Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 52-ik szám. kulturegyesületeinek folyó évi szeptember hó 8-án Kolozsvárott tartott országos kongr.;szu- sán Dr. Falussy Árpád elnökünket bízta meg saját kebeléből az előadói tiszttel. Dr. Falussy Árpád elnökünk a nemzetiségi kérdést tette szóvá, mikoron is kifejezésben mérsékelt, igazságaiban megdönthetetlen s következtetéseiben zugó helyeslés!e talált hatalmas beszédével frenetikus lelkesedést váltott ki az ország sziliét képviselő hallgatóságból. Társulatunk jelenlevő küldöttsége büszke volt látni azok örömét és boldogságát, kik vele kezet foghatván, elismerésüknek adhattak kifejezést. E hatalmas beszédet a fővárosi sajtó egész terjedelmében közölte s Dr. Falussy Árpádé az érdem, hogy az ő ajkáról hangzott el a nemzetiségek nemzetellenes aknamunkája ellen az első erélyes tiltakozó szó s ez adott igazi tartalmat a kongresszusnak, melyen az egész ország kulturtársadalma jelen volt. Minthogy pedig kétségbe nem vonható tény, hogy most már országszerte ismert hírét elnökünk Dr. Falussy Árpád urnák köszönhetjük, az igazgatóság köszönetét és elismerését nyilvánítjuk Ö Méltóságának s tiszteletteljesen kérjük, hogy alko ó erejét, mély tudását, lángoló hazafias szeretetét ez utón se vonja meg e társulattól. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy társulatunk a miniszter elnök ur felhívására legközelebbi múltban a választójog reformjának ügyében is állást foglalt. Ekkur is a magyar faj supremációjának megóvását tartotta szem élőit, midőn javaslatában a választási reform kiterjesztését szükségesnek tartotta és annak i feltételéül az értelmi cenzust, a magyarul irni- olvasni tudást jelölte meg s e haladásnak sem állván útjába, a szavazás titkosságát kizárólag városok polgáiainak kívánja biztosítani, mig a vidéki választókerületekben a nyílt szavazás mellett foglalt állást. Hogy ezen javaslatunk a mértékadó körök figyelmét felkölteni lesz képes, azt remélhetőleg a közeli jövő fogja bebizonyítani. Ezek voltak az eszközök, melyeket társulatunk céljainak szolgálatába helyeztünk. Ámde egy kulturegylet életében minden stagnálás ; visszaessést jelent! Reá kell mutatnunk, a görög szertartásu keresztények az egész világon nemzetiségük nyelvét használják oltárnyelvül s csak a magyar fogsz bukni, te gazember. Majd adok én neked szoknya után futkosni! Épen kapóra jött a kis fitos orrú, szöszke unokanővérem, akit hazulról valami üzenettel küldtek hozzánk. — Á, kisasszonyka! Nem mondaná meg ki az a diák, akivel sétálni méltóztatott ? Ohó, pirulni tetszik? Megmondom az anyádnak, hogy jól náspángoljon el. Pfuj, micsoda erkölcstelenség ! A kis lány ijedtében sir-va fakadt, mire Cato úgy általánosságba folytatta kínzásait: — Inkább születtetek volna mindnyájan bivalyborjunak. Legalább nem lenne senkinek gondja rátok. Hanem én ráncba szedlek benneteket. Az anyámhoz fordult, aki ijedten húzódott meg a kályha mellett és a világért nem mert volna védelmébe fogadni bennünket. — Igen, ez a te hibád. Elrontod ezeket a taknyosokat. Pofozni kell őket, érted ? Pofozni 1 így ment ez nápról-napra. Cato minden tisztességes foglalkozás híján — valami kis megtakarított pénzből éldegélt — folyton rokonlátogatásban volt. Nem hagyott ki egyetlen családot sem, betoppant reggel vagy megérkezett délben, magzavarta az ebéd után való sziesztát, megrontotta a délutánt és kínos jeleneteket provokált este. Ő volt a rokonság eleven lelkiismerete, aki mindenről értesült, mindenben Ítélkezett és ítélete ellen nem