Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. -C-a*Szerkesztőség, hová a lap szellemi réSzét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. ............Kéziratokat nem adunk vissza. -----------ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: j! Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre..............................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre...............................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Tisza akciója. Nagykároly, 1910. február 5. Tisza István gróf a főrendiházban elmondott nagy beszédében erős vonásokkal festette azt a súlyos és szerencsétlen helyzetet, a melybe az ország került. Aggodalmasan tiltakozott az általános egyenlő és titkos választói jog programmja eilen, mert ennek törvénybe iktatása a nemzet végveszedelmét jelenti. Az ország ezen súlyos helyzetében, a midőn a pártok között végleg megszűnt a békés egyetértés, megszűnt a parlamenti munkálkodás — és egy parlamenten kívüli kormány kinevezésével ez idő szerint a békés kormányzás lehetősége sincs meg, — oly lejtőre jutott az ország, a melyet, ha a nemzet jobbjai kellő időben feltartóztatni nem tudnak, alkotmányos életünk kiszámíthatatlan rombolásnak lenne kitéve. De Tisza a nagy beszédjében kifejezést adott akkor annak is, hogy csalódott Khuen-Héderváry kabinetben, hogy őt a választói jog kérdésében egy nagy tárolság választja el az uj kormánytól. E nagy beszéd konklúziója azután az volt, hogy egy táborba tömörüljenek a nemzet nagyjai pártkülönbség nélkül, ne legyeu közöttük választó vonal a 67 és 48, hanem a nemzetet fenyegető Akarat. Kell: hogy az ész a szívvel szembe szálljon S kell: hogy a győztes mindig az legyen! Kell; hogy ne csüggjünk rózsás álmodáson, Ha tudjuk: fájó és reménytelen. Kell; hogy az álmok sápadt kergető je Dobja az élet zajába magát — Rázza fel lelkét hiú kábulatból S viselje nyugton, mit a sorsa ád! Kell; hogy legyőzze azt a balga szivet, Amelyek önző, makacs, nyugtalan Nagyravágyó — mert boldogságra vágyik! S szenved, zokog — bár néma, hangtalan. De kérdi-é a szív: melyik az az álom Amelynek utján valóságra lel ? Ő csak bolyong a délibábok nyomán S álmodik; mert álmodnia — kell. Gulácsy Ilonka. A Kölcsey-egyesület estélye. Büszke lehet városunk a Kölcsey-egye- sületre, mert ünnepi akkordokban, lelket nemesitő harmóniában tudja kifejezni azokat az érveszedeiem elháritására egyesülniük kell mindazoknak, a kik szivökön hordozzák a haza sorsát és a párt politika egyoldalú programmjától elvakulva nincsennek. És a beszéd az egész országban mindenütt kedvező hatású volt, mert ebből a pártok azt remélték, hogy Tisza a parlamenti pártok között keresi az egyesülést és ezáltal elitéli azt az alkotmányellenes vállalkozást, a mely Khuent és kormányát a miniszteri székbe bevette. Ámde úgy a parlamenti pártok, mint az egész nemzet rövidesen csalódott. A Khuen kormány megkapta a parlament óriási többségétől a bizalmatlanságot, a melynek alkotmányos konsek- venciája az lett volna, hogy a kormány ott hagyja helyét vagy a házat királyi kézirattal azonnal feloszlattatja. Khuen azonban alkotmányellenes eszközhöz folyamodott. — Exlexben és a bizalmatlansági nyilatkozat után a már jó előre elkészített királyi kézirattal a házat elnapolta. — E tényével a kormány a darabont kormányok sorsára jutott. Feszült figyelemmel várt az egész ország ezek után Tisza állásfoglalására. Az ország csalódott, mert Tisza István gróf az alkotmányos útról lelépett, Khuen kormány támogatására sietett. zelmeket, gondolatokat, amelyekből