Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
15. szám felruházott városok is sok tekintetben bilincsben érzik magukat - nem véve ki magát a fővárost sem. Minthogy pedig a folytonos politikai harc a városok újabb rendezésére szükséges törvény megalkotását, annyi más szükséges teendővel együtt, késlelteti, annál inkább igyekeznek a városok szövetségük utján előkésziteni az uj törvény talaját. A városok országos kongresszusának állandó bizottsága nemrégiben tárgyalta azt a törvénytervezetet, a melyet Harrer Ferenc fővárosi tanácsos készített. Alapos tárgyalás után a javaslatot megállapították. Természetes, hogy ennek most még meglehetős hosz- szu útja lesz a kormány és a törvényhozás előtt, ha ugyan a törvényhozás egyhamar rá fog érni s nem játszatja vele továbbra is könnyelmű játékát az országnak vitális érdekeivel nem törődő pártosság. Ha nemzeti megerősödésünkről ábrándozunk : akkor a megerősödés reális tényezőivel számoljunk első. sorban. A leghatalmasabb tényezők egyike mai nap a város. Ezt fejtegetik régóta minduntalan szóval és írásban azok, a kik a modern jelenségeket szemmel tartják s a tapasztalatokból okulni tudnak. Ha a. kultúrái középpontok szerepe az államok kultúrái és gazdasági fejlődésében olyan döntő fontosságú az egész földkerekségén ; különösen nálunk a nemzeti feladatok végzésében hasonlíthatatlanul fontosabb, mint bármely más államban. Szemmel láthatólag tapasztaljuk, de látjuk a népszámlálás eredményeiből is, hogy gazdasági haladásunk mellett a városok a magyarosodásnak is nemcsak elsőrangú, hanem majdnem kizárólagos tényezői. Még pedig nem erőszakolt, hanem spontán tényezői. Csak néhány száz város áll még ellen, a melyek közzé Brassó nem számítandó; más, hajdan túlnyomóan idegen városaink részben teljesen elmagyarosodtak, részben rohamos léptekkel magyarosodnak. De nem véve számba a magyarosodás politikai vonatkozását: az egész ország haladásának egyedül biztos eszköze a kultúra s ez teljes mértékben, uralkodólag csak a városokban bontakozha- tik ki. Ha tehát naggyá akarjuk tenni Magyarországot,' akkor jerős városokat kell teremtenünk. Erőssé pedig úgy tehetjük őket, SZATMÁRVÁRMEGYE. hogy szabad levegőhöz juttatjuk az adminisztrációban is. A részletekre nézve, főleg az egyes városokban, mindenesetre felmerülhetnek még kivánatok és ellenvélemények. De a tárgyalás alapjául, mint azt a tárgyaló érdekképviseleti bizottság egyhangú véleménye is mutatja, készséggel fogadhatják a városok. Lehet, hogy egyes pontokban éppen a vármegyék fognak ellenvetést tenni, mert nemcsak a mai rendezett tanácsú szervezettel biró városok hatásköre lenne kiterjesztve a javaslatban, hanem azoké az uj, harmadik kategóriájú városoké is, a melyek ma mint nagyközségek a legszűkebb körű autonómiával bírnak. A javaslat a harmadik kategóriába tartozó városokat polgármesteri szervezettel bíróknak nevezi. A közönség tájékozása és a szabatos, rövid fogalom-meghatározás kedvéért is ezeknek s általában a városok számára jellegül meghatározásául valami jó, rövid, érthető és közkeletűnek alkalmas nevet kellene kitalálni. Kár volt már az is, hogy a ma fenálló törvény szövegezésekor csupán a közigazgatási szervezet fogalma lebegett a törvénykőszitő előtt s ma a fogalmak terén e miatt