Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
2.-ik szám. SZATMÁRVARMEGYE 3-ik szám. A csaaálosiak küldöttsége a főispánnál. Egy község gazdasági fejlődésének és erkölcsi fejlettségének első rangú erőtényezője a jegyző. A jegyző az, ki a falu minden tagjának első tanácsadója, a hibák kiköszörülője, az újítások harcosa. Képviselője a község szellemének, ki ha megfelel hivatásának, csak teremteni és erősbiteni tud. Ellenkezőleg pedig legnagyobb seb a község testén, mely folyton faj, mérgesedik, — mig végre elpusztítja az egész szervezetet. Ez utóbbi tünetet találhatjuk járásunk legelső községében: Csanáloson. Évek óta tartó, szomorú küzdelem folyik a község népe és jegyzője Szabó Dezső között. A gyülölség engesztelhetetlen. Nincs mód arra, hogy egymást megértsék, hogy a béke helyre állhasson. Mi is tudjuk ezt s bár a részletes hivatalos aktákat nem ismerjük, — csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk azon, hogy a jegyző urnák kedvtelése van abban, mennyire gyűlöli őt a község, melynek jegyzői székébe magát — elég ügyes fogással — beültette. Itt megfordult az ok és okozat kapcsolata, mert nem a jegyző van a faluért, hanem a falu népe a jegyző űrért. A megszabadulás r elérése céljából folyó hó 11-én dr. Falussy Árpád főispánnál Csaná- los község mintegy 50 tagból álló küldöttsége tisztelgett. A küldöttség élén Rónai István plébános állott. Tagjai között volt Sepacher Ferenc és Csanálosi Endre tanítók, Tempfli Márton fő- és Winkler Antal albirók. Rónai István tolmácsolta községe kérelmét. „Mem ismeretlen Méltóságod előtt — úgymond — az az áldatlan küzdelem, mely Csanálos község népessége és Szabó Dezső jegyző között van. Ez évek óta tartó harcban áldozatul esett a közérdek, megszűnt a nyugalom, elégedetlenség és panasz ül a község népességének ajkán. Képviselőtestületi határozatban, népgyüléseken és sajtóban nyert már kifejezést a község panasza, de mindezideig megtorlás nem történvén —elhatározta a község, hogy ezen népes deputációval fogja demonstrálni Méltóságod előtt kérelmének általános és egyhangú óhajtását. Itt vagyunk a vármegye atyja előtt, felkerestük a legmagasabb helyet, hogy befolyásával érvényt szerezzen jogos kérelmünknek, s megszűnjék községünk felvirágzásának akadálya. Írásban nyújtjuk át panaszunkat. Ebben csak egy-két eset van a sok közül felemlítve, melyek miatt Csanálos község tisztességes, hazafias munkás népe megbénulva éizi magát. Kérjük, hasson oda, hogy a számtalan szabálytalanságot elkövető jegyző állásától felfüggesztessék, a mely radikális módszerrel a község megszabadulhat ettől a reá nehezedő bilincstől.“ A főispán válaszolt. „Igaza van a főtisztelendő urnák, a mikor azt mondja, hogy nem ismeretlen előttem a küzdelem. Fájó szívvel értesültem arról, hogy vármegyénk egy hazafias, gazdag és kitűnő gazdasággal biró népe — és jegyzője között nincs meg a szükséges béke. Az ügy minden fázisáról eddig tudomásom azonban még nem volt, hatóságom elé az akta még nem került, ítéletet tehát benne nem mondhatok. Szivemen fogom azonban viselni kérésüket, s megnyugtatom önöket, hogy a mint az illetékes fórumnál az ügy eldől s hozzám felterjesztetik, a legszigorúbban és legigazságosabban fogom azt elintézni. írásban átadott kérelmüket addig is tanulmányozni fogom, s ha szükségét látom, azonnal megteszem a kívánt intézkedéseket, s örülni fogok azon, ha ez az érdemes község nyugalmát visszanyeri. Legyenek meggyőződve, hogy igazságuk győzni fog.“ A deputáció boldog reménységgel távozott a vármegyeház épületéből, mert igazságos ügyük, igazságos kézbe került. A LEGMAKACSABB KÖHÖGÉS úgy fiataloknál, mint öregeknél, valamint egyéb mellbántalmak gyorsan megenyhülnek a Scott-léle csukamájolaj Emulsió által. Néhány kevés adag teljes megelégedésére fogja ezt Önnek is bebizonyitani. utolérhetetlen hatása alkatrészeinek világhírű tisztaságán és erején alapszik, és a SCOTT-féle tökéletesített eljárás által az a leggyengébb gyomorra nézve is Az Emuisió vásáriá- megemészthetővé tétetik. móászer védjegyét — A SCOTT-féle EMDLSIÓ a legkiB hiitósz* - kérjük valóbb. 