egy-egy ünnepély fakad. Most is a jan. 29-én lezajlott Mikszáth-ünnepéllyel annak a nemes gondolatnak adott kifejezést, hogy becsüljük meg nagy- jainkat, akik munkásságukkal nemcsak nekünk szereznek kellemes perceket és gazdagítják a magyar irodalmat, hanem a külföld előtt is tiszteltebbé teszik a magyar nevet, a magyar érzést és gondolkodást. Elsőnek Sróff Gábor az irodalom szakavatott tanára lépett az asztalhoz, hogy megtartsa bevezető előadását. Beszéde nagyhatással volt a hallgatóságra, mert először irodal- milag magasan állott, — szebbnél-szebb kifejezések, gyönyörű képek és gondolatok váltakoztak benne, — másodszor pedig Gaál Józseffel, városunk szülöttével hozta kapcsolatba. A XIX. század legkedveltebb novellistáját s irodalmi munkásságát összehasonlította a jelenkor lég- kiválóbb humoros elbeszélőjével, Mikszáth Kálmánnal. Három egyező vonást tüntetett ki a két iró irodalmi működése közt. Először mindketten szeretettel Írnak a felvidékről s annak lakóiról, másodszor a palóc földről, szépségeiről és népéről és harmadszor mindketten az Alföldet, mint a költészet örök forrását, festik. Sróff Gábor, aki már egyszer megpendítette azt az eszmét, hogy városunk Gaál József emTisza nem tartja az alkotmánylényegébe vágó cselekedetnek a házelnapolását, egyszerűen és ismét csak forma hibának tekinti Khuen eljárását. A főrendiházi beszédének hatása tehát Tisza ezen végzetes állásfoglalásával megsemmisült. Ha Tisza István gróf komolyan vette az ország nehéz válságos helyzetét a mérsékelt és hazafias pártok együttműködését, úgy első cselekedete az lett volna, hogy a háznak alkotmányellenes elnapolása után a Khuen kabinetet elejti és amint a Lukács László-féle vállalkozásnak ellen állt, épugy a Khuen Héderváry kormánytól is azonnal meg kellett volna vonnia támogatását. Tisza ma is hirdeti, hogy jót akar. Hirdeti most is az Andrássy és Kossuth párttal való együttműködésnek szükségességét. Ámde minden fáradozása hajótörést fog szenvedni azon szerencsétlen elhatározásán, hogy azt a kormányt támogatja, amely kormány nem a béke megteremtésére, nem a nemzeti jogok fejlesztésére, hanem a függetlenségi pártok letörésére vállalkozott. Ily nehéz és súlyos teherrel tehát Tisza István hiába indult el a béke utján, mert a Khuen kormánnyal karöltve nem a békének, hanem egy ádáz és elkeseredett harcnak lesz az előkészítője. lékét születésének száz éves évfordulójára 1911-ben ércbe öntse s mint tudjuk alakult is egy bizottság e célra, — most újból eszün'cbe juttatja tartozásunkat Gaállal szemben, ami nagyon időszerű, mert a száz éves évforduló rohamosan közeledik s maga az ügy úgy látszik még mindig a kezdés stádiumában van. Így nem jutunk célhoz. — Sróff beszédjéért zugó tapsot kapott, amit teljes mértékben meg is érdemelt. Másodiknak Kacsó Irénke előadta Székely Imrének egyik ábrándját. Amikor szerepelni látjuk, már előre tapsolunk, előlegezzük az elismerést, mert precíz játékával, művészi kön- nyedtségével mindig magával ragadja a lelkes hallgatóságot. Az Ábránd eljátszása után fivérével négykézre magyar zenei gondolatokat variált hasonló eredménnyel. A zene után Dr. Kovács Dezső következett, aki hivatva volt az ünnepély főgondolatát fölolvasásával kidomborítani. Előadását nem részletezzük, mert lapunk jövő számának tárcarovatában lesz olvasható s azt a sok szép gondolatot csonkítás nélkül nem is lehetne röviden előadni; csak annyit jegyzünk meg, hogy mester a jellemzésben, anélkül, hogy a hallgatóság értelmét kifárasztaná. Gördülékeny stílusával, megkapó gondolatfüzéseivel megigézi
