Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
15. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. össze és a melynek hivatása lenne, úgy a gyors személyszállítást, mint a teher és gyors áru szállításának felét a vonalon bonyolítani. E célból a Püspökladány—Dekreczen— nagykárolyi vonal megerősittessék és a Nagykároly— Zilah—Deés—kolozsvári vonal megfelelő módon kiépíttessék. E Il-ik keleti vasút létesítés? esetén Nagykároly, mint a vasútnak egyik góczpontja rendkívüli forgalmi és kereskedelmi jelentőséget nyerne, mert középpontja lenne a most meglévő vicinálisokon kívül a forgalom lebonyolithatása szempontjából még szükségessé vállandó többi szárnyvonalaknak is. Ily nagyszabású vasúti tervezettel szemben helyes volna, ha vármegyénk vezetősége a vármegye területére, de első sorban Nagykárolyra — mint a megye székhelyére — tekintettel egy vasúti politikát létesítene, a mely figyelemmel lenne a vidék áru és termény forgalmára, annak gazdasági fejlődésére is. Látjuk, hogy a köves utak kiépítése óriási nehézségekbe ütközik, már pedig gazdasági kultúrát fejleszteni csak ott lehet, a hol a mezőgazdasági terményt szolgáltató falvak a fő- vasuti vonallal köves úttal, vagy vicinális vasúttal összekötve vannak. Ily körülmények között a Il-ik keleti vasút termelése alkalmából vármegyénk törvényhatóságának kikellene használni a helyzetet arra, hogy a fővonal létesítése a vármegye egyrészé- nek, de mindenesetre a nagykárolyi, szálkái és erdődi járásnak (a mely utóbbi közlekedési tekintetben a legmostohább helyzetben van) hasznára válljék. Ezúttal nem állunk elő positiv tervezettel, csak az illetékes körök figyelmét hívjuk fel arra, hogy létesitsenek szakemberekből és arra hivatott elemekből egy bizottságot, a mely alkossa meg vármegyénk vasúti politikáját és ennek keretében készítsen egy tervezetet a jogos érdekek figyelembe vételével arra nézve, hogy miként volna fejleszhető tovább vármegyénk forgalmi hálózata. Egy ily vasúti politikával és forgalmi hálózat létesítésével elkerülhető volna a személyes érdekek érvényesülése és csak az egyes vidékek jólmegfontolt érdeke volna egy-egy vasúthálózat létesítésével figyelembe vehető. Egy helyesen átgondolt vasúti politikával Fehérgyarmat összeköthető volna Mátészalkával és Észak-felé Bereg, vagy Ugocsa vármegyékkel ; Csenger direct vonalon Nagykárollyal ugyancsak Királydaróc és Erdőd vidéke Nagykárollyal továbbá Nagykároly Margitlával. Ez utóbbi vonal kiépítése ugyan már biztosítva van, mert ennek kiépítésével rövid idő múlva a Szilágysági vasút részvénytársaság foglalkozik. Természetesen egy helyes vármegyei vasúti politika esetén nem volna szabad egy idegen vármegye érdekének vármegyénk rovására érvényesülni, a mint azt a halmii—bikszadi tervezet vasútvonalánál látjuk. Ha Bikszád fürdővel, magán érdekei vannak, azt ne kapcsolja össze egy idegen vármegye érdekével, a mi vármegyénk rovására, hanem a saját forgalmi érdekét érvényesítse vármegyénk területén lévő Szatmár—bikszádi vasútvonalon. E vasútvonalon ez év folyamán már oly beruházások történtek, a melyek a bikszádi fürdő igényeit teljesen kielégíthetik — hacsak valami más — eddig nem ösmert magánérdekek fent nem állanak, a melyek a halmii— bikszádi vasút kiépítését óhajtanák. A Szatmár—bikszádi vasút részvénytársaság — ugyanis — épen a fürdő nyári forgalmára tekintettel a személykocsiparkba öt darab személyszállító kocsit fog besorozni, a mely már készen áll és a f. évi május 1-én a bikszádi vasúti forgalomba besoroztaték. Nehogy többé a halmii—bikszádi vasutat kérő deputátiónak szánalmas helyzete ismétlődjék és vármegyénk vezetősége úgy a kormány, mint az ország közvéleménye előtt kompromi- táltassék, volna szükséges egy vármegyei vasúti bizottság megalkotása, a mely véleményező testület volna minden olv esetben, midőn vármegyei vasúti vonal létesítéséről, a megfelelő vicinális vasutak forgalmának fejlesztéséről és ezzel kapcsolatos kérdésekről van szó. A forgalmi és közlekedési ut a vármegye közönsége érdekében épül. Hogy annak fejlődése helyes irányban haladjon és necsak a — sokszor — jogosulatlan magánérdeket, de a közönség érdekét szolgálja, arra szükséges egy illetékes és érdektelen fórum, a mely ugyan nem hivatalos testület, de a mely az illetékes tényezőknek, a mindenkori alispánnak és főispánnak véleményező bizottsága lenne. A mi vármegyénk közigazgatásában nagyon szükséges volna egy kis életerő és egészséges munkás szellem és irány meghonosodása a mely bennünket a modern életet élő és rohamosan fejlődő vármegyék sorába emelne. A türelem városa. Talán nincsen még egy város, ahol oly soká vajúdnának az egyes megoldásra váró kérdések mint nálunk. Még