Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
45-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. ink teljességéből csak a nagy nemzetek egységességének önérzete hiányzik. Egész nemzeti életünk egy mindennapi nagy könyörgés a széthúzó elemekhez: értsétek meg az Isten szerelméért, hogy egy hazának vagyunk fiai, úgy leszünk nagyok, ha mindenben egyek leszünk. Aggodalmas gondossággal hordjuk minden kis faluból a követ a nagy magyar nemzet épületéhez, kérünk, fáradunk, áldozunk. Így hordták a régi görögök Ephesusba, Artemis hatalmas templomához s tudjuk mi történt Ephesusban. Élt ott egy nagyravágyó, fekete lelkű görög. Valami nagyot vágyott tenni, olyat, ami örök- életüVé tegye nevét, egyébb nem tellett erőitől, felgyújtotta hát Artemis templomát s neve él ma; is. Herosztratosz volt;, A görög gonosztééő elbüjdosott, de mi gyáva nép vagyunk. Közöttünk itt élnek az apró Herosztratoszok vezetik a békességre hajlandó emberek ezreit, tiszta magyar falvak fölött dobálják a faji jelszavak bőszitő, tüzes csóváját s érdemet kovácsolnak belőle maguknak. Mi alkotunk összeolvasztó állami intézményeket és házi Herosztratoszaink büntetlenül vághatják szemünk közé, hogy amit legszentebb törekvésünk alkotott, az vallástalan és erkölcstelen. A mi közönség és kultur-egyesületeink. A Zenemiikedvelők Egyesületének hangversenye. A Zenemükedvelők Egyesületének legutóbbi hangversenyén ismét módunkban volt I tapasztalni azt a sajnálatos körülményt, hogy | városunk közönsége érthetetlen módon tartózkodik a művészi dolgoktól. Ha közönségünknek e hidegsége csak a zeneegyesület hangversenyeinél nyilatkoznék meg, a hibát az egyesületben keresnők, de ugyanilyen a magatartása a Kölcsey-egyesiilet, a dalegyesület sőt a színházzal szemben is. Nem egyszer esett meg a Kölcsey-egye- süléttel, dalegyesüléttél, hogy a szereplők hozzátartozóin kívül, más hallgatósága nem volt és csak nagy ritkán tapasztalhattuk, hogy a színházban némileg, is elfogadható számú közönsége Volt a legjobb előadásnak. Közönségünknek e kulturális szempontból szomorú magatartásának oka előttünk érthetetlen, mert azzal nem szeretnők megmagyarázni, hogy a művészi dolgok iránt érzékkel nem bir. Pedig ha a cirkuszok és egyéb vásári komédiák zsuffolásig megtelt bódéit összehasonlítjuk akármelyik egyesületünk, vagy a színházunk nemes szórakozást, igazi szellemi táplálékot nyújtó estélyeivel, közönségünkre nem nagyon dicséretes következtetést kell levonnunk. Mert a színház, felolvasások, dal, zene, egy müveit embernek ép olyan szükséglete, mint a mindennapi kenyér. E szellemi táplálékok után szomjúságot, vágyódást kell éreznie minden müveit embernek, melyeket, ha nem adhat meg magának, szenved. Igaz ugyan, hogy a mai szűkös, nehéz megélhetési viszonyok között nagyon sokan vannak, kik vagy soha, vagy csak nagyon ritkán engedhetik meg maguknak, hogy színházba, vagy művészi estélyekre elmenjenek, de ezeket nem is érheti megrovás. Hanem igenis a legnagyobb mértékben kell elitélni azokat a kiváltságosokat, akik kellő anyagiakkal rendelkeznek és mégis a legridegebben távol tartják magukat úgy a színház, mint kultur-egyesüle- teink estélyeitől. Elfeledik a kiváltságosak, hogy a vagyon, a társadalmi életben, nem csak jogokat biztosit nekik, hanem kötelezettségeket is ró rájuk. Arra bizonnyal minden intelligens polgárunk büszke, hogy városunkban oly szépen működő kultur-egyesüfetek vannak és igy csak természetes, hogy azok fennállását erkölcsi és anyagi támogatásunkkal lehetővé kell tenni. De e támogatást épen azok részéről nem látjuk, akiknek anyagi helyzetük azt legjobban megengedi. A legtöbben városunk vagyonosabb polgárai közzül azt hiszik, hogy, ha egyszer-egy- szer megjelennek egy-egy kultur-egyesíilet estélyén, ezzel eleget tesznek a kultúra iránti kötelezettségüknek és szívességet az egyesületnek, Pedig a dolog egészen másként áll. Egy város műveltségi viszonyainak fokmérésénél elsőrangú szerepet játszik az a körülmény, — hány és milyen kultur-egyesülete van. Ha tehát egy városban kulturegyesületek létesülnek, azok fentartása, támogatása városának érdekében a polgárságnak egyenes kötelessége. Mulasztás, ha nem teszi, de nem illeti dicséret, ha támogatja, mert azzal városának, sőt saját magának értékét növeli. És amennyire büszkesége lehet egy városnak, hogy tevékenykedő kultur-egyesületei vannak, ugyanannyira szégyene, ha a létesült kultur-egyesületek a támogatás hiánya miatt feloszlanak. * * * A zeneegyesületnek múlt hó 28-án a vár- megyeháza nagytermében rendezett hangversenye a szó legőszintébb értelmében művészi volt. Ismét gyönyörködhettünk kedves ismerősünk Hermann László hegedűművész, szatmári zeneigazgató ragyogó technikájában, zseniális és elragadóan előkelő előadásában, amellyel a Goldmarek hegedűverseny szépségeit tárta elénk. Játszotta ezenkívül Goldmark „Air“-jét, majd saját szerzeményeiből adta elő az