volt felebbezés. Amit Cato kimondott, szent volt és változhatat- lan. Megmérgezte kisded polgári örömeinket, oda lettek a kedélyes összejövetelek, nem volajku gör. kath. és gör. keletiek kénytelenek vallásuk révén -- idegen nyelvet használni. Minthogy e tekintetben vármegyénk szin- magyar vidékei is érintve vannak, szükségesnek véljük, hogy görög szertartásu magyar keresztényeknek a magyar egyházat és püspökséget szervezni óhajtó mozgalmait társulatunk is támogassa. Megfontolandónak tartjuk a megyei magyar kézen levő pénzintézetek kulturéldozatkészségé- nek egyetemleges cél felé való összpontosításának megkísérlését. Ezen eszközök kidolgozása és adott időben való felhasználása az igazgató választmány feladatát képezvén, részletes ismertetésekbe a dolog természeténél fogva nem bocsájtkoz- hatunk. Áttérve most már a társulat anyagi ügyeire, jelentem, hogy társulatunk számadása 15.716 K 99 fillér bevétellel és 14.162 „ 56 „ kiadással, valamint 1.554 „ 43 „ maradvánnyal zárul. Megjegyezni óhajtom, hogy a vármegyei kulturalapból még 27.480 korona kiutalását várjuk, minek megtörténte csak rövid idő kérdése. Ezen utóbbi összeg következtében gyűlt meg: 1908. évi vmegyei hozzájárulás 14.960'— erre befolyt 1909. évben . . . , 10.000'— maradt 4.960'— 1909. évi hozzájárulás . 14.960'— össz esen 19.920'— 1910. évben befolyt. 14.960'— ma radt 4.960'— 1910. évi hozzájárulás. 14.960'— össz esen 19.920'— erre befolyt 1911. évben . . . . 7.400'— maradt 12.520'— 1911. évi hozzájárulás..14.960'— Fő összeg 27.480'— Faragó Ignácz s. k. Madarassy Dezső s. k. jegyző. igazgató. A nagy tetszésszel fogadott igazgatói jelentés után Dr. Falussy Árpád elnök s vele egyetemben a tisztikar minthogy mandátumuk lejárt — viselt tisztjükről lemondottak. S most nyilvánult meg azon lelkes, elismerő ragaszkodás, melyet Dr. Falussy Árpád tak többé vidám, családi zsúrok, mert az első kísérletnél megjelent Cato és leszerelte a készülődést. — Hja, persze, ti gazdagok vagytok Nektek telük sütésre, főzésre, lakmározásra Mert ti lopjátok talán a pénzt valahonnét. De én épen egy árverésről jövök. Azok épen igy kezdték, mint ti. Ezek után persze el kellett fújni az ártatlan mulatságot, bár Cato még igy is heteken keresztül élősködött belőle. Utóbb annyira ment vakmerőségben, hogy kikezdte a család büszkeségét, Fülöp bácsit, a helyi gimnázium történelmi tanárát, aki titkára volt a kisváros irodalmi társaságának és egyebek között, amint az évvégi értesítőből nagyfokú tisztelettel kitanulmányoztuk, rendes vagy tiszteletbeli tagja volt egy csomó tudományos testületnek. Fülöp bácsi polgári erkölcseiben nem lehetett bele- Kapaszkodni, mert nagyképü méltósággal örökké a tudománynak élt, de Cato kitalálta a módját, hogyan lehet halálra bosszantani a kitűnő férfiút. A kiegyezést magyarázta neki, a történelem tanárának, a helyi irodalmi társaság titkárának és egy csomó tudományos testület íendes vagy tiszteletbeli tagjának! Szegény Fülöp bácsi egy martir mosolyával tűrte a rettentő inzultust, ami tekintélyén esett, de Cato nem elégedett meg a diadallal. Andrássy Gyula szereplését boncolgatta, amikor egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg a megbántott férfit : — Érted ? — Értem — rebegte Fülöp bácsi és a füle hegyéig pirult az elfojtott keserűségtől. elnöki tevékenysége, céltudatos vezetése s tettre készsége a társulat keretében kiváltott, midőn őt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel ismét az elnöki székbe helyezte. Dr. Falussy Árpád zajos tetszéssel