Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
Nagykároly, 1910. jannár 16. 4K5* POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. *«ö* Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. ■®25* Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. -tg25* : Kéziratokat nem adunk vissza. A harcos kormány. Nagykároly, január 16. A „sánta kormány“ nem jutott el Bécsig. Meghalt az utón, mint a kora szülött, a kinek szerves részei hiányzanak. Most egy harcos kormányt küld a király a nemzet letörésére. Elkeseredett elszántsággal áll mellette Tisza István, a ki az uj kormány győzelme reményében ismét a politikai küzdtérre lépett. Nem vagyunk Tisza István gróf hivei, mindazonáltal őszintén sajnáljuk őt, hogy ismét egy újabb „ballépéssel“ viszi pártját az elkerülhetetlen kudarc elé. Ha nem siet oly gyorsan Khuen támogatására, hanem a Lukácscsal szemben elfoglalt álláspontján megmarad és bevárja az újabb kísérlet bukását — úgy talán még az övé lett volna a jövő, a kinek egyénisége a nemzet előtt négy évi passiv magatartása folyamán rokonszenvesen emelkedett. Ámde hozzácsatolta magát az absolut akarat végrehajtójához, — társul szegődött a nemzet jogait letörni akaró királyi kiküldötthöz, a mely cselekménye által nagy csorbát ütött azon a rokonszenven, a mely őt az utóbbi időkben a politikai világ részéről is méltán megillette. Bármilyen darabont erővel és eszközökkel fog is Khuen-Héderváry a királyi parancs végrehajtásához, az uj választásokon lefog törni. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: | Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ..............................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre..............................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||j Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A nemzet érzi, tudja, hogy Khuen- Héderváry nem alkotmányos kormányzásra, — nem a nemzeti jogok védelmére vállalt kormányt, hanem azon célból, hogy a nemzet jogait védelmező függetlenségi pártot össze törje és a nemzet jogait letiporja. Érezte ezt Tisza István is, mert a harcos kabinetben az ő legszemélyesebb hivei sem vállaltak tárcát. De a királyi parancs végrehajtására a vármegyénkben sem kaphat al- kas embert. Hiszen kormányát parlamenten kivül álló emberekből is alig tudja összeállítani. Egy-egy tárca elvá- lalására négy-öt embernél is kellett ku- nyorálni. A hazáját szerető és alkotmányos jogait féltő minden igaz függetlenségi embernek moe* erre kell törekedni. Politikái válság. Khuen-Héderváry merész vállalkozását a koalitiós pártok egyetlen árnyalata sem támogatja. A függetlenségi pártok egész tábora kér- lelhetlen harccal várja az uj kormány betdí| tatkozását. A néppárt is teljes erővel fog KhrW ellen felvonulni. Az alkotmánypárt élén Andrássy Gyulával várakozó álláspontra helyezkedtek. Bevárják Khuen programmját, a melyet szombaton jan. 22-én fog a parlament elé terjeszteni. Khuen programmját még nem ös- merjük. Azt hisszük azonban, hogy a választási törvényen kivül más prog- rammja nincs, mint a nemzet és a függetlenségi párt letörése. Khuen vállalkozása nem kicsinylen.dőj ha tudjuk azt, hogy császári ura parancsából minden erőszakosságra kész és semmi eszköztől sem riad vissza, hogy célját elérje. A nemzeti Genius intését látjuk abban, hogy a ketté szakadt függetlenségi párt az egyesülés felett tanácskozik. — Hisszük és reméljük, hogy a nemzet e fenyegető veszedelem ellen elnémulnak a testvérpárt torzsalkodásai és rövid időn belül egyesülni fog a 250 tagot számláló hatalmas függetlenségi párt. A függetlenségi pártok egyesülésére irányuló tárgvalások is serényen folynak, a melyben a Budapesten időző függetlens ;gi főispánok is élénk részt vesznek. Minthogy a királytól sem Kossuth sem Justh nem kapott nemzeti engedményt — a pártok között a taktikai kérdésekben sincs most már elválasztó vonal, — igy a két párt, mely egy elvi alapon áll minden percben egyesülhet, ha a személyi okokat sikerül eloszlatni. Nemcsak a párt érdeke, de főleg a nemzet érdeke is azt parancsolja, hogy a függetlenségi pártok egyesült erővel vegyék fel a harczot az absolut uralom kormányával. * * * Falussy Árpád