Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-12 / 7. szám
- /; ‘V'V> » 2-ik oldal. mint a földmivelésügyi kői Hiánynál a jubiláns kiállítás anyagi támogatása érdekében eljárt s mindkét miniszter biztosította az egyesületet, oly mérvű államsegélyről a mint a múlt évben a szabolcsinegyei egyesületnek nyújtott. A magyar gazda szövetség vezetősége pedig szintén kilátásba helyezte, hogy ez évben Szatmáron kiállításunkkal egyidejűleg gazda- gyűlést tart. Miután a kiállítás-anyagilag biztosítva van, annak sikere egyedül gazdaközönségünk lelkesedésétől függ, tartozunk elődeinknek, a kik ezelőtt ötven évvel az egyesületet megalakították, azzal a hálával, de saját önbecsérzetünk is kell, hogy megkövetelje kiállításunkon úgy megjelenni, amint azt Szatmárvármegye gazdáitól és lelkes iparosaitól nemcsak városunk és vájmegyénk polgárai, de hazánk egész gazdatársadalma is méltán megvárhatja. A lelkes elnöki felszólalásra a jelenvoltak egyhangúlag határozták el a kiállításnak ez évi szeptember havában leendő megtartását. Az ülés ezután a végrehajtó bizottságot, melyet Bikfalvy Albert, Horváth Bertalan, Ke- resztszeghy Lajos, bér. Kovács Jenő, ^Pethő György, Szeőke Sándor tagokkal kiegészített, megbízta a kiállítási nagybizottság névsorának összeállításával. Lnby Géza meghalt. Benedekfalvi Lubi Géza a függetlenségi és 48-as párt egyik oszlopos tagja, a fehérgyarmati kerület orsz. képviselője, a vármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke, f. hó 5-én délután 3 órakor, 63 éves korában Budapesten meghalt. Váratlan halálával nagy veszteség érte úgy az ország függetlenségi 48-as pártot, mint a vármegye függetlenségi pártját, amelynek évtizedeken át elnöke volt. A 48-as és függetlenségi eszmék tántoríthatatlan bajnoka volt mindig, a Akkor siklunk ki egy-egy törvény uralma alól, amikor egészen ismerjük. Az ellenünk működő erőket legyőzzük a segítő erőkkel. Ha mindarra, ami bennünk természeti kényszerűség, rá tudunk látni, már nem is állunk a kényszerűségek uralma alatt. Minnél többet tudunk, annál szabadabbak vagyunk. A mindentudás ideálja egyazonos a mindenhatóság: a szabadság ideáljával. E felé kell haladnunk. Ha legyőztük a mi mindeféle determinatságainkat s a tudás és elmélyedésben felszabadulunk s ezt a szabadságunkat közöljük az általános nagy szabadság érdekében másokkal, ez visz a felé a korszak felé, amelyben mindenki meg fogja egymást érteni, nem lesznek ellentétek, mindenki mindenkinek boldogságáért fog élni. Nem a jogintézmények, hanem ez a belső tökéletesedés teszi jobbá, szebbé az életet. Az intézményt mindig ki fogja játszani a rosszaság. A legyőzött rosszaság : a tökeletesedés. Az igazi szabadság jóság is egyszersmind. Mikor már mindenki jó lesz, nem lesz szükség börtönökre és végrehajtókra. meg katonaságra. A világot a lélek fogja rendben tartani. Ez lesz a boldog anarchia, az ideális anarchia. Ez a boldogságkereső Tolsztoj ideális anarchiája. Ebben a tökéletesedés felé vivő útban beleakadnak a gondolat kerekei az érzékek kátyúiba. Az érzelmek mindig az egész világgal szemben élnek. Minden érzés a külvilág fontosságának tagadása. Elszigetel. Nemcsak SZATMÁRVÁRMEGYE. kiről köztudat, hogy nagy vagyonát a választási és hazafias ©zélokra költött© el. Azok közé tartozott, akik tettekkel és nemes áldozatkészséggel szolgálták az ország függetlenségének ügyét. Ilyennek ismerte és becsülte őt Kossuth Lajos is, akit önkéntes száműzetésében többször meglátogatott. Luby Géza ősrégi család sarja. Egyik apai őse Luby György, Rákóczinak volt vitéz ezredese, aki hősi ostrommal vette be a labanczoktól Árva- és Likava várát. Luby Géza a szabad- ságharcz levegőjében, 1848-ban született, mint Szatmárvármegye egykoron hires főjegyzőjének a fia. Most hetedszer volt tagja a képviselőháznak; előbb a bereg- kászoni, azután a szatmárcsengeri kerületet képviselte s legutóbb már ötödizben Fehérgyarmaton választották meg függetlenségi programmal. A vármegyei élet függetlenségi küzdelmében mindig élénk részt vett és választó kerületében fáradhatatlanul dolgozott minden egyes választó polgár jogos érdekének kivitelében. Ezért ő élete végéig kerülete minden egyes polgárának osztatlan szeretetét és tiszteletét élvezte. A megáldáson, mely kedden délelőtt 11 órakor volt a Lónyay-utcza 52. sz. alatt, megjelent a képviselőház, Szatmár- megye és a kerület nagyszámú küldöttsége. A temetés szerdán délután 2 órakor a nagyari családi sírboltban rendkívüli nagy részvét mellett ment végbe. A család a következő gyászjelentést adta ki: Luby Piroska, Luby Géza és neje, makai Fábián Sári s