Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
Nagykároly, 1910. május 15. Vasárnap. VI. évfolyam. 20. szám. «■S* POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. «SS* Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. «SS- Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. «St*- ~ Kéziratokat nem adunk vissza. : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: j Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ...............................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre................................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Dr. Károlyi József gróf programmbeszéde. A szerencsés nyerő érzelme önti el keblünket. A véletlen ránk mosolygott s mi azt hisszük, — nyertünk. Véletlen. Aliért lenne véletlenség az, ami ezer és ezer ember választása után lesz a mienk? Ez igaz. Azonban a mi helyzetünk speciális. Tagadhatatlan, hogy politikai és gazdasági életünk bizonyos egymásra utaltságban van a Károlyi grófi családdal. Ha időnként meg is szakad ez a közösség, mindig jóleső érzést kelt az újabb kapcsolat. Szinte néphit az, hogy vezető férfiaink között első mindig a grófi család tagja legyen, de ez a hit megelégedettséggel csak akkor jár, ha a tracitionális praedestinátióban az arra valóság is meg van. Károlyi József nem csak gróf, de értelmes, nagymüveltségü ember is. Benne a fényes születésnél nagyobb érték van: tudás. Beszélt okosan, önálló kijelentésekkel és okszerű fejtegetéseivel szinte lebilincselte a hallgató emberáradatot. Örült mindenki aki látta a fiatal mágnást, amint az asztal tetejéről életének legelső, nyilvános szerepét higgadt gondolkodással és hevülő temperamentummal megjátszotta. A több ezer főből álló embertömeg mintha elfelejtett volna némelykor éljenezni, annyira elmélyedt a hallott beszéd értelmében. Politikája egy azonos a függetlenségi és 48-as elvüekével, eszményképe gróf Károlyi István. Programmja minden tekintetben olyan mint a mienk s ha tett Ígéreteit beváltja, ha ezek kivívásában olyan bátran ki is fog minden esetben a küzdő térre állani, mint a hogyan nekünk megígérte, mi mindig oldalánál leszünk s erőinkhöz képes: szolgálatára állunk. Tudjuk, hogy jelöltünkben csalódni nem fogunk. Garanciát nyújt nekünk e meggyőződésünkben az az ambitió, a mellyel közzénk jött s;egy hétre terjedő fárasztó, agitácziós kőrútban igyekszik önmagát és elveit választóival megismertetni. Neki nincs szüksége korteskedésre. Ellenjelöltje nincs s bizonyára meglenne választva akkor is, ha a vidéki látogatásokat elhagyta volna. De ambitiója és munkakedve nem hagyja. Reméljük, hogy benne kerületünk hosszú időre olyan képviselőt kapott, ki a haza és különösen elhagyatott városunk érdekeit mindig és minden más felett elsőnek fogja tartani. Ily reményekkel szívből üdvözöljük képviselőjelöltünket. Jelölő ülés. A jelölő ülés lefolyása a következő volt. Folyó hó 10-én délután 4 órára volt jelezve a Petri-ut felőli város végén a gróf érkezése. Már' ebéd után megérkezett a kaplonyi és kálmándi fuvó- zenekar és a szó, ' ' községek diszbandériumai csr /múltak a város végére usz* fi. 7itve. A mintegy 250 te j - ' lum vezetője Csata Gei rend fentartására Demidoi _ i rendőrkapitány ügyelt fel. Zeneszó és folytonos éljenzés közepette érkezett meg az ifjú mágnás a város szélére, hol Reök Gyula üdvözölte, mit a gróf rövid szavakban köszönt meg. Ezután elindult a menet zugó éljenzés között. A