Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
á. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi pár* talos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. _____ Kéziratokat nem adunk vissza. ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. [|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Egy felebbezésröl. Nagykároly, 1911. május 28. Vármegyénk közönségét még mindig a tavaszi vármegyei közgyűlés eseményei foglalkoztatják. Amily megnyugvással vette a vármegye közönségének nagytöbbsége ama határozatot, hogy a halmi —bikszádi vasútra egyetlen fillért sem ad — oly nagy megütközéssel tárgyalják megye szerte azt az eljárást, hogy a közgyűlés második napján, midőn már csak a nagykárolyi bizottsági tagok voltak jelen (azok is csak 22-en) a már elutasított kérelem felett ismételten határoztak és 200.000 koronát szavaztak meg a halmi—bikszádi érdekeltség javára. De még ennél is nagyobb felháborodást csinált az 1 %-os ingatlan forgalmi vármegyei pótadó megszavazása, a mely szintén a második napi közgyűlés tárgya volt és a melyen épen azok nem voltak jelen, akik ezen 1 °/o-os pótadó terhét viselik. Azt mondják, hogy a „rólunk“ és „nélkülünk“ történt határozat nemcsak súlyos anyagi sérelem a vármegye birtokosaira nézve, de egyenesen szabálytalan is, mert egy ily életbe vágó, nagyfontos- ságu dolgot a rendes tárgysorozatba kellett volna felvenni, nem pedig a közgyűlés előtt 24 órával kiadott póttárgysorozatba, a melyről a vidéki bizottsági tagok semmit sem tudtak. Nézetünk szerint ez á kifogás meg- nem állhat, mert a közgyűlés napján épen Szabó Antal és Falussy Árpád biz. tagok indítványozták, hogy a póttárgysorozatba felvett 1 °/o-os pótadóra vonatkozó indítvány a halmi—bikszádi ügygyei együtt tárgyaltassék — de ezen indítványt a halmi—bikszádi érdekeltség elfogadhatónak nem tartotta. Domahidy István biz. tag több társával együtt a vármegyei közgyűlés ezen határozata ellen felebbezést nyújtott be. A felebbezés erős argumentumokkal igyekszik kimutatni a határozat sérelmét, helytelenségét és igazságtalanságát. Különösen kiemeli a felebbezés, hogy a törvény nem engedi meg vármegye törvényhatóságának, hogy pótilletéket rójanak ki, mert illetékek után pótilletéket nem szedhetnek. De igazságtalan azért, mert csak az ingatlant sújtja, a mely úgy is túl van terhelve, mig a gazdag pénzintézetek, gyárak, kereskedők, tőkepénzesek, vendéglősök, italmérők, orvosok, ügyvédek, munkások stb. nem fizetik ez illetéket, csak élvezik annak hasznát és előnyeit. De ugyanezen felebbezés foglalkozik ezen pótilleték terhére megszavazott helyiérdekű vasutak 800.000 koronájával is. , Élesen kikel a vármegye vezetősége ellen azért, mert ezen óriás összegre rugó tárgyat kihagyta a rendes tárgysorozatból és csak 24 órával a közgyűlés előtt, a póttárgysorozatba vette fel. Itt azt mondja a felebbezés, hogy nincs 26—27 bizottsági tag jogosítva arra, hogy a vármegye közönsége vállaira közel egy millió terhet rójjon, nincs jogosítva különösen akkor, midőn a tervezett vasutak nem közérdekűek, hanem kizárólag magán érdekek elősegítése céljából terveztettek. A halmi bikszádi vasútra azért sem volt jogosítva a bizottság egy néhány tagja akár 200.000 koronát akár egy fillért is megszavazzon, mert előző napon a tárgysorozat 8 pontja alatti kérvényt elutasítva névszerinti szavazással és óriás többséggel kimondta a bizottság, hogy a halmi—bikszádi vasútra egy fillért sem ad. Ezt a határozatot másnap (de ugyanazon a közgyűlésen) megváltoztatni nem volt joga a bizottságnak. ■t Táncteremben. Fényes táncterem sima parketjén Tovalebbennek mosolygó párok; S én gondolatokba merülve A terem egyik oszlopának dűlve Valakire várok. S eltebben előttem annyi táncos Gondtalan, vidám valahány Boldog kacajjal Kipirult arccal Hódítja a férfit a sok leány. Mindenki boldog, s csak magam állok El búsulva az oszlop mögött; A parfüm illattól telített lég Nem bódit már mint egyszer... rég A Valaki nem jött. Finita la komédia. Tizet ütött a városháztoronyban, a züllött parkban polkázik az ősz. Épp ma egy éve, hogy elhagytuk egymást s ma még az est is olyan graciöz. A színház felöl kacagó nők jönnek: sok fehér kéz ég a sok tüll között. S én bolyongva az utcán, bánkódom, hogy nincs senkim ezek között. Ezek az asszonyok, szépek, izgatottak s pár perc múlva, Mtthon lesznek mind... S egy alvó asszony szive dobbanását messziről én megérzem idekint. Élet. Lomha felhőkből az eső szitál A fájó lelkem oly szomorú A sok színes ábránd álmomban megújul, Hogy aztán elnyomja újra a ború. Megkinoz a sors, játszik velem Csak álmomban teljesül szivem minden vágya S mikor legboldogabbnak érzem magam Felébreszt az élet gúnyos kacagása. Szeged, 1911. Szamosujvári Jakabffy Dezső. A kóbor műkincs. Sasa Smirnov egy nap gondosan újságpapírba burkolt tárggyal a hóna alatt, jelent meg Kosolkov doktor fogadó-óráján. — Nos, kedves barátom — köszöntötte az orvos — hogy érzi magát ? Sasa szivére szorította kezét és izgalmas hangon mondta: — Doktor ur, az édes anyám tisztelteti és ezerszeresen szívből köszöni, hogy engem, egyetlen fiát kigvógyitott a veszedelmes betegségből és megmentett az életnek. Nem is tudjuk, miként rójuk le ... — Csak kötelességemet teljesítettem — hárította el betegének hálálkodását az orvos. — Mindenki más a helyemben csak igy tett volna. — Lássa doktor ur, mi csak szegény emberek vagyunk és sajnos, nem tudjuk megfizetni az ön fáradozását. Pedig ez nagyon a szivünkbe markol, mert oly igen szerettünk volna... Hálánk csekély jeléül, kérjük, fogadja Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Alapittatott 1902. 4 Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. 7 A rom. kath. templom mellett. 7