fogadott programmbeszédben vázolta a jövendő feladatait. Fótörökvése lesz a magyarság közön- bösségét a nemzetiségek terjeszkedésével szemben felrázni, illetőleg megtörni, annak vagyo- nosodását elősegíteni s kapcsot teremteni az ország egyéb vidékein lakó magyarsággal, hogy annak szellemi és vagyoni fölénye biztosítva legyeu. B. Kováís Jenő igazg. tag szép szavakkal üdvözölvén az újonnan megválasztott elnököt, eddigi, sikerekben gazdag munkásságáért a közgyűlés köszönetét s ezutáni működésében teljes bizalmát fejezte ki, amire Dr. Falussy Árpád teljes mértékben reá is szolgált. Ezek után alelnökké közfelkiáltással Ilos- vay Aladár vmegyei alispánt és Vajay Károly Jdr. tanácsos, Szatmárnémeti polgármesterét választották meg. A társulat igazgató-tanácsába a következők választattak: Bakcsy Gergely fő- gymn. igazg., Bodnár György kir. tflő., Bodnár Gáspár tanár, Csaba Adorján főispán, Cholnoky Imre kir. körjz., Domahidy István földb., Deb- receny István kir. tan. polg., Dr. Fejes István ügyvéd, Ferenci Ágost v. tanácsos, Ferency János iró, Dr. Fechte! János tanár, Korányi János ügyv. kamara elnöke, Kótay Lajos áll. isk. igazg., Küszner Albert bankár, Gönczy Antal esperes, Kossuth István földb., Dr. Kováts Gyula sz sz. tanácsos és igazg., Luby Béla, Lub'y Lajos, Madarassy Zoltán, Gyula, András, if. András- és László földbirtokosok, Mihály Ferenc k. s. tanf., Mándy Zoltán földb., Kováts Lajos ref. lelkész, Regéczy Sándor, Szabados Ede, Haut Jenő dr. tanárok, Róth Ferenc tszéki elnök, Szalka Andor, Sepsy Miklós földb., Szalkay Sándor orszgy. képviselő, Szombathy Ödön ny. fszbiró, Nemestóthv Szabó Antal kir. közjző, Szőke Sándor, Thury Zsigmond föld- birtokosos, Dr. Boros Lajos ügyvéd, Dr. Josits Miklós ügyvéd, Thuner Alber cégvezető, gr. Teleky Sándor és Géza, gr. Károlyi József, Tóth Mór, Világossy Gáspár földb., Ratkovsky Pál főigazg. Veréczy Antal táblabiró, Berey József, esperes, Tankócy Gyula főkptny., Kiss Bertalan lelkész, Jékey László, Jékey Sándor földb. Jármy Béla dr. orszgy. képv., Sprenger — Fenéket érted! — rivalt rá Cato haragosan és sarkon fordult. Ott hagyta a család büszkeségét lesújtva, tönkresilányitva, agyon- roppantva. Ez megpecsételte Cato sorsát. Az elfojtott indulatok most mind felkerekedtek, a levegőben pusztító viharok végzetes morajlása támadt és megindult a harc Cato ellen életre-halálra. A családfők napokon keresztül ideges izgatottsággal járták az egymás portáját, gondolom egyik-másik helyen titkos konventikulumokat is tartottak és Catonak, ha megjelent, sem mertek a szemébe nézni. Cato pedig — mintha sejtette volna, mi készül ellene — ott táncolt állandóan a forrongó vulkán fölött. A kellemetlensége megtízszereződött, már leszidott bennünket, ha ártatlan füttyszóval bosszantottuk a dobhártyáját, sőt a nyomaték kedvéért néhány pofont is kiosztott az ifjúság között. A família nagyjai pedig zugtak-bugtak. Néhány elejtett szó hozzánk is eljutott bizonyos anitóoőről, akit Cato két neveletlen gyermekkel fővárosban hagyott. Csakugyan Cato volt-e hibás a gyermekek körül, akkor bizony nem tudtam, csak úgy megsejtettem, hogy a rideg erkölcsök lovagja nem állt mindenben a tiszta becsület alapján. Amikor idáig jutottam a következtetésben, tisztán láttam, hogy elérkezett a leszámolás ideje. Emlékszem arra az estére, amikor a döntő csata lezajlott. Vasárnap volt és hozzánk sereglett ez egész família. Minden arcon kiült a várakozás, meg a félelem, de kisütött a jókedv első sugara is, mert Cato késett. Azt hittük^
