Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz.

•fggi* Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám.- Kéziratokat nem adunk vissza. :

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő : |j Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István.

Előfizetési árak:

Egész évre

..............................................8 korona.

Fé

lévre...................................... . . . 4 korona.

Ne

gyedévre..............................................2 korona.

Eg

yes szám 20 fillér. [|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Az aj főispán.

Vármegyénknek uj főispánja van. A Khuen kormány felterjesztésére Ő felsége a király Csaba Adorján járási főszolgabírót nevezte ki Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánjává.

Ha az uj főispánról eddigi közéleti szereplése után, mint a közigazgatás egyik legrégibb tisztviselőjéről és társadalmi emberről kellene megemlékeznünk, úgy róla csak a legrokonszenvesebb hangon írhatunk. Mert bár politikai elvek szempontjából eddig is áthidalhatatlan mélység választott el bennünket, mindazonáltal becsüljük benne a kitűnő és hozzáférhetetlen tisztviselőt, az intact és jellemes embert, a ki minden időben tisztességgel töltötte be hivatali kötelességeit, a melyet eléggé bizonyít azon körülmény, hogy 17 éven át mindig egyhangúlag megválasztott főszolgabirája a szatmári járásnak.

Munkásságát és a járási főszolgabírói állás legfőbb kellékét: tiszta jellemét elismeréssel honorálta a koalitiós kormány is akkor, a midőn őt Falussy Árpád vármegyénk volt főispánja felterjesztésére a VII-ik rangosztályba léptette elő.

A midőn azonban Csaba Adorján az alkotmányellenes Khuen kormánytól a főispáni állást elfogadta, egy olyan

politikai missiót vállalt, a mely nemcsak lapunk politikai elveivel, de a függetlenségi és 48-as pártnak, sőt vármegyénk hazafiasán gondplkozó, nemzetünk jövő- jéért\^ggq^6^ozönségének közérzületével ell&frtrro^n all

A Khuen kormány a nemzet törvényes és alkotmányos jogainak letöréséré küldetett le Bécsből. E lrormany nyíltan hirdeti és szózatának egész tartalmával bizonyítja, hogy még azon jogok érvényesítéséről is lemondott, a melyek az 1867-iki kiegyezésben a király által szentesített törvényekben a nemzet javára Deák Ferenc által biztosíttattak.

De nemcsak az alkotmányos jogokról való lemondást hirdeti a Khuen kormány, hanem élethalál harcra készül a nemzeti akaratból született azon pártok ellen, amelyeknek zászlójára a nemzet függetlensége és önállósága van felírva s a mely pártok a tartományi helyzet szégyenletes állapotából az országot kiemelni törekednek és ieakarják rázni azt a 400 éves igát, a melyet az osztrák hatalom a nemzet nyakára tett.

Ennek a politikának hive és exponense lett Csaba Adorján, a midőn a Khuen kezéből a főispánságot elfogadta.

Tudjuk, hogy a régi szabadelvüpárt ezen alkotmányellenes munkájában a háta mögé áll, ámde azt hisszük, hogy Szatmárvármegye függetlenségi' polgársága egy szivvel és lélekkel fogja felvenni a

küzdelmet akkor, amidőn majd azt látja, hogy a Khuen kormány küldöttje az erőszakosság politikájához folyamodik.

Csaba Adorján eddigi múltjából azon reményt kell merítenünk, hogy aző kormányzása alatt nem fog a Khuen kormány vak eszközévé sülyedni, hanem tiszteletben fogja tartani a vármegye füg- ^T*5' getlen elemének közérzületét és sem a képviselő választásoknál, sem a törvény- hatósági bizottság közgyűlésein nem fog erőszakos akadályokat gördíteni a vármegye közönsége akaratának megnyilvánulása elé.

Akarjuk hinni, hogy nem engedi magát erőszakos befolyásokkal félre vezettetni és nem enged tért sem a végzetessé válható családi politikának, sem pedig a beteges nagyravágyásban szenvedő elemeknek.

Az uj főispán egy kitünően szervezett, teljes munkaképességgel biró, jóindulatú és szorgalmas tisztviselői kar élére áll, amely tisztikar az utóbbi években a vármegye közigazgatását magas fokra fejlesztette és az elsők közé helyezte. Ez a közigazgatás, amely kiállotta a tüz- próbát, csak egy igazságos, tapintatos és méltányos vezetéssel fejleszthető tovább. Reméljük, hogy az uj főispánt is a közigazgatás ellenőrzésében és felügyeletében ugyanazok az elvek fogják vezetni, amelyek a mai kitűnő közigazgatást megteremtették.

