Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
Nagykároly, 1911. szeptember 3. Vasárnap. . évfolyam szám. . 6. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám ------ 1 . Kéziratokat nem adunk vissza.-----------ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Negyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ]|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Khueoék csalódása. A Kossuth-párt értekezlete. Nagykároly, 1911. szeptember 2. Az a tény, hogy az obstruáló ellenzék tizenkét névszerinti szavazástól elállóit, elegendő volt arra, hogy a roskadozó munkapártot egy rövid időre ismét életkedvre keltse és haldokló önbizalmának kimúlását egy csalóka reménysugárral ébredésre ingerelje. Khuennek füttyszóra engedelmeskedő, tudatlan nyája ismét feltűnni látta vezére ajakán azt a rejtélyes mosolyt, mely már oly sokszor megtévesztette és bízni kezdett abban, hogy még nincsen minden elveszve. Mohó sietséggel, mint aki kapva- kap a ritka alkalmon megszólaltatta a mungó had egy „tudós“ emberét, Antal Gézát, kinek beszédét olvasva, őszinte sajnálkozással kérdezhetjük, hogy milyenek lehetnek a munkapárt azon érdemes tagjai, akiket, a körükben úgy látszik pazar jószívűséggel osztogatott, tudós jelzővel nem tisztelnek meg. Élénk fantáziájukkal ismét rózsaszínűnek látták sötét politikájuknak felhős egét és építették tovább hitvány kártyavárukat, amelynek épségben maradásában már maguk sem hittek. Mert Khuenék jól látták, hogy, ha az ellenzéki pártok az obtruálást be nem szüntetik a véderő javaslatokat törvényre emelni nincs módjukban és igy, mivel az osztrák érdeknek szolgálni nem tudnak, bukniok kell. Abban azonban, hogy az ellenzék a technikai obstrukciót az elmúlt héten nem folytatta, Kossuth kezét sejtették működni és ezért felujult reménységgel, izgatott várakozással tekintettek a Kossuth-pártnak múlt hó 31-én megtartott értekezlete elé. De azt, hogy a Kossuth-párt a nemzetnek anyagi és erkölcsi tönkretételét célzó véderő javaslatok elleni küzdelem egyedüli fegyveréről, az obstrukcióról, le fog mondani, csak a kapzsiságában elvakult és a vizbefutóként minden szalmaszálba kapaszkodó munkapárt hihette. Csalódtak. A Kossuth-párt — amint az előre is látható volt — egyhangúlag hozott határozatban kimondta, hogy a véderő javaslatok ellen minden eszközzel, harcol, mert a irrhek benne elviselhetetlenek s mert a nemzeti követelményekből semmi sincs bennök. A párt tehát az obstrukciót nemcsak szükségesnek, hanem egyenes kötelességének is tartja. A Kossuth-párt egyben elhatározta, hogy az alábbi szózatot intézi a nemzethez. A nemzetet tiz év óta fenyegeti az a veszély, hogy a véderő reformálásával egyrészt megkövesedik az a felfogás, hogy a magyar alkotmányos életnek van olyan tere, amelyen a nemzeti akarat egyáltalán nem tényező, hanem csakis a korlátlan uralkodói akarat érvényesül — másrészt tekintet nélkül a nemzet teherviselő képességére, oly haderő szervezése céloztaíik, amely felülmúlja az önvédelmi célokat. A helytelenül magyarázott felségjog alapján megtagadtattak a szabad választás utján alakult többség akaratával szemben is a nemzetnek olyan jogos követelései, melyek nem uj jogszerzést jelentenek, nem is a nemzeti önállóságot biztosi ó törvényekre támaszkodnak, hanem magából az 1867-irc évi Y !. t.-c. rendelkezéseiből és szelleméből folynak Ezen törekvések ellen a nemzet ig iagy része következetesen közdött és ezcK ellen küzd most is a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt, törhetetleniil követelve a nemzeti jogok érvényesítését. El van tökélve a párt a már hagyományossá vált küzdelmet minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel tovább folytatni és a véderő terén érvényesítendő nemzeti jogokat semmi más téren csere vagy alku tárgyává ... tenni. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth- párt régi hagyományaihoz hiven követeli az általános és egyenlő választói jognak oly módon való létesítését, ruely a magyar államnak magyar nemzeti jellegét és az egészséges és folytonos társadalmi fejlődést demokratikus irányban biztosítsa. A párt annakidején arra az álláspontra helyezkedett, amelyet a király is elfogadott, hogy halasztassanak el a véderőreformmal Nem as a sajgó kin . . . Nem az a sajgó kin, Áldatlan gyötrelem, Ami enyhülést nyer Bugygyanó könnyeken : Hanem a mit rejtesz, Önmagadtól félve, Ami megkövesült Szived közepébe’. Mire nincsen szavad, Miről ajkad hallgat, Amikor titkolod Szaggató fájdalmad. Mikor befelé sírsz Márványkemény arccal: Az az égető kin Tele búgó jajjal . . . Kossika Mihály. A hegyen. Szépen, sorban, egymás melleit álltak a fák, sötéten zöldelő, szálegyenes, karcsú, alul kövérebb, felül hegyesedő, tűlevelű fenyvek. Szépen, sorban, egymás mellett, mintha mérnök mérte volna, jelölte volna ki mindegyiknek a helyét. Katonák állanak igy a díszszemlén, mikor a század előtt ellovagol a generális. Így álltak a fenyvek egymás mellett felfelé a hegyoldalon. Alul még magasak voltak, égnek törők s a koronájuk elnézett a soraik között felfelé recsegő hegyi vonat teteje fölött. Aztán minél magasabbra ért a vonat, annál alacsonyabbak lettek a fenyők. Már nem néztek el a kocsi teteje fölött, csak az ablakon nézegettek be, amint vágánydarabra zökkenve, siklott el a kötélpályán lomhán fölfelé kúszó vonat. Később ezek is elmaradtak, szerteszórva, mint a konda a legelőn, itt is egy, amott is egy, bújtak elő a sziklák ezrei közül apró, törpe, zöld fenyvecskék, amiknek nagy volt a feje, nem látszott a törzse. Apró kicsiny fenyvek s még feljebb, ott, ahol már a sziklák között, a kövek alján, mint az erek, vékony fehér hóvonalak futottak fölfelé, mindig soványabbak lettek, mindig kevesebb lett a tűjük, a zöldjük, több lett a fájuk. Aztán már csak szikla dőlt sziklára, mindig több lett a hó s elmaradtak a fenyvek egészen. Azt már nem látták, amikor odabenn a kocsiban a legfelső, első ülésen, a fiatal, nászutas asszony, aki előrelátóan, gondosan magával hozta a cobolyprémes kabátját — már az egész utón úgy ült az ura mellett, hogy a karja a karját érte, hogy a férfi testéből minél többet érezzen a teste, a szerelmet kívánó, az első tudások izgalmában sóvárgó, izgatottan reszkető teste mellett — azt már nem látták a Bubát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Alapittatott 1902. 5 Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. 7 A rom. kath. templom mellett. 7
