Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
2. oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 10. szám. Mi élénk figyelemmel fogjuk kisérni az uj főispán kormányzati ténykedését úgy a politikában, mint a közigazgatásban, és ha politikai tekintetben nem is érthetünk egyet talán soha, a közigazgatás terén még támogatói lehetünk az uj főispánnak, hogyha működését a törvény, az igazság és a méltányosság fogják jellemezni és ha megfogja tudni becsülni a jó közigazgatás egyik legfőbb kellékét : a becsületes és szorgalmas munkát. Ha azonban az uj főispán a Khuen kormánynak annyira vak eszközévé válnék, hogy alkotmányellenes politikáját a közigazgatásba is bele vinné és a vármegye tisztviselőit e politika érdekében befolyásolná, úgy e téren is, mint kér- lelhetlen ellenfelet fog szemben találni magával. Politikai helyzet. Domahidy Elemér beiktatása Debreczen- ben csütörtökön ment végbe. Hajduvármegye közgyűlési terme zsuffolásig megtelt és a karzaton a hölgyközönség tolongott. Kovács Gyula alispán felolvasván a királyi kinevezési iratot, Veszprémy István a megyei függetlenségi párt elnöke kijelentette, hogy tisztán a főispán személyére való tekintettel nem akar diszharmonikus hangokat vegyíteni az ünneplésbe. Tiltakozik ugyan a megyei függetlenségi párt nevében az eskütétel ellen, szavazást azonban nem akar, csupán a tiltakozásuk jegyzőkönyvbe iktatását kéri. A meghívott főispán ezután letette az esküt s Balthazár Dezső a törvényhatóság, Pá- kozdy Sándor főjegyző a megyei tisztikar nevében üdvözölte. Délben ötszáz terítékes lakoma volt. * * * Csaba Adorján főispán beiktatása czéljá- ból a vármegyei törvényhatóság folyó hó 14. napjának délelőtti 11 órájára van összehijva. Az eddigi párthangulatokból Ítélve csak a közönyösséget konstatálhatjuk minden oldalról. A függetlenségi pártok állásfoglalása még nincs megállapítva. E czélból Luby Géza a vármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke e hó 13-ára értekezletre hívta össze a párt tagjait Szatmárra, hol a főispáni beiktatásra vonatkozó magatartást fogják megbeszélni. A nagykárolyt függetlenségi párt ez idő szerint a Justh Gyula fogadtatásával van elfoglalva s távol állónak tartja az insfallátió gondjait. A „Nemzeti Munkapárt“ tervezett állásfoglalásáról pedig nem beszélhetünk, mert ez még vármegyénkben nincs. Pedig azt a szükséges „éljen“ kiáltást aligha fogjuk másként hallani, ha az uj párt tagjai fel nem vonulnak és fallánxba nem állanak. * * * A budapesti lapok nyomán közöljük azon hirt, hogy dr. Falussy Árpád volt főispánunkat a karczagi függetlenségi körök elnökségeinek értekezlete nagy lelkesedéssel függetlenségi és Kossuth párti 48-as programmal képviselőül jelölte s hogy megválasztatásának biztosítása céljából a Kossuth párt a kerülethez tartozó városok képviseletének résztvételével a mai napon Karcagon nagygyűlést tart. Nem volt módunkban meggyőződést szerezhetni arról, hogy a volt főispán a jelölést elfogadta-e, de ha ez megtörténik, úgy csak örömmel konstatálhatjuk azt, hogy ez a tevékeny agilis és munkás ember főispáni működése után vissza nem vonul, hanem részt kíván venni a jövő küzdelmes, de egyszersmind hazafias munkában. * , * * Justh Gyula „rozsdás fringiá“-ját most hordogatja szerte szét a vármegye választó- kerületeiben. Azt már hallottuk erről a fringiáról, hogy egy ütésére Szatmárvármegye székhelye Nagykárolyból Szatmárra fog átröpülni, — azon varázslatos második tulajdonságát azonban még nem ismertük, hogy a fringia érintése halottakat is tud feltámasztani. Mert hogy a krassói, szatmári, nagykárolyi és nagybányai kőrútjának más czélja lenne, mint a letűnt képviselő halottaiból való feltámasztása, — abban senkisem kételkedik. Esküdtszéki drámák. Dr. Benda Jenő fővárosi iró s hirlapiró, lapunk számára irt tanulmánya. Jogásznak lehetetlen úgy nem éreznie, hogy a vaskénvszerü paragrafust Szegeden egy kicsit megalázták. Az a tömeg, mely a Tisza- szálló előtt Haverda Mariskát éljenezte, hallani akarta, meghallgatta, megtapsolta, nemcsak a fölmentett vádlott asszonyt ünnepelte, hanem valamilyen groteszk manifesztáczióban győzelmi tort ült a felsült törvény fölött. A törvény fogta, faggatta, vallatta, esztendeje a három vádlottat, a törvény nyitogatta előttük hosszú évekre a börtönczella ajtót. Azonban a törvényt, a tiltó parancsot, hogy „ne ölj“ ! Az esküdtek verdiktjében felfüggesztette egy magasabb rangú vető. És a tömeg attól a vétótól mámorosodott meg. ezt a felfüggesztést ünnepelte különös lelki exaltáczióval. Mi ez? Jogász