Renaissance levél.

Madonna Glodiának, Jevérmi condottieri nejének, Giulió Romano üdvözletét küldi!

Fehérkeblü Madonnnám ! Éppen most hallom, hogy a férjedet, a becsületes és kiváló katonát, Firenze felbérelte magának, ami őszinte és nagy sajnálattal tölt el, mert valószínűleg unatkozol ott lent Piacenzában. Én pedig előreláthatólag még jó sokáig nem tudok megszabadulni Ő Szentsége szeszélyeitől, aki sajátkezűig ügyel fel arra, hogy szakadatlanul dolgozzam a Konstantin-termen és avatatlan kezemmel folytonosan a mester félbenmaradt alkotását. A napokban aztán afeletti dühből, hogy az öreg megint itt lábatlankodott az álványom alatt, olyan téglaszínűre festettem a testeket, hogy a vén oroszlán majdnem elájult. Persze mialatt Ő Szentsége a legpocsékabbul dorbézol, engem azalatt bezárnak ide a loggiákba. A múltkor is csak nagy nehezen sikerült kiszöknöm, de amit végig tapasztaltam, megérte a fáradságot.

Autonio Scarli, ez a felfuvalkodott csirkefogó hazatért Velencéből, ahol töméntelen sok pénzt lopott össze a nagytekintetü tanács és II Magnifico közreműködésével; hazatért mondom, és megházasodott. Feleségül vete az öcs- cse szeretőjét, a szőkehaju édesszavu Fiamettát nem véve tekintetbe a saját kopasz fejét és éppen nem jelentéktelen pocakját. Az esküvőre engem is meghívtak, a meghívót az agyalágyult Hadrián kardinális csempészte be hozzám, s ugyancsak az ő ruhájában szöktem ki.

Amint elérek Scarli villájához, nincs nagyon messze, az Angyalvártól, nagy felfordulást látok. Ép az esküvő napjára hazajött Páriából a Scarli öcscse, a Fiamette szeretője. Ha emlékszel még rá, két éve, hogy együtt mulatott velünk a velencei farsangkor. Szép kölyök a fiú és ügyes piktor, úgy hogy még a németek is meghallották hírét, azok is dolgoztatnak nála. Igyekszem rendjén elmesélni az eseményeket, noha elég bonyodalmasak. Hát amint mondom, a fiú Giambattista, hazajött és amikor megtudta, hogy a szeretőjét a saját bátja feleségül vette, nem hogy kacagott volna a bolond, de elkezdett átkozódni s a drága velencei üvegeket csakúgy vagdosta a szolgák fejéhez. Párbajról majd pedig brávókról szavalt, végül pedig, amint azt már az ilyen gyerek-ember szokta, rettenetesen elkezdett zokogni.

A nagylármára kijött a bátja, ez az asszott arcú uzsorás és jól elverte a fiút.

Majd látszólag megbékültek és megállapodtak abban is, hogy Giambattista résztvesz

a lakodalmán. A fiú szörnyen el volt keseredve. Bezárkózott a szobájába, egész éjjel dolgozott, reneteg sok olajat fogyasztva el, a zsugori Scarli nagy dühére és a dolgozás közben csak folyton a Fiametta nevét ordítozta és úgy bőgött, mint egy bika. Reggelre aztán elcsendesedett.

Mikor megláttam, hogy milyen szánalmas a külseje, igazán megszántam.

— Mit dolgoztál? — kérdem.

— Német munka, feleli — jól fizetik nagyon. Eleinte a Károly császár kódexe számára csináltam, fedőlapul, de megtetszett és megrendelték, csinálnám meg újra szebben vásznon.

— Na és mi a tárgya... talán megmutatnád ?

— Majd este, mondta a fiú, a lakománál ... és nagyot villant a szeme, de ha a tárgyát akarod tudni, itt van a könyv, olvasd el.

Tudod jól, pirosajku Clodiám, hogy a Decameronon kívül könyvet sohse forgattam. A mikor pedig ezt a német szarkalábakkal telerajzolt csomagot megláttam, úgy megijedtem tőle, mintha orgyilkosokkal állottam volna szemben. Minden betű hegyét tőrnek néztem, amely átjárja a szivemet. Nem is olvastam el, csak a címét. Az volt rajta, Percival a tiszta bolond,