sok zavar és kényelmetlenség uralkodik. Kár volt meg nem tartani a mezőváros nevet, a melynek szinomiája megvan Ausztriában és Németországban, de Angliában is. A nagyközönség csupán közigazgatási fogalom és nem domborítja ki a város meg a falu különbségének fogalmát. S a proponált javaslat változatlan megvalósulása esetén még nagyobb lenne a zavar. Pedig a megnevezés nem egészen mellékes dolog. Foglalkozzanak a kodifikátor urak egy kissé a népszellemmel, földrajzzal ős történettel is, necsak a jogi disztinkciókkal. Lényegében főbb pontjai a javasolt reformnak a következők: Az ingó vagy ingatlan vagyon szerzésében tekintélyes latitude. Ma a legcsekélyebb értékesítés, legyen vétel vagy eladás, kormányi jóváhagyást követel. Ez nem csak roppantul ős fölöslegesen megszaporitja a belügyi kormány hivatalos dolgát, az aktagyártást, hanem sok haladást is megnehezít, megakadályoz, késleltet; mert oktalan föleb- bezősekkel huzhatják-vonhatják a dolgot, nem egyszer a legjobb alkalmaktól fosztva 3-ik oldal. meg a városokat, hogy hasznos befektetést tehessenek. És maga az, hogy apró tüszu- rásokkal, jelentéktelen dolgokban egy rosszkedvű referens megbosszanthatja a polgárságot, bizony erkölcsileg deprimáló lehet, kedvét szegi nem egy üdvös tervnek vagy hasznos törekvésnek. A javaslat szerint a városoknak csak következő határozatai szorulnak a kormány jóváhagyására: szabályrendeletek; törvényhatósági városokban 50.000 korona, tanácsi szervezettel biró vármegyebeli városokban 30.000 polgármesteri szervezettel biró vármegyebeli városokban 10.000 korona értéket meghaladó ingó vagy ingatlan vagyon szerzése vagy elidegenítése (terjedők kivételével) üzemek, intézetek fölállítása, megszerzése, magánüzembe vagy intézetbe való belépés; mindennemű közszolgáltatás behozatala vagy emelése és 50°/o-kal nagyobb pótadő kivetése. A városoknak joguk van üzemeket tartani, azokat kezelni, vagy azokban részt venni. Kormányengedély mellett akár külön, akár szövetkezve köl- csönkötvényeket bocsáthatnak ki. Szerveiknek az állami közigazgatási teendők végzésére való alkalmazásáért megtérítést követelhetnek. A rendőrség államosítandó. Az előadó tisztán választási alapra helyezkedett a képviselő-testület megalakítása dolgában; de a bizottság mégis a mai rendszer, a virilizmus ős a szabad választás együttességének fenntartása mellett szavazott. Ez olyan kérdés, a mely mellett ép annyi érvet lehet felhozni, mint ellene. A városokban például nagy vagyon kezeléséről lévén szó, talán nem is megokolatlan, hogy a vagyonos elemnek, már a felelősség érdekében is fokozatosabb befolyása legyen. A teoretikus jogegyenlőség tehát ebben a pontban ma még legalább célszerűen alig valósítható meg a városi közigazgatásban. Az elaboratum tárgyalásához a májusban összeülő kongresszusig elég idejük lesz a városoknak. Egészben véve az mindenesetre olyan alapot tár elénk, a melyen nemcsak a meglevő, de az újra alakulandó városok is sikeresen fejlődhetnek. forma neve legyen. Még ha egy parasztasz- szonyt hívnának Flórának, azt is ki kellene zsuppoltatnia a faluból a Dani nagyságosnak.» — Jól mondtad rektor! Helyesen. Irtózatos : a hadnagy kutyáját úgy hívják, mint a feleségemet. Mind a kettő Flóra. Közben ürültek éa teltek a poharak, a