ősz volt, amikor nagy diadallal hirdettük, hogy a kereskedelemügyi miniszter a vasúti indóház felépítését elrendelte, az igazságügyi miniszter a törvényszék felállítását kilátásba helyezte és most tavasszal még mindég csak ott állunk, hogy békés türelemmel várjuk a kereskedelemügyi miniszter rendeletének foganatosítását és vérmes reményekkel tekintünk a kilátásba helyezett, de még mindég meg nem Ígért törvényszék felállítása elé. De ez, bár mindenesetre ritka példája a körülményekben való csendes megnyugvásnak, semmi esetre nem eszköze a haladás és fejlődés elő mozdításának. Pedig erre, a mi városunknak igazán nagy szüksége volna. Más városok roham léptekben haladnak előre és ezt látva, minket stagnáló helyzetünk dacára, még az irigység sem bánt, hanem napirendre térünk fölötte azzal, hogy minden úgy van jól, ahogy van. És ez az egykedvűség az, amely arra az útra vezet, ahol előre nem, hanem csak visszafelé lehet haladni. Nem tudjuk, hogy városunk illetékes tényezői részéről, kiknek kötelesség- szerüen lelkiikön kell viselniök városunk haladását, — amióta városunk legutóbb a minisztereknél deputacióban járt, — törtéót e valami intézkedés úgy a vasúti indóház felépítése, mint a törvényszék létesítése érdekében, de annyi bizonyos, hogy ennek nyoma nem látszik. Ezért mi inkább hisszük, hogy az illetékes tényezők bízva az ígéretekben minden türelmetlenség nélkül várják azok beváltását. Azonban nekünk egyik kérdést illetőleg sem, de főkép a vasúti indóház felépítése ügyében nem szabed türelmeskedni, mert a vasúti indóház felépitése, már egészségügyi szempotból is halaszthatatlanul sürgős kérdés, melynek mielőbbi megoldását elősegíteni, városunk illetékes tényezőinek legfőbb kötelessége. A vasúti indóházon és a törvényszéken kívül, hasonló megoldásra váró kérdések az állami elemi iskola és a pénzügyigazgatóság felépitése. Az állami elemi iskola telkét már megvásárolta a város, a rajta levő házat is lebontatta, de az építés még mindég nem veszi kezdetét. — Nálunk nem sürgős semmi. A pénzügyigazgatóság jelenlegi épülete mai céljának nem felel meg. Ez köztudomású dolog. Egy megfelelő épület felépitése iránt történtek is némi intézkedések a város részéről, de eredményre nem vezettek. A pénzügyigazgatóság nem épül. E kérdésnél is latba kellene magát vetni az illetékes tényezőknek és személyük súlyával, személyes közbenjárásukkal kieszközölni, hogy úgy mint más városokban, a mi városunkban is építsen az állam pénzügyi palotát. Uj rendszer a mébészetben. Irta: Dr. Glatter A. Béla. E lap olvasóközönsége közt bizonyára igen sokan vannak, kik nyaranta szívesen elpepecselnek méheik között s gyönyörködve figyelik ezeknek az apró teremtményeknek szorgalmas munkáját, ősszel pedig jó hordásu nyár után megelégedetten veregetik zsebüket, benne érezvén fáradozásuk jutalmát. Mondhatták is a méhészkedő emberek: meg is érdemeltem ezt a kis jövedelmet, mert derekasan megdolgoztam és fáradtam érte, lévén a méhészkedés fáradalmas és sok munkát igénylő foglalkozás. De hála Istennek csak volt, mert az uj rendszernek éppen az a megbecsülhetetlen előnye az eddigi rendszerek fölött, hogy megkíméli a méhészt a sok fárasztó munkától és a mézhozam, azaz a jövedelem nemcsak hogy éppen annyi, mint eddig volt, hanem meg is kétszerződik. A múlt hó közepe táján jelent meg ennek az uj rendszernek és alapelveinek leírása. A méhek élete címen, könyvalakban, számos képpel téve még érthetőbbé magyarázatait. A rendszer feltalálója és a könyv szerzője id. Boczo- nádi Szabó Imre, újpesti neves méhész, ki kaptárrendszerét Boczonádi rendszernek nevezte el. Hogy azonban megérthessük ezen rendszer kiválóságát és előnyeit, szükséges, hogy rövid vonásokban vázoljam az eddigi rendszereket s aztán a Boczonádi rendszert, hogy annál inkább szembetűnjék az utóbbinak fölénye az előbbieken. A méhészkedés kezdetben és még javarészben most is kasokkal történik. Ezeknek az a hátránya, hogy ha hiba esik bennök, nem lehet belátni a kas belsejébe s igy csak hosz- szas megfigyelés után jöhet rá a tapasztalt méhész is, hogy mi a baj, úgy hogy sokszor megtörténik, hogy mire rájön a hibára, már nem is segíthet rajta. Másik hátránya, hogy a kas kijáró nyílása alul van, minek hátrányos következményeit tavasszal láthatjuk, midőn a télen át felgyülemlett vizpárák mind a fenékre csapódnak le és lucskossá, penészessé teszik a lépeket, amihez hozzájárul a kijáró szűk volta is, mert a kas igy természetesen nem szellőződik rendesen. A kasos méhészet hátrányait igyekszik kiküszöbölni a kaptáros rendszer, mert itt már beláthatunk a munkálkodó méhek közé s az esetleges hibákat rögtön észrevehetjük, de rögtön segíthetünk is rajtok.