számára érthetetlen, sőt megrovásra méltó jelenség. A jogász megérti, hogy Haverda Mariska s különösen Vojtha Antal elítéléséhez nem talált elegendő bizonyítékot a skrupulizáló lelkiismeretesség. Ez az aggodalmas körültekintés összefügg a tételes joggal, sőt föltétele a helyes alkalmazásnak. De Jánossy? Jánossy beismerte, hogy ölt, a gyilkosság motívumai nem indokolták az erős felindulást, az orvosszakértők véleménye a korlátolt beszámithatóság és pszichikai terheltség megállapításával is csak nyomós enyhítő körülményeket adott a számára. Ilyen előzmények után hogyan mondhatta ki rája az esküdtszék verdiktje a „nem bűnöst“ ? Tisztán jogászi szempontokkal bajos volna ezt megmagyarázni, a minthogy tisztán jogászi észszel általában nem lehet megadni az esküdtszéki intézmény lélektanát és természetrajzát. Nem szabad elfelejteni, hogy az esküdtszék padján nem tizenkét objektivitásra trenírozott jogtudós ül, hanem tizenkét laikus ember. Tizenkét szemét, fülét, szivét, ítéletét szubjektív hajlamai szerint használó személyiség. Tizenkét szabó, suszter, földmivelő, a ki a sok napos tárgyalás alatt nem azt teszi, hogy hideg tárgyilagossággal összeadja a mentő és a terhelő körülményeket, hogy azután a verdiktben megcsinálja az egésznek az egyenlegét. Esküdt és obiektiv biró közt ez a mélyreható különbség: az objektiv biró mindent mozzanat fölött ítél, a végső rezultatum a folytonos logikai folyamat sok apró összetevőjének az erdője; mig az esküdt gyakorlatlan /s, palléro- zatlan is ahhoz, hogy megfussa a I0 gikai köValami Volframm nevű german szerezte. Utálom ezt a fajt, mert esetlen és pokolian sokat prédikál, erkölcsösködik. Mindig többet beszél a kelleténél, de még akkor sem mond semmit világosan. Például ez is „Percival, a tiszta bolond.“ Hát nem bolond-e, aki „tiszta“, mond csak hajnaltestü szeretőm? Aki pedig bolond, az tiszta is egyszersmind, nem tudja, hogy mit tesz, nem is nevezhető bűnösnek, igy tanítja legalább Centifiore, a jogtudós. Elég az ahhoz, hogy időközben eljött a lakoma ideje. Clodia! A pici lábaidra esküszöm soha ilyen nagyszerűben nem volt részem. Most elmondom, hogy mi történt. Úgy a tizedik fogásnál feláll Giambattista, aki eddig vígan falatozott. Oda lép egy eltakart emelvényhez, és a függönyre teszi a kezét. Az arca elváltozott és amint a komédiások szoktak, meghajtotta magát és elkezedett beszélni. Méltóságos hölgyeim és uraim! Tudatom veletek, hogy a bátyám kiváló Automó Scarli a németeknek készült képemet megvette 40.000 scudiért. (!) Saját kívánságára be fogom most nektek mutatni, amit szerény művészetemmel meg tudtam csinálni. Előbb azonban engedjétek meg, hogy elmondjam a képtárgyát. Egy előkelő és ifjú lovag Percival asszonyt soha nem érintett. Fogadalma kötötte ehhez. Nagy és nehéz megpróbáltatáson kellett átalmennie, igy végzete úgy hozta magával, hogy egy mezőn kelljen áthaladnia. A mező virágai szép fiatal leányokká változtak akkor és mint az erdei indák ölelték körül. A lovag megszédült és az egyik leányt megcsókolta, s igy megtörte fogadalmát. A leányt nőül kellett venie és büntetését abban lelte, hogy hűtlen lett hozzá. A lovag haladását a mezőn : ezt vetette vászonra ecsefem . . . Lássátok tehát! És ezzel lerántotta a függönyt. Ott volt a kép. . . A mezőn jött a fiatal lovag, aki az ő (Giambattista) képét viselte. A lányok ölelésre tárt karokkal várták, egy pedig belekapaszkodott és a szép karjaival görcsösen ölelte át. Fiametta volt ez az alak, ruha nélkül gondos szabatossággal megrajzolva, mintha csak Luo- nardi egy tanulmánya lett volna. A teste ott állott mezítelenül az egész társaság elölt, úgy hogy mindenki észrevehette, hogy igy csak természet után lehet alkotni. Egy pillanatig nagy csend volt, aztán viharos erő tört ki a kacagás és Scarlinak égyütt kellett nevetni a saját gyalázatán, ha csak még nevetségesebbé nem akart válni. Egyedül Giambattista zokogott, a bolond, majd pedig, mintha elvesztette volna az eszét, kitámolygott. Amint hallom, ez a gyalázatos Scarli elüldözte állítólag Fiamettát és neki is nyoma veszett, mint Giambattistánok, akiért kár, mert ebből is láthatod, hogy szellemes fiú volt. A képe pedig, hát az igazán nagyszerű. Majd lemásolom és elküldöm neked, aranyhaju Cló- diám. .. Hallom, hogy Leó az a türelmetlen csontváz már megint itt settenkedik a loggiákban és sürgetni jön a munkát. így hát még csak a csókjaimat küldöm el neked, akinél csak egyedül a nap és a Rafael színei tündöklőbbek . . . Fodor Gyula fl« LJ Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902.