rektor sunyi, ravasz pofával beszélt és érzett minden szaván, hogy érdemeket akar szerezni magának. — Csökönyös, bolond a hadnagy. Nehéz vele valamire venni. Fenyegetődzni nem lehet, mert akkor megbolondul és vége mindennek. — Hát nem mondtam, hogy Ígérj neki valamit. — Mindent elkövettem, gondolhatod. Majd megvert a gazember. — Ne sajnáld a fáradtságot, az időn két tehenes járhat a legelőmre . . . — És ha egy hold kukoricaföldet kaphatnék felesbe nagyságos uram, tudod, tudod, hogy sok a gyerek . . . Dani megrántotta vállát. A báró hor- tyogott mellette, de most fölébredt . . . — Ah a diplomatánk megérkezett. Nos mit üzen a hadsereg? Mikor kezdődik meg a Magagyiilt zsidó erődítményeinek a bombázása? Ne dadogj te diplomata. A rektor szemei zavarosan pislogtak, már ő is pálinkás volt, részegen kezdte. — Ne beszélj báró, te ehhez nem értesz. Ne gúnyolódjál. Sokkal fontosabb dologról van szó, mint hogy te profanizáljad. Képzeld el, mi lenne, ha a te feleségedről is elnevezne a hadnagy egy kutyát és végig ordítaná az utcát, mint most, «aló Flóra, hozd ide, fülülü !» — Megpofáznám, kiütném a kancsal szemét a részeg disznónak. — Igen ám, de tudod, hogy a hadnagyot már sokszor megpofozták ős mindig folytatta a komiszkodásait. Dani az asztalra ütött dühösen: — Hát mit akarsz te rektor ? Kőt tehénnek legelőt, meg egy hold kukoricát felesbe? Meglesz de ne ordítozza a feleségem nevét az a gazember az utcán a kutyájának. — Meglesz , . . dadogta a rektor — akkor már is 'rendben van a dolog egy kicsit. — Nos? — A hadnagy egy üveggel kér a nyolc- vannegyediki barackosból . . . — Akkor rendben van ? — Rajtad áll a dolog. Akkor egy kicsit megváltoztatja a nevét. Akkor nem Flóra, hanem Flórián lesz. — Te szamár, te — nevetett a báró — hát hogy az ördögbe hiv egy nőstény kutyát Flóriánnak. Hisz az férfinév, te. — Mit törődtök ti ezzel? Ha valaki inkonzekvens lesz, nem ti lesztek azok, hanem a hadnagy. Dani megint az asztalra vágott: — Megvan a pálinka. Hozzám fordult: — Lássa uram, ilyen csökönyös ez a hadnagy, mért nem enged többet ? Mért nem hívja a kutyáját Nérónak, vagy Cézárnak, mint a többi becsületes kutyákat. De nem lehet vele kukoricázni, mert akkor megint csak Flórának fogja hívni. A Flórián még csak megjárja. A báró nevetett. — Látod, a hadnagy még inkonzekvens is tud lenni a kedvedért. És te rektor, te nagy diplomata vagy. Ma áldomást iszunk. — Áldomást! — recsegett a Dani hangja. Aztán előrzőkenyedve, simogatva, negédesen mondta: — És az én drága feleségem, az a finom uriasszony, hogy meg lesz hatva, ha megmondom neki, hogy a hadnagy kutyája ezentúl nem Flóra, hanem Flórián lesz. A báró mosolyogva dörzsölgette meg a kezét: — Te Dani, nem hívnánk meg az áldomásra a hadnagyot? Jó fiú, derék gyerek. Eredj rektor, te sima diplomata, hívd meg a hadnagyot. Az asztalra a friss töltésű törkölyök kerültek, a rektor indult, a báró pedig újra kezdte: — Kissé bizony lezüllöttünk. Amikor még mi is pesti urak voltunk, magas kráglit viseltünk és keztyiit huztunk. Dani meg bőlintgatott: — Az én finom, úri feleségem . . . Pogány Béla. • • __________________© ____________________ .'. Modern és tartós .'. plissézés és gouvlérozás. HAJT A JER PÁL Széchenyi-utca 34. szám. a róm. kafh. fiúiskola mellett.