Luby Margit úgy a maguk, mint az összes rokonság "nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy forrón szeretett édes atyjuk benedekfalvi Luby Géza orsz. képviselő, a szatmári református egyház főgondnoka stb. f. hó 5-én d. u. 3 órakor Budapesten, életének 64-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. rabszolgává tesz, de ellenfelévé is a többi embereknek. Azzal a felfelé növő lelki élettel szemben, amelyhez a szellemi kultúrán keresztül jut a férfi, a nő az ős-anyagot képviseli. Az az érzelmünk, amely a nő ölébe görbíti fejünket: a szerelem, a legveszélyesebb ellensége felszabadulásunknak. Nem tudom ki mondta: jobb neked banditták kései közé kerülnöd, mint egy asszonyálmaiba. Talán Tolsztoj mondta. Mindenesetre őt fejezi ki. A nővel egyesülés visszalök benünket az elhagyott lépcsők aljára. Máté evangéliumában van egy tanács, melyet Origines végrehajtott magán. Ez a „Kreutzer szonáta“ mottója. Maga a művészet is akadály a szabadság útjában, ha rendes, érzéki emberi élet hömpölyög benne. Az a művész, aki a maga közönséges vágyait éli át a művészetében, csak azt örökíti meg, amit háláira kellett volna Ítélnie. Csak olyan érzéseket szabad a művészet utján közölni, amelyek mindenkihez egyformán szólanák, a tisztult lelki életből, vagy a szellemi, szabad életből sarjadtak. Demonax a cynikus, egyszer egy büvös- hangu fuvolajátékosra azt moudta : gyönyörűen játszik ez az ejnber, nem lehet jó ember. Tolsztoj az érzékek varázsának hatványozását látta a művészetben, amely hatásosabban és tömegesebben pusziit, fokozottabb ellensége a diadalmas szabadságnak, mint a valóságos ér^ zelem. Ezért vált elenségévé az összes érzéki A megboldogultnak drága hamvai f. hó 6ráq d. e, U órakor fognak Budapesten \X., Lónyai-utcza 52, sz. gyász-házban a református egyház szertartása szerint megáldatni és onnan Nagyarba szállíttatni. Szeretett atyánk földi maradványait folyó hó 8-án délután 2 órakor helyezzük a nagyari családi sírboltban örök nyugalomra. Budapest, 1911. év február hó 5-én. Áldott legyen drága emléke! 7-ik szám. A fehérgyarmati mandátum. A fehérgyarmati választó kerület egy nagy küldöttsége járté hó 10-én városunkban Falussy Árpád dr. volt főispánnál. A küldöttséget Boros Lajos fehérgyarmati ügyvéd vezette, ki lelkes beszédben ecsetelte a bizalmat és ragaszkodást mellyel a fehérgyarmati választó kerület Falussy Árpád dr. iránt viseltetik és tolmácsolva a 9-én megtartott jelölő értekezletük határozatát, a jelöltség elfogadását kérte. Falussy Árpád megköszönve a bizalmat kijelentette, hogy miután főtörekvése a párt egységének megóvása a jelöltséget nem fogadja el. Értesülésünk szerint a függetlenségi párt másik árnyalata jármy Béla dr. fehérgyarmati ügyvédet, mig a Justh-párt Teleki Arvéd grófot, vagy Bállá Aladár dr. volt újvidéki főispánt szándékszik felléptetni. Szunyogh Mihály dr. fellépéséről is hirt kaptunk, sőt Szemere Miklós jelöltsége is kilátásba van helyezve. Az már eiőre is látszik, hogy a a fehérgyarmati kerületben nagy választási harc készül, hisszük azonban, hogy Falussy Árpád dr.-nak a fehérgyarmati küldöttséghez intézett azon óhajtása bekövetkezik, hogy ebben az ősi függetlenségi kerületben a függetlenségi párt győzelme fog diadalra jutni. művészeteknek. Ez a lélektani háttere az ő sokat gúnyolt müvészet-filozofiájának. Shakes- pearet gyűlölte, jobban mindenkinél, mert az ő alkotásaiban az ember vad természetélete a legősibb erővel dühöng. Shakespeareben az erők erőkkel csatáznak nem az erénynyel. A szenvedélyek önmagukért élnek. Shakespeare abszolút művész, természet-ember, nem erkölcsi lény. Nem visz fölfelé. Tolsztoj, a művész is alacsonyrendü ember leiki élményeitől kapta az anyagot. Tolsztoj logikus a boldogság keresésben, amikor a saját művészetét is elkárhoztatja, két kis vallásos tárgyú novellája kivételével. Tűzre veti a saját olympusj gazdaságát a boldogságért, amely az egyszerűségben, a lemondásban, a benső szabadságban és jóságban van. Egyszerűség: ez a Tolsztoj végső bölcsesége. Az egyszerű ájlapot, de nem az ős-emberi állapot. Az az egyszerűség, amelyre elítéli magát az ember, mert a lelke tükrében ott ragyog az egész emberiség boldogságának gondolata. Lelki gazdaságtól roskadozó egyszerűség. Ha mindenki egyszerű lehetne, bekövetkezhetnék az ideális anarchia boldog kora. Ha Tolsztoj csak a művészetében kereste volna a boldogságot, teljesebb és harmonikusabb lett volna az élete. Ha minden töprengését. lelki harcát a papíron, az emberiség számára élte volna át, a művészet fényes melegében ragyogna egész élete. Minthogy a maga