örökké bájos1 melodiáju Nocturnoját egy slo hegedűre irt Capricet és egy Menüettjét. Zajos hatást ért el Hubay csárda jelenettel is. Hermann hegedű- számait Kovács Lajosné úrnő kisérte zongorán finoman, discrétül igazi művészi tudással gyakorlottsággal. Egy a műsorba fel nem vett önálló zongora számmal is megörvendeztetett bennünket Grieg egy balladáját adva elő, melynél brilliáns technikája teljes kifejezésre jutott. Hermann László (első hegedű), Obholczer Gyula (második hegedű), Vitek Károly (mély hegedű), Péchy László (gordonka), Beethoven egy vonósnégyesét adták elő vérbeli zenészekhez illő precizitással. A zeneegyesület, amelyet agilis karmestere Vitek Károly dirigált Haydn Allegrettóját játszotta finoman, szépen ahogy azt már tőlük megszoktuk. HÍREK. Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1911. év november 5. napján d. e. 10 órakor a városháza, tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozata: M. kir. belügymini-zter ur 129421/1911. sz. leirata a városi rendőri szolgálatnak a m. kir. csendőrséggel leendő ellátta- tása tárgyában. A nagykárolyi kerületi munkás- biztositó pénztár kérelme a munkásbiztositási járulékok behajtására, általa fizetett végrehajtó alkalmazása iránt. A város és Hajas Demeterné közt megkötött kisajátítási szerződés jóváhagyása. Előterjesztés az állami polgári és. elemi iskola épitése ügyében a műszaki munkálatok! elvégeztetésére vonatkozó 78—1911. kgy. sz. véghatározat némely rendelkezésének módosítása iránt. Kir. tanfelügyelő megkeresése külön iparos-tanonc iskolai helyiség létesítése iránt, A város korparéti tagos birtokának bérbeadására vonatkozó árverési jegyzőkönyv bemutatása. A város korparéti tagos birtokának megvétele ügyében a Roóz testvérek szatmári cég ajánlata. Előterjesztés a vadászterületi béralap összegének a város közigazgvtási szükségleteire leendő fordítása iránt. Az Apolló mozgó fénykép vállalat kérelme a színház bérösszegének felére leszállítása s egyéb járulékok összegének leszállítása, illetve elengedése iránt. Huszár József városi hagyatékügyi jegyző kérelme, annak megengedése iránt, hogy a „Nagykároly—Erdővidéki Takarékpénztár r.-t.-nál a felügyelő- bizottsági tagsági tisztet viselhesse, a) Tompautcai 39. sz. telekből utca területéhez csatolt 16.51 m2 telekrészlet. b) A Könyök-utcai 12. sz. telekből utca területhez csatolt 43.21 m2 telekrészlet. c) A Nagyhajduváros-utcai 24. sz. telekhez utca területből csatolt 7.42 m2 utca részlet, d) A Nagyhajduváros-utcai 17. sz. telek Hajduközi részéhez csatolt 23.51 m2 utca részlet kártalanítási árának megállapítása. A Hu- nyady-utca déli oldalának, az Atilla és Luby- utcák közti részén a szabályozási vonal megállapítása s ezen részletes aszfalt gyalogjáró készítésének elrendelése a telektulajdonosok költ- cségére. A Majtény-utca déli oldalának a Fazekas-utcától keletre eső részen (Kiskároly) a szabályozási vonal megállapítása. Az Árpádutca mindkét oldalán a szabályozási vonal megállapítása s ezen utcán asphalt gyalogjáró készítésének — a telektulajdonosok költségére leendő — elrendelése. Az 1911. év október hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyvek bemutatása. Kinevézés a honvédségnél. A király a szatmári 12-ik honvéd gyalogezrednél Pozsgay Kázmér főhadnagyot századossá. Theodorovits János, Hanke Tibor és Bereghy József hadnagyokat főhadnagyokká, Litteczky Lajos Szent- gály Zoltán és Vargha Géza zászlósokat hadnagyokká nevezte ki. Debreczen uj főszámvevője. Domahidy Elemér főispán Debrecen város főszámvevőjévé Jeney Gézát nevezte ki. Jeney Szatmárvárme- gyének volt főszámvevője 1904-ig és a vármegyei számvevőség államosítása alkalmával ott hagyta állását. Halálozások. Bölcsey Buday József vm. törv. bizottsági tag, Nagykolcson október 30-án 63 éves korában elhunyt. — Szabó Izabella, Szabó Dezső csanálosi körjegyző nővére, szombaton Csanáloson elhunyt. Holttestét Nagykárolyba szállították, ahol vasárnap délután a közönség nagy részvéte mellett a ref. temetőben helyezték örök nyugalomra. — Bagosi Bagossy Ferencné iványi Fekete Mária Kaplonyban meghalt október 26-án 97 éves korában. Férje egyenes leszármazója volt Bagossy Pálnak, Szatmárvármegye egykori első alispánjának, a ki az utolsó török berohanás visszaverésénél a szatmárvármegyei nemességnek ezredes vezére volt. Az úrnőt gyermekein kívül a vármegyei közönségből igen nagy rokonsága gyászolja. A szatmármegyei Széchenyi Társulat folyó évi november hó 8-án d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében közgyűlést tart, a melynek egyedüli tárgya lesz a választói reformról szóló indokolt vélemény le- tárgyalása és az Országos Közművelődési Tanácshoz leendő felterjesztése. A közgyűlést igazgató-választmányi ülés előzi meg. : Modern ruhafestés: ||ÁítÁÍA|*Pál Legszebb ruhatisztítás bármily divatszinre. MmaM W8J vl I Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