vármegyénk főispánja és Glatz Antal Biharvármegye főispánja e hó 13-án együttesen nyújtották be lemondásukat gróf Andrássy Gyula belügyminiszternél, arra kérvén őt, hogy felmentésük iránt mielőbb intézkedjék. Asszonyok. Mártha asszony megesküdött, hogy sohasem teszi be többé a lábát Kovácsékhoz s éppen ezért a legközelebbi szerda délután már három órakor készülni kezdett. Felsütötte bronzszinü — titokban pancsolt haját s fejébe csapva a kalapnak nevezett al- tábornagyi sisakot, erős parfümöt árasztva szét, karcsú bokái fölött alaposan megemelt szoknyával elindult a harctérre, melynek ezúttal Kovácsék kék szalonja volt a szintere. Az egész utón élvezte e hatást, melyet megjelenése okozni fog. Titkos kárörömmel gondolt arra, hogy mennyire fognak „pukkadni“ az asszonyok és lányok, — főleg Kovács Zsuzsa, — ha őt meglátják. És Kovács Zsuzsa mér- gelődése esett neki legjobban. Mert ő volt Mártha asszony leghalálosabb ellensége s az ő megkeseritése volt most őnagy- sága legnagyobb boldogsága. Hogyne. Ez az igénytelen leány, ez az egyszerű Kovács Zsuzsa meri őt, kis nagypétery Szentpétery Bélánét lenézni. Mert, ha mágnásnő volna vagy legalább is nemes, de igy egyszerűen Kovács — tout court, — s még hozzá Zsuzsa, Sem Suzon sem Susanne, csak parasztosan Zsuzsa. És még ez megveti őt. Oh mert Mártha asszony érezte ezt és valahányszor a leány csendes mosollyal felelt finom tüszurásaira, szeretett volna bele- markolni a hajába. Ez a haj különösen fájt a szőke asszonynak. Mint egy óriási kígyó, fényes feketén vastag fonatba vette körül tulajdonosa nemes formájú szép fejét és Mártha világos kék szeme irigyen viillant fel, ha tekintete a sötét, büszkén viselt hajkoronára esett. Gyűlölte a leányt. A nagyon tempara- mentumos, nagyon jó étvágyú erős idegzetű csacska asszonykák ösztönszerü gyűlöletével, kiknek legfőbb gondjuk a ruhájuk szabása s legnagyobb bánatuk, ha barátnőjük bécsi százhúsz forintos — a Párisi utcában negyven koronáért vett kalapján nagyobb páva terpeszkedik, mint az övéken s a kik meghunyászkodá- sukat szellemileg magasan álló nők előtt palástolandó, rágalmakkal rontják mások és a maguk amúgy is gyönge erkölcseit. Mártha asszony is egyike volt a rágalomfőző boszorkány konyhája mestereinek és ez idényre Kovács Zsuzsát szemelte ki áldozatul. Bántotta őt a leány nyugodt disztingvált modora, egyszerűen elegáns öltözködése, egész előkelő lénye. Mert határozottan előkelő volt; ezt fogcsikorgatva Mártha asszony — a férfiak társaságában oly szeretetreméltó, oly bájos Mártha asszony is beismerte. Egyszerű konytyától hosszú keskeny lakk cipőbe bujtatottf lábáig kifogástalan volt mozdulataiba, beszédben, tettben. Igen! — Zsuzsa soha megbánni valót nem követett el életében, ezt a szép asszony biztosan tudta s ő, ki megdöbbentően sok fiirt s egy pár komolyabb kalandon is túl volt már, éppen ezért a lelki tisztaságért, — mely egyedül adhat természetes üdeséget a női testnek, — szerette volna megfojtani ezt a nyugodt teremtést. — És mert ezt őszinte sajnálatára nem tehette meg, másképpen igyekezett keserűséget okozni ennek az elbizakodott „egyetemi“ lénynek, ki még eddig csak a könyveibe volt bele bolondulva s nem törődött a papája kerek egy milliójával se, amelyen pedig Mártha asszony számítása szerint annyi Doucet és Paquin ruhát lehetett volna csináltatni. Az utolsó télen azonban mintha változás történt volna Zsuzsával. Az arca színesebb lett s valami derű lopta magát barna szemeibe. Több gonddal rendezte el a haját és már nem haladt el közömbösen a tükrök mellett, hanem megállóit s szinte aggódva vizsgálta arcának komoly, finom vonásait. És mikor a sötétkék feszes angol ruhákat is felváltotta omlés, puha fehér szövetekkel, Mártha asszony ártatlan kék szeme élesen kutattr a rejtély okát. Nem sokáig kellett fejtöréssel kínozni magát. Ez a szál fehér szegfű, mely Zsuzsa blúzáról Mérei Balázs kabátjára került, — mindent megmagyarázott. — Úgy, tehát az önállóságára oly büszke „bölcsész“ kisasszony szerelmes, boldogan venné nyakába a házasság jármát — s örömmel tekint a jövő elé. — Jól van, — rontsuk meg az örömét, ha oly sok van. És mire másra való volna ő, Mártha asszony, ha nem erre ? Ez az ő me-