479—28—12 figyelembe venni. ****vf#w. Előfizetési felhívás. A „Ssatmárvármegye“ mai számával a hatodik évfolyamába lépett. Lapunk a nagy nemzeti küzdelem és ellentállás idején született meg. Amint akkor, úgy ma is a nemzeti és függetlenségi eszmék előharcosa. Hogy prog- rammját hűségesen betartotta, minden törekvése oda irányult, hogy a nemzeti eszméknek híveket szerezzen, a magyarság jogait védelmezze s a nemzet ellenségeinek támadásait visszaverje. A „Ssatmárvármegye“ szem előtt tartotta és tartja mindig a vármegye és a város érdekeit, melyeknek mindig hatalmas szószólója, a társadalmi és kul- tureszmék hirdetője és terjesztője. A „Ssatmárvármegye“ a vármegyei körjegyzők félhivatalos közlönye, azoknak érdekeit mindig is támogatta és támogatni fogja a jövőben is. A „Ssatmárvármegye“ a vármegye minden nagyobb helyiségében tudósítóval rendelkezik, hírrovata ennélfogva eredeti és leggyorsabb. A „Ssatmárvármegye“ hirdetésekre a legalkalmasabb, mert nemcsak vármegyénkben, hanem más vármegyékben is a legtöbb előfizetője van és mindenütt olvassák. Hirdetési díjtételei a legkedvezőbbek. A „Ssatmárvármegye“ minden szombaton éjjel jelenik meg, azonban agy, hogy a legmesszebb vidéken is vasárnap minden előfizető kezében lesz. A „Ssatmárvármegye“ előfizetési ára Egész évre . . 8 korona Fél „ . . 4 Negyed,, .. 2 „ „ Ssatmárvármegye“ kiadóhivatala Nagykároly, Kaszinó-utca 2. sz. tierje és ő nem irgalmaz. Legalább Kovács Zsuzsának nem. Hadat üzent hát neki. A véres kard helyett ugyan csak suhogó uszályát hordta körül Zsuzsa külön birodalmában, de merész pillantásainak hatásából a leány már következtetett szép ellensége szándékára. Képzeletben felváltotta gyöngyös pártáját harci kalpaggal és ezer apró női raffinement felvonultatásával védekezni próbál. Bizony nagyon egyenlőtlen volt a harc. A lehetetlen csipke ruhák s csöppet sem takart asszonyosan érett bájak mintha ingadozóvá tették volna Balázs ur elhatározásait. A szűzies fehér szegfűt csakhamar bársonyos szirma hóditó illatú tüzvörös rózsák, hidegen kacér orchideák váltották fel és Zsuzsa egyre busábban, egyre halványabban mosolygott. És megjött a múlt heti jóurral az az idő is, mikor Balázs már csak Martha nagyságos asszony fehér kalapjának árnyékában simogatta tömör fekete angol bajuszát és Zzuzsán ismét a sötétkék nyakigzárt ruha volt, hűvös tartóztatással. . Mártha élvezte könnyen kivívott győzelmét. Ldadalmasan jártatta szemeit az ellentábor borzas hajú, kipirult arcú harcosain s kacagva japán teás csészét. Most megvan, — most már megbosszulta magát a „bölcsész“ a címért az óriási hajért és a papa milliójáért, szóval mindenért, a mi fájt önzetlen lelkének. Balázs az övé, eltánto- rithatatlan lovagja lett s ennél nagyobb fájdalmat Zsuzsának senki sem szerezhetett volna. Utólag, mintha egy kis lelkiismeret fur- dalást érzett volna. Mintha még sem volna olyan dicsőséges ez a hódítás. Pillanatnyi fel- hevülésében megesküdött, hogy nem folytatja tovább, mert már Balázs úgyis az övé, Zsuzsára rá sem néz, igy hát megkegyelmez ő is, nem megy oda s nem bántja már. — Ámde csak maga a jó Isten mondhatná meg, hogy mily keveset ér sokszor bizonyos asszonyi eskü. A következő szerdáig Mártha asszony már olyan lelki változáson ment keresztül, hogy égett a vágytól, hogy mielőbb Kovácsékhoz jusson. El fog menni s gyöngéd, de mégis fölényes módon fogja mutatni Balázs fölötti hatalmát, hadd „pukkadjanak“ a többiek. Mily boldogság lesz az egész délután Balázszsal ülhetni a pálmák árnyékában. Nem mintha szeretné. Dehogy, ilyesmire sohasem gondolt. Ő már nem tud ilyesmit érezni s egy kiló kuglert, egy valódi Charlotte kalapot jobban szeretne az egész Balázsnál, de azért nem engedi el, az asszonyok sápadozását végig nézi. És ezt csak nem veheti senki rossz néven egy asszonytól, a ki már harminc évet és három fogyasztó kúrát kóstolt meg ? Kipirulva ért fel a lakásba s előre reszketve az örömtől, nyitott be a szalonba. Csengő női kacaj fogadta s egy csoport fiatal asszony leány és pletykázó mama közé kerülve nem ért rá Zsuzsa Balázs után nézni. Remegő orcimpákkal hallgatta a ház legújabb botrányait mohón szürcsölve a házasság törések piakantériáját. Ezalatt pedig a kék szoba legnagyobb ablakmélyedésében Balázs már tizedszer mondta az ő piruló Zsuzsájának, hogy csak őt szereti forrón, mindig, örökké . . . Könnyektől nehéz hosszú szempijláját fölvetve halkan kérdezte a leányt; . . . És . . . és az a másik? . . . Tudja már . . . Balázs széles melléhez szorítva Zsuzsa fejét, megcsókolta selymes haját: „Bolondság, fiirt s főleg az én kis titkolódzóm szintvallatása volt az egész.“ — Karonfogva jöttek ki s a szalon közepén megállva Mártha asszony előtt, Balázs mosolyogva mondta: „A menyasszonyom“ ... — Azt hitte, hogy nem jól hallott. Aztán mikor mégis meggyőződött a valóságról, sápadt, remegő szájjal, szédülő fejjel nézett a férfire . . . Vége, elvesztette. 1 lábát fest és vegyileg tiszti ] HA! LJ FI El LSÁM u El Nagykároly, — 7 Kölcsey-utca 1. sz. 7 Alapittatott 1902. 1
