miniszterhez az érendrédi állami elemi iskola építésének sürgős megkezdése iránt, hogy az iskola épülete ez év szeptember havában felépítve legyen. A bizottság az indítványt elfogadta és elnöklő főispán az indítvány érdekében a személyes közbenjárást is megígérte. Árvaszéki elnök, vármegyei főorvos és pénzügyigazgató előadásai után, Mándy Zoltán közg. előadó tett részletes jelentést a vármegyei mezőgazdaság állapotáról, szóba hozta, hogy az adóbehajtást a mezőgazdasági helyzet ily súlyos válságai között a pénzügyigazgató ne erőszakolja kíméletlenül. A kir. ügyész és a várm. főállatorvos előterjesztései után az ülés véget ért. ______ ME GHÍVÓ. A vármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottságát a folyó évi április hó 17-én szerdán délelőtt 10 órakor Szat- máron a Pannónia külön termében tartandó intéző bizottsági ülésre tisztelettel meghívom. Falussy Árpád, vármegyei pártelnök. A városok szervezetének reformja. Évek óta szeretné már a belügyi kormány a városokról szóló modern törvényjavaslatot megalkottatni. A mint a haladás folyamán, mint azt sokszor súlyosan tapasztalja a polgárság is, elavult a fővárosi törvény; még jobban elavult és tátongó hézagokat tár föl a városokra nézve az 1886-iki községi törvény, a mely a vidéki városok, főlég azonban a rendezett tanácsú városok fejlődésére sok tekintetben bénitőlag hat. Ezért látjuk egyre sűrűbben ismétlődni azokat a törekvéseket, hogy nagyobb rendezett tanácsú városok önálló törvényhatósággá igyekeznek alakulni, a mi 1876. óta, a mikor a törvényhatósági joggal felruházott városokat megállapították, csak Miskolcnak sikerült: mozgalom van azonban Nyíregyháza, Szombathely és Nagykanizsa részéről, sőt óhajtás más nagyobb vidéki városok részéről is, hogy a megyei kormányzat alól, a mely rájuk nézve már feszes keret, önállóságra jussanak. De a törvényhatósági joggal azonban meglepve. A báró a pipájával motoszkált, közben csak annyit mondott: — Úgy . . . úgy . . . Később kemény szavú disznósággal folytatta az ugy-ugy-ot, mire a korcsmáros szép tizenhat esztendős leánya kiszelelt az ajtón. Maga az öreg zsidó mindezt természetesnek találta, sőt alázatosan, szerényen töltött a báró poharába. Dani még egy ideig zsörtölődött, de később, mikor káromkodni kezdett, a báró ráripakodott: — Ne ordíts te büdös disznó! . . . Dani elcsöndesedett és a kalapja után kaparászott bizonytalan ujjaival. A báró azonban már mosolygott, odament hozzá és borostás állát az arcához dörzsölgette: — No, no Dani, ne izélj. Dani eleresztette a kalapját és mintha semmi sem történt volna, tovább ivott és később szelíd, panaszkodó hangon újra kedzdte: — Olyan az ember, mint a falu bolondja. Mert finom felesége van és maga paraszt mellette. Hát kellet nekem a finom úri kisasszony ? Kellett a púderes pofa, nem jó lett volna egy pomádés parasztlotyó ? Most itt van, mindenki a feleségemmel csúfol. Minden félparaszt ősöm zsellérközből házasodott, persze nekem úri dáma kellett, a fene a gusztusomat. Itt van ez a disznó hadnagy is. A vén szamár a helyett, hogy a maga háza előtt söpörne, engem csúfol, velem ko- miszkodik. A báró fölháaorodottan csapott az asztalra : — Hagyd azt a rongy frátert. Az egy komédiás. Hát nem komédiás az, aki hatvan esztendős korában hadnagyi uniformisban parádézik itt ebben a pálinkamérésben ? Hatvanesztendős hadnagy, — csodák-csodája, hogy nem huzza föl a hátulgombolős nadrágját. Komédiás, komédiás, de a falu hallgat rá. Végig ordítja a falut, hogy mi milyen részeg disznók vagyunk és ő maga hat any- nyit iszik, mint mi. Végig járja az úri házakat ős újságolja mindenhol, hogy a Dani négykézláb ment haza, a bárót megverte a felesége. — A fene egye meg . . . legyintett a báró, de alig mozgott már a nyelve. Kedvetlen volt, letargikus, semmivel sem törődött. Dani tovább panaszkodott most már felém fordulva: — Tetszik tudni ez a hadnagy egy züllött existencia. Hatvan esztendős korában, amikor nein tudott semmire sem menni, ott hagyta a hadsereget. Azóta! itthon kóbo- rog a disznó. Mindennap sorra bilincseli a házakat és amit az egyik helyen hallott, azt a másikon elmondja. Persze hazudik is egy csomót hozzá a gazember. A feleségemnek, a derék, jó, finom feleségemnek is ez a gyalázatos keltette rossz hírét. Mindenhol elmesélte az aljas, hogy az én első gyermekemnek ő az apja. Ez a trottli, ez a részeg disznó. Én nem is hiszem hogy megcsal a feleségem, mert csak ez a hadnagy keltette rossz hírét. A báró féloldalra dűlve mélységesen hortyogott, Dani pedig közelebb ült hozzám és megfogta kezemet. — Én nem tudom, hogy tiszteljem az urat, de jő embernek látszik, bízom benne. Hát uram, amikor ez a piszkos vén hadnagy elkezdte rágalmazni a feleségemet, ez a finom, jó uriasszony egyszerűen megszakított vele minden érintkezést. Többet szóba sem áll vele, hála istennek. Most meg ez a csirkefogó ő rajta is bosszút akar állani. Képzelje el uram, mit csinált az akasztófavirág ? Van neki egy kölyök kutyája, most tanítja, üti, veri, rúgja. Képzelje uram, ezt a kutyát elnevezte Flórának. Ilyen finom, elegáns nevet adott annak a ronda kuvasznak. Borzasztó. Rettenetes. A feleségemet is igy hívják. Uj vendég érkezett: a rektor. Nagyokat köszörült a torkán és alázatosan levévén kalapját, odalépett Dani elő: — Hát eljártam az ügyben nagyságos uram, — mondta alázattal. — Igen ? — fölvillantak Dani szemei. — Mit mondott a hadnagy ? Ülj le különben rektor. Maga meg adjon neki pálinkát. A korcsmáros töltött, a rektor pedig elkezdte: — Nem lehet azzal nagyságos uram okosan beszélni. Akár hiszed, akár nem, azt mondta, hogy úgy hívja a kutyáját, ahogy ő akarja. Mondtam neki, hogy «nézd te hadnagy, — hát mégsem lovagias dolog, — hogy egy ilyen kis faluban, mint a mi- enk, egy kutyának és egy úri nőnek egy Gallérok gőzmosása BJ|| Kézimunkák glassé keztyük liikörfénnyel hófehérre uäJpiSlj}6r W fel. Bútorok szőnyegek liszlilása Nagykároly, Széchertyi-utca 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