lovas bandérium tagjaitól körülvett négyesfogat vitte a grófot. Az ut minden oldalról a grófi zászlókkal volt díszítve. Amikorra a városháza előtti térre érkezett, itt már óriási számú választó várta a menetet. A kocsijáról leszáló jelöltei- Debreczeni István polgár- mester pár szép szóval üdvözölte s a jelenlévő intéző-bizottsági tagok bemutatása után Reök Gyula intéző-bizottsági elnök á jelölő ülést megnyitotta, felkérve a grófot programmbeszédjének elmondására. Az ifjú mágnás az asztalra állva, érces hangon, bátor tekintettel bdszélt. A programmbeszéd teljes egészében következő: Mélyen tisztelt választó közönség! Első szavam a hála kifejezése azon fényes fogadtatásért, melyben részesíteni szívesek voltak. Tanujelét látom ebben Isten veled falum! . . . Isten veled falum! Elszakadok tőled. Itt hagyom a lelkem, Hűtlen szeretőmet. Nem szól már itt nékem A gulya kolompja . . . Nem megyek én vissza Többé a falumba! Bizony dobra került Az utolsó párnám . . . Mint a réti virág, Úgy maradtam árván. Hiába hívogatsz Vén eper fa lombja . . . Nem megyek én vissza Többé a falumba! Gyere Bodri kutyám, Kullogjál utánam ! Te, meg a bánatom Lesztek utitársam. Ne nézz hátra, Bodri, Gyere a nyomomba! . . . . Nem megyek én vissza Többé a falumba! Bodrogi Zsigmond. Egy asszony. Irta: RÓNAI ZSIGMOND — Asszonyom — szólott az iró, aki a fővárosi zajos életet néhány hétre a vidék kellemes levegőjű magányával váltotta fel — Ön nagyon meggondolatlanul cselekedett. Önnek nem lett volna szabad életét egy olyan köznapias és vézna emberhez kötni, mint a férje. Ön nagyon megváltozott. Én Önt leánykorában — amikor büszkén vallottam ideálomnak — másnak ös- merteni. Egészen másnak. Ön szellemi előkelőségével, magasabb lelki szükségleteivel fölötte állott barátnőin. — Emlékezzen csak vissza! Ön nekem akkor Ígéretet tett. Én is Önnek. És ime, amikor én előállók, hogy ígéretemet beváltsam, Ön már asszony. Felesége egy rut, vézna, hét- köznapias gondolkozásu fiskálisnak. Hát kihalt Önből már minden ideálizmus? — Higyje el, asszonyom, az Ön ura nem méltó Önhöz. Nem tudja megérteni, nem képes szellemi előkelőségét méltányolni. — Én megmondottam Önnek és bizonyos vagyok benne, hogy még most is hiszi és tudja, hogy az Ön megértéséhez csak én vagyok predesztinálva. Ön él és mégsem él. Nem azt az életet éli, amelyre fenköit lényénél fogva jogosult. És épen ezért sajnálom Önt, asszonyom. Ne tiltakozzon! ehhez jogom van. Volt idő, amikor leiki közösségben éltünk. Erre való hivatkozással kötelességszerüen felajánlom lelkemnek azt a részét, amely Ígéretemnél fogva már régen az Öné. És ha ezt elfogadta, akkor fogja csak tudni a külömbséget férfi . és férfi között. Amit én nyújtok Önnek, azt az a másik férfi — az ura — nem nyújthatja . . . És az asszony keze után nyúlt. Az asszony gyöngéden tolta el az iró kezét: — Bocsánat, ez a kéz már másé. Ehhez csak jegygyűrűvel lehet nyúlni. Ahhoz pedig — s ezzel az ujján levő gyűrűre mutat — már késve érkezett. Majd kissé távolabb huzva foteljét, gúnyos mosollyal folytatta: — Barátom, ha némi őszinteséggel dicsérte az én szellemi előkelőségemet, akkor mondjon le a fölösleges és merőben hasztalan hódítási szándékról. Nincs az a buta falusi asszony, aki át ne látná, hogy méltatlan helyzetem egy hozzám nem való férj oldalán, a magasabb lelki szükségletek, a megértés és mindaz a sok ideális és költői frázis, amellyel körülsistereg engem, csak arra akar rábírni,
